patiszon



Sajtos-tejszínes sült cukkini és patiszon (kisvirag Olaszországban » fozocske kategória)

Mivel hétfőn nekiindulunk Európának, ma a takarítsuk ki a hűtőt projekt került megvalósításra.
Bár nem túlsok minden van benne szerencsére, amit muszáj megenni, mert megromlana, de azért akadt ez az.
Így került elő egy nagyobbacska patiszon, két cukkini, két darab sajt (kb 30 deka összesen talán), tejszín, egy tojás, joghurt.
Agyaltam egy sort, mi legyen, aztán a sajtos "rántott" hús mintájára elkészítettem ezt a finomságot.

Kellett hozzá:

1 patiszon
2 cukkini
1 tojás (2 jobb lett volna)
1 doboz tejszín (montata vagy melyik, ami egy picikét hígabb, mint a cucinare)
kb 30 deka, kétféle sajt

kevés vaj

A sajtot reszeltettem, a patiszont megtisztíttattam Zolival. A cukkinit nem pucoltam, csak a végeit vágtam le, és hosszában csíkoztam.
Kivajaztam egy sütőtálat, egy tányérba lisztet tettem, egy mélytányérba a tojást, kis tejszínnel (ha lett volna, tejjel hígítom, de az se volt), mellette még egy tányérban a reszelt sajt.
Mintha paníroztam volna, mentek a szeletek a liszt-tojás-sajt útvonalon, illetve csak mentek volna, mert végül rájöttem, egyszerűbb ha a sajtot utólag szóróm rá, mivel nem olyan nagyon sok, úgy jobban el tudom osztani.
Szóval liszt-tojás majd belefektettem a tálba. Mikor egy réteg cukkinit letettem, szórtam rá sajtot. Majd egy réteg patiszon következett, egy réteg cukkini, még egy réteg patiszon, mind közé sajt, természetesen. Kb pont ki is jött így a mennyiség. A tetejére is sajtot szórtam, a tejszínt (ugye csak egy keveset kevertem a tojáshoz) összekevertem egy kevés joghurttal, így próbálva elérni, hogy folyósabb legyen, nem igazán sok sikerrel :)
Ezt a tetejére öntöttem, és szépen elkentem (tekintve, hogy nem folyt :) )
A sütő ekkora már kb 200 fokos volt, 35 perc alufóliával fedett, majd kb 10 perc fedés nélkül sütés (kb hogy kicsit megpiruljon a teteje) vettem ki.
Paradicsomot szeltünk mellé, ha lett volna, valami könnyebb vörösbor szerintem illett volna hozzá.
Holnap túrós rétes lesz, az általam készített túróból. Nagyon kíváncsi vagyok. A túró már kész, de még nem mertem megkóstolni…

Rakott patiszon ((súly)Vesztőhely)

Kalória- és szénhidráttartalom tekintetében is barátságosabbá tehető a rakott krumpli úgy, hogy a krumpli egy része, vagy akár egésze helyett patiszon kerül bele. Régebben többféle alap rakott krumpliból kiindulva végigpróbálgattam ezt, ma pedig egy extra könnyű, vegetáriánus változatot alkottam. Ebben nincs közé öntött mártás (se besamel, se tejföl), a kolbászból pedig csak a paprika van jelen natúr, grillezett paprika formájában.

Először is beáztattam a pataki tálat, amiben az egészet szándékoztam megsütni. Ennek hiányában szerintem sima tepsiben, alufóliával lefedve is működik a dolog. Keményre főztem 3 tojást. 1 nagy patiszont kettévágtam, kikanalaztam a magjait (ha még picik, akkor nem szükséges, ennél már jobbnak láttam), aztán úgy egy centi vastag szeletekre vágtam, és krumplihámozóval lekanyarítottam mindegyiknek a héját (én így érzem legkönnyebbnek hámozni, főleg, ha nagyon cakkos). Meghámoztam és felszeleteltem a 3 tojást. Elővettem a hűtőből egy tálnyi grillezett paprikát (ehhez vastag húsú paprikát sütő felső részén 15 percig, majd átforgatás után még 10 percig grillezek, egy fazékba szedem és lefedve hagyom, hogy langyosra hűljön, majd eltávolítom a csutkáját és lehúzom a héját – nagy tételben érdemes csinálni, olajjal leöntve (lepje el jól!) hűtőben eláll). Kimentem pár kakukkfű-ágért (friss kakukkfű hiányában szárítottal is mehet), meg előkészítettem az olívaolajas üveget. Aztán hozzáfogtam a rétegezéshez: patiszon, paprika, tojás, kakukkfűlevelek, kevés olaj.

