Ezt a toszkán tésztaételt próbáltam ki először a Tésztalexikonomból. Nem sok információt találtam róla, azt sikerült megtudnom, hogy a neve annyit jelent ’szalma és széna’, ami a kétféle (sárga és zöld) tagliatelle megjelenésére utal. Az empíria meg azt mutatja, hogy nemcsak látványos, de finom is, egy újabb szép példája a diszkréten tejszínes olasz tésztaiskolának. 

 

Hozzávalók:

10 dkg sovány nyers sonka vagy angolszalonna
30 dkg friss gomba (esetemben laska)
1/2 citrom leve
kis csokor petrezselyem
kis csokor bazsalikom
2 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
1,5 ek. vaj
só
frissen őrölt bors
5 dkg frissen reszelt parmezán

25 dkg sárga tagliatelle
25 dkg zöld (spenótos) tagliatelle

Előkészület: Vágjuk csíkokra a sonkát, tisztítsuk meg a gombát és vágjuk vékony szeletekre, locsoljuk meg citromlével. Aprítsuk fel a petrezselymet meg a bazsalikomot.

Olvasszunk fel fél ek. vajat egy serpenyőben, dobjuk rá a felaprított fokhagymát, öntsük bele a tejszínt. Forraljuk fel, nagy lángon főzzük krémesre, közben sózzuk, borsozzuk.

Lobogó, sós vízben főzzük al dentére a tésztákat.

1 ek. vajon egy külön serpenyőben süssük meg a gombát (kisebb adagokban, hogy ne párolódjon, hanem süljön). Adjuk hozzá a petrezselymet és a sonkacsíkokat. Takaréklángon pirítsuk 5 percig, sózzuk, borsozzuk.

A leszűrt tésztát forgassuk össze egy nagy tálban a mártással, szórjuk a tetejére a sonkás gombát és hintsük meg bazsalikomlevéllel. Tálaláskor szórjunk rá reszelt parmezánt. 
 

(Tovább)

Egy ideje ismét lehet kapni spenótot a zöldségesstandokon. A korábbiakból okulva most nem a tövesen felszedettet vesszük, hanem a spinacchini (spenótócska) néven árult zsenge leveleket. Bár ránézésre drágább, valójában mivel szinte nulla a hulladék belőle (mivel elég zsenge, nem vágom le a szárát sem, valamint nincs benne nagyon elöregedett/sárgult levél sem), valójában kb ugyanott van vele az ember.
Szóval vettünk spenótot, meg pakolás közben megakadt a szemem az adagnyi óriás csigatésztán.
Ricottát elfelejtettem vetetni, pedig ugye a spenóttal az nagyon jó párosítás, viszont volt itthon házilag készített krémsajt. Már kész is volt az ötlet.

Kell hozzá 2 fő meg egy kicsihez:

kb 250 gr (~15-16 darab) óriás csiga vagy kagylótészta
~ 400 gr spenót
fél liter joghurtból készült egynapos krémsajt (amiből egy reggelinyi már hiányzott)
3-4 gerezd fokhagyma
~ 7 dkg vaj
só
~15 deka reszelt sajt

A tésztát al dente megfőztem.
Amíg a tészta fő, a vajat serpenyőben felhevítem, a felszeletelt fokhagymát kicsit megfuttatom rajta, majd beleteszem a spenótot (nagy serpenyőt és kis küzdést kíván, amíg nem esik össze).
Addig forgatom a vajon a spenótot, míg összeesik. Utána még kicsit hagyom, majd leveszem a tűzről.
Hozzáadom a krémsajtot, és botturmix segítségével pépesítem. Megkóstolom, ha igényel, adok még hozzá sót (én általában sikeresen túlsózom a sajtot, mert sosem emlékszem, hogy 2 vagy 3 kiskanál kell-e bele ).
A megfőtt csigákat kivajazott vagy kiolajozott edénybe borítom, belekanalazom a spenótmasszát, megszórom a tetejét a sajttal, és kb 200 fokos előmelegített sütőben a sajt megpirulásáig (kb 15 perc) sütöm.
Kép nem készült, mert éhesek voltunk, és nem volt kedvem vele szöszölni
Én valójában 800 grnyi spenótból készítettem, de mivel a fele massza megmaradt (amivel még ki kell találni, mit kezdek), ezért írtam csak fele akkora mennyiséget.

