túrófánk



Alföldi túrófánk (juc)

Anyukám csinált régen ilyen kis fánkokat, de mi talán „egérkének” neveztük (ami a Horváth Ilonában egy túró nélküli fánk), és ha jól emlékszem, már jó ideje feledésbe merült a recept, amikor néhány éve belebotlottam a Laci bácsi műsorába, ahol pont ez készült. Gyorsan le is jegyeztem,  a minap pedig eljött az ideje, hogy ki is próbáljam, de az arányok nem voltak jók, így kikísérleteztem a saját verzióm

Tejfölös túrófánk (süthetek-fözhetek)

Volt még egy fél doboz túró fel bontva és ezért nézelődtem,hogy mire használjam.A 100 Legjobb túrós étel cimü könyvben találtam is pár érdekes receptet,de a végén emellett döntöttem,mert elég gyorsnak tűnt. Tejfölös túrófánk 250 g túrót kikevertem 250 g lisztel,3 tojással,1 cs sütőporral,200 ml tejföllel.Ezután evökanálnyi adagokban szaggattam bele a forró olajba és sütöttem aranysárgára mindkét oldalát

Mini túrófánk mascarponeval farsangra (Gránátalma)

fánk: 15 dkg liszt, 5 dkg túró 1 pohár natúr joghurt 1 tojás 1 kk sütőpor   krém:   250 g mascarpone 3 dl tejszín 3 ek porcukor kb. 1 dl limoncello (ízlés szerint, gyermekek esetében elhagyandó)   A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, kiskanállal forró olajba szaggatjuk és aranybarnára sütjük.

Túrófánk (Csibe)

Pár éve az nlc-n találkoztam a recepttel, megtetszett, kipróbáltam, és azóta rendszeres “látogatónk”. A recept “kitalálójának” örök hála 😉 Hozzávalók : 25 dkg túró, 25 dkg liszt, 2 kk szódabikarbóna, 1 tojás, 2 dl tejföl, csipet só, 1 cs. vaníliás cukor, 2-3 ek cukor A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk – galuska-szerű tészta lesz -, negyed órát pihentetjük

Túrófánk (Kiskanál)

Reggel eszembe jutott a túrófánk,olyan rég nem ettünk,pedig mindenki nagyon szereti.Ráadásul félelmetesen egyszerű összedobni.Úgyhogy lementem,bevásároltam,aztán egy könnyű ebéd után elkapkodtuk. Hozzávalók: 25dkg túró 2 ek.porcukor 1 csomag vaníliás cukor 2 tojás felverve 10 dkg liszt 1/2 csomag sütőpor nagy csipet só olaj a sütéshez porcukor,lekvár fahéj,stb.

Túrófánk (Fogyikonyha)

Érdekes, már napok óta csak sütiket posztolok, pedig nem jellemző a konyhánkra hogy sütisek lennénk.

Játékűző túrófánk – VKF! XVIII. (“saját levében”)

Nagy nyomás nehezedett rám a hétvégén, hiszen két pályázatnak is meg kellett felelnem. Az egyik a VKF aktuális túrós fordulója volt. A másik, hogy a nálunk játszó kissrácok beüzentek a konyhába: olyan ebédet főzzek nekik, amiért érdemes felfüggeszteni a játékot!
Tehát valamilyen édesség kell a kölyköknek – fordítottam le az üzenetet.

Horváth Ilona 13. kiadásához fordultam segítségért, az ő túrófánkját onnan ismerem évek óta. A recept most is bevált, komoly konkurenciát jelentett a “játéknak”.
Persze azért is, mert megfelelő minőségű (azaz saját) lekvár-körítéssel adtam asztalra.


Túrófánk

Fél kg. tehéntúrót áttörünk burgonyanyomón, hozzáadjuk 3 tojás sárgáját, 5 dkg lisztet és 5 dkg zsemlemorzsát. A fehérjéket kevés sóval felverjük és a túrós masszához adjuk. Vizes kézzel hengereket formázunk belőle, és zsemlemorzsában megforgatjuk. Bő olajban kisütjük, óvatosan, hogy egyenletes süljön.

