Újabb hónap, újabb VKF!, ezúttal Cserke házgazdaságával.
Sokáig nem voltam nagy levesrajongó (a paradicsom- és a húsleves kivétel), aztán felnőtt fejjel, már a saját konyhámban rájöttem, miért. Igazából két fajta levest szeretek. A krémleveseket (itthoni szóhasználattal rémleves ) és az olyan sok mindennel telepakolt leveseket, amiben szinte megáll a kanál. Magyarán nem vonz a bő lére eresztett leves. De ronda hideg időben el sem tudnék képzelni jobb lélekmelengetőt, mint egy kellemesen fűszeres, csípős, sűrű levest. A krémleveseket pedig remek előételnek tartom, erre a tavalyi élénkítő VKF! kapcsán jöttem rá.
Eredetileg két levest terveztem ma posztolni, el is készült mindkettő, egy fűszeres gyümölcskrémleves és egy jó sok zöldséggel készült húsgombóc leves. Aztán a gyümölcskrémlevesről kiderült számomra, hogy inkább ivólé, de annak tuti finom. A következőképp készült: 4 körtét és 2 birsalmát megmostam, kicsumáztam, felkockáztam és annyi vízzel ami kényelmesen ellepte puhára főztem, majd leturmixoltam (adtam hozzá még egy kis vizet, mert túl sűrű lett) és kardamommal fűszereztem.
Na de akkor át is térnék a végül egyedül maradt pályaműre:
Zöldségleves rozmaringos húsgombóccal

fél kg darált hús
1 tojás
rozmaring, só, bors
zabkorpa (eredetileg zsemlemorzsával akartam, de későn fedeztem fel, hogy nincs itthon)

1 vöröshagyma
4 sárgarépa
1 fehérrépa
fél zellergumó (nagyobb fajta gumó volt)
1 bögrényi fagyasztott zöldborsó
fél l passzírozott paradicsom
olj, só, bors, víz

Először is megpucoltam a zöldségeket és kb 1 centis kockákra vágtam őket. Aztán összekevertem a darált húst kb 1 tk rozmaringgal, sóval, borssal és a tojűssal, majd annyi zabkorpát adtam hozzá, hogy kicsit sűrűbb massza legyen.
Kevés olajon megpároltam a felkockázott vöröshagymát majd hozzáadtam a többi zöldséget, kicsit megfuttatam az olajon, tekertem rá borsot és felönötöttem a passzírozott paradicsommal meg még kb 1 liter vízzel (hogy bőven ellepje a zöldségeket és a húsgombócoknak is maradjon hely), sóztam. Amíg főttek a zöldségek, kis gombócokat formáztam a darált húsból és amikor már majdnem puhák voltak a zöldségek a leveshez adtam a gombócokat is (a teljes mennyiség kb kétharmadát, a maradékot olajban kisütöttem). Innen kb 15 perc múlva kész is volt a leves. Sajtos melegszendvicset ettünk hozzá.

Ez az étel valamiért régóta birizgálja a fantáziámat, annak ellenére, hogy sejthető volt, nem lesz egy nagy durranás! Eddig sem voltam elájulva az amerikaiak által favorizált kajáktól, ráadásul ezt még eredetiben sem kóstoltam, tehát azt sem tudtam, mit akarok leutánozni, de azért mégis megpróbáltam. Jófej vagyok, mi? ))

Abban biztos voltam, nagyon elszúrni nem fogom, hisz a tészta ételeket nem szoktuk otthagyni a tányéron, sem mi, sem a gyerekek, a húsgombóc imitációhoz pedig kiváló alapnak gondoltam a nemrégiben készített vega kolbászt. Csak ehhez nem akartam tofut használni, elég volt a szejtán és a szója granulátum.

Jó érzéssel mondhatom, ez a vacsora -segített visszaszerezni az önbecsülésem ( még ha csak átmenetileg is ), mert rettentő elégedetten és nagy pocakkal álltunk fel az asztaltól tegnap este )))

Paradicsomos spagetti nemhúsgombócokkal

Legyen a kezed ügyében:

30 – 50 dkg teljes őrlésű spagetti

1 közepes fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 púpos csésze szójagranulátum

¾ csésze szejtán por + amennyit még felvesz a massza

meleg víz, bio levespor, szójaszósz, bors, fűszerpaprika, sooook friss petrezselyem, olaj

1 közepes fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

2 doboz paradicsom konzerv ( pl. : Mutti 400 gr. )

1 kis üveges sűrített paradicsom ( 200 gr. )

2 babérlevél, bazsalikom, oregánó, tengeri só, bors

olaj

Így használd a hozzávalókat:

Beáztatom a szójagranulátumot forró, fűszeres vízbe, min. 10 – 15 percre, s gyorsan bekapcsolom a sütőt kb. 200 fokosra.