Gondoltam, hogy a szomszédok már megint nem bírnak magukkal, és egyre csak találgatják, találgatják, hogy minek lehet ilyen isteni illata nálunk, könnyítek hát terheiken, és leírom, így azt is megláthatják, hogy a vegetáriánusok is esznek néha normálisat, véleményükkel ellentétben, és nem csak tésztát meg műzlit, mint ahogy azt egyszer kifejtették a vékonyfalú fürdőszobájukban.

Már régóta akartam quiche-t sütni, olvasgattam is a különböző gasztroblogokon, hogy hogy kell, egészen extrém verziókkal is találkoztam, ebből például a tésztát úgy ahogy van kihagyták. Még a hozzávalóknál sem szerepel, mint itt, ahol csak az nem derül ki, mit kell a mélyhűtött levelessel csinálni. Persze rendes receptek is akadnak bőven, engem főleg Lila Füge és Zsófi inspirált.

Hozzávalók az én verziómhoz:
A tésztához:
- 10 evőkanál liszt (még a nagymamám mondta, hogy egy evőkanál 2 deka, és mivel mérlegem nincs, kénytelen voltam rá hagyatkozni)
- egy darab vaj (a legtöb receptben 15-20 dkg-ot írnak, én mindig spórolok a vajjal, úgyhogy szerintem olyan 10 dekát ha tettem bele)
- hideg víz
- csipet só

A töltelékhez
- egy adag fonnyasztott spenót
- egy közepes méretű piroshúsú kaliforniaia paprika
- hagyma és újhagyma
- két gyufásdoboznyi méretű fetasajt (10 dkg?)
- 3 sovány gerezd fokhagyma
- 3 tojás
- egy doboz tejszín (lejárt is jó, igazából nem fogjuk felhasználni, ez csak azért kell, hogy elkezdjük. Hogy azt gondoljuk, minden hozzávalónk megvan.)
- fél doboz még nem lejárt rikotta (12 deka)
- valamennyi tej
- parmezán
- szerecsendió
- friss kakukkfű
- só
- fehérbors

Én úgy csináltam, hogy előre megfonnyasztottam egy zacskó spenótot – a friss levelek 250 grammot nyomtak asszem. Meg előre begyúrtam a tésztát. Szerencsére olyan hideg van a lakásunkban – normális fűtés meg nincs – hogy nem okozott gondot a vaj hidegen tartása a gyúrás közben. A kész masszát bevágtam a hűtőbe. Ekkor még nem tudtam, hogy pontosan mit fogok velük kezdeni. Aztán észrevettem a zöldségeskartonban kornyadozó paprikát, és gondoltam, hogy nem hagyom haszontalaul elpusztulni. Felvágtam apróra, mellé aprítottam egy közepes méretű vöröshagymát is. Serpenyőben vajat és olajat melegítettem, ebbe dobtam aztán a hagymát meg a paprikát, és míg sistergett, felvágtam 5 szál újhagymát (ezek is kezdtek már fonnyadni) és felaprítottam a fokhagymákat is. Mikor a hagymán és a paprikán már látszott a melegítés, beledobtam az újhagymát is és további pár percig kevergettem a hő fölött. Aztán úgy döntöttem, hogy kész, és lehúztam. Következő lépésként kibéleltem a tortaformát a tésztával. Ezt úgy csináltam, hogy a hideg tésztagolyót vékony szeletekre vágtam, melyeket lefektettem a kapcsos tortaformám (csak ilyenem van) aljára, és oldalára, és ujjaimmal ügyesen összenyomkodtam a széleiket. Ezután visszatettem a hűtőbe, mert állítólag attól lesz omlós, hogy hidegen megy a forróba.
Egy mozdulattal elő is vettem a hűtőből a fonnyasztott spenótot, és egy nagyobbfajta tálban összekevertem a fokhagymával. Aztán tanakodtam magamban kicsit, hogy tejszínt és tejet tegyek-e a masszába, esetleg csak tejszínt, vagy fetasajtot és tejszínt, rikotátát és tejszínt, vagy mindezeket inkább tejjel-e. Közben felbontottam a tejszínt, és a dobozból áradó tömény savanyú szag hatására megállapítottam, hogy romlott. Ez véget is vetett előbbi tanakodási folyamataimnak, nem maradt más választásom, mint a fetasajt, rikotta, tej kombó. Először a fetasajtot kevertem el a spenóttal, aztán felvertem egy másik tálban 3 tojást, és azt meg elkevertem a rikottával. Eddigre már kihűlt a paprikás hagymás keverék is, úgyhogy azt is hozzáadtam a spenóthoz, aztán összekevertem a tojásossal, meg öntöttem bele egy pici tejet. Egy fél decit kb., nem többet. Biztosan más sorrendben is tökéletesen megfelelő, csak arra kell szerintem ügyelni, hogy forró dolgokat ne keverjünk a tojással közvetlenül, nehogy rántotta legyen a vége.
Újra elővettem a tésztát, és betettem a közben előmelegített sütőbe sülni. Mindenki úgy írja, hogy nehezékkel, de mivel nekem se lencsém, se babom nincs itthon éppen, nehezék nélkül voltam kénytelen megpróbálni. Nem volt neki gond, szépen megsült, és szépen laposan ott is maradt a tepsi alján. Egyszer elkezdett púposodni, de akkor a villámmal megszurkálva jobb belátásra térítettem. Kb. addig sütöttem elő, míg el nem kezdett színesedni.
Míg erre vártam, sóval, fehérborssal, szerecsendióval, és a hűtőben talált friss kakukkfűvel befűszereztem a tojásos masszát. Mikor már színes volt a tészta, beelöntöttem a masszát, parmezánt reszeltem a tetejére, és aztán addig sütöttem, míg szép aranybarna nem lett. Először felpúposodott középen egy csöppet, na nem nagyon, csak úgy mutatósan, de aztán visszaesett és összeráncosodott, mikor hűlni kezdett. Persze azért nagyon szép lett. Meg nagyon finom. Utólag úgy látom, a feta és a kakukkfű dobta meg különösen az ízeit.
A szomszédok azóta is biztos ezen gondolkoznak, hogy mit ehettünk. Mer' nyilván nem is ismerik a blogomat.

