karamellizált cukor



Máj kelbimbóval, karamellizált almával levelestészta burokban (lilahangya)

Egyszer már készült a kelbimbó-alma-máj trióból finom vacsoránk , s ha egyszer valami bejön miért ne próbálkozhatnánk tovább? Most kicsit csavarintottam az egészen, levelestésztába töltöttem a finomságokat. Hozzávalók: 30 dkg csirkemáj pár szál friss kakukkfű 30 dkg kelbimbó 1 csipetnyi szódabikarbóna 2 nagy alma 1 ek vaj 1 tk nádcukor kb

Csirkemáj karamellizált szőlővel (Domestic Goddess)

40 dkg csirkemáj 15 dkg fehér szőlő 1+1 ek. olaj 1 ek. finomítatlan nádcukor 1 ek.

VKF! XX. – Kókuszos sütőtökkrémleves karamellizált dióval (Akkor mit esztek?)


A huszadik (bár számora még első) VKF-re – idő és avokádó híján – az eredetileg tervezett fokhagymás avokádóleves helyett egy édes sütőtöklevest pályázok. Sütőtöknek ugyanis egyáltalán nem vagyok híján. Mivel a tök nem csak finom, de remek őszi dísztárgyként funkcionál, ezért az utóbbi hónapban minden a szemem elő kerülő formásabb sütőtök beugrott a kosaramba. Így lassan ellepték a konyhapolcot és a konyhaasztalt a különböző méretű, formájú és színű tökök – éppen ideje volt egyet feláldozni közülük.
A dió és a sütőtök párosításával török desszertreceptekben szoktam találkozni, a kókuszos sütőtökleves ötlete pedig thai recepteken keresztül csordogált be a konyhánkba. A hármat összegyúrva, fahéjjal és gyömbérrel fűszerezve igazi, hideg estékre való finomság született.

Hozzávalók 2 főre:
1/2 közepes sütőtök (nyersen kb. 1 kg)
1 konzerv kókusztej (17-19%-os zsírtartalmút használtam, 400ml)
1 – 1 1/2 ek sötétbarna nádcukor
1 kk só
fahéj, gyömbér
A karamellizált dióhoz: egy kis marék dió és 1 ek sötétbarna nádcukor
1. 190 fokon megsütjük a tököt. Amikor illatos és narancssárga, kivesszük. Akár egy órán keresztül is sülhet.
2. Ha egy kicsit kihűlt, lehúzzuk a héját, és darabokra vágva lábosba tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, beletesszük a cukrot, és forrásig főzzük. Forrás után sózzuk.
3. Lehúzzuk a gázról, megvárjuk amíg kicsit lehűl és mixerrel pépesítjük.
4. Ízlés szerint fahéjjal és gyömbérrel fűszerezzük. (Kóstolgatjuk.)
5. Visszatesszük a gázra és még egyszer összeforraljuk. Ha nagyon besűrűsödik kicsi vízzel hígíthatjuk.

Közben amikor ráérünk, diót karamellizálunk: egy teflonserpenyőben olaj nélkül megpirítjuk a diót. Ha illatos lesz és kifényesedik, adjunk hozzá néhány (négy-öt) evőkanál vizet és egy evőkanál cukrot. Kevergessük folyamatosan, várjuk meg amíg elforr az összes víz, közben néha forgassuk is meg a diókat. (Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda, ha szükséges, néha emeljük fel a serpenyőt. Jó minőségű teflonserpenyőt használjunk , mert nagyon könnyen odaég.)

Kardamomos-citromfüves flan rumos-karamellizált gyümölcsszósszal (gourmandula)

Létezik olyan, hogy könnyű desszert? Fittness desszert… Hm. Kicsit olyan, mint a pöttyös tigris: csak erőszak útján megvalósítható. És akkor már nem is tigris, hanem jaguár (vagy leopárd, attól függ melyik kontinensen erőszkoljuk a természetet). Akkor meg minek? Mindenki tud követni?