Ezután kevés olajon megpirítom az apróra vágott vörös – és fokhagymát; várok kicsit és ha kihűlt az egyveleg, összedolgozom a szóját a hagymákkal, hozzáadom a szejtánport, a fűszereket ( én nagyon sok friss petrezselymet használtam ) és még vizet, amennyiben szükséges. A cél egy nem ragacsos, de nem is túl kemény massza, melyekből könnyedén tudunk gombócokat formálni. Tegyük is ezt meg! Pontos centimétereket nem tudok megadni, de nekem majdnem 20 kicsi gombócom született mire végeztem a munkával. Sütőpapíros tepsire pakolgattam őket és a forró sütőben, kb. negyedóráig hagytam őket sülni.

Ekkor jöhet a paradicsomszósz, melyhez ismét apróra vágjuk a hagymákat, olajon megdinszteljük, é a két nagy dobozos paradicsom konzervvel, amelyet előzőleg botmixerrel pépesítettünk. Mehet a lábasba a babérlevél, a só, bors, oregánó, bazsalikom. Mikor kellően sűrűnek látjuk a szószt ( a kis üveges sűrített paradicsommal és némi tésztafőzővízzel még tudjuk majd szabályozni a dolgot ), zárjuk el alatta a tüzet és esetlegesen ismét mixeljük egy kicsit.

Tegyünk fel vizet a tésztának és a csomagolásnak megfelelően főzzük készre.

A gombócokat végül a paradicsomszószba kell pakolni és egy rövid ideig főzni benne. Bevallom, én nem sokáig bírtam idegekkel a pöfögő szósz látványát, s miután már a köténnyel nem takart pólórészeim is úsztak a paradicsomban, befejezettnek tekintettem a műveletet.

A tálalás egyszerű, szedj tésztát a tányérra, némi szószt és pár gombóckát. Ha akad otthon növényi sajt – akár házi készítésű is, erről hamarosan mesélek! -, akkor abból is reszelhetsz rá, bár nekem egyre kevésbé hiányzik a sajt – féle az ételek tetejéről ;o)

4 – 6 személy részére

Hát, ennyi. Semmi különleges nincs ebben a paradicsomos tésztában, de mégis finom. Igaz, a gyerekeimet sehogy sem lehetett rávenni, hogy megkóstolják a gombócokat :S

( Egyébként magam is csodálkozom magamon, mert korábban nem vágytam ennyire húsutánzatokra, s ennek köszönhetően nem is használtam annyi szóját, mint az utóbbi időben … hmmm … úgy látszik, itt a tél és nem elégíti ki az igényeimet a jelenlegi, egyre vérszegényebb zöldségkínálat, sajna (

A máltai utcai étkezések, pizzák és az ázsiai fúziós étterem után elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az ország legautentikusabb ételeiről értekezünk. Ezeket már „máltaias” éttermekben fogyasztjuk el. Mindjárt itt az első, egy Kandles nevű hely Paceville-ben, ahol csak véletlenül sikerül helyet kapnunk, mivel olyan sokan látogatják. Tradicionális máltai menüt rendelünk, amely jelen esetben három fogásból áll: levesből, főételből és desszertből. Azt is érdekes megjegyezni, hogy a három étel így együtt kerül majdnem ugyanannyiba, mint egy főétel ugyanebből az eresztésből, de külön.
Kezdésnek az „özvegy levesét” választom, amelynek eredete nagyjából a homályba vész. Annyit azért lehet tudni róla, hogy ama bizonyos hölgy nem magával a levessel ölte meg az urát (tehát nem mérget kevert bele, vagy ilyesmi), hanem a nagy kést vágta bele a szerencsétlen flótásba, miközben az szürcsölte a nedűt. A hölgy mosolygott, majd vállon veregette a megboldogultat. Indítékai ismeretlenek maradtak. Bizonyára nehézkesen tudta elmagyarázni azt a tényt az urának, hogy márpedig paradicsomlevesbe is mehet karfiol, meg borsó, tojás, kecskesajt, petrezselyem, citrom, meg egy kis hús is. Ez persze a mendemonda kategóriájába tartozik, de a www.utikonyv.com oldal szerint viszont az étel onnan kaphatta a nevét, hogy még a szegény özvegyek is megengedhetik maguknak, olyan olcsón elkészíthető. Így elsőre valóban kicsit bizarrul hangozhat ez az egész, de ne aggódjunk: a paradicsomleves bódító íze és a friss, zöld petrezselyem elviszik a prímet, minden más íz eltörpül mellettük. A Guide to Maltese cooking c. könyvben találtam egy receptet, ami egy kicsit mást ír elő, de sebaj, biztos jó az is.

