kecske recept



Kecskeméti barackpuding (Gabriella kreatív konyhája)

A nagy Étteremalakításra készült recept. Egy pár bejegyzéssel korábban kikértem a véleményeteket , hogy milyen magyaros ételeket készítsek a holland VKF fordulójára, amiben alkohol található.

Kecskesajttal töltött paradicsom (Mennyei Mignon)

A “nem kell minden nap bonyolultat főzni” megállapításban annyira egyetértek a Másik Mignonnal, hogy jöjjön az én oldalamról is egy nagyon gyors, de annál finomabb elő/főétel, attól függően, hogy fogyókúrában vagyunk-e. Ha igen, akkor a képen látható csábító kenyérszelet nélkül tanácsos elfogyasztani a paradicsomokat. Kitalálhatjátok, hogy ezt a receptet is Párizsban tanultam, de ezúttal nem az étteremben a csapóajtó mögött, hanem Chouchou kápráztatott el vele egyik este.

Kedvenc leves (Szilda kipróbált receptjei)

A levesek nem tartoznak a legfontosabb ételtípusanik közé új étrendünkben, mert túl lédúsak, és ezzel megnehezítjük gyomrunk emésztési mukáját. DE én imádom a leveseket, ezért valamit kellett alkotnom, hogy a kecske is jóllakojon, és a káposzta is megmaradjon. Annyira jól sikerült, hogy szinte minden hétfőn az eszem. Hogy miért pont hétfőn? Mert Gergőnek még marad ebéd hétvégéről, magamnak meg valami gyors kell, amit nagyon nagyon szertek, mert különben nem eszem semmit……vagy mindent. De a Kedvencleves megoldotta a gondot. Nem tudom ismerős e valakinek a ramen szó. Nem akarok butaságot írni, de annyit tudok, hogy ázsiai sűrű leves. Eredetileg egy egész éjjel főtt húsalaplé sok különböző feltéttel dúsítva alkot isteni levest, sok tésztával. Hogy néz ez ki mifelénk, húsalaplé nélkül? Hát egy max egy órán át főzött fűszeres sűr zöldségleves készül, egy kis kukoricakemépnyítővel besűrítve, majd a legvégén belemegy egy hatalmas adag tészta. Ebben számomra még az is nagy öröm, hogy lehet enni evőpálcikával, és kisméretű fakaállal, mert a nikkelérzékenységem miatt igyekszem minnél kevesebbet enni fémevőeszközökkel. Evőpálca előnyben:D

kecske-tehén fifti-fifti (Vajaspánkó)

A címben található felezés a hétvégén elkészített sajt tejalapanyagára vonatkozik. Ugyanis a Rotschildban felfedeztem egy Garabonciás márkajelű termékcsaládot, ennek is a házi tej frakcióját, ami nemcsak fölösödésre erősen hajlamos – ami azért jó hír, mert akkor még van benne, ami fölösödjön – hanem kecske kiszerelésben is kapható. Kicsit utánuk is kotortam.
A Garabonciás megjelöléstől, bevallom őszíntén, elsőre kicsit levert a víz, ugyanis meglehetősen óckodom minden ősmagyar szittyaságtól, amitől csak lehet – vsz. foglalkozási ártalom – de amikor végigpergettem a fejemben a rég használt néphit tudásom, akkor rájöttem, hogy ez nem is rossz cégnév. Ugyanis a néphit szerint a garabonciás/garabonciás diák egy olyan hiedelemalak, aki örökké vándorol, nagy fekete köpenyt hord, idegen házakba kéretőzik be, tejet kér, és ahol adnak neki, ott semmi galibát nem ozoz. De hárhat sárkánnyal, fergeteg képében is, és ha a kérését visszautasítják, akkor hatalmas viharokat, dörgést villámlást hagy maga után. Tehát a tej mint gasztroattribútum, meghatározó a történetben. Ráadásul ez a hiedelem leginkább a felvidéken és az alföldi területeken élt intenzíven, még a 20. század közepén is. Így hát egyáltalán nem olyan elvetemült döntés egy alföldi házi tejüzemet Garabonciásnak elnevezni. Legyen!

