párizsi roló



Köményes-szezámos csirkefalatok (Zamat és illat)

Még nem internetezős korszakomban vadul gyűjtöttem a szakácskönyveket. Akkor csaptam le a párizsi Cordon Bleu főzőiskola néhány kiadványára, amelyeket akkor lelkesen átlapoztam, majd ahogy ez nálam lenni szokott, meg is feledkeztem róluk. Igenám, de a szakácskönyves körkérdésnél tettem egy fogadalmat, hogy ezeket is leporolom és igenis elkezdek belőlük főzni .

Köményes-szezámos csirkefalatok (Zamat és illat)

Még nem internetezős korszakomban vadul gyűjtöttem a szakácskönyveket. Akkor csaptam le a párizsi Cordon Bleu főzőiskola néhány kiadványára, amelyeket akkor lelkesen átlapoztam, majd ahogy ez nálam lenni szokott, meg is feledkeztem róluk. Igenám, de a szakácskönyves körkérdésnél tettem egy fogadalmat, hogy ezeket is leporolom és igenis elkezdek belőlük főzni .

Hét titok az Óperencián túlról (“saját levében”)

Ismét felkérés érkezett a szerkesztőségbe – Grenadinetól és Gabojszától – hogy válaszoljak valamire. Ezúttal hét titkot kellene kifecsegnem a konyhámról, de ha ezt megteszem, oda az inkognitóm, amit eddig gondosan saját levem alá rejtettem. Ellenben ha azt árulom el, hogy mit csinálok az Óperencián túl (ober Enns), azaz Ausztriában, akkor itthon még ugyanúgy titokban maradhatok. Könnyű dolgom van, mert múlt héten ismét a Császárvárosban császkáltam.
1., Szeretem a festészetet és a fotóművészetet, és ha valami jó kiállítás van Bécsben, kigurulok megnézni. Most Van Gogh volt az ürügy.

2., A városban általában a Nordsee-nál ebédelek. Szerencsére a nordsee-sok Budapesten már a spájzban vannak, vagyis egy pláza pincéjében, de biztatom őket, hogy jöjjenek ki nyugodtan a napfényre, pl. a körútra, de ha lehet olyan éttermi választékkal, amivel Ausztriában és Németországban szerepelnek. Rám számíthatnak, itthon is megeszem majd a bretagne-i hallevest, a friss salátákat, rákkal, mozzarellával, a lazacos, citromos spagettit, az omlós tintahalakat vagy csak a sima vaslapon sült halszeleteket, vajas burgonyával…

3., Még soha sem vettem kint Sacher-tortát, pedig dobozban is árusítják az utcán. Inkább megsütöm itthon a kis Sacher-kochbuchom alapján. Nem tudom ez az igazi recept-e, hiszen a jogi útra terelődött vita még mindig folyik, ha jól tudom.

4., Ausztriában jövet-menet mindig bevásárolok valamelyik élelmiszerboltban, és szánom-bánom, de olyasmiket veszek, amit itthon is megvehetnék, de úgy gondolom, azok ott jobb minőségűek és gyakran még olcsóbbak is. Aki olvassa a blogomat láthatja, hogy nem áll távol tőlem a hazai ízek és hagyományok ápolása, de az ízlelőbimbóimat és a pénztárcámat nem tudom becsapni.

Ez itt a reklám helye, ilyesmiket vásárolok: igazi táblás csokit (Lindt), kakaótartalmú kakaóport (Bensdorp), zamatos kávét (Meinl és Dallmayr), csokis és mogyorós ostyát (Pischinger), 80%-s majonézt (Kuner), alpesi üdítőt (Almdudler), tésztát, spagettit (Recheis), barnarumot (Inlander). A hagyományos lapos rágógumit (Wrigley’s) mert ez jobban fekszik a farmerom zsebében, amikor berúgom a Saloon lengőajtaját. Néha lisztet is veszek, ugyanis ott búzát is tesznek bele! Virslit, frankfurtit, párizsit, mert az osztrák húsipar nagyon elmaradott, még nem jöttek rá, hogy nem igazi húsból kell az ilyesmit készíteni, hanem pulykabőrből és ipari szalonnából, aztán már csak agyon kell füstölni, ezzel-azzal megtölteni és eladni. Debreceni barátaimat az őrületbe kergetem azzal, hogy „debreziner wurstot” is kint veszek. Nincs agyonborsozva, csipőspaprikázva, látszik benne a darabos hús, és olyan amilyennek a századelő hazai szakírói anno lejegyezték.