Hozzávalók

2 hagyma
1 ek sűrített paradicsom
víz
1 karalábé
2 répa
1 szárzeller
1 kisebb karfiol
2 krumpli
100 gr borsó vagy lóbab
½ kg spenót
6 tojás
250 gramm ricotta vagy más friss sajt
100 gramm kecskesajt
Egy kevés crouton

Elkészítés

1. Ugyanabban a lábosban, ahol a leves készül, olivaolajon enyhén megpirítjuk az apróra vágott hagymát.
2. Hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, és egy pohár meleg vizet. Elkeverjük a hagymával.
3. hozzáadjuk a kis kockákra vágott karalábét, a répákat, a zellert, a karfiolt és a krumplikat, majd a borsót és a babot.
4. Adjunk hozzá bőségesen vizet, forraljuk fel az egészet, majd vegyük kicsire a lángot.
5. Mossuk meg a spenótot, vágjuk fel és kb. 15 perccel a víz forrása után adjuk hozzá a leveshez.
6. Egy órán keresztül főzzük a levest kis lángon.
7. A vége felé üssünk bele fejenként 1 egész tojást a levesbe.
8. Ha összeállt a tojás, vegyük ki egyesével, és tegyük be őket egy-egy tányérba.
9. Ehhez adjunk ricottát, a kecskesajtot és ízlés szerint croutont.
10. Kész, lehet tálalni!

Második fogásként érkezik a Bragioli nevű máltai specialitás, ami nem más, mint húslapokba betekert darált marhahús. Málta-szerte is sokféleképpen készítik, de felbukkanása nem ritka más európai országban sem. Oregánoval, kakukkfűvel, és petrezselyemmel ízesítik, de adhatnak hozzá fehér kenyeret, szalonnát, répát és tojást is. Számomra egy kicsit fura ez a párosítás is, meg száraz is egy kevéssé az étel, de azért ízletes, főleg, ha jó sok szószt kapunk hozzá. Utóbbi úgy készül, hogy olivaolajon megpirítunk apróra vágott hagymát és répát, majd valami nagy vörösborral megrottyantjuk. A szószban eztán még jó fél órán át pároljuk a húsgombócainkat, így az raguszerűvé válik. A Brogioli-hoz friss sült krumplit kapunk, és zöld salátát, amiben van hagyma, saláta, olajbogyó, paradicsom, uborka, paprika és répa is.
Desszertként vodkában úszó sárgadinnyét kapunk, ami azt gondolom, szintén tökéletesen passzol ehhez a furcsa országhoz, és még furcsább ételkultúrájához. Az ételekhez a ház borát kapjuk, neve nincs, viszont durva, csípős, komoly, szúrós és nagy az alkoholtartalma. Ãœtős befejezés.

Az egész étkezésért kb. 20 eurót fizetek, benne 1 Ice Tea, 1 víz, és egy pohár bor.

Többek között azt is szeretem a blogolásban, hogy mindig érnek új impulzusok, addig ismeretlen alapanyagok, eljárások kezdenek foglalkoztatni. Van, hogy csak ötletként hordozok magamban valamit sokáig, de van, hogy teljes a kattanás, napokig-hetekig a gasztronómia egy bizonyos szegmense tart lázban. Most hasonlóan Chiliihez, engem is a tapas-téma ejtett rabul. Ennek első lépéseként begyűjtöttem egy csomó receptet a netről, másrészt megnéztem, a bloggertársak mit alkottak. Meglepetés is ért, eddig ugyanis nem tűnt fel, hogy Maci a tapasok nagymestere (a cukrásztudománya elhomályosította előttem ezt a területet:)).
Összegyűjtöttem a fellelt tapas-recepteket, hátha másnak is jól jönnek egy tapas-parti tervezőfázisában.    

