www.almafoto.hu



Nosztalgia (Ahogy eszik, úgy puffad)

Itt ülök a gép előtt, pedig a műhelyben kéne ténykednem, de nem tehetek róla, elkapott a nosztalgia. Gabojsza blogját olvasva láttam meg a humusz receptjét, és bár alapvetően nem kedvel(t)em a humuszt, tavaly nyáron már tettem lépéseket, hogy felvegyük a diplomáciai kapcsolatot, és úgy tűnik, most végre átléptem a kettőnket elválasztó határt. Igaz, nagy kedvencemet, a falafelt is közvetítőül hívtam kapcsolatunk megpecsételéséhez. Szóval tegnap elolvastam Gabojszánál az aktuális posztot, és döntöttem: ma falafel lesz vacsorára, és humuszt is teszek bele. El is szalajtottam kicsi fiamat az arabhoz, hozott szépséges pitát, a többi hozzávaló meg a kamrában figyelt, úgyhogy a humusz jött, látott és győzött.

 

 

De miközben kevergettem, rám törtek a jordániai emlékek. Aquabában ugyanis szinte minden este falafelt vacsoráztunk, és mondhatom, a létező legjobbakat ott ettük. Igaz, nagy szemeket meresztettek a helyiek, mikor nyíl egyenesen és határozottan (határozatlanságomat leplezendő) behaladtam a falafel büfébe, mert én voltam arrafelé az egyetlen nő – aki ráadásul a férje előtt megy, piha! -, sőt, az egyetlen keresztény is, amerre a szem ellátott. A második estétől kezdve nem bámultak olyan feltűnően, a hét végére pedig egész megszokták a látványunkat. Ott úgy készítik a falafelt, hogy a pitát félbevágják, a csicserigombócokat beledobálják, egy széles pengéjű késsel elkenik benne, utána jöhet az apróra vágott paradicsom és uborka, a humusz, a joghurt és az erős mártás. Ne félj, ott nem kérdezték meg, mint a körúton a török, hogy "erős is mehet bele?" Folyt is rólunk a víz rendesen, főleg, hogy vizet nemigen mertünk kérni, mert a poharak tisztasága… hogy is mondjam… kívánni valót hagyott maga után. Azt nagyon sajnálom, hogy abban a büfében nem készítettem fotókat, de őszintén szólva nem mertem megkockáztatni, arrafelé már nemigen találkoztunk hozzánk hasonló, fotómasinát csattogtató turistákkal. De mesélhetném a Wadi Rumot, ami olyan fenséges és csodálatos, amilyet még sose láttam, a csend tapintható, a homok vörös, és a beduin nagyon röhög, amikor – érezvén a sötétedés közeledtét, és tudván, hogy az a sivatagban szinte egy pillanat alatt hullik le, mintha csak lekapcsolták volna a villanyt – aggódva megkérdezed, hogy nem kéne-e még visszafordulni, nehogy eltévedjünk. Először nem értettem, mi a nagy vidámság oka, miközben én mindenféle sivatagi halálnemekről vizionálok, aztán a helyi taxisunk, Hammad elmondta, hogy a beduin az "eltévedni" szón kacag. Kicsit elszégyeltem magam, nyilván úgy ismeri a sivatagot, mint a tenyerét, de azért igazából már csak akkor nyugodtam meg, amikor újra megláttam a pislákoló fényeket a beduin falu határán. És mesélhetnék arról, milyen érzés a vörös homok fölött, a sziklákon ülni, nézni a naplementét a hipnotikus csöndben, és közben görögdinnyét enni (melegen persze, de kit érdekel?), meg arról, mennyire megrázó, amikor a szikhből kiérve egyszer csak meglátod a petrai Kincstárat magad előtt, váratlanul, annak ellenére, hogy tudtad, ott lesz. No és a Vörös-tenger… meg a Holt…  de nem olvasni kell erről, hanem megnézni!

