A rakott ételeket mi nagyon szeretjük, nehezen tudok akkora adagot készíteni hogy ne fogyjon el. Tulajdonképpen mindenféle zöldséggel variálható, én legjellemyőbben karfiollal vagy kellel készítem.

Mélyhűtő átrendezés volt, és rábukkantam benne egy elfeledett, megkezdett zacskó zöldbabra. Rakott zöldbab – gondoltam lelkesen – hús nélkül, máshogy! Nagyon máshogy lett

Ez a tojáslepény a kapros rakott zöldbabhoz hasonlóan házias étel. De teljesen más értelemben házias.

Hozzávalók: 30 dkg darált sertés hús ,1kg zöldbab,1 pohár tejföl,2 db tojás, 1 db vöröshagyma (kicsi ),1 gerezd fokhagyma, 2 tk só, 2 mk őrölt bors, olaj, 2bögre rizs,zsemle morzsa.10dkg reszelt sajt.5 dkg kockára vágott bacon.

Hétfő: Bableves (fehér babból) Rakott krumpli Kedd: Karfiolleves Lecsó tarhonyával A lecsó a nyáron tartósítószer nélkül eltettből készült: Szerda: Gyümölcsleves Zöldbabfőzelék Fűszeres tekercs Csütörtök: Borsóleves Nudli őszibaracklekvárral Péntek: Krumplileves Köleskoch

Ez már a sokadik rakott zöldbab amit készítek, mit is mondhatok szeretem a zöldbabot és szeretem a rakott dolgokat….Most igazából az első számú motivációm az volt, hogy hihetetlenül megkívántam még a múlt héten a rakott-krumplit. De ugye a krumpli sajnos ki van zárva, mert miért is ne lenne…a jó dolgok nagy része tilos… Ez nagy mondás, igaz nemcsak a finom ételekre…hanem számos más dologra is…na jó nem gépelek be több közhelyt, bár van még egy pár így hirtelen a tarsolyomban…na jó csak még egyet: a jóság végül mindig megkapja méltó jutalmát…na és hogy most végre ezen is túlvagyunk jöhet a recept

Olyan rakott krumpli feelingje van ennek az ételnek. Valószínűleg a kolbász és a tejföl ismerős ízegyüttese miatt, mivel más közös hozzávalójuk nincs.

Dulmina volt olyan kedves, és továbbadta a kérdést. Köszönöm.
Ez eddig rendben is volna, csak honnan kezdjem?
Onnan, hogy totyogósan a véleményem annyi volt a meggyes pitéről, hogy rajtahagytam az épp kisült költeményen a pelusom lenyomatát?
Esetleg ott, hogy a (Anya fóliázott egy időben) legnagyobb és legszebb 80 dekás uborkát megrágtam, mikor pedig rámszólt, hogy akkor edd is meg!… eltűnve bizony megettem
Vagy ott, hogy sót loptam a szomszédban lakó Nenike konyhaszekrényéből?
Esetleg arról meséljek, hogy a nyers tésztát is lopkodtam, és Mama azóta is emlegeti, hogy “picit veszek, picit veszek”.

Bizonyos tekintetben alakult az ízlésem… úgy gondolom akkor elég sót ettem, ma már kevesebb is elég. A tejfölös meggyes pite azóta sem a kedvencem, az uborka iránti rajongásom viszont megmaradt.

Főzési tudományom általános iskolás időszakomban abból állt, hogy vegetáriánus nagyapámmal délben rárontottunk a csirkékre, és tojást sütöttünk, ha nem találtunk fogunkra való kaját. (Sokszor ki sem nyitottuk a hűtőt, Anyu vérnyomását emelendő.)
Mennyiszer megégettem azt a két lábast… de azóta is megvannak.

Salátát készíteni egyik Bózsvai tábor után kezdtem, mivel nagyon megkedveltem az ottani menüből az egyik fajtát.

Azután jöttek a nyári szünetek, és megtanultam élesztő pástétomot készíteni, meg paprikás krumplit főzni. Anyu leírta részletesen egy lapra, én meg alkottam, míg nem volt otthon. Addig volt jó, míg önállóskodni nem kezdtem, és hasraütésre főztem a sósabbnál sósabb zöldségleveseket… Igazán nem szólhatok semmit, mert bár viccelődve, de mindig megették. Azt hiszem ez a szakácskodni szeretők titka, nem törték le az első próbálkozásokat. (Kati pogácsája )

Majd palacsinta sütés 4 literes lábassal nekiállva kamasz fiúk hasába… sose maradt kidobni való azon a jópár égetten kívül

Egyszer a paradicsomos töltött káposzta receptjét is megkaptam. A húsos, nagyanyám féle hatalmas töltött savanyúkáposzta levélbe tekert sosem kellett, viszont az a szójás valami tejföllel azóta is bejön.