Ezt ismételgettem addig, amíg el nem fogytak a hozzávalók (a lyukas patiszonszeletek közepét “befoltoztam” kisebb szeletekkel). Amikor kész volt, rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. Bekapcsoltam 200 fokra, így sütöttem 30 percig, majd rászórtam bő 10 deka reszelt sajtot (füstölt parenyicát), és légkeverésen még 5 percig sütöttem, immár fedő nélkül. (Így még nem lett nagyon puha a patiszon, egyébként a 30 perc után a közepénél érdemes egy villával ellenőrizni az állagát, és szükség esetén sütni még.)

Tálaláskor még a tálban szétvágtam a kiszedőlapáttal, hogy a keresztül-kasul parkettázott patiszonszeletek miatt ne csússzon szét az egész. Aki akarja, a tányérján picit sózhatja. Egyébként a sült paprika meg a kakukkfű kellemes ízt a kissé jellegtelen patiszonnak. Ez a mennyiség 2-3 adag.

Variációk patiszonra (Dulmina tündérkonyhája)

Gyerekkoromban mindig csak rántott patiszonként került asztalra, ráadásul mivel mindig jó termés volt, elég gyakran. Aztán már nem csak az evésben, hanem a készítésben is segédkezni kellett. Meg is utáltam jó időre.

Azt viszont szerettem, mikor ősszel a csalamádéba beaprítottuk a sok, általában pici, gyakran igen idétlen alakú patiszont. Ehhez lelkesen beleztem és tisztítottam, hiszen tudtam, hogy nem kell utána besózni, majd kirántani. Télen pedig lelkesen kerestem a patiszont a csalamádéban, s ha nem találtam eleget, megígértettem szüleimmel, hogy jövőre többet teszünk bele :) Később pedig olvastam, hogy nem csak csalamádéba, hanem egyéb savanyúságokba is bátran bele lehet tenni, nagyon jól átveszi az ízt.

Aztán pár éve egy bácsi hihetetlen, 20 Ft/darab áron próbált túladni igencsak tetemes mennyiségű patiszonon – és még válogatni is engedett :) Nem kellett sokat győzködnie, hogy megvegyek pár darabot. S ha már megvettem, ki kellett találni, hogy mit készítsek belőle. Egy dologban voltam csak biztos: NEM rántott patiszont! Az elgondolás nem is bizonyult rossznak: amíg tartott a szezon, hetente beváltottam pár huszast az öregnél…

Akkoriban épp Norbis korszakomat éltem, és örömmel nyugtáztam, hogy kedvenc szakácskönyvem, A karcsúság receptjei is ír patiszonos recepteket. Ebből két örömteli következtetést vontam le: (1) karcsúságbarát, egészséges dolog ez a cakkos tök, (2) máris megvan, hogy mit készítek az első szállítmányból.

Így lett patiszonpörkölt meg rakott patiszon (igen, akkor még nem voltam vega :)
Ízlett mindkettő, és mellesleg rájöttem, hogy a “csak rántani jó” alaptézisen túl a besózzuk, állni hagyjuk, lecsepegtetjük című tiszteletkör is bátran elhagyható. Időt spórol, és nem mellesleg biztos nem lesz túl sós a végeredmény.

Meg ha már a rakottaknál tartunk, kitaláltam, hogy a jól bevált rakott krumplit kicsit könnyedebbé teszem azzal, hogy a krumpli egy részét patiszonnal helyettesítem. Aztán eljutottam odáig is, hogy ez az “egy része” az összes volt. Némileg egyszerűsítette a dolgokat, hogy a megfelelő méretűre szeletelt patiszont nem is főztem, hanem csak kevés olajon nem egészen puhára pároltam. A többi pedig ugyanúgy ment, mint az alapul szolgáló receptnél, csak persze át kellett nevezni patiszonos rakott krumplira, végül rakott patiszonra.

Persze a szeletelésnél lett olyan maradék is, amiből sehogy se akartak rakható darabok kikerekedni: ezeket meg felkockázva pároltam meg, majd felvert tojással nyakon öntve tökös rántotta lett belőlük (arány tetszés szerint, a végén már a sok tök között épp egy pici tojás felállásig jutottam). Sóval, borssal fűszereztem, időnként talán még sajtot is reszeltem a tetejére.

