profiterol



Profiterole, azaz miniképviselőfánk csokoládémártással (Csicseriborsó, bab, lencse)

A belga gyerekek egyik nagy kedvence az éclair (ekler), amit az én lányom is nagyon szeret, úgyhogy meg is rendelte szombatra. Úgy adódott, hogy a kinyomózsákból nem tudtam igazán szép hosszúkás formákat nyomni, így kicsi fánkok lettek. Megtöltöttem vaníliakrémmel és leöntöttem csokoládémártással az egészet, így profiterole lett belőle.

Profiterol (Vali konyhája)

Valamelyik este a TV Paprikán Rick Stein profiterolt sütött. Évek óta sütök képviselőfánkot, édeset és sajtosat is, de eszembe sem jutott, hogy a tésztát olajban süssem. Azaz tudtam erről a sütési módról csak mindig elfeledkeztem róla

Profiterol (Vali konyhája)

Valamelyik este a TV Paprikán Rick Stein profiterolt sütött. Évek óta sütök képviselőfánkot, édeset és sajtosat is, de eszembe sem jutott, hogy a tésztát olajban süssem. Azaz tudtam erről a sütési módról csak mindig elfeledkeztem róla

Profiterole (sajtkukac)

                                              A képviselőfánk családom körében óriási közkedveltségnek örvend, mióta világ a világ – ezalól csak én képezek kivételt, mert nem elég csokis. Itthon is számos alkalommal elkészült apukám által, de ő folyton talált valami kivetnivalót a végeredményben

Habos bűnbeesés, avagy a profiterol (Müzsi…vanília…és egyéb szépségek)

Hófehér bucka, alatta habkönnyű tészta, ami édes krémet rejt. Na, rémlik? Profiterol…de énmódra.

Profiterol (Olasz desszert) (Kukta receptgyűjtemény)

A tésztája hasonló a mi képviselő fánkunkhoz.

A tésztához: 2 dl napraforgóolaj, 2 dl víz, 20 dk liszt, 5 db egésztojás, 2 csipet só.
A krémhez: 15 dk cukor, 5 dk liszt, 1 vaníliás cukor, 3 db egésztojás, 4 dl tej.
Az öntethez: fél liter tej, 3 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaópor, 3 evőkanál cukor, 5 dk étcsokoládé.

Először a tésztát készítjük el. A vizet az olajjal és a sóval felforraljuk, majd hozzáadjuk a lisztet és addig keverjük fakanállal, míg a tészta elválik az edény falától. Levesszük a tűzről. Ekkor egyesével hozzákeverjük a tojásokat, folyamatos, magas fokozatú habosítás mellett, mindegyiket jó alaposan elkeverjük benne. Sütőpapírral fedett tepsire habzsák segítségével kis halmokat nyomunk, majd az előmelegített 220 C-os sütőben kb 15 perc alatt aranybarnára sütjük. Sütés közben ne nyissunk rájuk egyszer sem, egy kicsit sem, mert azonnal összeesnek! Akkor jók, mikor már kellően megpirultak! Ekkor nyissunk rájuk először!
A krém elkészítése következik. Egy tálkában a tojássárgájákat kikeverjük 10dk cukorral és a vaníliás cukorral. Egy lábasban a lisztet a tejjel csomómentesre keverjük és főzni kezdjük, folyamatos kevergetés mellett. Belekeverjük a cukros-tojássárgás masszát is és a krémet sűrűre főzzük. Ha a krém kihűlt, a tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verjük és óvatosan a kihűlt krémhez keverjük. Legvégül a csokiöntetet készítjük el. A lisztet, a kakaóport és a cukrot összekeverjük, kis tejet öntünk hozzá és csomómentesre keverjük. A többi tejet is hozzáöntjük és tűzre téve folyamatos keverés mellett besűrítjük az öntetet. Közben a széttördelt csokit is beledobáljuk.
A kész tésztákat úgy töltjük meg, hogy hústű segítségével kilyukasztjuk őket, kicsit kitágítjuk a lyukat, majd egy kanalas gyógyszerhez használatos adagolóval feltöltjük a belsejüket a sárga krémmel.
Egy tálba rendezem a kis profiterolokat és a már kihűlt csokiöntettel leöntjük. Jól behűtve tálaljuk.