5., Nem tudok ellenállni a zizegős, celofán-mikulászacskónak, a többféle muffinkapszlinak, amit nem olyan hajtépő áron adnak, mint nálunk. Továbbá a kis sztanioloknak sem, amelyekbe házi készítésű bonbonjainkat csomagolhatjuk.

6., Művészetszeretőként értékelem a merész kortársakat, de most mégsem vettem a konyhaboltban plüss muffinokat, pedig ott csücsültek a muffinsütőben, legalább nyolcan, nyolcféle ábrázattal. Darabjukat három ajróért kínálták. Valahogy csak elleszek nélkülük.

7., Múzeumokban imádom a múzeum-shopokat, mert sok hülyeséget kis helyen árulni, csak azok képesek. De ha akad olyan őrült, mint pl. én, aki pár éve a Kunstforumban 10 eurót adtam ki egy puzzle-alakú süteményes kiszúróformáért, hát akkor meg is érdemlik, hogy éljenek és virágozzanak.

9.90.-

Viszont az Albertina boltja a múlt héten minden képzeletemet felülmúlta! Azt hiszem, a fogyasztói társadalom közízlése a mélypontjára érkezett, innen már csak felfelé mehetünk. Kapaszkodjatok, kedves olvasóim, leírom hogy mit nem vettem:

  • 30 cm magas, plüss Van Goghot, tépőzárral letéphető füllel. A fülön kis cédula jelezte, ezt odaadhatod szerelmednek, szerelmi ajándékként!
  • plüss hütőmágnes-Van Goghot, igencsak fagyos tekintettel, vörös szakállal
  • Van Gogh-önarcképes bögrét, melyen hő hatására a fül eltűnik
  • „Van Gogh action figure-t”. Olyan barbie-szerű kivitelben, a fej cserélhető (füles vagy fülkötéses) és négy képet választhatunk hogy éppen mit fessen a Mester a kezéből kivehető ecsettel. A művészettörténészeknek üzenem, hogy a testszínezés alapján megállapítottam: a festő minden jel szerint színesbőrű volt.
  • Vincent zoknit és nyakkendőt
  • „A csillagos éj” című képét kispárnán. Ha a Holdat megnyomjuk, a csillagokba varrt kis ledek villogni kezdenek. A Napra lehet nézni, de rá nem.

Annyira megsértődtem Van Gogh nevében, hogy nem vettem meg a halálfejes süteményes kiszúróformát sem, pedig pont ilyesmire volt szükségem halloween napján. Hello Wien!

Könyvajánló
Aki Bécs titkait szeretné megismerni, annak ajánlom Szászi Júlia “A Császárváros” című könyvét, Helikon, 2004.

Zsuzsa története – folyt. (Tejmentes élet)


Ilyen volt 13 hónaposan.