Aztán akkoriban volt nagy felfedezésem a panírozás helyett egy egyszerű, kevert, mártogatós bunda, amit nem csak pulykafalatkákhoz, hanem zöldségfalatkákhoz is kipróbáltam. Így lett patiszon sajtos bundában. Itt is kihagytam az előzetes lesózást, a meghámozott, kibelezett, felszeletelt patiszont azonmód mártogattam be és sütöttem ki.

A fenti receptek azóta is elő-előkerülnek (a rakottasak persze húsmentes változatban), még ha nem is ilyen kedvező áron sikerül alapanyaghoz jutnom :)

Tegnap kíváncsiságból végeztem egy kis gyűjtőmunkát, hogy további recepteket, ötleteket kutassak fel a témában. Messze a legtöbb találat valamiféle töltött változat volt. Ahogy elnéztem, igazából szinte tetszőlegesen variálható a töltelék. Húsosra nyilván nem neveznék be, mostanság a túrós sem esne túl jól (még mindig nem kívánom a tejtermékeket, ráadásul nyáridőben sajnos többször jártam már úgy, hogy hiába nem járt még le a túró és a boltból egyenesen haza jöttem vele és azonnal raktam a hűtőbe, nem volt jó), de egy zöldségeset talán összeállítok majd. Itt igazából a sütés, és a mellékesen létrejövő konyhafűtés a viszafogó tényező.

No, de a töltött patiszonon túl is van élet, pár érdekesebb recept, amik közül néhányat biztosan kipróbálok az idén:

  • Itt egy másmilyen pörkölt (hagymamentesítve, pirosarany helyett rendes paprikával még meg is enném), egy saláta (hűvösebb napon talán elmegy az a kefír? – majd meglátom), és ez a steak sem hangzik rosszul (csak én valami értelmesebb, no és lehetőleg magyar nevet adnék neki). Jó ötlet a zsenge magok felhasználása is, bár én azt nem külön, hanem a patiszon többi részével együtt tenném bele akár rántottába, akár pörköltbe.
  • Ha megkívánom a halat, valami ehhez hasonló változatot is kipróbálok a rakott patiszonra.
  • Itt én a grillezett salátát néztem ki, de más receptek is vannak a témában.

Meg ha úgy jön ki a lépés, akár eredetileg más tökfélékre szóló receptet is átalakítok erre. Sok jó lehetőséget látok benne, a jól bevált recepteken túl érdemes lesz újdonságokkal is próbálkozni.

Patiszon gyűjtemény (zsannamanna)

Ma rántott patiszont készítettem. Nem nagy ügy. Fél délelőttöm ráment. Macerás kaja a rántott patiszon. Szerencsére valamelyik Fiú mindig segít a panírozásban.

Az ebéd utáni pihenőben elkezdtem patiszon recepteket keresni, de nem nagyon találtam. (Van még egy közepes patiszonom.)

Amiket találtam:

A Vegasztrománián nana tölti.
Lorien, a konyhai partizán nyári korhelylevesbe főzi.
Kisvirág Olaszországban tölti.
És végül az én fasírtom patiszonból.

Már majdnem feladtam, amikor eszembe jutott, hogy van ennek a töknek gyönyörű magyar neve is: csillagtök. Rákerestem így is. Íme, amit találta:

Brünnhilde szintén tölti. (még a karalábé levelét is!)
Az Etetőn hajdinával töltik.
A főzés tudományában szintén töltik, de itt kukoricás fehérboros töltelékkel.
Az Ecet és olaj blogban phzs – milyen meglepő, tölti.

Sült paprikán tálalt mediterrán csirke rántott patiszonnal (kisvirag Olaszországban » fozocske kategória)

Mindenféle finomságot igértem a hétre, aztán jól hallgattam, itt az ideje behozni a lemaradást.
Igaz egyik nap kiesett, mert csináltam krémsajtot, meg kész lett a kovászos uborkám is, szóval inkább azt ettük, a húsos-rizses-tökös rakottból meg rakott krumpli lett, ami bár nem volt rossz, de a jótól is messze állt (én szaftosabban szeretem, meg a sóval is túl csínján bántam).
Szóval így kicsit megrövidült a posztra szánt étkek száma, de nem kell aggódni, itt egy jó kis recept:
Sült paprika mediterrán csirkével, rántott patiszonnal

 

(Tovább)

Töltött patiszon paprika ráadással (kisvirag Olaszországban » fozocske kategória)