Elméleti alapvetés:

Gondolatok és tapasok (Chilii)
Nem kell tapasz (Tintaleves)
Pintxo-party (Chili és Vanilia)
Tapas(z)talatok falatonként 1. (Macikonyha)
Tapas(z)talatok falatonként 2. (Macikonyha)
Tapas: falatnyi Spanyolország (Szindbádék)

Bacon-ös csirkemáj (Anya ez isteni)
Borban sült fűszeres oldalas (Dolve vita)
Csirkemáj sherrys szószban (Chilii)
Sherryszósszal fényezett csirkemáj (Macikonyha)
Csirkemell mandulás narancsmártással (Dalla cucina per te)
Húsgombócok sherrys paradicsommártásban (Dalla cucina per te)
Morcilla krumplikehelyben (Macikonyha)
Vörösboros chorizo (Macikonyha)
Vörösborban párolt paprikás kolbász (Dalla cucina per te) 

Saláták:

Chorizo-tál rozmaringos szőlősalátával (Dalla cucina per te)
Fejtett bab sonkával (Macikonyha)

Tenger gyümölcsei:

Boquerones- szardellavariációk (Macikonyha)
Fokhagymás-petrezselymes garnéla (No salty)
Gambas al ajillo (Macikonyha)
Paella (Macikonyha)
Polipsaláta (No salty)

Tortilla:

Spanyol tortilla (Teknősleves)
Tortilla de patatas (Macikonyha)
Tortilla de patatas update (Macikonyha)

+Ráadás:

Maci német nyelvű tapasai: Ensaladilla rusa, Patatas bravas, Espárragos con jamón serrano, Salsa romescó (Macikonyha)

 

.
Bevallom engem is elkapott a láz. Mindig érdeklődve olvasom a bloggerkollegáknál a különböző könyvkritikákat – gasztro és irodalom témában is.
Nemisbéka, Lilafüge és Tintaleves Esztere is sokat emlegette már Nigel Slater: The Kitchen Diaries című remekművét, de az i-re a pontot az tette fel, mikor Millie-nél járva bele is lapozhattam a könyvbe.
Nem is haboztam sokáig, már [...]

Szeretnék ahhoz az egyszerű szokáshoz visszatérni, amit akkor vettünk fel G.-vel, amikor (bemelegítésként) kettesben töltöttünk egy évet. Szombaton általában egy tartalmas levest ettünk, utána valamilyen tésztát. Ez nem fogadalom, csak egy kellemes érzés utáni vágyódás:legyen az egyik hétvégi nap inkább hétköznapi, mintha az élet így is folyhatna, valahol, valamikor. Lehet, hogy túl sok lett a munka hirtelen? Ha G.-t kérdezném, röviden válaszolna: jó,  akkor legyen minden héten gulyásleves. Ez azért mégse normális, ezért gondolkozom különböző zöldségek, és különböző húsok kombinálásáról. Ezt a levest a VKF-re készült túrós lepény előtt ettük.

Húsgombócos zöldbableves

Hozzávalók 4 személyre: 

40 dkg zöldbab

30 dkg darált sertéshús

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

2 szál répa

1 evőkanál olaj

1 tojás

1 evőkanál zsemlemorzsa

só, bors, pirospaprika

Apróra vágott zöldpetrezselyem 

A  darált húsból a tojással, sóval, borssal, és a zsemlemorzsával  jóízű masszát gyúrunk. A vörös és a fokhagymát apróra vágjuk. A felhevített olajon a vöröshagymát kevés sóval megpároljuk, majd egy kis vizet hozzáadva ismét zsírjára sütjük. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, és már csak 1 percig pirítjuk. Félrehúzzuk, beletesszük a pirospaprikát, kevés vizet és  a megtisztított, feldarabolt zöldbabot, és a karikára vágott sárgarépát. Sózzuk, borsozzuk.  Amikor felforrt, még annyi vizet adunk hozzá, amennyi levest szeretnénk, utánaízesítjük, és forrás közben diónyi gombócokat teszünk bele a húsos masszából. Addig főzzük, míg a hozzávalók megpuhulnak. tehetünk a tetejére apróra vágott zöldpetrezselymet, de most még a kertbe kimenni is lusta voltam.

Na, ezt most teljesen én újítottam.

Na,itt nem lesz semmi, mert eltünt a bejegyzésem. Pedig olyan finom levest főztem.

Maradnak a képek, én ugyan már nem írom le mégegyszer. Tessék leolvasni  képről a receptet.

Hohó, itt persze nem látszik, hogy szárított tinorú, erdőkertesi szegfű és kenyérgomba bújkál a krumplik között.

Finom lett, és holnap kerül belé füstölt sajt.

Itt pedig jobbra, a kékkendős üvegben az idei első vargányaszárítmány. Ihaj!