A 20 perces Papanasi (krókusz blogja)

Ma nagyon későre végeztem a munkámmal. Útközben ráadásul még beviharzottam a sarki üzletbe, tehéntúrót vettem, ez kellett a papanasi-hoz, amiben tegnap megegyeztünk (ez tulajdonképpen egy hazánkra jellemző túrófánk, románul írtam a nevét). Hazaértem, és usgyi egyből vissza, a túró kifutott a szavatossági időből (nem először történik meg, sajnos, velem és a tehéntúróval ilyen eset, ezért nem ártana jobban figyelni már az üzletben), és ilyenkor én már nem fogyasztom el.

VKF 18. Vargabéles (Zsúrkenyér)

A 18. VKF témájaként Ízbolygó a túrót adta föl.

Ez jó,mert a túrót szeretjük nagyon!Szinte bármelyik megjelenési formájában,kőrözöttként,vagy túrógombócként,édesen,vagy sósan, pöttyösen vagy málnalekvárral töltve danonosan.Na jó,a málnalekvárost csak én szeretem,a család nagyobbik fele a natúrra esküszik.

Sütünk túrós pogácsát,és túrófánkot,néha kerül az amerikai palacsintába,juh és tehéntúróból vegyesen készül kőrözött,a a kapros túrós lepény kihagyhatatlan.

Túrós tészta szalonnapörccel,de időnként akár cukorral is jöhet.Bár ha édes,inkább túrógombóc.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,ami gyakori vendég nálunk.

És persze a vargabéles,ami mindjárt következik.

Hogy miért is vargabéles a vargabéles,a köztudatban tősgyökeres erdélyi étel,egyenlőre homály fedi.Legalábbis számomra,mert a Révai Nagy Lexikon szerint a bélesek úgy általában szerb származásúak.Persze tehetett Erdély felé kis kitérőt ,mielőtt ideért,és az is lehet,hogy tényleg volt hozzá köze egy bizonyos Varga nevű kolozsvári vendéglősnek.

De már azt a neten terjengő urban legendet,miszerint Kolozsvárról repülő hozta Budapestre rendszeresen,nemigen hiszem.

Egyesek szerint az echte erdélyi változat omlóstésztába van csomagolva,próbáltam már úgyis,de a rétestésztás jobban bejön.

Megoszlanak a vélemények a töltelékben alkalmazott tésztával kapcsolatban is,van ahol szélesmetélt,van ahol gyufatészta,van ahol cérnametélt szerepel.

Szerintem a tésztának itt csak lazító szerepe van,tehát csak kevés cérnametéltet használok.

És ha igazán szépet akartam volnakészíteni,és rengeteg időm is lenne,akkor nyújtok rétestésztát igazit,de ez most elmaradt.Azért jó volt így is:)

Amiből:
-500 gr tehéntúró
-4 tojás
~100 gr kristálycukor
-1 pohár tejföl
-100 gr mazsola
~50 gr cérnametélt(száraz állapotában!)
-1 citrom héja
-fél rúd vanília
-4-6 réteslap
~120-150 gr vaj

Ahogyan:

A túrót áttöröm krumplinyomón,a szemcseméret egalizálása miatt.A tojásokat szétválasztom,a sárga alkotó a túróba kerül,a fehérből hab lesz .Rászórom a cukrot,belereszelem a citrom héját.
A vanília kikapart bele,a tejföl és a nem puhára főtt,kihűtött tészta is megy a túróba.Meg az előzetesen rumba áztatott mazsola is.Összekeverem alaposan,aztán beleforgatom a keményre felvert tojáshabot.

Egy tűzálló tálat alaposan kivajazok,beleterítek két-három tésztalapot,mérettől , szakadozottságtól függően.Minden réteget meglocsolok olvasztott vajjal,mert a rétestészta enélkül olyan lesz,mint a pausz…

Beleöntöm/terítem a tölteléket,a lapokat ráhajtogatom,ha nem elég nagyok,másik lapokkal lefedem.Ilyenkor is locsolok vajat a lapok közé,hogy ne legyen száraz.

Mérsékelt tűzön,160-170°C-on kb. 35-40 perc alatt készre sütöm.

Ha már langyosra hűlt,és szeletelhető,kevés porcukorral megszórva tálalom.

