m zes must ros m rt s



Szilva-körte chutney (Részletek egy soha el nem készülő szakácskönyvből)

A szilvafám, elkezdte hullatni a gyümölcseit, ezért az érettebbeket, gyorsan le kellet szednem. De ezzel rögtön felmerült egy kérdés is, hogy mi a fenét kezdjek vele? Bár nagyon szeretem a szilvát, ennyit azért nem tudok egy-két nap alatt megenni, lekvár főzéshez meg kevés. Így maradt a chutney (csatni).
A keményebbeket kiválasztottam „megevésre”, mert én azokat szeretem, a puhábbak meg mehettek a szószba. Volt még otthon pár körte is, amit hirtelen felindulásból, hozzácsaptam a szilvákhoz. Így született meg a szilvás-körtés chutney!

A chutney elkészítési módjának, ezer változata létezik. Van, aki szétfőzi a gyümölcsöt benne teljesen, valaki darabosan szereti. Van édesebb, és van édes-savanyú változat. Ezerféle fűszerezési mód, íz és állag.
Ez az én verzióm.

Hozzávalók:

· 1.30 dkg gyümölcs (szilva, körte vegyesen 2/3 – 1/3 arányban)
· 40-50 dkg barnacukor (gyümölcsök érettségétől, egyéni ízléstől függően)
· 2-3 fej lilahagyma
· 1-2 gerezd fokhagyma
· 12 dkg friss gyömbér (tisztítva, aprítva)
· 1 ½ dl almaecet
· 1 csillagánizs
· 1 rúd fahéj
· 2-3 szegfűszeg
· 1 ek mustármag
· 2-3 chilipaprika (szárított is lehet)
· só

Előkészületek:

A gyümölcsöket megmosom, a szilvákat kimagozom, felkockázom, a körtét meghámozom, és a magházát kiveszem, cikkekre vágom, majd felszeletelem.
A hagymákat vékonyan félfőre felszeletelem. A gyömbért meghámozom, felszeletelem, ezután felcsíkozom, végül apróra vágom. A fokhagymákat átpasszírozom. A mustármagot, mozsárban porrá őrlöm.
Az üvegeket, a fedőkkel együtt, a mosogatógépbe teszem, és kilencven fokon átmosom, így szinte sterilizálódik (ha nincs mosogatógép, forraljunk vizet, és a mosogatóba téve az üvegeket, forrázzuk le, a fedőket egy edénybe téve főzzük ki).

Elkészítés:

A cukor és a fűszerek kivételével, az összes hozzávalót egy nagyobb lábasba teszem, aláöntök egy deci vizet, és közepes tűzön felforralom. Tíz percig főzöm, míg a gyümölcsök puhulni kezdenek, ekkor adom hozzá a cukrot és a fűszereket. Lassú tűzön, egy-másfél órát főzöm.
Mielőtt dunsztosüvegekbe töltöm, feljebb kapcsolom a tűzhelyet, hogy forróbb legyen a chutney, úgy töltöm az üvegekbe, szorosan lezárom, majd fejtetőre állítva, takarókba csavarva, hagyom lassan kihűlni.

Tippek, egyebek:

Az üvegeket sütőben is sterilizálhatjuk. Nyolcvan fokon, 20 percet melegítsük.
A tiszta üvegekbe töltött chutney, évekig is eláll, mindenféle tartósítószer nélkül.
A chutneyt, ha elkészítettük, legalább egy hónapig hagyjuk összeérni az ízeket, mielőtt felhasználjuk. Még jobb a három hónap. Ha már felbontottuk, és nem használjuk el az egészet, tegyük hűtőbe.

Ezt a szilva-körte chutneyt, hideg vagy meleg sült húsokhoz egyaránt ajánlom. Elsősorban pulyka, kacsamell, egybensült sertésszűz, vagy karaj mellé. De grillcsirke, vagy párolt marhahúshoz is kiváló. Remek résztvevője lehet még egy jóféle kerti grillpartinak is.