 

Szerintem a lájtos desszert illúzió; ezzel az flannal pedig éppen illuzionálok (van ilyen szó egyáltalán?). Egyezzünk ki a wellness jelzőben. Merthogy ez a flan könnyűnek indult, aztán menetközben rájöttem, hogy hova áltatom magam, belegondolva a felhasznált cukormennyiségbe mégsem éppen egy szép szem alma alternatívája. De nem teljesen mindegy? Ha már csináljuk, akkor csináljuk jól. Különben marad az alma, vállalkozóbb kedvűeknek meg a műanyag (bloooaaaah ) Norbi fagyi.

 

A wellness jelzőnek jelen esetben azért megvan a jogalapja: ellentétben sok keményvonalas édességgel – nincs olyan érzésem, mintha kockacukrot kanalaznék, és a felszámolás utáni pihegés is elmaradt. Romantikus vacsi zárásaként vagy ÖTYE klubestre abszolút ideális.

Két dolog:

  1. Nem egy bonyolult desszert, de a hűtés miatt legalább fél nappal hamarabb kell nekiállni.
  2. Ez egy franciának mondott recept, a kardamomból kiindulva max gyarmati fúzió, talán egy ponticherry-i különlegesség (merthogy más vidékre a franciák nem nagyon jutottak Indiában). Lényeg: ez már a második alkalom (első itt), amikor azt mondom, hogy abszurd hangzása ellenére éljen az indiai-francia fúziós konyha.

Jah, és irtó menő, ahogy a tálalás előtti uccsó fázisban az ember a meleg szószt látványkonyhában készíti el. Hoppá, ez a blingbling wellness. (Norbi, szedd össze magad, jövök.)


Kardamomos-citromfüves flan rumos-karamellizált gyümölcsszósszal

(eredeti recept innen)

 

Hozzávalók

Flan:

0,5 l tej (csakis piros)

6 db zöld kardamom mag, szétmorzsolva

2 szár citromfű

70g cukor (nádcukrot használtam)

3 db tojás

1 kisebb rúd vanília

kevés vaj a formácskák kikenéséhez

 

Öntet:

1 csomag mélyhűtött erdei gyümölcskeverék (250g asszem)

barna rum  (vagy sima)

3-4 púpos evőkanál cukor

Elkészítés


Flan:

  • A tejbe beleteszem a kardamomot és a citromfüvet, és alacsony lángon felforralom, végig vigyázva, hogy az alja ne kapjon oda.
  • Ha felforrt, félrehúzom, lefedem, és hagyom legalább fél óráig dolgozni a fűszereket.
  • Leszűröm a tejet, ha kihűlt volna, picit visszamelegítem (ne forrásig, csak hogy éppen meleg legyen).
  • A sütőt 120 fokra melegítem (légkeverés).
  • A tojásokat a cukorral krémesre verem (a színe elhalványodik).
  • Óvatosan hozzáadagolom a tejet, a keverék tetején levő habot leszedem.
  • A vaníliarudat hosszában szétvágom, a belsejét egy kisebb kés hegyével kikaparom és a masszába keverem.
  • Négy-öt kis formát vajjal kikenek, és a masszát beletöltöm.
  • Egy magasfalú tepsibe ültetem őket, alájuk öntök kb 1-1,5 ujjnyi kézmeleg vizet, és kb 75 percig gőzölöm. Akkor jó, ha a tepsit megrázogatva a puding lágyan rezeg, éppen egyben marad.
  • Kiveszem  a sütőből, és hagyom teljesen kihűlni. Utána letakarva a hűtőben teljesen hidegre hűtöm.


Öntet:

Az öntetet csak közvetlenül a tálalás előtt készítem el, és melegen öntöm a flanra.

  • Ízlés szerint 3-4 púpos evőkanál cukrot karamellizálok.
  • Mielőtt elkezdene égni, vérmérséklet szerint, szemre rálöttyintek egy kis rumot. Hagyom, hogy szépen összeálljon a cukorral. Ha kell, pár csepp vízzel lazíthatjuk, de csak óvatosan, ne legyen túl híg.
  • A fagyasztott gyümölcsöket rádobom, és ha felereszetettek, az öntetből a flanok tetejére és mellé kanalozok. Good to go.

 

Tálalás

V2.0: tálalás előtt késsel magabajgatom az oldalakon, és kistányérra csusszantom.