A közkézen/szájon forgó receptekhez képest ez kb. fele mennyiséggel operál, így is bő négyszemélyes adag,ha desszertnek szánom.Méretét tekintve egy ~18cmx 28 cm x6 cm-es tálban kényelmesen elfér.

VKF XVIII. – Különleges túrósok (Ahogy eszik, úgy puffad)

Az aktuális VKF-forduló témája a túró. Rengeteg túrós receptem van, ezek közül viszonylag keveset használok rendszeresen, amit pedig igen, azt már közzé tettem a blogon, úgyhogy nem volt könnyű a választás. Aztán három nappal a határidő előtt bevillant a megoldás. Egy kedves ismerőstől kaptam a receptet évekkel ezelőtt, és amikor elmondta, mi a metódus, nemigen akartam hinni neki, ezért aztán meghívott, nézzem meg, hogy igazat mond, sőt, kóstoljam is meg a végeredményt.

 

 

 

Nos, ezt akkor megtettem, csodálkoztam erősen, hogy ezt-azt beleszórok egy tepsibe, és abból kifejezetten sütemény kinézetű cucc lesz. A következő években időnként elkészítettem ezt az olasz rétes névre hallgató édességet. Hogy mi lehet benne az olasz, el nem képzelhetem, a rétestől pedig olyan mérhetetlenül messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől, mindazonáltal így adom tovább a járt utat járatlanért el ne hagyj vonalat követve. Vicces, mert ma reggel még álmodtam is vele… Álmomban elkészítettem a VKF-re a süteményt, de valamilyen titokzatos okból kifolyólag – és az elkészítési metódusnak tökéletesen ellentmondó módon – egy nagy hengert formáztam a süteményből, és csak közvetlenül a sütőbe küldés előtt eszméltem fel, hogy atyaég, de hisz ennek nem is így kell kinéznie! Ekkor atomjaira kaptam a hengert, megpróbáltam úgy elkészíteni, ahogyan kell, de hogy hogy került az álomba réteslap és kreatív hobbi bolt – melyet éppen átalakítottak -, az rejtély. Bár ez utóbbira tudok magyarázatot: épp a minap jártam egy ilyen átalakításra váró boltban, ahol sok minden volt, csak az nem, amire szükségem lett volna. Hogy stílszerű legyek: túró a fülükbe!:) A kedves olvasóknak azonban nem a fülébe kívánom a túrót, hanem a szájukba, és hogy kedvük legyen kipróbálni ezt a süteményt, fázisfotókkal is könnyítem a dolgukat:)


Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg porcukor

1 csomag sütőpor

4 tojás

1 csomag vaníliás cukor

kb. 15 dkg vaj vagy margarin

fél liter tej

5 db nektarin /vagy meggy, ahogyan az eredeti recept írja, de most muszáj nektarinnal sütni, tombol a szezon, és a túró-nektarin párosítás már régebben is bevált!)

 


Elkészítés:

Kimértem a hozzávalókat, a lisztet, hozzá a cukrot és a sütőport.

Egy tepsit vastagon kikentem margarinnal.

 

 

Beleszórtam a lisztes-cukros keverék egyharmadát.

 

 

Rámorzsoltam a fél kiló túrót.

 

 

Ráterítettem a kockákra vágott nektarint.

 

 

A maradék egyharmad lisztes keverék következett.

 

 

A tojások sárgáját habosra kevertem egy zacskó vaníliás cukorral, majd hozzáöntöttem a tejet, a fehérjéket pedig kemény habbá vertem.

 

 

A tojásos tejjel meglocsoltam a tepsi tartalmát,

 

 

a fehérjehabot pedig egyenletesen elterítettem a tetején.

 

 

 

 

 

A tepsi kikenése után megmaradt kb. 10 dkg margarint egyenletesen rátördeltem a keverék tetejére.

 

 

170 fokos sütőben 35 percig sütöttem a süteményt. Langyosan a legfinomabb.

 

Egyéb túrós receptek nálam:

Túrókrém nektarinnal

Túrógombóc eperrel

Túrófánk

Marcipános túrókrém

Vargabéles

Túródesszert

Túrós tészta

Búvár túrós muffin

Túrós pite

Túrós táska

Sztrapacska

Túrótorta

Sajtos stangli