Egyéves születésnapját ünnepelte a Kincsünk a piac, és kisebb ünnepséggel emlékeztek meg az elmúlt év sikereiről. Meg erőt gyűjtöttek a következőhöz. (Jelenleg ismét aláírásgyűjtés folyik, mert a piac sorsa továbbra is kérdéses. Még két hétig pénteken és szombaton a helyszínen gyűjtik az aláírást a piac, a tér és a csarnok megmentéséért, eddig több mint kétezren írták alá a petíciót.)

Gabó engem is megkért, hogy készítsek valamit a mulatságra. Mivel a születésnap is a túlzsúfolt múlt héten volt, olyan ételeket kellett kitalálnom, amelyeket előre el lehetett készíteni. Kettő azonnal adta magát, a harmadikra pedig akkoriban bukkantam a Szakácsok könyvében, és éreztem, ki kell próbálnom.

A Fűszeres Eszter mandulás kuglófjáról külön írok.

A sajtos spenótos falatkákról volt már szó. Most nem készítettem pestot, hanem durvára darált mandulát tettem bele, meg bazsalikommal és apróra vágott pritaminpapikával ízesítettem.

A csirkemájas lepényt pedig mindenkinek csak ajánlani tudom! Nekem eddig ez a vajas tészta alap tetszett a leginkább, ezentúl ebből indulok ki. Édes töltelékkel is el tudom képzelni. A májas töltelék nagyon híg lesz, kicsit meg is ijedtem, hogy nem áll össze, de aggodalomra semmi ok, vágható lesz.

Hozzávalók:

A tésztához:
egy egész tojás
15 dkg puha vaj
25 dkg liszt
só
egy evőkanál tej
A lisztet összekevertem a vajjal, beletettem a sót és a tejet, és összegyúrtam. Legalább egy órát pihentetni kell, én egy éjszakára betettem a hűtőbe.

A töltelékhez:
egy evőkanál mazsola
egy evőkanál Armagnac, én rumot használtam
egy evőkanál víz
15 dkg csirkemáj
egy apróra vágott kicsi hagyma
egy nagy gerezd zúzott fokhagyma
egy tojás
250 ml tejszín
egy evőkanál apróra vágott bazsalikomlevél
frissen őrölt szerecsendió

A víz és a rum keverékébe beletettem a mazsolát, felforraltam, és hűlni hagytam. Közben megtisztítottam a májat, és a hagymával, meg a fokhagymával összeturmixoltam, majd hozzáadtam a tejszínt, a mazsola levét és a fűszereket, és jól összekevertem.

