m zes must ros m rt s



Sült mézes körte gorgonzolával és paradicsommal (Dalla cucina, per te)

Nem tudom, milyen régi már a körte és a gorgonzola párosa, de régóta őrzi már rendkívüli népszerűségét – legalábbis az egyszerű, sallangmentes vidéki konyhában. Azt is mondhatnám, hogy már biztos az ókori rómaiak is gorgonzolát olvasztottak a körtéjükre, de ez valószínűleg nem lenne igaz, mert a sajtról az első írásos emlékeket jó ezer ével ezelőtt találták – a körtét viszont már több ezer éve ismerjük.
Egyszóval még a dióval-mandulával és sonkával kiegészített kombináció sem egy nagy újdonság, akár elcsépeltnek és unalmasnak is nevezhetném, hisz még egyfajta retrofogásról is beszélhetünk, azt hiszem, Európa éttermeiben a hetvenes években kezdték újra felfedezni a körte és a gorgonzola párosát. 

Nekem viszont ízlik. Nagyon is, még mindig. A dióval és sült sonkával felturbózott verzió pedig olyan markáns ízélményt ad, hogy nehezen lehet bármivel is kiegészíteni. Ez jutott eszembe, mikor este elmentem a zöldéges előtt, és persze nyolc óra tájékán átmegy az ember tipikus vásárlóba, ha még fogalma sincs, mi lesz a vacsorája. Szegény ember szívesen túladott volna már a napi portékán, ment volna haza ő is, ezért harmadáron vesztegette az almát, körtét, és még néhány árválkodó jószágot. Fillérekért kaptam is egy hatalmas szatyornyi zöldséget, hazaúton pedig kigondoltam a sorsát.
Körtére akartam gorgonzolát olvasztani, mert napok óta hevert egy csomag sajt a hűtőben (egy Cserkeféle leveshez, de majd újat veszek.) Imádok úgy főzni, hogy kipakolom a maradékokat, mustrálgatom egy kicsit a hűtőt (mármint belülről), aztán összejön belőle valami. A hűtő csordultig tele volt mindenféle megkezdett csomaggal, hát ebből nem nehéz összehozni valamit. […..]

Sült körte gorgonzolával és paradicsommal, narancsmártással

(Tovább)

For Dummies p2: Mézes-juhsajtos-padlizsános falatkák (gourmandula)


A „for dummies” sorozat második versenyzője, 
ezúttal előétel/fingerfood kategóriában lépünk ringbe. 

 

Néha jó elpepecselni a konyhában, de ha hétköznapra esik a vendéglátás, nálam az elsődleges szempont a könnyű, gyors elkészíthetőség. (Merthogy az íz az úr, és nem szempont.) Ilyenkor szerény célkitűzésem, hogy legalább egy valami készüljön el időben, ezzel megelőzve, hogy a kopogó szemű vendégek a konyhapultot harapják ki éhségükben.  (Hm. Miért pont kopog a szeme valakinek az éhségtől? Ismeri valaki a mondás eredetét? Legyen már olyan jó, és vezessen ki a setétből…)

 

Ezeket a mézes-juhsajtos-padlizsános minekhívjamok az ízek, illatok és látvány tökéletes egyensúlyát alkotják, kellőképpen villantós, és komolyan elronthatatlan; a minimum nagyon hálás fogadtatás borítékolható.