Ilyen lett 15 hónaposan.
Tehát ott tartottunk, hogy Zsuzsa két kilóval lájtosabban ugyan, de végre otthon volt a kórházból, és nem volt hajlandó semminemű húst vagy hüvelyest megenni, én meg a hajamat téptem, hogy akkor miből fedezzük a fehérjeszükségletét?
Gasztróra ugye ekkor még nem jutottunk be, mert nem voltak hajlandóak velünk foglalkozni, míg kórházban voltunk, pedig ugyanabban a kórházban voltunk, és én már tűkön ültem, hogy megkérdezhessek egy-s-mást a gasztroenterológustól a tejfehérjre allergiáról, de főleg azt, hogy lehet-e összefüggés Zsuzsa betegsége és az allergiája között? Meg egyáltalán, jó lett volna tudni, hogy tényleg allergiás-e, kivizsgálják, mondjanak valami okosat. Mit ehet például? Minden tejterméket ki kell irtani, még a rejtetteket is? Vagy elég annyi, hogy élesben nem kap, de azért párizsit, virslit, kiflit még ehet? Mert egy dolog, hogy nem hány tőle, de ha a hurutosságának, középfülgyulladásának, két hetes kórházi tartózkodásának is ez áll a hátterében, akkor nem éri meg.
Nem is vártam ki a hivatalos gasztrós időpontot, hanem elmentünk előbb egy neves gasztroenterológus magánrendelésére, hogy végre történjen is már valami. Ő legalább meghallgatta a történetet, megvizsgálta Zsuzsát, és beutalt minket mindenféle vizsgálatra, többek között egy laktóz intolerancia exhalációs tesztre és a spec.IgE vérvizsgálatra is. Emellé azt tanácsolta, hogy azt ehet, amitől nem hány, és arra a kérdésre, hogy vajon köze lehet-e a betegségének az allergiához, határozott nemmel válaszolt.
Ezt azóta tudom, hogy egyszerűen nem így van. Számos kutatási eredmény támasztja alá azt, hogy a tejfehérje allergiának egyik velejárója az állandósult hurutosság, és ezen belül a nagyobb valószínűsége a középfülgyulladásnak. Elég volt ehhez pár nap a pubmed orvosi adatbázis böngészése, rákeresve az otitis media és cow’s milk allergy szókombinációra. Tessék megnézni.
Kicsit haragszom a spec.IgE vizsgálatért meg a laktóz intolerancia vizsgálatért is. Oké, a vérvizsgálat még elment volna, ahhoz csak egyszer kellett megszúrni, és egy csomó mindent kimutathatott volna. Mondjuk a klinikai tüneteiből szerintem egy specialistának tudnia kellett volna, hogy ez a vérvizsgálat nem fogja kimutatni az allergiáját, mert az övé pont nem az a kategória, amit ez a teszt kimutat. (Bővebben a tejfehérje allergia 3 altípusáról és az allergia kivizsgálásáról.) De kiegyeztem vele, mert tudni akartam, hogy esetleg van-e másra is allergiája. 
De a laktóz intolerancia tesztet utólag teljesen feleslegesnek ítélem, mivel a klinikai tünetei alapján egyértelmű volt, hogy tejfehérje allergiás. Hogy emellé van-e laktóz intoleranciája, az lehet hogy egy érdekes tény, de a diétáján nem változtatott volna, mivel a tejfehérje allergia diétája szigorúbb, mint a laktóz intoleranciáé.
És maga a vizsgálat tortúra egy másfél éves gyereknek, pláne úgy, ha semmi használható információ nem várható az eredményétől.
A teljesség kedvéért megírom, hogy mindkét vizsgálat eredménye negatív lett. Tehát Zsuzsa boldogan nyakalhatná a tejcukrot, feltéve hogy az nem tejben vagy tejtermékben van… és semmi más táplálék vagy pollenallergiát nem mutatott ki nála a vérvizsgálat sem. A tejet sem.
Ez a magánorvos viszont felírt nekünk gyógytápszert, mert már a HA-s tápszert sem mertem Zsuzsának adni, mert bár nem hányt tőle, tudtam róla, hogy ez csak az allergia megelőzésére jó, ha már kialakult az allergia, akkor nem jó. És nála már bőven kialakult az allergia. 