Új kedvenc (Ági főz)

Időről időre találok valami olyan ételt, aminek fogyasztását egyszerűen nem tudom abbahagyni. Ez általban egy édesség. Az előző szülésem után nagyjából 2 hónapig minden egyes napon, amikor eljutottam a közeli boltba, vettem egy doboz gyári profiterolt

MILLENNIUM DA PIPPO – KORREKT (FOOD POLICE)

Following on the trend of strange named Italian restaurants in town comes Millenium da Pippo. Why call it simply OK Italia when you can give it such an exotic name as Il Terzo Cerchio or Peccati di Gola or Millenium da Pippo. You may wonder where the strange name comes from. Millenium comes from the location, which is Andrássy út where the Millenium subway runs beneath the ground. The restaurant’s interior mirrors the interior of the subway stations with colourful tiles, the name of the side street in the famous tiled letters – even the columns or pillars in the restaurant seem to have come straight from beneath the ground. What this has to do with Pippo or Italy escapes me but it surely adds some nice atmosphere to the place. The tables, chairs emit the feeling of your local Italian trattoria and this is the scene where Millenium competes in. It doesn’t want to be a high end Italian like Krizia or Fausto, it settles for the trattoria ambience, pizzas from the wood fired oven and lots of pasta. Good, homey food. As in all better Italian joints in the city there is a constant flow of Italian speakers in the restaurant, which is a good sign and (hopefully) also a mark of good food.

We start off our lunch by eating some of the very tasty and fresh olive ciabatta brought to the table in a basket and order some starters: a caprese, a minestrone soup and an „antipasti” of spaghetti all’amatriciana. I tell the waiter that I am having a serious meat dish for my main course and would like a smaller portion of pasta to start. The bad news is that the waiter cannot bring me that smaller portion „because it’s not on the menu”. I tell him to bring me a smaller portion for the same price, he nods without apologies. The soup has a healthy portion of vegetables inside, although it is a bit too thin for my taste. The caprese is what it is, just tomatoes and mozzarella with only a small little flower of basil in the middle –the oil and other flavouring is left up to the guest at the table. The caprese that I put together in my kitchen every evening looks far more intriguing than this one. The amatriciana shows us a solid performance from the kitchen although it falls very short of the one I had in Rome in the Jewish district. Somehow the one there had a tiny bit of spicy kick, the onions were sautéed longer and the bacon was more fatty, smoky and tasty. I can’t complain about the quality of the pasta, it was cooked well and the amount of sugo with fresh tomatoes was just right. This shows a steady and experienced hand in the kitchen, possibly hailing from Italy who does not want to drown his pasta in sauce like some of his Hungarian counterparts gladly do.

As we wait for the main course I ask for a glass of the home Pinot Grigio, which passes for an OK vino di tavola.We don’t have to wait long for the three dishes: a home ravioli filled with mince meat in a tomato sauce, a spaghetti carbonara and my favourite: a tagliata con ruccola e grana or sliced beef with rocket and parmesan shavings. My beef has a great smoky flavour and the outside is charred nicely, which indicates a use of the wooden oven not only for pizza. Even though the taste was good overall and the meat itself was cooked in one piece and then sliced into individual pieces, I felt that it had been slightly overcooked and some parts became a bit chewy towards the edges. The rocket and cheese were doused with some aged balsamic and the presentation of the dish was interesting. Both pasta dishes were cooked al dente. As with my starter the carbonara wasn’t swimming in cream, but had a nice smoky, bacon flavour, perhaps this also lacked a bit more seasoning and punch. The ravioli filling of minced meat was also sufficiently light and creamy and the tomato sauce added a spicy tang to the dish dish. No worries about the quantity of food: everything comes in healthy portions.