A tésztát hidegen kinyújtottam, beletettem egy kivajazott, 25 cm-es piteformába, megszúrkáltam villával. 200 fokra előmelegített sütőben tíz percig sütöttem. Kivettem a sütőből, megszórtam a mazsolával, ráöntöttem a tölteléket. A sütőt 160 fokra állítottam, és a tésztát tovább sütöttem 30 percig. Én hidegen szeleteltem, de sütés után mindenképpen kell egy keveset pihentetni!

Mit eszik a vegetáriánus, ha siet, nincs ideje igazán főzni, de nem gondolkozik éttermi ebédben?
Pl. spenótos spagettit!

Fokhagymát pirítottam, ráhajítottam a fagyasztott spenótot, kevés sót, bazsalikomot, fekete borsot, kakukkfűvet kevertem hozzá. Egy kanál liszttel besűrítettem és kb. 2 dl joghurttal szószosítottam az egészet, ezalatt megfőtt a spagetti tészta. A tetejére reszelt sajtott szórtam. Max. negyed óra alatt készült el.

Ritkán vásárolok az Alexandránál, mert rokoni szálak fűznek a konkurenciához, de a nagy nyári leárazáson azért becsúszott két könyv, ebből az érdekesebbik a kiváló Paul Gayler Vegetáriánus ételek c. műve. A fordítási bénaságoktól eltekintve (melyekről nem Paul tehet) remek könyv, de azért érezni, hogy csaknem tíz éve jelent meg a erdeti. Ez az első recept, amit kipróbáltam, nagy örömömre pont ugyanúgy nézett ki, mint a könyvbeli képen, és pont ugyanolyan finom volt, mint ahogy elképzeltem. Másnap újramelegítve is jó! Azért az a paradicsomszósz kell hozzá, hacsak nem köretként esszük.

1 22 cm-es kapcsos tortaformához:
olívaolaj
1 fej hagyma
fél kg friss spenót
egy marék bazsalikomlevél
20 dkg rizottóhoz való rizs (pl. arborio)
10 dkg parmezán
2 tojás
5 dkg vaj
egy csomag 8 db-os réteslap
60 dkg sütőtök (egy nagyobb sonkatök hengeres részét hámoztam meg és vágtam karikákra)
só, bors

1. Első lépésként a rizst és a vékony szeletekre szelt sütőtököt megfőzöm illetve párolom (nekem van ilyen emeletes párolómasinám, azt használtam, de ha a rizst felrakjuk sós vízben főni és fölé egy párolóbetétben a sütőtököt, ugyanott tartunk). Közben a spenótot megtisztítom, a hagymát felkockázom, a sütőt 190 fokra előmelegítem.
2. Olajon a hagymát megdinsztelem, rádobom a spenótot és a bazsalikomot, és kb. 2 percig párolom, amíg összeesik. Szűrőben lecsepegtetem, egy vágóseszkán összeaprítom.
3. A rizst kétfelé osztom, az egyikbe belekeverem a spenótot, a reszelt parmezánt és a felvert tojásokat kétfelé osztom, és belekeverem a kétféle rizsbe.
4. A vajat mikróban megolvasztom, kikenek egy kapcsos tortaformát. A réteslapokat egyenként megkenem vajjal, 4 darabbal kibélelem a forma alját (hogy felül kilógjon), majd rásimítom először a spenótos rizst, aztán rárétegezem a sütőtökszeleteket, végül pedig a sima rizst. Minden réteget sózok-borsozok. A végén visszahajtom a kilógó tésztarészeket, a maradék lapokat csíkokra vágom, összegyűröm és a torta tetejére rendezem. A maradék olvasztott vajjal megkenem, 50 percig sütöm.

Nagyon jó hozzá a roston sült paradicsomsalsa: félbevágott koktélparadicsomokat egy gerezd zúzott fokhagymával, bazsalikommal, pici cukorral és olívaolajjal megszórva 240 fokon pár percig grillezek, majd összekeverem további olívaolajjal és egy kis citromlével, sózom, borsozom.