Az az igazság, hogy ez még a múlt hét legelején készült, csak ahogy szokták mondani, ha a lustaság fájna… nos, azt hiszem már letartóztattak volna tartós csendháborításért 😀
Igazából csak nem volt kedvem megírni a posztot.
Na de, erre a hétre csomó izgalmas finomságot találtam ki, ami a blogra való (eddig is főztem ám, csak vagy olyat, ami már szerepelt itt, vagy nem gondolom hogy posztolni kéne), ezért jó lesz behozni a lemaradást.
töltött patiszonEgyébként az elmúlt hét a kovászos uborkáról és a főtt kukoricáról szólt elsősorban. Az idényjellegű cuccokkal – főleg ami itt nincs és otthonról kell hozni – az a "baj", hogy amikor végre eljön a szűk keresztmetszet, akkor "kénytelen" az ember orrba szájba azt enni.
Azért nem kell sajnálni 😉
Na de, térjünk már rá szegény töltött bébipatiszonra!

Oké, de lapozz előbb!

(Tovább)

Mi újság a nomádportán? – 2.rész (Napmátka tűzhely)





Kincseinket számba véve úgy döntöttünk, hogy nem költekezünk feleslegesen, megszokott hétvégi bevásárlásunkról is letettünk, hiszen volt mit főzni, enni. Nem szerettem volna, ha a tökök kárba vesznek vagy elöregszenek, ezért a vegyes zöldségleves után készült egy rakott tök (olyasmi, mint aminek a receptjét júliusban közzétettem, másnap pedig egy gyors paprikáskrumpli, hogy a néhány órás esőszünetet kihasználva azért a Bódva-partra is kisétálhassunk. S persze folyamatosan ettük a gyümölcsöket azzal a jóleső tudattal, hogy ez a sajátunk, és nem kell külön fizetnünk érte. Haza csak egy kevés diót hoztam és apró patiszonokat, mert a friss gyümölcs összetört volna a 260 km-es, 4 órás vonatúton.

Fűszeres tészta (Napmátka tűzhely)


Mióta párom vidékre utazott és csak magamnak főzök (ha főzök egyátalán), egészen egyszerű ételeket eszem, amilyen ez a tészta is. Az oka ennek nem csak az, hogy az evés nekem inkább társasági program, mintsem szükségleteink magányos kielégítése, hanem elsősorban az, hogy kúrára fogtam magam. Nincs hús, nincs tejtermék, nincs tojás, semmi állati eredetű termék. Nincs cukor és nincs fehér liszt sem. És természetesen (mint máskor) nincsenek késztermékek. Nekem úgy tűnik, nem sok marad, még ha másnak hetekig víz vagy tea is elég. Szóval nehéz, de a kúrának csak másodlagos oka, hogy megszabaduljak attól a pár kilótól, aminek hiányában majd az őszi ruháimban is jobban érezhetem magam. Sokkal inkább azért kezdtem (nem először) bele, hogy ismét teszteljem a szervezetem, mi az, amire allergiás. Illetve inkább mi az, amire nem? Sajnos a különböző élelmiszercsoportok megvonására meglehetősen kiszámíthatatlanul reagál, négy év alatt még nem sikerült egyértelmű választ kapnom. De nem adom fel egyelőre. A héten sütöttem már egy tönkölykenyeret, elkészítettem Rossamela sütijének alapját, amire én csak egy kis diót és mézet tettem, főleg patiszonos ötleteket loptam Dulmina tündérkonyhájából, ettem egy kis lecsót, ma pedig ezt a tésztát.
Hozzávalók 1 személyre:
125 gr teljes kiörlésű lisztből készült tojás nélküli tészta
3 ek paradicsomlé
1 mokkáskanál darált erőspaprika (sózott)
1 gerezd fokhagyma
petrezselyem
szőlőmagolaj
örölt zöld bors
A kifőzött tésztát beleforgattam az erőspaprikával összekevert paradicsomlébe, majd megszórtam az összeaprított fokhagymával, petrezselyemmel, pár csepp szőlőmagolajat öntöttem rá, végül egy kevés zöld borsot öröltem a tetejére.