A montázs elkészítéséért köszönet a lányomnak

VKF XVIII. – Különleges túrósok (Ahogy eszik, úgy puffad)

Az aktuális VKF-forduló témája a túró. Rengeteg túrós receptem van, ezek közül viszonylag keveset használok rendszeresen, amit pedig igen, azt már közzé tettem a blogon, úgyhogy nem volt könnyű a választás. Aztán három nappal a határidő előtt bevillant a megoldás. Egy kedves ismerőstől kaptam a receptet évekkel ezelőtt, és amikor elmondta, mi a metódus, nemigen akartam hinni neki, ezért aztán meghívott, nézzem meg, hogy igazat mond, sőt, kóstoljam is meg a végeredményt.

 

 

 

Nos, ezt akkor megtettem, csodálkoztam erősen, hogy ezt-azt beleszórok egy tepsibe, és abból kifejezetten sütemény kinézetű cucc lesz. A következő években időnként elkészítettem ezt az olasz rétes névre hallgató édességet. Hogy mi lehet benne az olasz, el nem képzelhetem, a rétestől pedig olyan mérhetetlenül messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől, mindazonáltal így adom tovább a járt utat járatlanért el ne hagyj vonalat követve. Vicces, mert ma reggel még álmodtam is vele… Álmomban elkészítettem a VKF-re a süteményt, de valamilyen titokzatos okból kifolyólag – és az elkészítési metódusnak tökéletesen ellentmondó módon – egy nagy hengert formáztam a süteményből, és csak közvetlenül a sütőbe küldés előtt eszméltem fel, hogy atyaég, de hisz ennek nem is így kell kinéznie! Ekkor atomjaira kaptam a hengert, megpróbáltam úgy elkészíteni, ahogyan kell, de hogy hogy került az álomba réteslap és kreatív hobbi bolt – melyet éppen átalakítottak -, az rejtély. Bár ez utóbbira tudok magyarázatot: épp a minap jártam egy ilyen átalakításra váró boltban, ahol sok minden volt, csak az nem, amire szükségem lett volna. Hogy stílszerű legyek: túró a fülükbe!:) A kedves olvasóknak azonban nem a fülébe kívánom a túrót, hanem a szájukba, és hogy kedvük legyen kipróbálni ezt a süteményt, fázisfotókkal is könnyítem a dolgukat:)


Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg porcukor

1 csomag sütőpor

4 tojás

1 csomag vaníliás cukor

kb. 15 dkg vaj vagy margarin

fél liter tej

5 db nektarin /vagy meggy, ahogyan az eredeti recept írja, de most muszáj nektarinnal sütni, tombol a szezon, és a túró-nektarin párosítás már régebben is bevált!)

 


Elkészítés:

Kimértem a hozzávalókat, a lisztet, hozzá a cukrot és a sütőport.

Egy tepsit vastagon kikentem margarinnal.

 

 

Beleszórtam a lisztes-cukros keverék egyharmadát.

 

 

Rámorzsoltam a fél kiló túrót.

 

 

Ráterítettem a kockákra vágott nektarint.

 

 

A maradék egyharmad lisztes keverék következett.

 

 

A tojások sárgáját habosra kevertem egy zacskó vaníliás cukorral, majd hozzáöntöttem a tejet, a fehérjéket pedig kemény habbá vertem.

 

 

A tojásos tejjel meglocsoltam a tepsi tartalmát,

 

 

a fehérjehabot pedig egyenletesen elterítettem a tetején.

 

 

 

 

 

A tepsi kikenése után megmaradt kb. 10 dkg margarint egyenletesen rátördeltem a keverék tetejére.

 

 

170 fokos sütőben 35 percig sütöttem a süteményt. Langyosan a legfinomabb.

 

Egyéb túrós receptek nálam:

Túrókrém nektarinnal

Túrógombóc eperrel

Túrófánk

Marcipános túrókrém

Vargabéles

Túródesszert

Túrós tészta

Búvár túrós muffin

Túrós pite

Túrós táska

Sztrapacska

Túrótorta

Sajtos stangli