Jó kis mókát talált ki a Very Good Taste blog, amikor összeállította százas, omnivore (mindenevő) listáját. Páran már a magyar bloggerek közül is kiváncsiak voltak, hogy mennyire számítanak mindenevőnek:-) A Kispad Bilagit csapata már öntesztelte magát, majd Horasz is kedvet kapott, Kisvirág pedig követte,  Ági pedig saját közép-európai változatát készítette el.

Akinek kedve van feltérképezni, mennyire mindenevő, az másolja be a blogjára a listát, vastagítsa be, amiket már evett, és húzza át, amiket sohase kóstolna meg! Ha próbálta ugyan, de köszöni, soha többet, akkor vastagon áthúzva jelezze azt. Jól látszik, hol készült a lista, az ázsiai és amerikai vonal igen erősen kiütközik, azonban sokunk örömére a magyar goulash:-) is helyet kapott benne.  
Néhány személyes megjegyzés mindig jól jön, jó szórakozást!

1. Vadhús - kár, hogy ritka vendég, pedig nagyon szeretem. Szarvas, vaddisznó, fácán, vadnyúl, bármi jöhet(ne).

2. Csalántea – egy időben sok gyógyteát iszogattam, igazán kár, hogy leszoktam róla. Ha nem lenne olyan körülményes a friss csalán beszerzése, biztos többet használnám.

3. Huevos rancheros – nagyon finom – még az egyszerűsített változat is.

4. Tatár beafsteak – régen sokat ettünk, manapság elővigyázatos lettem, de biztos helyen ma is biztosan megenném.

5. Krokodil – nem is tudom. Adott miljőben, egy-két pohár alkohol után miért is ne?

6. Véres hurka – többször nekiugrottam, gyerekkoromban tuszkolták, de nem tudtunk megbarátkozni. Mára az ínyenckonyha egyik sztárja lett, ők tudják, miért, én még nem.

7. Sajt fondü – szerintem minden fondüs ezzel indít, mi is ezt tettük, de mára fényét vesztette. Amúgy, ha valaki hajlandó elsikálni utána az edényt, akkor szívesen.

8. Ponty – a tengeri halat jobban szeretem…

9. Borscs - egy időben sokat, sokszor, eredetiben is, egyszerűen imádom!

10. Baba ghanoush – nagyon finom, padlizsánrajongóknak külön kiemelve!

11. Tintahal – neeem, köszönöm.

12. Pho – egy kis vietnámi mindenes bolt üzemelteti azt a kiskocsmát, ahol a legjobb pho-t ettük. Néha csak azért megyünk oda, nem is a szójaszószért:-) Isteni finom!

13. Mogyoróvajas-dzsemes szendvics – külön minden jöhet: a peanut butter, a jelly és a toast is – így együtt sem lehetett kihagyni, legalább megtudtam, mitől híznak az amerikai kissrácok.

14. Aloo gobi – aki imádja az indiai konyhát, annak ez ujjgyakorlat:-))

15. Hot dog utcai árustól – ha forró kutya néven, 80-as évekből, akkor is ér?:-)

16. Epoisses – úgy emlékszem, kipipálhatom a listán. Meg is nézem a kedvenc sajtboltomban, van-e éppen.

17. Szarvasgomba – igen, sőt, Ízbolygótól ajándékba kaptam egy szarvasgombás szőlőmagolajat, tésztára téve valami isteni!!

18. Gyümölcsbor nem szőlőből – többfajtát ittam már, szederbort, meggybort, fügebort, sőt Kanadában rebarbarabort is. Hopp, cidre, poiret, ez utóbbiból Normandiában jól betáraztunk:-)

19. Cha siu baau /Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - Hong Kong-ban ettünk először dim sum-ot, azóta a rabjai lettünk:-)

20. Pisztáciafagylalt – bár fagyiban inkább a gyümölcsöset szeretem, azért ezt házilag is kipróbálom. Pisztácia amúgy bármikor.