 

 

Mézes-juhsajtos-padlizsános falatkák

 (ahonnan az ötlet származik)



Hozzávalók:

  • 1 csomag előre elkészített levelestészta – mielőtt ennek láttán bárki anyázni kezdene (ahogy én szoktam az alaplétől), nagyobb szupermarketekben kapható, hűtőpultnál kersendő, Tante Anne (vagy valami Tante) a márkaneve. Mivel nekem van egy ilyen teljes mértékben alaptalan, velem született tésztagyúró parám, én mindig elvágom a tésztakészítés etapját, és a hűtőpulthoz járulok segítségért. Csodálatos találmány, trust me.
  • 1 közepes méretű padlizsán
  • 1 nagy fej lilahagyma
  • 1 csomag (rúd) Sainte Maure kecskesajt  (nagyobb boltokban szintén mindenhol kapható)
  • 1-2 szár friss kakukkfű
  • 1 db tojás
  • olívaolaj
  • méz
  • só, bors

Elkészítés:

 

  • Sütőt 170 fokra állítjuk (légkeverés, vagy ha normál, akkor 180 fok).
  • A padlizsánt apróra kockázzuk.
  • 2-3 evőkanál olajat felhevített serpenyőbe öntünk, majd a padlizsánkockákat jól megforgatjuk benne. Sózzuk, és folyamatos ügyelés mellett puhára pirítjuk a zöldséget (max közepesen erős fokozaton). Ha útközben úgy érezzük, kezd égni, lehet alá önteni még egy kis olajat, aztán beforgatni, és fedő alatt tovább pirítani.
  • Ha készen van, a frissen aprított kakukkfűvel és borssal megszórjuk, tálkában hűlni hagyjuk.
  • A kiürített serpenyőben az aprított hagymát forró olajon megfuttatjuk, ha átlátszó, jók vagyunk, ezt is félrehúzzuk a tűzhelyről hűlni.
  • A sajtot elővesszük, és kb fél centis karikákra vágjuk.
  • A kész tészát kivesszük a hűtőből (fontos hidegben tartani, amíg csak lehet, mert kényes darab!) kigördítjük, és kb. 5×5 centis négyzethálót szabunk egy kés segítségével. Az így kapott szeletkéket sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük.
  • Egy tojást felverünk, és a tésztalapocskákat gyorsan átkenjük vele (nem tragédia, ha kimarad, ettől csak a színe lesz szebb a megsült tésztának).
  • Eztán jöhet a pakolászás. Először minden négyzetre teszünk egy kis hagymát, aztán halmozunk rá egy kevés padlizsánt, majd a kecskesajt karikával zárjuk a sort.
  • Kb. 15-20 percig sütjük – addig, amíg a tészta egyenletes aranybarnára sül. (Érdemes figyelni a 15. perc után).

 

Ha kész, vegyük ki, és mindegyik lapka tetejére cseppentsünk egy kevés mézet. (Å°űűűűűű de nagyon jó rá…) Ha már nem annyira forró, hogy kiessen a kezünkből, és szétégesse a szájpadlásunkat, tálalható is.

És hogyan tálaljuk?

Hát, lehet magában is enni, én is úgy adtam a lányoknak, de igazán nagyon villantós akkor lesz, ha salátára ültetjük. Én itt most rukkolaágyra fektettem, és körbelocsoltam  mézes-mustáros vinaigrette-el.

 

Mézes mustáros vinaigrette

1 kisaknál mézesmustárt (vagy 1 kk natúr mustár+1 kk méz) elkeverek 1 evőkenál (lehetőleg citromos) olívaolajjal, és két evőkanál fehérbor ecettel (muskotályosat használtam). Ha több kell, tessék felszorozni a mennyiséget. Pici só, frissen őrölt bors, és kész a világ  – szerintem - legfinomabb saláta dressingje.

Sok sikert! :) 

 

Tarjeszeletek rozmaringos körtével (Pákosztos macska konyhai kalandjai)

Amikor 2004-ben dolgozni kezdtem, nem sok erőt és kreativitást éreztem a főzéshez. Viszont baromi hamar ráuntam a rakott “izékre” és a sült csirkére… Ekkor vettem meg S. Judit “piros” könyvét, amiben 35 perces receptek vannak. A desszertek kivételével majdnem végig is főztem (ahhoz valahogy sosem támadt ingerenciám) és elég pozitív tapasztalatokat szereztem. A néhány negatív pedig erősítette a szabályt.
Most, hogy újra dolgozni kezdtem, ismét idő és energiahiánnyal küzdök, így megint előkerült a piros könyv.
Természetesen szinte mindegyik receptet testreszabtam, így van amelyikből 10 perces, van amelyikből 50 perces vacsi lett…Hozzávalók:
fejenként egy-két szelet tarja
fejenként egy szép nagy Alexander körte
fejenként egy közepes krumpli
1 dl fehérbor
egy fej hagyma v. egy két szál újhagyma
rozmaringlevelek
vaj
mustár
só, bors