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

mivel még mindig nagyon sok a tojás, amit kaptam, tojásmentő akcióba kezdtem…régebben többet készítettem, ezt a kenyérre kenhető krémet, aztán valahogy annyira feledésbe került, hogy már nem is nagyon emlékeztem rá, hogyan kell készíteni…kicsit utánanéztem a neten, de ott is annyi féle volt…így aztán csak úgy ötletszerűen raktam bele ezt-azt. Mennyiségeket most nem tudok írni, ezt ki-ki maga döntse el szája íze szerint…

annyira jól sikerült, hogy ma reggel vettem pár friss nagy kiflit és egy nagy tál krémmel beállítottam a munkahelyemre…volt nagy lelkendezés…csak annyit mondtak, hogy : Isten tartsa meg jó szokásodat és tömték tovább befele a krémes kiflit…

Tojáskrém:

Hozzávalók: keményre főtt tojás, só, őrölt bors, vöröshagyma, margarin, tejföl, majonéz, mustár, kevés porcukor.

Elkészítés: a tojás kivételével a hozzávalókat összekeverjük, majd a főtt tojásokat áttörjük (én a sajtreszelőt használtam erre a célra) és a krémbe keverjük. Saját ízlésünk szerint ha kell még fűszerezzük. Majd pár órára hűtőbe tesszük. Nagyon finom kenyérre kenhető krém.

Jóétvágyat hozzá!

Homonna Hárslevelű Csáky-dűlő 2006 (Borteszt Online)

Homonna Hárslevelű Csáky-dűlő 2006

Attilánál nem is olyan régen jártam, de ezt a hárslevelűt nála már nem lehetett kóstolni, vásárolni, ugyanis neki elfogyott. A Bortársaságnál azonban még kapható, én törzsvásárlói áron, 4542 forintért vettem belőle egy palackkal.

Az olaszliszkai Meszes-major Csáky aldűlőjében terem Homonna régi klónú hárslevelűje. Ez a második évjárat, amit ebből a fajtából szűr a borász; a 2005-ös egy maradékcukros bor volt, 2006-ban azonban szárazra erjedt a must. Részben gondolom a kis fürtű (esetünkben ezt az akár 40 centit is elérő klónhoz képest kell érteni) szőlő, részben pedig az agyagos talaj teszi: teljesen más karakterű ez a bor, mint az előbb bemutatott társa. Már a pohárba töltéskor is érezni, hogy illata nem a tipikusnak mondható hársvirágos, mézes. Sokkal több fűszer árad ugyanis az orromba: a szegfűszeg és az ánizs a legjellemzőbbek. Jön ezen kívül egy kis száraz sherrys jegy is – elsőre héjon áztatást tippelek, de ilyen maceráció nem érte a szőlőt. Megoldásnak marad kizárásos alapon a kissé tolakodó hordó. Ízben elsőre szintén a hordó a domináns, épp ezért egy pár órás szellőztetés mindenképp ajánlott. Nekem igazán másnapra nyílt ki a bor, ekkor már az egyenes savgerinc kerekedett felül, ez vitte előre a csontszáraz érzetű testet, egészen a kifejezetten hosszú lecsengésig. Ha nincs az a kis zavar az illatban, akkor szépnek titulálnám, így a tehetséges öt pont jár neki.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/09/08/harsas_utazas_hatodik_megallo#more652899

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

időnként, mikor valami újat szerenék készíteni, gasztro-blogokat böngészek…így akadtam Pákosztos macskára is…ahol is megláttam a mustáros-hagymás borban sült csirkét, amit a napokban készített…olyan ínycsiklandozó volt a kép, hogy tudtam a következő főzéskor ez kerül sorra…ugyan nem volt itthon csirkecomb, csak mell, de ez sem tartott vissza attól, hogy kipróbáljam…nagyon gyorsan elkészíthető és nagyon finom, ízlett a családnak…bár nekem nem lett olyan szép piros a csirke, mert csirkemellfiléből készült, de ez nem vont le semmit az értékéből…legfeljebb nekem nem lett olyan szép a fényképem…annyi baj legyen… köszi a receptet…

"Mustáros-hagymás borban sült csirke:

Hozzávalók: 4 csirkecomb, 2 fej vöröshagyma, 2 dl száraz fehérbor, 2 ek jó minőségű mustár (dijoni), egy marék petrezselyemzöld, só, bors, olaj.

Elkészítés: Egy nagyobb hússütő tálban felforrósítom az olajat és mindkét oldalán megpirítom a besózott-borsozott combokat. Itt ki lehet venni a húst, hogy megpirítsuk a vékonyra karikázott hagymát, de én szeretem egyszerűsíteni a dolgokat és legtöbbször csak alászórom. Mikor a hagyma is üvegesre pirult, beleöntöm a bort és hozzáadom a mustárt. Felesleges előtte összekavargatni, a továbbiakban bőven lesz idejük egymásba oldódni… Előmelegítem a sütőt 220 fokra és addig sütöm a húst, míg szép piros nem lesz, a mustáros-hagymás-boros kotyvasz pedig selymes mártássá nem válik. Petrezselyemmel tálalom. Legtöbbször csak sima krumplipürét készítek hozzá, de bármilyen semleges körettel (horribile dictu egy darab bagettel) nagyon finom."