21. Heirloom tomatoes – jé, lehet, hogy én ilyet még sosem ettem?:-)

22. Friss, vad erdei gyümölcsök – hegyi túrák, szamóca, csipkebogyó, vadszeder, és a legkülönfélébb -berryk. Még élünk. 

23. Foie gras – évente rendszeresen, lilahagymával, zöldségekkel, nagyon finom!

24. Rizs babbal – szeretem, magam is főzöm, és örülök, hogy Horasznak is ízlik

25. Disznósajt – köszönöm, de ezt sem…

26. Scotch Bonnet paprika – szerintem még nem volt szerencsénk, de nagyon szívesen megkóstolnám!

27. Dulce de leche – nem tudom, mennyire volt eredeti, de szirupos, ragadós, édes: meg lehet szeretni!:-)

28. Osztriga – a kagylókat meghagyom a férjemnek…

29. Baklava – nálam a desszertek listáján benne van az abszolút top tenben!

30. Bagna cauda – aki szereti a fondüt és a zöldséget, annak ez biztos bejön. Vigyázat, nagyon finom!!

31. Wasabi borsók – olyan, mint a japán francia drazsé:-)) vicces.

32. Clam chowder in a sourdough bowl – amerikai kagylóleves cipóban tálalva – jobb elnevezés nem jutott eszembe. Mivel a kagylóért nem élek-halok (lásd 28.-as pont), csak a szomszédom tányérjába ettem bele. Chicken chowder sourdough bowl-ban, azonban mindenkor jöhet!

33. Sós lassi - nyaranta napi rutin, főleg a sós változat. (lásd még 14.-es pont)

34. Sauerkraut - hány nyelven írjam le azt, hogy igen, igen, igen??

35. Root beer float - fura egy ízlésük van az amerikaiaknak:-) Úgy emlékszem, egy adagot adogattunk tovább, hárman sem tudtunk vele megbírkózni. A root beer amúgy egyfajta gyógynövényből készült üdítőital, ehhez vaníliafagyit kevernek. Háát, ízlés dolga…

36. Konyak vastag szivarral – Oh, vacsora után egy finom francia konyak, hozzá egy benyúlás az humidorba:-) … imádom a szivarfüstös, konyakozó, sakkozó férfiakat:-) Főleg, ha velem:-)

37. Clotted cream tea – autentikusan sajnos még nem próbáltam. Nem autentikusan viszont nagyon finom!!

38. Vodka jelly/Jell-O – amerikai zselatinos, remegős desszert. Nem kóstoltam, és nem vonz rajta semmi. Már a kinézetük is olyan borzasztó.

39. Gumbo - írtam már a cajun konyháról, no ezt is évek óta ki szeretném próbálni. Amíg nem, akkor megfőzöm magam, nagyon nyerőnek látszik. 

40. Ökörfarok – nagyon finom, kár, hogy ritkán lehet hozzájutni.

41. Kecske curry – hmm, kecske volt, szeretem, curry mégúgyabban, akkor ez most ér?

42. Egész rovarok - köszönöm, de ez egyértelműen a nem-kategória. Mondjuk azért, ha egy lakatlan szigeten nem találnék élelmet – ami ugye kizárt…

43. Phall - ilyenre nem emlékszem, de ha olyasmi, mint a sertés-vindaloo, akkor igen! Ázsiában permanens módon két csomag zsebkendővel kell közlekedni:-)

44. Kecsketej – szerintem nem ittam még (miért is nem?), de szívesen kipróbálnám.

45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből – mekkora is az az üveg?? Malt whiskyt szívesen iszom, 25 éves volt a legidősebb eddig. Mármint konkrétan, amikor ittam, már annál is több:-) Ha engem kérdezel, nagyon kevés, épp egy kortynyi, tiszta, forrásvízű ásványvízzel szeretem, jég nélkül.

46. Fugu – feltűnő, hogy milyen sok ezen a listán a japán cucc:-). Ez a mérget rejtő gömbhal komoly ínyencfogás arrafelé, de én kihagynám:-)

47. Chicken tikka masala - és már megint India!:-)) Imádom!!

48. Angolna - ezt kihagynám… magyarázatot nem tudok, pedig ott volt már többször a szomszédom tányérján, megkóstolhattam volna. Ő ugyanis szereti.

49. Krispy Kreme doughnut - Na, ennek utána kellett néznem, mi is valójában. Nem ismerem, de komoly hasonlóságot mutat a Dunkin Donuts-hoz. Azt még mindig nem vetem meg:-), de egynél több abból sem csúszik már le.