Sütéssel nem is tudom mikor kezdtem el kacérkodni. Talán piskótákat gyártottam eleinte, mert az egyszerű volt. Abból meggyeset, lekváros tekercset és kókuszkockát, meg lúdlábat. A család ette a sütit, én meg magában a szélét.
És a töménytelen mennyiségű vaníliakiflik. Azt a Horváth Ilona féle SZAKÁCSKÖNYVBEN találtam egyszer. Mivel tudtam, hogy a tesómék úgysem ennék meg a diósat, megbolondítottam (fa)mogyoróval. (az a törökmogyoró?) No az egy nagyon jó ötlet volt.

Hús sütésben mindig nagyon otthon voltam. Be a tepsibe a csirkecombot, csirkemellet. Vagy csak simán befűszereztem, vagy egy lecsós alapot készítettem, esetleg főtt zöldségfélét törtem alá, és azzal sütöttem össze.

Jöttek a rántott dolgok, azzal Anya sosem szeretett piszmogni. Rám hagyta. Cukkini, karfiol, zöldséges fasírt, otthon termelt laskagomba.

Ahogy így gondolkodom, az első 1-2 próbálkozás után soha nem magamnak készítettem az ételeket, hanem a család, a barátok kedvében szerettem volna járni velük. Mindig nagy mennyiségekben kellett gondolkodnom, így a mostani candidás étrendem rendszerint 3 napi egyforma kajából áll, mert nem tudok keveset főzni.

És hogy hogyan kezdtem el reformálódni?
Vallási okokból valahol mindig is jobban ügyeltünk arra, hogy mit eszünk. Disznóhúst, tengeri herkentyűket, nyulat sosem tettünk az asztalra. Az volt a természetes, hogy a rakott krumpli, töltött paprika, paprikáskrumpli, lecsó nem húsos étel. Amúgy sem nagy mennyiségben került állat az asztalra. Állati eredetű, az igen. Méz, tej, tejföl, tojás. A jó kajákhoz nem is kellett más számunkra.
Zöldség, meggy, karalábé, karfiol, bab, paradicsomleves. Tök, zöldbabfőzelék. Lecsó. Krumplis, káposztás, túrós, diós, mákos, gombás, borsós tészta. Spagetti paradicsom szósszal, esetleg vadas szósszal. Héjában sült krumpli sült hagymával, tejföllel, rakott kompér, gombás rizs.

És egyszer eljött a pillanat, amikor a Severin megsütötte az első kenyeret az otthonunkban. Még 98-ban.

Folyt. köv.
De most kicsit az ínyenc francia világ lopja az időmet

Az alap ötletet Tündi barátnőmtől kaptam, köszönöm Neki utólag is még egyszer, mert fergetegesen finom lett!! :)

A lényeg: amíg a karfiol párolódik, hagymán megdinszteljük a darált húst, mindenféle fűszer nélkül (még só sem kell bele!). Közben kikeverünk egy jó adag tejfölt bármilyen knorr alappal, amit szertünk. Én most pirított hagymás csirke alapport használtam hozzá, de lehet carbonara szósz, vagy bármi, ami van otthon. Nekem az óriási tálamhoz fél liter tejföl, és ahhoz kettő alappor kellett (nagycsaládos adag, amit még mi 5-en is két napig ettünk). Ezt az ízesített tejfölt borítjuk a szépen a darált húsra, és kicsit még rottyantunk rajta. Aztán jöhetnek a rétegek: karfiol, hús, párolt rizs, stb, a tetejére pedig a natúr tejföl, és reszelt sajt. Mehet a sütőbe a sajt pirulásáig. Az alappor miatt teljesen más-más ízeket lehet elérni így, nagyon finom. A férjem nem szereti a rakott ételeket, évekig nem is főztem/sütöttem ilyesmit, de ezzel a variációval szívesen elfogyasztja, sőőőőt, még meg is dícséri :):)
Ezentúl a többi rakott ételt is ilyen alapporokkal fogom készíteni, akár zöldbab, kel, vagy bármi más lesz :):) Próbáljátok ki, megéri