Ráadásul az Alföldi Garabonciás Kft. névre hallgató, családi vállalkozásból most már EU regisztrációs számmal is rendelkező izsáki tejfeldolgozó üzem kifejezettem szimpatikus jelenségnek tűnik. Vezető ágazatuk a kecsketejtermékek készítése, állataikat a Kunsági Nemzeti Park területén leheltetik, a termékeket pedig hagyományos recepturák alapján, de modern keretek között dolgozzák fel. Biotermékek gyártásával is foglalkoznak, és valahogy az egész cuccból visszaköszön az elkötelezettség. Legalábbis szerintem. Úgyhogy egy kis ősmagyar szittyaságot is megszavazok nekik, ha ezt szeretik. Legközelebb, ha Kecskemét felé járok, még el is kanyarodok, elvisz a kíváncsiság!
A sajthoz, tehát Garabonciás házi tejeket használtam. 1 liter tehenet (3,5%) és 1 liter kecsketejet. Ez utóbbi nem túl olcsó mulatság, fél liter 340 forint. De hát már csak ilyen a szelávi. A sajthoz felforraltam a tejet, már melegen belenyomtam egy nagy gerezd fokhagymát, egy kiskanál sót és amikor habosan forrt, öntöttem bele 3 ek. tárkonyos ecetet. Ekkor le is kaptam a lángról, közben el is kezdett kicsapódni a savó, kicsit kevergettem, aztán amikor már teljesen kitisztult, leszűrtem egy vékony anyagon keresztül, kicsöpögtettem, és 5 percig rátettem a tejeslábast vízzel töltve – ez tömörítette össze. Amíg tömörögött, összekevertem egy kis metélőhagymát, friss, apróra vágott rozmaringot, késhegynyi chiliport, kk. őrölt köményt, őrölt rózsaborsot és oregánót egy kistányérban. Amikor kivettem az anyagból a sajtot, vkonyan bekentem a tenyerem oliva olajjal, bedörzsöltem a sajtot, és beleforgattam a fűszerbe, hogy mindenhol érje.
Tanulság: legközelebb tisztán kecsketejből csinálom, mert iszonyú finom. De így elsőre kicsit bátortalan voltam.

Bruschetta dinnyével és kecskesajttal (sajtkukac)

.
A legutóbbi vidéki hétvégénk után egy darab friss, házi kecskesajt boldog tulajdonosa lettem. Kiaknázva az éppen megérkezett angliai újságszállítmányt (GoodFood és EasyCook), vad lapozgatásba kezdtem, hogy is tudnám méltóképpen felhasználni (amellett persze, hogy magában jól megeszem).
Győztesként aztán – a hőségre való tekintettel – a következő kombináció került ki a versengésből. Érdekes módon az eredeti receptben […]

Kecskesajtos, pestos spenótfalatkák (Égigérő paszuly)



Annyi mindennel vagyok elmaradva,
hogy nem is tudnám, hol kezdjem, de a hétvége eldöntötte. Horányban voltunk, AA-ék hívtak meg, köszönjük, igazán nagyon jól éreztük magunkat. Bicikliztunk, kétszer hajóztunk, Dunát néztünk, főztünk, ettünk, jókat beszélgettünk, és nagyot aludtunk. Tartalmas hétvége volt, ráadásul nem voltunk a fővárosban!:)

Természetesen készültem, sütöttem ezt-azt, bár Krmpl hevesen tiltakozott: kijelentette ő semmilyen élelmiszert nem hajlandó a biciklijén vinni, nem kell semmi, van ott bolt. Szerencsére, nekem nagyon helyes biciklikosaram van, abba belefért minden. Kicsit nehéz lett, a hirtelen kanyarokat nem tudtam hirtelen venni, de kiértünk.

Krmpl sütött kenyeret, ami még Attilának is ízlett, pedig ő nem eszik kenyeret. Ez viszont emlékeztette a gyerekkori észt barnakenyerekre. Én süteményt sütöttem, készítettem rozmaringos, joghurtos padlizsánsalátát, és kecskesajtos, bazsalikomos spenótfalatkákat.

Ez utóbbit péntek este találtam ki, és nem kerestem rá interneten, tehát nem tudom, ki mindenki készített hasonlót már:)

A spenótnak nem tudok ellenállni, ez valahogy mindig belekerül a szatyorba a szombati piacozások során, pedig ugye próbálkozom. Ja, meg a bazsalikom. Viszont nem került rájuk sor. A bazsalikomból készítettem diós pestot, a spenótot pici olívaolajon megfonnyasztottam, és betettem a hűtőbe azzal, hogy valamit kitalálok. Hát ez született belőle. Merthogy a spenót-bazsalikom kombinációt nem tudom megunni.

Kellett még hozzá a muffin forma, amit megvásároltam ugyan, de megint rájöttem, hogy nem nagyon szeretem a muffint. Vagy még nem találtam meg azt, amit nem érzek túl tömörnek. Tehát alternatív hasznosításban gondolkodom.

Annyira ízlett mindenkinek, hogy azonnal receptet akartak tudni. Íme!