Jóétvágyat hozzá!

Mustáros tarja knédlivel (lorien)

Történt, hogy szabadságunk alatt Szlovákiába is átruccantunk, és ha már ott vagyunk, knédlit szerettünk volna enni. A rövid, másfél napos kirándulás alatt két vendéglőben is jártunk, ám a knédlivel felsültünk, egyik helyen sem tartottak ilyet az étlapon, és kérni sem lehetett. Így esett meg, hogy a sorozatos "kudarcok" után feltüzelve, tábori étel keretében knédlit főztem, szinte rögtön, ahogy elfoglaltuk szögligeti vendégházunk. Egyébként is, aznap vasárnap volt, az olimpiai vízipóló döntője, amit nem hagyhattunk ki, ezért délelőttre nem is szerveztünk semmilyen programot.

Hozzávalók /4 adag/
– 1 kg tarja, szeletelve
– 3-4 tk (olíva)olaj vagy valamilyen zsiradék
– 1/2-3/4 üveg dijoni mustár
– 2 fej lilahagyma
– 2 paradicsom
- 4 dl száraz fehérbor
– só, bors, 1 tk. egész köménymag, babérlevél, kevés csombor

– 500 g liszt
– 3 tojássárgája
– fél cs. friss élesztő
– kb. 3 dl kaukázusi kefír
– só

Először a knédlivel kezdtem, ez tart a legtovább. Cukrunk nem volt, ezért a kézmeleg kefírben elkevertem egy kis lisztet, belemorzsoltam az élesztőt, és pár percig hagytam dolgozni. A tésztát bedagasztottam, letakarva egy órát kelesztettem. A tarjaszeletek mindkét oldalát forró olívaolajon megpirítottam, ami már kész volt, tányérra szedtem. A visszamaradt olajon megpirítottam a felaprított lilahagymát, sóztam, majd felöntöttem a borral, felkapargatva az edény aljéra tapadt megpirult részeket. Visszatettem a tarját, borsoztam, beleszórtam a késsel felaprított köménymagot, babérlevelet, és lefedve puhára pároltam. Mikor már majdnem jó volt, hozzádobtam a felkockázott paradicsomot, és a végén megszórtam sok frissen őrölt borssal, kevés csomborral. A dijoni mustárral besűrítettem. Ekkor célszerű a sózást véglegesíteni. Egyet rottyan, és kész.
Közben megkelt a knédli tésztája is, két hengert formáztam belőle, és letakarva további 20 percet kelesztettem, majd lobogó sós vízve tettem, lefedve 12 percet főztem, átfordítottam. Összesen 25 perc elteltével kiszedtem az edényből /jól belekelt/. Felszeleteltem, és tálaltam.

Mustármagos sertésragu (Bodzablog)

Általában időnként ez az étel is felkerül az étlapunkra. Ma egy kicsit másképp, lágyabban készítettem el és az íze is jobb lett. Ráadásul a mustármagok olyan finomak benne, mint valami kis kaviárgyöngyök :)

Mustármagos sertésragu

Ez kell hozzá:  50 dkg sovány lapocka, 1 1/2 fej vöröshagyma (inkább az édesebb fajta), 3 púpos ek. mustár, 1 nagy tejföl, só, bors, fokhagyma, 2 ek. apró fehérmustármag, 3 ek. olaj.