Igen ám, de a gyógytápszert nem volt hajlandó meginni! Sehogy sem. Hiába raktam bele mézet, vagy kakaót, hallani sem akart róla. Nem akartam hogy már végképp ne fogadjon el cumisüvegből semmit, úgyhogy inkább nem erőltettem, de így ugyanott voltunk ahol a part szakad.
Már alig vártam, hogy megszüljek, és legyen újra tejem, mert akkor végre újra anyatejet kaphatna. Anyatejet, ami zsírban dús, könnyen emészthető fajazonos teljes értékű fehérjékkel van tele amik nem allergizálnak és felhízlalnák őt a kórházi soványságából, tele van immunanyagokkal, amik segítenének neki meggyógyulni és megerősíteni az immunrendszerét, alátámasztva az ő gyengécske immunválaszát az én robosztus immunsejtjeimmel. 
És ekkor kipattant az isteni szikra, hogy de hát már most is kaphatna anyatejet, csak kérni kéne! Hiszen én is adtam le tejet mikor ő kisebb volt, most miért ne kérhetnék én is, mikor szükségünk van rá?
Örök hála mindenkinek aki adott tejet nekünk, mert nem egy tejadó anyukája lett így Zsuzsának. És nem utolsósorban köszönet az Eszterlánc Anyatejmisszónak, akik szinte azonnal kerítettek nekem olyan tejadó anyukát, aki tényleg literszámra adta nekünk a tejet. Így egy-két hónap alatt teljesen utolérte a kórház előtti súlyát, és nem is betegeskedett többé. Én pedig ahogy megszültem, szorgos fejésbe kezdtem, hogy meglegyen Zsuzsának is a napi 200-300 ml adagja azon felül amit a kicsi elfogyasztott. Sajnos Zsuzsa szopni már nem volt hajlandó, kb 13 hónapos korára elválasztódott, és a kistestvére 18 hónapos korában született, tehát eltelt 5 hónap. Én reménykedtem, hogy majd ha látja a kicsit szopni, akkor ő is kér, de nem így volt, aktívan elutasította a mellem, én meg nem erőltettem, inkább fejtem neki, mert üvegből szívesen megitta.
A mai napig kap még hébe-hóba anyatejet, mostanában például azért, hogy az óvodakezdéssel járó betegeskedéseknek elejét vegyük. Nem is volt beteg azóta sem.
Időközben viszont bejutottunk végre-valahára az állami gasztró rendelésre, ahol újabb vizsgálatoknak vetették alá, amik szintén nem mutattak ki semmit, csak egy enyhe vashiányosságot, amit cseppekkel pótoltunk. Érdemi információt nem tudtak nekem adni, arra sem adott kielégítő választ a doktornő, hogy miért javasol ő mást (nullás diétát) mint az a magánorvos, aki azt mondta, ehet amitől nem hány? Felírt egy másfajta gyógytápszert, amit szintúgy nem volt hajlandó meginni Zsuzsa. És hát a dietetikusukról már elmondtam egyszer a véleményem, úgyhogy azt se vettem nagyon a lelkemre, mikor megpróbálta elmagyarázni, hogy az anyatej már nem korszerű (!??!?!?!?) táplálék Zsuzsának, kapjon helyette tápszert (amit nem ivott meg). 
Mindegy, békésen elengedtem a fülem mellett ezt a jótanácsot, követtük a nullás diétát, adtuk a vaspótlást, és kapta Zsuzsa az anyatejet és a növényi tejeket, és így jól is van.
Kb egy fél évvel később visszatértünk, akkor csináltak egy terhelést, ami viszont pozitív lett, úgyhogy onnantól kezdve már kaptuk az emelt családi pótlékot is. 
Zsuzsa azóta tartja a diétát, bár most már nem annyira veszem szigorúan, mióta tartósan egészséges, és látom hogy nem lesz baja, ha néha kap egy kiflit vagy egy pár nyalat fagyit. 
Következő bejegyzésem a témában arról fog szólni, hogy milyen tanulságokat vontam le én ebből a történetből, miként történhetett meg az a két hét kórház, és mit csinálnék máshogy mostani eszemmel.