Először is a sütőt kapcsolom be 200 fokra és beteszem a lesúrolt krumplikat sülni. A tarját kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom, mustárral vékonyan lekenem. (Ez akár előző este is elkészíthető, de nálam a hétköznapokra nem ez jellemző)
A körtéket kettévágom, magházukat kivájom. A mélyedésekbe egy fél teáskanál vajat teszek, megszórom apróra vágott hagymával, kevés sóval, borssal, rozmaringlevelekkel. Beleteszem őket egy kis tepsibe, aláöntöm a bort és már mehetnek is a sütőbe a krumplik mellé.
A tarjához olajat forrósítok az a serpenyőben és egy-egy percig nagy lángon megkapatom a húsok felszínét. Mérsékelt lángon puhára sütöm mindkét oldalt (olykor fedőt is téve rá).
Kb. 45 perces vacsora.

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

akik többször jártak erre, azok tudják, hogy mindenféle káposztás ételt nagyon szeretünk…ezért is keresem mindig az újdonságokat…én főleg a kelkáposztát és a savanyúkáposztát részesítem előnyben…a mostani Tina magazinban olvastam ezt a receptet…természetesen rögtön ki kellett próbálni…meg az is természetes, hogy kicst átalakítottam…igazán nagyon jól sikerült…ezt onnan gondolom, hogy mind elfogyott…

Burgonyás rakott kel:

Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 50 dkg kelkáposzta, 2 db vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, ételízesítő, petrezselyem, 1,5 dl tejszín, 1-2 evőkanál ételsűrítő, szerecsendió, 50 dkg darált hús, 1 evőkanál mustár, só, őrölt bors, .

Elkészítés: a karikára vágott burgonyát roppanosra előfőzzük, a kelkáposztát laskára vágjuk, majd a kockára vágott vöröshagymát kevés olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a kelkáposztát, rövid ideig pároljuk, majd 3 dl vízzel felöntjük, ételízesítővel megszórjuk és 5 percig főzzük. A tejszínt a kelhez adjuk és az ételsűrítővel kissé besűrítjük, sóval, borssal, szerecsendióval és a petrezselyemmel ízesítjük. A húst kevés olajon morzsalékosra pirítjuk, majd a mustárral, őrölt borssal, sóval ízesítjük. A margarinnal kikent jénai tálba a burgonya felét beletesszük, rá a kel fele, a darált hús, megint kel és végül a maradék burgonya kerül. Előmelegített sütőben megsütjük. Reszelt sajtot is tehetünk rá.

Jóétvágyat hozzá!

A fűszertégelyek (CHILI & VANILIA)

Elnézést, hogy ígéretemmel ellentétben nem rögtön a teljes konyhabeszámolóval jövök, elsodortak az események. Hogy azért haladjunk, kezdeném a fűszertégelyekkel, ez ugyanis a konyhaprojekt egyik központi kérdése volt. Egyáltalán nem gondoltam, hogy a megfelelő fűszertartó beszerzése ekkora feladat lesz. Gyakorlatilag fél éven keresztül kerestem a megfelelő darabot, több országban, interneten, szaküzletekben, Brüsszelben, Budapesten, a komplett család és barátok aktív közreműködésével. Néha jöttek fotók, sms-ek, különböző méretekkel, leírásokkal, ötletekkel. Rengeteg fűszerem van, az előző –brüsszeli- konyhámban pedig egyáltalán nem tároltam őket megfelelő körülmények között. Különböző tégelyek, és zacskók bújtak meg a konyha fiókjaiban, polcain és különböző zegzugaiban. Nagyon vágytam rá, hogy végre rendszerezetten, dobozokban sorakozzanak, olyan helyen, hogy ne kelljen mindig előbányászni. (Történt már mással is olyan, hogy véletlenül kiborult a járólapra egy egész zacskó őrölt kurkuma, vagy fahéj??)