50. Tengeri sün - nehéz elképzelni, amint a tüskés sün mászik a tenger alatt… Gerinces??

51. Kaktuszgyümölcs - ha ez a kaktuszfüge, akkor nagyon finom!! A magjait kispórolhatták volna:-))

52. Umeboshi - Sajnos nem ismerem, de valamit tudhatnak a japánok. Ez a gyümölcs egyben sós és savanykás, de biztos édes is, egyszóval jöhet, fölveszem a bevásárlólistámra! 

53. Abalone – behúnyt szemmel talán igen:-))

54. Paneer ez a lista tiszta little Japan és India!:-)) Imádom, főleg a spenótosat, a palak paneer-t !

55. McDonald’s Big Mac Meal – hazudnék, ha le merném írni, hogy nem próbáltam:-)) Tényleg rég volt, még a jó öreg kilencvenes évek elején, a hasonló láncokat pedig régóta kerülöm.

56. Spätzle - Ausztria. Sielés. Hütte. Ebéd. Radler. Lesiklás. Kicsit ingadozva:-). Noch Fragen?? )

57. Martini-koktél – Azt mondják, több száz különböző martini-koktél látott már napvilágot, ebből párat már kóstoltam. Minden élethelyzetben megállja a helyét

58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - Nem emlékszem rá, 6% tuti, sokszor, 7% körül már vékony a levegő. Kipróbálnám, de nem lennék a rabja:-)

59. Poutine - Hogy ez eszébe jut valakinek!! Kanada óta imádom! A kétkedőknek pedig e helyen üzenem, hogy sokkal finomabb, mint ahogy kinéz!:-)) Komolyan, az a kép inkább rettenet:-))
Egy éve készülök, hogy postot írjak róla, na talán most….

60. Szentjánoskenyérfa chips - Ha ez az, amit gyerekkoromban annyit rágcsáltam (a jó ég tudja, honnan lehetett beszerezni), akkor yes! (A képet nézve az:-)

61. S'mores – Na, ez tipikusan amerikai találmány, mint a parázs fölött grillezett marshmallow, a coca-colás marharagu vagy a marscsokis banán ))) Viszont pár 8%-os sör után finom lehet:-)

62. Borjúmirigy – Nem volt, de most áthúztam.

63. Kaolin - Vasat enni kell, azt tudjuk. Meg szenet. A kaolin rajta van a listán??

64. Currywurst - :-))) rengeteget! De nem mindegy, hol, milyet! Az Adlonnal szembeni stand, srégen balra, értesüléseim szerint az egyik legjobb. 

65. Durian – talán kétszer próbáltam Ázsiában, de nekem nem jött be sem az állaga, sem az íze. Főleg, hogy a kedves piaci kofák először a legyeket hesegették el a késről, amivel felvágták a gyümölcsöt – jó 38 fokban:-)))

66. Békacomb - beszéltem olyannal, aki beszélt olyannal, aki evett. Biztos jó, igazából csak a tudat… utálom a békát, ha brekegnek.

67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake - churrot már ettem, szerintem beignet-vel is megismerkedtünk. - ki kellene próbálni.

68. Haggis  - ez újfent nem az én világom.

69. Fried plantain -  ) igazi, finom sült banánt csakis az ilyenből lehet készíteni:-)

70. Chitterlings, vagy andouillette - nem ismerem, de a köszönöm, nem kategória. Bár attól még isteni finom lehet:-))

71. Gazpacho - nyári, júliusi forróságban egyike a legfinomabb dolgoknak:-))

72. Kaviár and blini - a kaviárt nem szeretem, de ó, блины :-)) öreg harcos:-)) csak arra érdemes odafigyelni, hogy hajdinalisztből süssék. Aztán lehet benne orosz túró, leöntve sűrű tejföllel, lehet lekváros is, meg kaviár a tejfölön, mindenhogy jó, de hajdinaliszt legyen!

73. Louche absinthe – A Napfogyatkozás óta tudom, mit jelentett az emberiség számára az absinthe. Megrázó film, több szempontból is, azóta tisztelem az abszintot.