ME-gE-tE-tik vE-lünk, avagy az E-számok rejtélye… (VegaFOODBlogMagazin)

A környezetvédők nyomásának köszönhetően az élelmiszereken ma
már kötelező feltüntetni, miből készültek. Így legalább tudjuk,
mivel akarnak megetetni bennünket az élelmiszergyártók. Vagy mégsem?

Induló sorozatunkban elmondjuk olvasóinknak, mik azok az élelmiszeradalékok,
amiket E-számokkal jelölnek.

Vajon miért kevernek adalékanyagokat az élelmiszerekhez? A válasz
egyszerű: tovább eltartható, jobban néz ki, nagyobb a térfogata
(tehát többnek látszik). Ha azt olvasod gyümölcslé, akkor a gyümölcsnek
a levét iszod. Ha az áll ott, hogy gyümölcsital, akkor a gyümölcs
valamely része valamilyen formában benne van az italodban. Lehet,
hogy a szára, lehet, hogy a héja, lehet, hogy az egész gyümölcs,
de válogatás nélkül. Ismerjük a szilvát, kissé erjedt állapotban.
Na az is benne lehet. Vérnarancs-italt vettél? Mitől olyan szép
piros? Valószínűleg a céklától, amit tartalmaz. De te vérnarancsot
akarsz inni, nem céklát. Majd ha céklát akarsz, akkor szólsz.

Az élelmiszeripar vegykonyháján azért dolgoznak, hogy a olcsó anyagokból
létrehozott, ehetőnek vélt dolgokat minél drágábban eladják a vásárlóknak.
Például feltalálták a vágható vizet is. Hiszen a párizsi túlnyomó
része víz, amit az adalékanyagokkal (zselésítőkkel, térfogatnövelőkkel)
kötnek meg. Így drága igazán csak a víz. Ráadásul nem is hétköznapi
ivóvízről van szó, hanem az olcsóbb ipari vízről. Amit önmagában
senki nem inna meg. Csak valamibe belekeverve. Például a párizsiba.

Egy férfira, vagy nőre sem úgy vágyunk igazán, ahogy szembe jön
velünk az utcán. Kiöltözve, illatosítva, sminkkel gazdagon dúsítva.
Mert nagy lehet a csalódás, ha végül kiderül a meztelen igazság.

Nekünk vegetáriánusoknak nem jelent problémát, ha egy ételnek természetes
az íze, és úgy néz ki, ahogy a természet "megtermelte". Aki iparilag
feldolgozott élelmiszereket fogyaszt fontosnak tartja (több felmérés
is ezt bizonyítja), hogy miként néz ki az élelem???, amit elfogyaszt.

Ha egy húsból lévő lényt elpusztítunk, az azonnal rothadásnak,
bomlásnak indul. Ezt mindannyian tudjuk. Ám ha egy növényt (zöldséget,
gyümölcsöt, gabonát) leszüretelünk, learatunk, az továbbra is élő
anyag marad. Hiszen a télire eltett krumpli, hagyma, és hasonlók
leszedve tovább növekednek, sőt tavasszal elültetve őket őszre termést
hoznak, tehát szaporodásra is képesek. Egy karácsonyra levágott
disznót ha tavasszal elásunk a fölbe, az nem fog őszre kismalacokkal
megörvendeztetni bennünket. Na ezért hívjuk a növényi táplálékot
élőnek. Ez a táplálék még életet hordoz, amit ráadásul képes átadni
bárkinek, aki elfogyasztja. De próbáljuk meg a csirkét elültetni
a kertben. ősszel, amikor kiássuk, nagy meglepetés fog érni bennünket.
Tapasztalni fogjuk a különbséget az élő és a nem élő anyag között.
(Fontos! Egy gyümölcs, vagy zöldség addig valóban élő, amíg valamiképp
fel nem dolgozták. Főzés, sütés, szeletelés, keverés más anyagokkal
megváltoztatja az általa hordozott életet. Minél magasabb a feldolgozottság,
annál kevesebb a benne lévő élet is, vagy annál rövidebb ideig létezik
benne. Ezért kell például az elkészült ételt mielőbb elfogyasztani.
Tehát csak annyit készítsünk, ami egy alkalommal el is fogy.
)

Szóval az adalékanyagok egyrészt az élet látszatát akarják fenntartani.
A már rég halott húsok úgy néznek ki tőlük, mintha frissek lennének.
A vásárló pedig először a trükköt veszi be. Aztán a "terméket".