Hogy miért volt ennyire nehéz megtalálni a dobozokat? Egyrészt a méret miatt. Sem azt nem szerettem volna, hogy a fűszertartókon túl, a fiókban ugyanúgy tornyosuljanak a felbontott, félig teli fűszeres tasakok, sem azt, hogy a tégelyek túl üresen lötyögjenek. A legtöbb doboz vagy túl kicsi, vagy túl nagy volt. A legfontosabb szempont mindazonáltal az volt, hogy a fűszerek megőrizzék a minőségüket (a beszerzési helyükről majd még egyszer külön), azaz megfelelően szorosan, légmentesen záródjanak a tégelyek (de azért könnyen ki lehessen nyitni), és olyan anyagból legyenek, hogy ne illanjon el a fűszerek aromája. Persze, azért mutatósak is legyenek, főleg, mivel igen sok fog belőlük nyitott polcon sorakozni (dilemma volt, hogy teljes sötétben, zárt ajtó mögött tartsam-e őket, végül úgy döntöttem, hogy maradnak kint, de úgy, hogy közvetlen napfény nem érje). Mivel 50 darabra volt szükségem, az ár és a beszerezhetőség sem volt utolsó szempont. Végül, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, arra a tégelyre esett a választás, amely legelőször tetszett meg (köszönöm, K.!), és végül is tökéletesnek bizonyult. Brüsszelben, a CASA üzlethálózatban vettem, talán nem pont ugyanaz, mint ez a bizonyos Fackelmann, de hasonló. Mágneses (a mágneses sínt üzemen kívül helyeztem), szorosan, csavarosan zárható, a teteje átlátszó.

A fűszerek:
Bors (kilenc), kardamom, fahéj, ánizs, chili, ancho chilipor, piment espelette, fűszerpaprika, szegfűszeg, őrölt gyömbér, koriander, római kömény, köménymag, kurkuma, feketemag, szerecsendió, sáfrány, zellermag, babérlevél, csillagánizs, tonkabab, édesköménymag, szegfűbors, borókabogyó, szecsuáni bors, curry (több változat), ötfűszerkeverék, négyfűszerkeverék, sumac, oregano, levendula, ras el hanout, mustármag, garam masala, vanília, további fűszerkeverékek, meg amik kimaradtak

Marhaszelet mustáros mártásban (A ZSUZSI FŐZ!)

Tegnap előtt nem volt kedvünk még vásárolni sem, így abból a kevés alapanyagból főztem, ami otthon volt, a végeredmény pedig annyira ízlett mindkettőnknek, hogy biztos el fogom készíteni ezt az ételt a jövőben is.
Nagyon kevés dolog kellett hozzá, ezek főként olyanok, amik egy átlagos háztartásban megtalálhatók, egyáltalán nem különlegesek.
Az étel lényege, hogy a marhaszeleteket fűszeres lében puhára párolom, majd a megmaradó ízes szaftot egy-két további ízesítővel mártássá főzöm össze.
Akár tésztával, akár rizzsel ehető, de el tudom képzelni krumplipürével, vagy puliszkával is.