Hozzávalók:

fél kg spenót
két evőkanál pesto
hat dkg liszt
két tojás
kevés kecskesajt
három apró paradicsom
két evőkanál olívaolaj, meg egy kevés a spenót alá
fél kk sütőpor

A spenótot megmostam, egy kanál olajon megfonnyasztottam, és apróra vágtam. Összekevertem a pestoval, a tojásokkal, a liszttel, sütőporral, sóztam. (A sütőpor kísérlet, legközelebb megpróbálom nélküle, lehet, hogy elmaradhat.) A muffinforma aljába tettem egy kanállal, ráhelyeztem egy sajtkockát, meg egy negyed paradicsomot, és befedtem egy másik kanál spenótos keveréket.

180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

Kecskesajt fügével, sonkával és balzsamsziruppal (Mennyei Mignon)

Még mindig füge. Ha lekvárt nem is főztem a hétvégén, azért ezt azt összeütöttem belőle, mert hiába kapott anyukám, a szomszéd, és ettük magában is, ahogy teltek a napok eléggé megszottyadt pár darab.
Ugye a fügéről egyből eszembe jut a kecskesajt, meg a sziruposan édesre sűrített balzsamecet. Mi jöhet még ehhez? Egy kis füstölt típusú sonka, bazsalikom a kerti veteményesből (jelen esetben a teraszról, de ez is éppen olyan jó…), meg egy kis friss bagett.
El tudtok ennél jobbat képzelni vasárnap reggelre?
A képen mini mozzarellával szerepel, mert ki akartam próbálni azzal is, de a sima mozzarelának nem elég karakteres az íze (konkrétan nincs is neki, ugye), azért még buffalával megpróbálnám. De a kecseksajt pont annyira sós és karakteres, mint amennyire a balszamszirup és a füge lágy és édes. Szóval kibontottam a kecseksajtot is, és beáldoztam a vasárnap reggelibe. Hogy megérte-e…nem is kérdés!

A recept nem túl komplikált:
A fügéket elnegyedelem, hozzáfogok egy fél levél bazsalikomlevelet, egy darab kecskesajtot és körbetekerem sonkával. Míg a füge-tekercseket gyártom, egy serpenyőben besűrítem a balzsamecetet és a kis csomagokra pötyögtetem.
Már csak azt kell megvárni, hogy a sütőből előkerülő bagettek legalább langyosra hűljenek.

Libanoni álom (Fűszer és Lélek zsidó konyha)

Már többször írtam, hogy mennyire odavagyok a libanoni konyháért! Ezt a receptet olyan két éve olvastam valahol, de akkor biztosa voltam benne, hogy soha nem fogom elkészíteni, mert direkt kihangsúlyozták benne, hogy mennyire fontos hozzá a szinte száraz kecskehús. Namármost, kecskehúst se nagyon tudok szerezni, de olyat, amit füstöltek, vagy szárítottak, olyat meg végképp nem.

Sonkás, füstölt sajtos mini quiche (Jucy a konyhában és a világban)

A márciusi Nők Lapja Konyhájában találtam egy receptet, ami megtetszett. Igaz az kecskesajtos volt, de olyanom épp nem volt itthon, de mindenképp ki akartam próbálni.

NAGYONSAJTOS CSIRKE FETÁVAL ÉS KÉKSAJTTAL (livingkitchen – nem nigella, de főz)

a sajttal készült ételek erősen sikerre vannak ítéltetve a konyhámban, ez a recept elsőre a hűtőben található sajtadottságokból készült, de annyira tökéletes lett az ízvilága, hogy állandó visszatérővé nőtte ki magát, jellegében legközelebb a már korábban általam posztolt boursin sajtos csirkéhez áll, de az eltérő sajtok miatt érdemes ezt is kipróbálni csirkemellet vagy lehetőleg csontozott csirkecombokat jénaiban enyhén sózva és kicsi olívaolajjal meglocsolva majdnem készre sütök fólia alatt a 220 fokos sütőben, ha kicsit sietősebb a dolgom, akkor a húsokat serpenyőben minden oldalán megpirítom, icipicit (nem készre, tényleg maradhat picit véres is, ha vastagabb a hús) párolom, és úgy teszem egy lehetőleg kerek jénaiba (nagyobb szögletes jénaiban nagyon sok felesleges felületre sül rá a sajt:), 2-3 főnek a hús tetejére morzsolok 10-15 dkg  fetasajtot (ez nálunk általában kecskefeta), 5-6 dkg kéksajtot és 3 deci tejfölt (ez másfél pohár mondjuk) vagy 2 deci tejföl 1 deci joghurt keverékét simítunk rá, fólia alatt 220 fokos előmelegített sütőben 30-35 percig sütöm, majd fólia nélkül addig, míg az addigra szósszá összeálló sajtok széle barnulni nem kezd olívaolajas salátával tökéletes, főleg, hogy a szószt érdemes gyakorlatilag salátaöntetként a zöldségekre önteni   korábbi sajtos húsok nálam camambert-rel sült csirke tepsis-sajtos "rántott" hús

Oldal 1 - 512345