Az élelmiszeripar "tudósai" azt mondták az adalékanyagokat engedélyezőknek,
hogy ezek az adalékok olyan kis mennyiségben alkotják az élelmiszereket,
hogy nem lehetnek károsak az emberi szervezetre. Pedig ismerek több
olyan "jó húsban" lévő, azaz rendkívül túlsúlyos embert, aki simán
bevág reggelire fél kiló vörösárut. Ez utóbbi a párizsi, virsli,
krinolin és hasonlók húsipari elnevezése. A tudósok pedig jóval
kisebb elfogyasztott adagokra gondolnak, amikor kiszámolják az adalékanyagok
egészségre már káros mennyiségeit.

A trükkök közé tartozik, hogy bizonyos adalékok elfedik néhány
nagyobb mennyiségben használt adalékanyagok ízét. Néha úgy, hogy
más ízeket felerősítenek. Ez az ízerősítés az elviselhetőség határán
belül marad, ezért elfogadhatónak ítélik a vásárlók. Ráadásul még
hozzá is szoktatták őket, tehát igénylik. De ha tudnák, hogy mit
fednek el vele akkor már nem is lenne olyan szép a menyasszony.
Esetenként azok az adalékok, amelyeknek az ízét elfedik, már egy
kiskanálon sem férnének el. Tessék mondani Tudós Hölgyek/Urak!  Te
beadnál gyermekednek egy kiskanálnyi nátriumot? Csak egy egészen
kicsi kanálnyit. Azt azért megnézném. Pedig azt állítják, hogy az
önmagukban mérgező anyagokat más adalékokkal keverve csökken a mérgező
képesség. De józan ésszel felmérve, ha valami egyszer mérgező, akkor
az az is marad, keverhetik bármivel. Ugyanis ha a hozzákevert anyag
valamiért eltűnik, kivonódik, elpárolog (nem kívánt törlendő), akkor
megint csak ott lesz a súlyosan mérgező adalék önmagában. Csak akkor
már nem érezzük az ízét. A hatását viszont egy idő után tapasztaljuk,
hiszen szervezetünk csak egy ideig, és csak egy részétől képes önállóan
megszabadulni tőle. Orvosaink pedig először értetlenül állnak a
betegség előtt, majd megpróbálják megindokolni, hogy mi lehet az
oka. Ritkán sikerül eltalálni az igazi okot, de azért mondanak nekünk
valamit. Ám erről majd később.

Azért furcsák ezek a tudósok. Hogy, hogy nem sűrűn lehet találkozni
velük a bioboltokban és a biopiacokon.

A másik furcsaság, amit az engedélyeket kiadó hivatalos szerveknek
beadtak az, hogy az adalékanyagok élettani hatásait állatkísérletek
segítségével állapították meg. Úgy tudjuk, hogy elég kevés ember
hasonlít az állatokra. A test tápanyagszükségleteit illetően elég
nagyok a különbségek. Szóval nem igazán nyugtat meg, hogy a fehér
egerek testtömegükhöz képest egészen nagy mennyiségű káliumtól hajlandók
csak elpusztulni. Ám egy "üdítő" ital egy literje ebből az anyagból
akkora mennyiséget tartalmaz, amivel szívműtéteknél a szívet megállítják.
A nyári hőségben a reklám szerint jól esik egy üveggel a jéghidegből.
Aztán ha elég gyorsan sikerül elfogyasztani belőle egy litert, akkor
megáll a szív. A halottkém szerint tüdőgyulladás miatt távozott
közülünk olyan hirtelen szerencsétlen embertársunk. Pedig csak a
szívét állította meg a nagy mennyiségben elfogyasztott adalékanyag.
Reggel még makkegészségesen irány a Balaton, délután meg elhalálozás
tüdőgyulladásban! Nem akarok okostojás lenni, de amióta feltalálták
a számítógépet és az informatikát, az orvosi adatokból elég könnyű
lenne levonni a következtetést. De hát az orvosi varázs-szó, a tüdőgyulladás
– nem beszélve a szívrohamról – minden olyan esetben elhallgattatja
az érdeklődő illetékeseket, amikor az orvos egyébként széttárná
a karját, vagy a vállát vonogatná, ha megkérdeznék a betegség, vagy
a halál okát. Ez a két "betegség" sok mindent elfed. Az élelmiszeripar
"áldásos" ténykedését is.

folyt.köv.

eredeticikk:vegetarianus.hu