The only downer during the lunch was the tiramisu, which looked really promising when they put it down before us, but left us with a quizzical expression once we tasted it. Something wasn’t right… the mascarpone was „floury” rather than being nice and creamy. We left it on the plate. On the other hand the black and white profiterol balls were huge, the cream filling was great and so was the chocolate sauce. Too bad it came from a plastic container from the freezer.

We all felt good at the end of the meal, but were left with thoughts of having had better meals at some other Italian eateries around the city. Nothing we had made us think that we would be back the next day or the next week begging our friends or family to try it out. I think Hungarians have a word for this and its called „korrekt”. Nothing amazing, nothing wild, just good and simple stuff. I would be happy if they had Italian restaurants like this on every corner serving food at half the price of this one.

Overall: 5,5/10
Millenium da Pippo
Andrássy út 76
http://www.millenniumdapippo.hu/

GBT Budapest (Csak a Puffin ad neked erőt)

Én nem tudom mi van, de izgága vagyok mostanság. Talán éppen a VKF hozott lázba, vagy a nyári piknik kihagyása miatt érzett fájdalom, vagy csak szimplán az, hogy eddig mindig nagyon jól sikerültek az ilyen találkozók, mindenesetre vettem a bátorságot és én magam dobtam be egy újabb GBT ötletét, ami mai napon Budapesten sikeresen lezajlott. Mindennapi Manna hathatós segítségével egy szigorúan titkos helyen gyűltünk össze, ahol egy darab laptopos cigarettázó leányzó asszisztálása mellett eltöltöttünk 3-4 kellemes órát. Jelen volt (ülésrend szerint haladva): Mindennapi Manna, Millie, Sajtkukac O. plusz részéről egy megfigyelő, Ízbolygó, Sajtkukac N., Kicsi Vú, jómagam, Zsu, Grenadine, Zsuzsa, Zsófi, Mamma (remélem, nem hagytam ki senkit). Na és még ez volt a könnyebb rész, igen erősen kell koncentrálnom, hogy összeírjam, mi mindent ettünk. A fényképek nagyrészét jobb pozíciójából fakadóan Kicsi Vú készítette, ezért be is kereteztem zölddel, hogy tudjuk:):)



Tehát (szigorúan összevissza, még véletlenül sem a képeknek megfelelő sorrendben):

– Cobbszerű saláta Zsófitól

– Török padlizsán pilaf Zsuzsától Claudia Roden könyvéből, ha minden igaz – ez sajnos nem lett megörökítve, de cserébe felkerült a zseniális photoshop tudományomnak hála a hiperszuper kiskés, amit Zsuzsa nekem adott:) (Keresd a tortán!)

– Istenkirály baguette Sajtkukac N-től – ha eddig a DNK, vagy az undok fiú volt a sztár, hát felejtsétek el, ez a baguette üti mindkettőt

– Saláta Kicsi Vútól gránátalmával

– Kecskesajt egyenesen Párizsból, szintén gránátalmával Grenadinetól

– Remek borkrémleves Mannától

– Paradicsomos, túrós lepényszerűség szintén Mannától

– Sós cheesecake Zsutól

– Sütőtökös muffin Zsutól

– Sörkorcsolya kétféle, Ízbolygó és DP

– Hortobágyi-töltelékkel töltött valami Ízbolygótól

– Csúcsszuper csokis fügelekvár -ebből nem hoztam nagy bánatomra, Millie kérlek, küldj egy címet, beugrok!

– Almás valamilyenes remek májkrém Sajtkukac N-től

– Cantuccini Ízbolygótól – te ezt már tudtad, hogy én hogy szeretem ropogtatni a te cantuccinidet?

– Parmezános keksz – már meg nem mondom melyik Sajtkukactól

– Profiterole-hoz hasonló sajttal töltött puffancs Sajtkukac O-tól, profi módon elkészítve. Pls, só mi da véj!

– Csokis sütemény Sajtkukac O-tól, ami sajnos az autóban landolt, így már soha nem tudjuk meg, milyen volt

– Fehércsokis citromos kókuszgolyó Gourmandula sajnálatos “noshow”-ja miatt általam kivitelezve

– Mogyorós pálmalevél Kicsi Vútól- vagy mi is volt?