V1.0: aki tart a kiborítás kivitelezésétől, az nyugodtan hagyja a kis formában, és a tetejére szedhet az öntetből. Úgyis nagyon mutatós.

Almás lepény karamellizált tejkrémmel (lilahangya)

Hogy is hívjuk mi magyarul ezt a bizonyos cukrozott sűrített tejet, amit megfőzve nagyon, de nagyon karamelles tejkrém lesz? Igen, arra gondolok, amit oly divatos manapság dulce de leche-nek hívni. TS gyerekkorának kedvenc táborozós csemegéje. A szenvedély azóta is tart nála. Képes egy ültő helyében egy egész konzervet elkanalazni. Én általában egy, maximum két teáskanálnyi után besokallok. Nem úgy, ha sütiben, sütin tetején karamellizálódik tovább! Még tavalyi nyaralásunk során zsákmányoltunk egy kartonnal, szépen lassan fogyogatott. Hol csak magában, hol fagyiban, hol sütin ettük. Hónapok óta viszont már csak egyetlen egy konzerv rejtőzött a polc hátuljában, biztonságban. Nem ettük meg, pedig már itthon is kapni, legalább is úgy rémlik. De most megtaláltam az utolsót. Almás kelt lepényre kentem és ezzel összetörtem párom szívét. Mert hogy meg sem kérdeztem őt. No, nem tört azért nagyon össze, épp csak addig neheztelt, míg bele nem harapott a lepénybe.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
5 dkg élesztő
4 dl tej
3 tojás sárgája
csipet só
3 ek cukor
2 ek olvasztott margarin
2 nagy zöldalma
1 konzerv édes sűrített tej megfőzve

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttatom. Liszttel, sóval, tojással és a margarinnal simára dagasztom. Mikor duplájára kelt lisztezett deszkán átgyúrom, majd nagy gáztepsi méretűre nyújtom. Az almát nyolcadolom, elrendezgetem a kelt tészta tetején. A tetejére kiskanállal karamellizált tejkrémet kenek, jusson az almákra is és a köztes helyekre is. 200C-on kb. 25 percig sütöm.

Egy éve készült:
Pulykahúsos pirog

Barack karamellizált mandulával (Mennyei Mignon)


Sipkásék kertje minden héten tartogat valami újabb meglepetést. Elkezdtek érni a barackok. Haza is hoztunk egy kosárnyit. Máris előkaptam a legújabb süteményes könyvemet, hogy mik az alternatívák.

Ez egy igazi váratlan vendég édesség. Nem kellenek hozzá különleges hozzávalók, se őrült bonyolult főzőtudomány, és kész van 30 perc alatt. De ebből a fél órából csak 5 percet dolgozunk mi, a többit a sütő elvégzi helyettünk.
Bár vendégek nem voltak, csak kiültünk a teraszra, és egy-egy tányér sült barackkal kényeztettük magunkat a jövő heti pörgés előtt.

Hozzávalók: 4 nektarin vagy őszibarack, maradék muskotályos bor (esetemben egy régebbi csajbuliból megmaradt frizzante), 5 deka szeletelt mandula, 4 ek méz, kis cukor a szóráshoz, 3 deci tejszín, 2 ek cukor, kis mandula likőr

A sütőt bemelegítjük 200 fokra. A barackot kettészedjük, a magját kivesszük. A mandulát összekeverjük a mézzel és a barackmag helyére rakunk egy-egy kanállal. A tetejüket megszórjuk egy leheletnyi cukorral. Egy tepsibe egymás mellé rakjuk a barackokat és alájuk öntjük a bort. 20 percet sütjük, majd lekapcsoljuk a sütőt és 10 percet még pároljuk a barackokat. Miközben a barackok sütkéreznek, összedobjuk a krémet. Felverjük a tejszínt a cukorral, hozzácsurgatjuk a mandulalikőrt, és készen is van.

Nagyon egyszerű, de nagyon finom a ropogósra karamellizálódott mandula a sütőben megpuhult barackkal és a mandula ízével visszaköszönő tejszínhabbal.

Magos kéregben sült sajt karamellizált körtével (Mennyei Mignon)

Bár a cím bármelyik étteremben megállná a helyét, a végeredményt inkább a maximálisan antifotogén “ronda, de finom” kategóriába sorolnám.