Recept

Négy szelet marhacomb
Két közepes fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy fehérrépa
Egy negyed zellergumó
Két szelet húsos füstölt szalonna
Egy ág rozmaring
fél citrom
egy evőkanál mustár
Egy csokor petrezselyem
Só, bors
5 dl húsleves
3 dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A hússzeletek széleit bevagdosom és kevés felforrósított olajban egy-két perc alatt elősütöm. Közben tekerek rá frissen őrölt borsot. A szeleteket tányérra szedem, a fennmaradó zsiradékba beledobom a felaprított hagymát, fokhagymát, szalonnát, a kis kockákra vágott zöldségeket, a rozmaringleveleket és pár percig együtt pirítom. Erre a fűszeres ágyra helyezem a húsokat, sózom, majd felöntöm annyi levessel, hogy ellepje, és fedő alatt puhára párolom. Közben néhányszor elfőzöm a levét, amelyet ismét kevés levessel pótolok, ettől a szaftja sűrűsödik. Ha a hús megpuhult, kiszedem, a megmaradó szaftot a maradék levessel (kb 3 dl kell) felöntöm, ízesítem a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal. Összeforralom kb. tíz perc alatt és a liszttel elkevert tejföllel elkeverem, majd 3-4 percig tovább rotyogtatom. Közben visszahelyezem a hússzeleteket, hogy átvehessék a pikáns mártás ízét, és belekeverem a felaprított petrezselymet is.
Rövidcső tésztával ettük.

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

Szeptemberi receptek:

– Tejfölös gombaleves

– Bögrés mákos

– Héjas, fűszeres, sült burgonya

– Karamellás muffin

– Göngyölt kelkáposzta

– Fokhagymás piláf

– Diós kuglóf

– Szilvás-nektarinos szelet

– Pesztós, tejszínes csirke, tésztával

– Tojáskrém

– Karamell ízesítésű madártej, mikróban

– Húsos, gombás, bazsalikomos penne tészta

– Csokoládés muffin marcipánnal töltve

– Mustáros-hagymás borban sült csirke

– Őszibarack leves főzés nélkül

– Húsos savanyúkáposzta, burgonyagombóccal

gesztenye receptjei írta (gesztenye receptjei)

mindenféle étel jöhet, ami kel-, savanyú-, vagy édeskáposztából van… sokféle étel készült már a konyhámban…de még annyi féle receptet kell kipróbálni… ez a göngyölt kel hasonló a rakott kelkáposztábhoz, de nagyon megtetszett, mert azért mégis kicsit más…már a formáját tekintve is… meg az íze is…aki szereti a kelkáposztát, érdemes kipróbálni…

Göngyölt kel:

Hozzávalók: kb. 1 kg kelkáposzta, 50 dkg darált hús, 25 dkg rizs, 4 dl tejföl, 2-3 gerezd fokhagyma, vöröshagyma, kevés mustár, ételízesítő, zöldfűszerek (pl. kakukkfű, majoranna, petrezselyem, snidling), olaj, só, őrölt bors.

Elkészítés: A kelkáposzta külső, nagy leveleit forró, ételízesítős vízben pár percig blansírozom, majd lecsöpögtetem és félreteszem. A vöröshagymát felaprítom, üvegesre pirítom, és ráteszem a darált húst. Hozzáadom a fokhagymát, mustárt, sózom, borsozom, fűszerezem. A rizst a szokásos módon elkészítem, hozzákeverem a fűszeres húst, és adok hozzá annyi tejfölt, hogy jó kis massza állagú legyen. Előkerítem a kelleveleket, szépen kiterítem őket, a vastag középső ereit elvékonyítom egy éles késsel. Teszek egy kupac tölteléket a közepére, ráhajtom előbb a széleit, majd felgyöngyölöm, és szorosan egymás mellé rakom őket egy kivajazott tálba. A tetejüket megkenem fokhagymás tejföllel, megszórom snidlinggel, és 180-200 fokos sütőben előbb fedő alatt, majd – pirosra sülése érdekében – anélkül sütöm.

Jóétvágyat hozzá!