– Kakukkfüves citromos keksz tőlem
– Körtés chilis csokitorta szintén tőlem chili nélkül:):)

– Különleges bazsalikomos oregánós tea Sajtkukacéktól… Remek itóka

Volt szó fordítási hibákkal teli szakácskönyvekről, munkahelyről, utazásokról, családról, kisgyerekekről, más bloggerekről:):) (Hát persze, hogynemár, ugye nem hittétek, hogy nem lesz?:) Főleg így, hogy csak csajok voltak… Továbbra is fenntartom, hogy a legjobb része az egész blogolásnak, hogy klassz emberkéket ismerhetünk meg, akiket egyébként sosem találtunk volna meg a Föld nevű bolygón, szóval ha újra belém bújik az örsvezetők szelleme, hát nem fogok tétovázni.
Ti, akik ott voltatok, ti meg ne habozzatok elküldeni a linket az ételekhez, legyen meg így egyben!

Epres mascarponekrémmel töltött éclair (eckler) fánk (miniMálna)

képet készítette: Nosalty
rendezte: miniMálna
fotosoppolta: Nosalty és miniMálna (mégis szörnyen néz ki (: )

A gbt-n meglepő nagy és osztatlan sikert aratott az éclair fánk vizualitása mellett könnyedsége miatt, és nem utolsó sorban az ultrakönnyű, gyümölcsös, nem túlzottan édes benne rejlő töltelékének köszönhetően.

Kicsit utánanéztem: égetett/forrázott tésztából készül (épp, mint a kedvencem, a profiterol) mely elnevezések közül a forrázott tészta a tészta készítésére, az égetett tészta elnevezés a magas hőmérsékleten való sütésre utal. Ennél a tésztánál különösen fontos a megfelelő nyersanyagarány pontos betartása, és azok felhasználási sorrendje.

Az Eckler fánk hosszúkás formájú, ízesített tejszínhabbal vagy vaníliakrémmel töltött, a tetején csokibevonattal ellátott könnyed sütemény. Ahogy Okostojásnál olvastam, nem lehet tudni, hogy a francia éclair-ből, ami villámot jelent, hogyan lett Eckler, főleg, hogy éklernek ejtik.

A receptre Macinál lettem figyelmes, másikat felesleges lenne kipróbálnom, mert bevált. Nála látható az is, hogyan néz ki a nyers tészta a sütőlapon, mert az én képem Pécsen maradt a laptopon, jee.

ÉCLAIR FÁNK

hozzávalók

2,5 dl tej
6 dkg vaj
1 csipet só
12,5 dkg liszt
4 tojás
+ a kenéshez 1 tojás sárgája és 1 ek tej


A pontosan kimért tejet, vajat és sót felforralom, majd állandó keverés mellett hozzáadom a lisztet, és addig sűrítem (resztelem), amíg az edény falától el nem válik a tészta.
Átteszem egy tálba a tésztagombócot, és kicsit hagyom hűlni (nehogy tojásrántotta legyen belőle, mint ami majdnem előfordult velem), majd egyenként mixerrel hozzákeverem a tojásokat.
A nyers tészta képlékeny, sima és nyomózsákkal formázható. Én csillagalakú nyomócsőbe tettem, és kb 8 cm hosszú csíkokat nyomtam a sütőpapírra.
Tejjel elkevert tojássárgájával bekenem a tetejét, majd betolom a sütőbe 200 fokra 20 percig, majd visszaveszem a hőmérsékletet 180 fokra, további 10 percet hagyva a tésztának. Kikapcsolt sütőben hagyom kihűlni a fánkokat. A kisült tészta üreges szerkezetű, így félbevágva könnyen tölthető. Például ezzel a könnyedén gyümölcsös mascarponekrémmel, így:

EPRES MASCARPONEKRÉM

hozzávalók

25 dkg mascarpone
15 dkg eper
2 csomag vaníliás cukor


A friss vagy a felolvasztott fagyasztott epret pépesítem botmixerrel, összekeverem a mascarponéval és a vanilincukorral.
Oldal 1 - 212