Mikor régen a Nagyi szakácskönyveiből és kézzel írt receptgyűjteményéből ismerkedni kezdtem a konyha világával, csak azok a receptek tettek rám bármilyen hatást, melyekhez szép képek is tartoztak. Az évfolyamonként spárgával átkötött Magyar Konyhákat már akkor is gyakran lapozgattam elidőzve egy-egy szép sonkaterkercsnél :-) (a kép, ami végül annyira magával ragadott, hogy neki is álltunk megsütni a barátnőmmel: a méteres piskótaszelet volt).
Szóval szerintem a szép képek nagyon fontosak egy recept esetében, a mai napig jobbára ez alapján döntöm el, hogy valamit kipróbálok-e vagy sem. Esztétikailag is fontos, de sok információt is ad az adott ételről.

Ebben az esetben a kivétel a szabályt erősíti, mert bár korai gasztroélményeimhez hűen törekszem az ételeimről szép és étvágygerjesztő képet késziteni, több-kevesebb sikerrel, erről a fogásról kb. másfél órai kúszás, mászás, derités, és komponálás után sem tudok ennél többet felmutatni.

De azokat, akiket hozzám hasonlóan nagyban befolyásol a vizuális élmény, vígasztalja az a tudat, hogy a sajt enyhén sós íze a ropogós magokkal, szaftos körtével olyannira harmonikus, hogy bőven kárpótolni fogja őket a gyenge fotóért.
Kötelező kipróbálni. Komolyan. Nagyon jó. Sokkal, de sokkal finomabb, mint ahogy kinéz.

Hozzávalók: fejenként 1 szelet kecskesajt és 1 körte, egy kávéskanál lenmag, egy evőkanál szezámmag, olivaolaj, 1 evőkanál barnacukor, fahéj, szerecsendió

A feldarabolt és meghámozott körtéket az enyhén karamellizált barnacukorra dobjuk, összeforgatjuk és addig sütjök-pároljuk, míg félpuha és csillogóan barna és illatos nem lesz. NAGYON PICI fahéjjal és szerecsendióval ízesitjük (ez nem sütemény, nem kell, hogy a fahéj domináljon). Amikor ezzel megvagyunk, a kétféle magot összekeverjük, a sajtszeleteket beleforgatjuk, jól belenyomkodva a magokat a sajtba, és nagyon forró olajon hirtelen pirulásig sütjük őket.
A női hölgyek általában megelégszenek ennyivel, a férfiemberek esetleg igényelhetnek egy-két szelet piritóst hozzá.

Mégegyszer mondom, hogy mindenki megértse:
Isteni
ízharmónia :-)

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta (VKF XVII) (gourmandula)

Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö saláta címszó alatt jegyzetteket). A rengeteg variációnak azonban eddig mindig volt egy közös nevezője: hogy céltudatosan, már első körben salátának készültek. De ki gondolta volna, még mindig van új a nap alatt! A lustaságnak, a melegnek, és a csillagok állásának eredményeképpen mától eggyel több válfaját jegyzem a műfajnak: a maradékból készült, riszájkling salit.

Történt ugyanis, hogy a tegnapi piknikre ipari mennyiségű szusival készültem, és ebből adódóan maradt nem kevés felhasználatlan töltelék (szusi recept coming soon). Megvolt már a felhasználási ötlet is, asian style tésztát terveztem készíteni belőle, ellenben a nagy meleg feat. 3 óra bringázás után nem akaródzott meleget enni, no meg itt van Dolce Vita remek salátás VKF kiírása is, gondoltam, egyszer akár időben is elküldhetném rá a receptet (!!!); az alternatív felhasználást illetően több szempontból is óriási volt a kísértés…

Szal hirtelen ötlettől vezérelve fogtam, hűtőből ki, tálban minden összekever, lefotóz, és jóízűen bepálcikáz. Elkészítés: fél perc. Oké, sokat lendít a dolgon, ha előtte való nap szusit, de legalábbis sült zöldségeket készített az ember. De külön is megéri az egyáltalánnemisolyansok babrát, mert nagyon finom lett.


Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta

Hozzávalók 4 személyre
1 db közepes cukkíni, zsülienre vágva
4 db kisebb répa, zsülienre vágva
1 doboz natúr tofu
Szójaszósz
Szezámolaj
Mogyoróolaj
1 doboz mungóbabcsíra

Tofupáchoz:
1 ek. szezámolaj
kb. 5 ek. szójaszósz
1 gerezd zúzott fokhagyma
kb. 1 púpos ek. nádcukor
fél lime leve
1 tk. reszelt gyömbér
2 ek. szezámmag
1 ek. édes csiliszósz

A tofu pácolásával kezdem. Alaposan összekeverem a páchoz valókat (szemre ment, szal a fenti mennyiség az irányadó, de lehet és tanácsos kóstolni és utánigazítani, ízlés szerint), majd a csíkokra vágott tofukat meghempergetem a szószban.

Míg érnek az ízek, a zöldségeket sütöm meg, külön-külön (hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon sütöm, de ez igazán egyén- és ízlésfüggő).
Felhevített wokban (serpenyőbe) öntök egy kevés mogyoróolajat, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.

Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem.

Újabb woköblítés, majd újra felhevítem az edényt. Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut is, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert azt szerettem volna, hogy szaftos maradjon: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk.

Ja, a mungóbabcsíra. Ami lehet szójabab csíra is, de én most ezt kaptam le a polcról. Gyorsan kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz.

Répát, cukkínit és tofut elkeverem; biztos ami ziher, a pirított csírát nem adom hozzájuk, amíg tényleg teljesen ki nem hűlnek. Ezután pár óra a hűtőben, és már lehet is készíteni a pálcikákat.

Egyébként – természetesen – melegen, köretként (húsevőknek), vagy éppenséggel egytálételként kínálva is tuti befutó, ráadásul ebben az esetben ténylegesen gyorsan elkészítető.

Banán+toffee = Banoffi pie :) (KM KONYHÁJA)

Az elnevezés ötletes, maga a desszert pedig rendkívül finom, a banán és a karamell íze nagyon összeillik.

Itt nálunk nagyon elterjedt édesség, hipp-hopp elkészül. A toffee-s részhez ún. evaporated milket használunk, ami lefordítva sűrített tejet jelent. És valóban az íze is arra hasonlít. Emlékszem még rá gyermekkoromból amikor is előszeretettel nyalakodtunk belőle, szegény apu kávéjába persze nem sűrűn jutott belőle…

A banoffi pie-hoz “toffee” ízesítésűt használunk. Nem igazán tudom otthon kapni-e ilyet, évente kb. kétszer tudunk hazalátogatni 1-2 hétre, így nem nagyon vagyok képben a boltok mostani kínálatával.

Ezért is próbáltam meg egy kicsit másképp elkészíteni:

Darált(ami nálam zacskóban húsklopfolóval összetört) kekszet langyosra olvasztott margarinnal gyúrtam össze, nem kell hogy összeálljon, maradjon morzsás de már ne legyen száraz.

Tetszőleges formájú pohár aljára szórtam belőle egy keveset, de készíthető kapcsos tortaformában is.

Most következne a toffee-s sűrített tej. Ehelyett az itthon talált karamell ízű pudingport használtam fel. A langyosra hűlt pudingot elosztottam a keksztrétegeken, majd beborítottam vékonyra szeletelt banánnal. Tetejét tejszínhabbal díszítem.

Megj.

A karamell ízű pudingpor lehetett volna karamellásabb (kislányfejest használtam)

Valószínű hamarosan más krémmel is kipróbálom, már találtam is egy jónak ígérkező karamellás krémet itt

Esetleg a sűrített tejet karamellizált cukorral ízesíteni…..

Karamelles tápiókapuding (sajtkukac)

 
A hűvös estéken épp az efféle nyammognivaló esik jól, bár én meg szoktam melegíteni a pudingokat, ugyanis egyáltalán nem szeretem hidegen. Ízlések és pofonok. Nagyon szívesen ettem volna valami karamelleset múlt este, így eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha a karamellizált cukorral édesíteném a tápiókapudingot? Nos, az eredmény alább olvasható.
  
Karamelles tápiókapuding (4 kanalaznivaló)
1 pohár tápiókagyöngy (2,5 […]

Oldal 1 - 41234