Tökös spagetti. Csillagtökös (Dulmina tündérkonyhája)

Péntek este. Maradékeltakarítás. Éhes vagyok, valami tartalmasabb dolog kéne. A kenyér épp elfogyott. Pehelyhez, gabonakásához nincs kedvem. Tészta. Igen, tészta lesz ez. A minap a paradicsomléből maradt úgy 2 deci, ami már nem töltött meg egy üveget. Jó lenne kezdeni vele valamit. Meginni, vagy… szósz a tésztához… Nem ment a nyáron, dehát már nincs is nyár. Szósz. Zöldséges szósz. Lássuk, milyen zöldség van még itthon! Krumpli – nem nyerő. Káposzta – hát, az se az igazi. Cékla – na ne! Patiszon – eddig még ez tűnik a legjobbnak. Paprika is van még, lehetne valami lecsós változat, de persze az újdonság izgalmasabb! Különben is tökös spagettit keresett valaki a héten. Nem tudom, aktuális-e még, de most megkapja. Megcsinálom, és ha ízlik, megírom. Igaz, a kép rossz lesz, mert már besötétedett, és benti fénynél nem az igazi, de ez legyen a legkevesebb. Még előbb legyen jó a vacsora! Merthogy nagyon éhes vagyok!

Feltettem a tészta főzővizét, az a biztos. Kivettem a hűtőből a paradicsomlevet. Megkóstoltam, finom. Behoztam a patiszont a sufniból. Kettévágtam, kikanalaztam a magjait, meghámoztam, felkockáztam (ha zsengébb lett volna, akkor egy laza mosás után mindenestül vágtam volna fel). Beraktam egy negyed csomag spagettit a közben felforrt vízbe, szórtam hozzá egy kis sót, lefedtem, majd elzártam alatta a lángot. Serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam a patiszonkockákat, és időnként megkeverve nem egészen puhára pároltam (néhány perc mindössze!). Hozzáöntöttem a sűrű paradicsomlevet. Kevés sóval és pár tekerésnyi borssal ízesítettem. Persze beleboríthattam volna a fél fűszerpolcot (mindenből egy kicsit), de mivel ez engem cseppet sem tett volna boldoggá, maradtam ennél az egyszerű fűszerezésnél. Elzártam alatta a lángot, és… A sötétben kibotorkáltam egy zellerlevélért, azt még beletépkedtem. De tényleg ennyit a fűszerezésről. Aztán leszűrtem a tésztát, egy tányérra tettem, majd ráöntöttem a patiszonos mártást. Próbáltam néhány értékelhető képet készíteni róla (fő az optimizmus!), majd megnéztem, hogy ez utóbbi lépésnek volt-e értelme. Mint a mellékelt ábra mutatja, úgy értékeltem, hogy volt.

Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, hogy finom volt, csinálja utánam! :) (Aki meg hiszi, az főleg! :)))

Keresőkifejezések (Dulmina tündérkonyhája)

Nálam is akadnak gyöngyszemek, íme egy kis csokor az utóbbi hét terméséből:

  • nyers alma eltevése télire – bizonyos fajták hűvös helyen elállnak “csak úgy” egy ládában, de gondolom, ez nem újdonság senkinek
  • főtt kukorica főzése – azt én már nem főzném :)
  • főzés nélküli sajttorta recept – főzni nemigen szokták a tortákat, úgyhogy nem nagy kunszt ilyet találni
  • vegetáriánus zakuszka – miért, abból van húsos is? (jó tudni)
  • szilvás gombóc krumpli nélkül – nocsak; nem is olyan meredek dolog, mint gondoltam? (én sokáig így, de legutóbb így csináltam)
  • tökös spagetti – hmm… ez viszont még nem jutott eszembe
  • pergelt torta – biztos jó ötlet???
  • mit főzzek ma? – az örök, visszatérő kérdés, én itt meditáltam róla
  • szilva befogta a kezem – nekem is, ámbár a bodza jobban; és nem aggódom, majd lekopik
  • patiszon aszalása sütőben – patiszont még nem próbáltam aszalni, de ahogy magamat ismerem, sütő helyett ezt is a napon csinálnám
  • rizses cukros lecsó – attól tartok, a google alaposan elvétette a házszámot, ilyet tutira nem találni nálam :)
  • narancshéjból ivólé télire – érdekes, én úgy tudtam, hogy télen is lehet kapni nem túl drágán narancsot, nem kell most eltenni… a héj hasznosítására irányuló törekvés egyébként dicséretes (én mondjuk inkább díszítésre/illatosításra használom szárítva)
  • barkácsoljunk virágot – sok mindent csinálok én is a virágokkal, de erre speciel még nem gondoltam…
  • műanyag nyelű konyhai eszköz öt kicsi lyukkal – akár találós kérdés is lehetne (tényleg, mi az?)
  • hogy készítsek varázskönyvet? – ha lenne rá receptem, akkor se biztos, hogy megírnám :)))

Ráadás: Gyakoriságban a dulmina nemrég beelőzte a fűszertartót és a röstit, most a narancslekváron a sor! (És akkor már dobogós leszek! :)

Oldal 1 - 212