Baconbe tekert pulykaszív tört krumplival (kisvirag Olaszországban » fozocske kategória)

Már hetek óta iszonyatosan vágyom valamiért májra. Két vagy hárommal ezelőtti bevásárláskor mondtam is Zolinak, ha tud, hozzon. Nem volt akkor. Aztán mikor legutóbb, múlt szombaton együtt voltunk vásárolni, bekukkantottam a baromfihúsos pultba, hátha. Árválkodott ott egy adag, de nem volt túl bizalomgerjesztő, viszont pulykaszívből volt szépen választék, gyorsan ki is kaptam egy csomaggal hát. (máj iránti vágyam azóta sikerült csillapítani egy doboz sertésmájkrém formájában).

 Szóval ez az egyszerű, de isteni étel is még a múlt hétvégén, szombaton vagy vasárnap készült.
A csomagban nyolc szív volt, átmostam őket, és négyet betettem a mélyhűtőbe, jó lesz máskor.

A maradék négy elkészítéséhez kellett:

értelemszerűen a 4, félbevágott pulykaszív
kb 2-3 ek olívaolaj
só, bors, szerecsendió, oregano, bazsalikom
szeletelt prosciutto crudo

kb 400 gr krumpli
tej
vaj
só, bors, vegeta (mea maxima culpa)
mustár

A fűszereket összekevertem az olajjal (amiből egy kevéssel a sütőtálat kentem ki először), majd a szívekkel, és hagytam állni kicsit a fűszeres olajban.
Kb. fél óra múlva betekertem a szíveket a szeletelt sonkába, és a sütőtálra helyeztem. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem 200 fokon kb negyed órát süthettem, talán 20 percet.
Ezalatt megfőttek héjukban a krumplik, összetörtem őket, bele a töbi hozzávaló, és szépen kikevertem. Sajnos nemigen tudok tej-vaj arányokat adni, ez amolyan "érzésre" dolog nálam.
A vacsora tehát viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészült, bonyolította, hogy még tükörtojást kellett sütni Zolinak, mert ő nem szereti a szívet (még jó, több marad nekem :D)
Meg voltam magammal elégedve, mert az íze pont olyan lett, mint amit elképzeltem, mikor nekiálltam. Hihetetlenül jóllaktam vele, igaz az utolsó két félt fárasztani kellett, csak később tudtam a többi után küldeni :)

Mézes-mustáros pulyka (Élet a konyhában. Avagy a KonyhaLakók mindennapjai)

Sajnos először ilyet a gyári üveges formában kóstoltuk, ami nagyon ízlett mindkettőnknek, peddig a saját készítésű bizony finomabb és egészségesebb is, legalább tudjuk mi van benne.

Öcsi érdeme ennek az elkészítése, hihetetlen ízléésel adja egymáshoz a hozzávalókat!

Szükséges:

  • 70 dkg pulykacomb filé apróra felkockázva
  • 2 fej kis vöröshagyma
  • 3 e.kanál mustár
  • 3 e. kanál méz
  • 2 e. kanál olíva olaj
  • frissen őrölt bors
  • kb 1 dl száraz fehérbor
  • 2 dl főzőtejszín
  • fehérbors

Először bepácoltuk a húst, 2 evőkanál mustárral, 1 eőkanál mézzekl és az olívaolajjal. picit meg is borsoztuk aztánt ment a hűtőbe 2-3 órára.

Majd felaprítottuk a hagymát és üvegesre sütöttük. hozzáadtuk a megpácolódott húst és felöntöttük a fehérborral, amiből épp csak annyi kell, hogy ne ragadjon le a hús.

Így feső alatt főzztük jó fél óráig, míg elég sok levet enged.

Ekkor már majdnem a megpuhult a hús is, tettünk még hozzá mustárt, mézet, fehérborsot és egy kevéske sót is.

Ezután felöntöttük tejszínnel és még egy jó negyed órát főztük, hogy az ízek jól összeérjenek.

Kóstoltuk, tésztával tálaltuk és jóizűen megettük!
Finom lett nagyon jobb, mint a bolti!

 

 

Oldal 3 - 1212345...10...Utolsó »