Így készül: Száraz serpenyőben – nekem van egy üvegfedeles, abban szoktam ilyesmit főzni – megpirítok finoman 1 ek. mustármagot. A lapockát előkészítem és egyforma kockákra vagy tokányos csíkokra vágom. A hagymát félfőre szeletelem és a kis forró olajon párolni kezdem. Rögtön sózom, hogy ne piruljon. Aztán ráteszem a húst, borsozom, sózom, granulált fokhagymával megszórom. Fehéredésig kevergetem, hozzáadom a pirított mustármagot, aztán lefedem és saját levében puhára párolom. Ha szükséges, akkor egy pici vizet aláöntve lehet a levét pótolni, de mivel manapság (vajon mitől is?) sokszor vizesebbek a húsok, erre legtöbbször nincs szükség…
Amikor a hús megpárolódott, akkor kikeverem a tejfölt a mustárral szép simára és ráöntöm a ragura. Első forrásig kis lángon hagyom, aztán lekapcsolom alatta. Ekkor beleszórom a másik ek. mustármagot, csak úgy simán. Ha kell, utána lehet sózni–borsozni. 
Petrezselymes farfalléra tálalom.

mustármagos mustáros sertésragu

Szeretem a mustárt, de valahogy mégsem szoktam túl gyakran használni. Pedig túlzásba vinni nem lehet. Jótékony hatásai közt szerepel, hogy jó zsíroldó, tartósítószer, vérnyomáscsökkentő. Mellesleg filléres dolog, ha valaki ilyesmire adja a fejét. Itt olvastam róla ma, hogy csak úgy natúr le is lehet nyelni, akkor is használ. Én meg azt tudtam, ha nagyon zsírosat evett valaki, vagy valami nehezen emészthető bántja a gyomrát, akkor 1-2 evőkanálnyi mustárt megeszik magában, és az gyorsan rendbehozza. 😉

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

mivel hétvégén nagy vendégség volt nálunk, így ma került sor a főzésre…ilyenkor, amikor nem hétvégén főzök még inkább előtérbe kerül, hogy gyorsan elkészíthető legyen az étel… meg aztán az is előfordul, hogy egészen más jön ki belőle, mint , amit elkezdtem…szeretek inprovizálni, menet közben változtatni… így készült ez a mai étel is…

Zöldséges, tejszínes csirkemell:

Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 2 fej vöröshagyma, 50 dkg csirkemell, 50 dkg vegyes zöldség, 3 dl tejszín, 2 evőkanál mustár, kevés cukor, 7 füszeres keverék, só, őrölt bors, kevés olaj.

Elkészítés: kevés olajon kicsit megdinszteljük a hagymát, rádobjuk a kockára vágott burgonyát, a kis kockára vágott csirkemellet és félpuhára pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a zöldségeket és együtt pároljuk tovább, befűszerezzük. Amikor már majdnem puha, egy jénai tálba tesszük és leöntjük a tejszínes mustáros keverékkel, amit szintén beízesítünk. Előmelegített sütőben kb. 40 percet sütjük. Aki szereti, sajtot is tehet rá és annyi időre kell visszatolni, amíg ráolvad a sajt.

Jóétvágyat hozzá!

Toszkána Vol. 4. – Articsókakrém (Mennyei Mignon)

A toszkán gasztro-élménybeszámoló utolsó fejezete következik.

A helyszín Mercatale főtere, szieszta idején egyetlen nyitvataró üzemegységgel. Szó sincs túristacsalogató panorámáról, se napernyős teraszról, éppenséggel még felszolgálásról se, rendelésünket a hosszú, éppen egy csapat szobafestő által támasztott pultnál adjuk le. Az idős pultos hölgy a fél liter fehérbor, víz, és három eszpresszó mellé egy kis tálkát is tett a tálcánkra, benne valamilyen fehér krémmel és ropogósra sütött pizzakenyérrel. Leültünk az ajtó előtt elhelyezett egyik asztalhoz, mellettünk 4 öregúr nagy nevetések és gesztikulálások közepette vagy egy tucat kaparós sorsjeggyel múlatta az időt. Megkóstoltuk a bort, majd közelebbről szemügyre vettük a tálka tartalmát. Articsóka krém volt benne, annyira ízlett, hogy muszáj volt még egy bort rendelni, hogy kapjunk belőle egy újabb adagot. Megalapozott szakmai indokokkal igyekeztem távol tartani tőle a többieket, azaz hogy analizálnom kell az összetevőket ahhoz, hogy itthon reprodukálni tudjam. Hát nem hatotta meg őket.

Itthon kb. az első dolog volt, amit kipróbáltam. Mi fogyasztottunk hozzá egy üveg St. Andrea rozét, hogy az összhatás teljes legyen.

Hozzávalók: 1 kis üveg (250g) olajban eltett articsókaszív, 1 kávéskanál magos mustár, 5 evőkanál tejszín, 1 kávéskanál méz, 1 zöld csilipaprika, frissen őrölt bors, fokhagymás olívaolaj.