74. Gjetost, vagy brunost – eddig kimaradt az életemből. De miért??

75. Roadkill - Lehet, hogy az volt, azt honnan tudni? Egy megrázó élményem volt, amikor Kangaroo Island-en fél napon belül vagy 40-50 útszéli tetemet láttunk…. az ember sötétben tehetetlen, nincs mit tenni. Amikor azonban egy jókora másfél méteres példány került a kocsi elé, megállt bennünk a vér, és már csak örültünk, hogy épségben maradtunk. Bármennyire is szeretem az állatokat, az élet kegyetlen…

76. Baijiu vagy shaojiu - :-)) szép emlékű itóka:-)) és finom is!

77. Hostess Fruit Pie – Hogy mik vannak!

78. Csiga – neeeem.

79. Lapsang souchong - A hong kongi teaházban ittam először, de kár volt belőle egy dobozzal hozni. Nem értem, mit szeretnek rajta, tisztára olyan, mintha füstölt húst kortyolgatna az ember:-))

80. Bellini - Velence, S. Marco, Harry's Bar, lecsengőben, de nagyon jó.

81. Tom yum - imádom, bár eddig csak a csirkés verziót főztem magam:-)

82. Eggs Benedict - oh, mikor lesz már vasárnap…

83. Pocky (Európában Mikado) - még nem próbáltam, de ha utamba akad, persze.

84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben - az európai vaktérképem már tele van apró kis csillagos zászlócskákkal

85. Kobe marha - sosem próbáltam, talán jövőre, egyszer, lesz hozzá szerencsém.

86. Nyúl -  szeretjük a vadnyulat. Sajnos ritkán jutni hozzá.

87. Gulyás - :-))) értem, hogy nem magyarok állították össze a listát:-)

88. Virágok – Kisvirág határozott előnyben, magam két-három fajtára emlékszem.

89. Ló – Állítólag gyerekkoromban előfordult, mondták, de konkrétan nem emlékszem az ízére… itáliai piacokon gyakran látni, egyszer megkóstoltom:-)

90. Criollo csoki - szerencsére nem vagyok csokimániás, épp elég a többi mániám beszerzése! Azért kipróbáltam egy párat, de szerencsére ebből kimaradok. Persze a finom csokoládé jó dolog:-)

91. Spam - emlékszik valaki a dobozos lunchhúsra?:-))

92. Puhapáncélos rák - eddig azt hittem, hogy visszahúzódnak a páncéljukba, de mindig tanul az ember. Azért kipróbálnám.

93. Rózsa harissa - a sima harissa sem piskóta, szerencsére házilag is egykönnyen elő lehet állítani. Aztán lehet csalni, és kevesebb chilivel is beérni:-))

94. Harcsa - Nem kedvelem a folyami halakat… azért halászlében kipróbálnám.

95. Mole poblano - egyszer évekkel ezelőtt szakácskönyvből főztem, csirkéből, na az után nem nyaggatott a férjem, hogy mikor lesz már újra:-))) Biztos vagyok benne, hogy én lehettem a béna, és jól elkészítve nagyon finom tud lenni.

96. Bagel és lazacfilé – jó dolog a töltött bagel, csak a lazacot nem kedvelem - szerintem együtt sem:-)

97. Lobster Thermidor – ebben a formában nem, de nagyon ínycsiklandozóan hangzik:-)))

98. Polenta – főzve, sütve, grillezve – egyszerűen imádom!:-)

99. Jamaican Blue Mountain coffee - jó lenne megkóstolni!!

100. Kígyó - egy falat kóstoló erejéig próbáltam, becsületből:-) Guangzhou-ba ezért kellett kitérőt tenni, de nem lettünk barátok:-))

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

50 dkg spenót (lehet mirelit is)

1 mozzarella sajt (vagy 15-20 dkg trappista)

vaj

só, bors, szerecsendió

1 tojás

A tésztát felengedés után vékonyra kinyújtjuk, négyzetekké vágjuk. A spenótot vajon a fűszerekkel megpároljuk. Belekeverjük a kockára vágott mozzarellát vagy a reszelt (kockára vágott) trappistát. A tésztadarabokra egy kanálnyit helyezünk, batyuvá formázzuk, megkenjük tojással, és előmelegített sütőben körülbelül 25 percig sütjük. A tepsit kenjük ki zsiradékkal vagy béleljük ki sütőpapírral. Önállóan is fogyasztható, de sajtszósszal még finomabb.