Az articsóka nem a kedvencünk, már ami az előkészületeket illeti, legutóbb egy tökéletesen ehetetlen és vállalhatatlan salátát sikerült összehoznunk például. De ez itt más, ezt nem lehet elrontani, perfekt kis bor mellé való korcsolya.

Az articsókaszíveket felaprítjuk, minél kisebbre, de úgy, hogy a jellemző lemezkék még látszódnak, majd hozzáadjuk az olivát és a tejszínt, ezzel jól kikeverjük, majd beízesítjük. A zöld csilipaprikát hajszálvékony szeletekre vágva tettem bele, nem lett erős csak egy kicsit pikáns, még jobban kihozta az articsóka savanykás ízét.

A jégbe hűtött rozét ne felejtsük kinyitni.

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

tegnap nagyon jó napom volt…szombat volt, de nem kellett főznöm…a párom külföldön…a fiam elment a nagyihoz… étteremben ebédeltek…hívtak engem is, de nem volt kedvem 50 kilométert uztazni egy ebédért…helyette pihi volt, meg úszkálás a medencében…meg egy kis napozás…meg csak úgy bambulás ki a fejből…szóval nagyon jó volt…ma azonban már hiányzott a konyhám, így kora reggel be is fészkeltem magam…kipróbáltam egy olyan levest, amilyet még nem főztem…Gaby receptjét a mindmegettéről…persze, hogy kicsit változtattam rajta…

Viharsarki húsgombócleves:

Hozzávalók: 3 db sárgarépa, 2 db fehérrépa, 1 db kis zeller, 1 nagy fej hagyma, 4 evőkanál olaj, 4 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál édes-nemes paprika, 1 evőkanál majoranna, ételízesítő, só, mustár, 1 evőkanál liszt , 3 dl tejföl , 1/2 citrom. A húsgombóchoz: 30 dkg darált hús, egy marék rizs, 1 db tojás, 2 gerezd fokhagyma, egy csokor petrezselyem, só, bors, kevés pirosarany.

Elkészítés: A zöldséget hajszálvékonyra reszeljük, a hagymát apróra vágjuk. Az olajon sötétbarna karamellt készítünk, rádobjuk a reszelt zöldségeket, és ételízesítővel félig puhára pároljuk. Pirospaprikával, majorannával meghintjük, vízzel felengedjük, sózzuk. Amikor a leves forr, mustáros-tejfölös habarással sűrítjük, fél citrom levével ízesítjük. Ha újra forr, lassan puhára főzzük benne a gombócokat. Gombóc: a húshoz keverjük a tojást, a rizst, a vágott petrezselymet, a zúzott fokhagymát, a sót, a pirosaranyat, a borsot, és 4-5 centis gombócokat készítünk.

Én nem tettem bele zellert és fehérrépát, de egy nagy karalábét azt igen. A gombócokat előbb főztem a levesben puhára és csak utána habartam be.

Nagyon finom, jóétvágyat hozzá.


Gonda János Hajósi Cabernet Sauvignon 2003 (Borteszt Online)

http://www.vendegvaro.hu/dl/media/group_39/group_O3765/item_14858_thumbnail.jpgGonda János Hajósi Cabernet Sauvignon 2003

a szerző – Weér Yvo
 

A multikulti kedvemre való, és nem vagyok a globalizmus engesztelhetetlen ellenzője sem, mégis jobban bizsereg a vérem, ha a tengerentúli konzerv cabernet-k, pinot-k és chardonnay-k után valami üdén egyedi itthonira találok, még ha egy kis tyúkszarosság is keveredik az illatába. Örülök tehát, hogy egyre-másra tűnnek fel minden borvidéken a terroirfaggatók, akik a maguk sokszor igencsak szűkös lehetőségeivel próbálnak kitörni a konzervvilágból. És ha ezt sikerrel teszik, meg fel is fedezik őket (vásárlók, nagykereskedők), akkor akár (nem egyszer felemás) sikertörténet lehet belőlük: bezzeg-terroiristák a mcbor-rengetegben. Az egyik kitörési pont lehet a bio, aminek tőlünk nyugatabbra egyre nagyobb a kultusza, számtalan iskola és irányzat teszi közzé elméleteit: az évente megrendezett nürnbergi BioFach kiállítás, amely szinte minden irányzatnak helyet ad – idén tavasszal éppen a biobort tette fő témájává –, mára utazó cirkusszá vált, amely a világ számos pontján fellép Sanghajtól Bostonig.

Annak, hogy a Kárpátok ölelte kis hazánkban a biogazdálkodásnak még éppen csak pirkad a napja, számtalan oka van a támogatási rendszertől a kulturális hagyományokon át az üzleti érdekekig, de azért vannak örömteli jelek. Például mindjárt itt van a Hajós-Bajai borvidékről Gonda János, aki mintegy tíz éve lépett a biogazdálkodás meglehetősen rögös útjára.

A majd’ két és félezer hektáros borvidéknek fekvésileg kicsit mostohán osztottak az istenek: beékelték a Duna és a Tisza közé, ezért ma a borivók az alföldi borvidékekhez sorolják, pedig akár a Tolnai dombság meghosszabbítása is lehetne lankáival, löszös talajával, amit vékony lepelhomokkal borított réti agyag színesít. Ez a talajszerkezet inkább a Tolnai borvidékkel rokonítja Hajóst, mint az Alföld egyéb régióival, a Kunsággal vagy Csongráddal. Klímája azonban szélsőséges, miközben a borvidék egészén nagy a fagyveszély, a forró és száraz nyarak nem kedveznek a savaknak. Persze nehézség mindenhol van… A bortemelés sem újdonság arrafelé, ami főleg a 17. században betelepülő svábok érdeme, bár egyes forrásokban találtak utalást arra, hogy már a 11. században is volt szőlőtermelés a vidéken.

A Gonda János irányította Anna Borház Hajóstól kicsit délre, Érsekhalmán vetette meg a lábát – a falut egykor a kalocsai érsek szőlői karéjozták. A borászat honlapján minden lényeges infót megtalálunk: 20 ha terület, 15 ha termő szőlő, elsősorban kékfrankos, cabernet sauvignon, chardonnay. A palettát merlot, olaszrizling és kadarka gazdagíthatja, ha termőre fordulnak; és ami még fontos: 1998-tól bioborászatként működik a pince, mert a „bioszőlőből készült mustban, borban, pezsgőben nincsenek az egészségünket gyengítő szermaradványok, így mértékletes fogyasztásuk az egészségtudatos táplálkozás része lehet” – írja bemutatkozásában a gazda.

A 2003-as cabernet sauvignonjukat csikó kora óta ismerem, akkor még a meglehetősen karakteres savak és tanninok domináltak benne. Aztán – elsősorban a beszerzési nehézségek miatt – megfeledkeztem róla, mígnem a közelmúltban Mario Scheuermann ismét felhívta rá a figyelmet egy posztjában – ő az Ungarisches Weinfenster online oldalán bukkant Gonda Jánosék borára.

Jelen állapotában már mintha túljutott volna a csúcsán, bár még mindig kellően élénk a színe, a rubintos, olykor sötétlilás árnyalatokat már barnás reflexek kísérik. Ugyanez a kettősség érződik az illatban: egyfelől érett, de még a friss savaktól harsogó gyümölcsök, főleg meggy, szilva és vadszeder, másfelől már a palackban érésnek köszönhető simulékonyság egy kis ázott erdőszaggal, csipetnyi vargányával. Melegedve pedig beindulnak a fűszerek: legfőképpen a borsmenta és az érett fűszerpaprika. Az illat roppan vonzó, egyszerre kedves és telt, nem vastag, de van benne erő, úgy tűnik, jól szálkásított… Aztán a gazdag, mesterien ellenpontozó illat után jön a korty, és vele a csalódás: az íz egyértelműen mutatja, hogy ez a CS túljutott fénykorán. A sav-test-alkohol egyensúly ugyan nem borult fel, de az aromák eltompultak, a korty közepe mintha teljesen üres lenne, a lecsengés rövid. Mondhatni: minden túlrendeződött. Savai azonban még mindig élnek, a cserek szépen elsimultak. Jól mutatja a borvidékben rejlő lehetőségeket: nem a brutalitás mindent lehengerlő erejét, hanem a hajlékonyság szépségét. Jelen állapotában talán négy pont lenne, mégis kijár neki azt 5-ös, mert bár egyéniségének teljes szépségét már nem tudja megmutatni, az emlékét még mindig fel tudja idézni.

És egészséges, tehát a matematikailag problémás szerdára meleg szívvel ajánlhatom.

forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2008/07/30/bor_szerdara_iii#more591929

Oldal 4 - 12« Első...23456...10...Utolsó »