Ma jó nagy túrát tettünk a Pilisben, és utána a leányfalusi strand szaunájában és melegvizes medencéiben próbáltuk regenerálni magunkat:) Többéves tapasztalataim alapján az ilyen napok után leves, leves és leves után vágyakozik a megfáradt kiránduló. Szóval reggel még indulás előtt gyorsan megfőztem egy hatalmas adag zöldséglevest, és annyira jól tettem, mert tényleg pont erre vágytunk este, amikor végre leülhettünk vacsorázni. Olyan fél kilónyi karikára vágott leveszöldséget némi libazsíron kicsit megpároltam, aztán felöntöttem jó sok vízzel, belevágtam még egy fél kelkáposztát, és megszórtam némi biovegetával

A mandula íze a húsgombócban nem tolakodó, remekül kiegészíti azt.

Mikor kicsik voltunk, a heti „gasztro” menetrend – mivel a Nagyi nálunk lakott és így átvette a háztartás vezetését – az volt, hogy hét közben szinte általában nem ettünk húst, leginkább főzelékek, tészták, esetleg tartalmas levesek készültek édességgel, vasárnap meg legtöbbször rántott hús vagy pörkölt volt a menü. A szombat volt az ilyen-olyan sültek, brassóik, fasírtok, húsgombócok napja, és maximum ilyenkor szivároghatott be valamiféle kis innováció is a hagyományos ételek közé

1. Mirelle Konyhája

Blog: http://mirelle.freeblog.hu

Recept: Empanada
Díj: 10,000 Ft
értékű vacsorameghívás az Artesano spanyol étterembe

2. Mindennapi Manna

Blog: http://egigeropaszuly.blogspot.com/

Recept: Birsalmasajt Mechigo
sajttal, sherry balzsamecet-krémmel
Díj: 6,500 Ft
értékű vacsorameghívás a Lucullus Baráti Társaság bármely
vacsorájára/főzőkurzusára

3. Gabojsza

Blog: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/
Recept: Albondigas en salsa de tomate, azaz húsgombócok sherrys
paradicsommártásban

Díj: „Andalúcia 360” c. könyv az
Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) jóvoltából.

4. Bujdosó Edit
Gasztronómiai újságíró, Extra Finomságok
Recept: Menorcai narancsos kacsasült
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

5. Kálmán Renáta

Blog: http://lettudatoskonyha.blogspot.com/

Recept: Manzanas en dulce, azaz
édes alma

Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c.
könyv

Különdíj: Móritz Rita
Újságíró, MTI
Recept: Fabado leves
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c.
könyv

A zsűri 7 tagját a Lucullus BT, az Artesano étterem és az
Extenda delegálta.

A fotó a győztes pályaművet ábrázolja (Mirelle-től), a receptek hamarosan
elérhetőek lesznek a http://lucullus.blog.hu oldalon.
Gratulálunk a nyerteseknek!
A díjak átvételével kapcsolatban kérjük, hívják a +3620 240-8530 as számot,
hogy átbeszélhessük a részleteket.

Örülünk, hogy ismét tehettünk együtt valamit a spanyol
gasztronómiai kultúra népszerűsítéséért Magyarországon, és bízunk benne, hogy
az eseményről Ti is/Önök is be fogtok számolni blogjaitokon, médiumaitokban.

Üdvözlettel,

Lucullus BT, Artesano és az Extenda"

Mindenekelőtt mindenkinek szeretnénk megköszönni az elmúlt hónapban beküldött recepteket az I. Spanyol Receptbajnokságra, amit a Lucullus BT, az Artesano étterem és az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) szervezett.

Összesen 21 db pályamű érkezett, amiből hosszas tanakodás után a következő 5-öt találta a legjobbnak a zsűri:

1. Mirelle Konyhája
Blog: http://mirelle.freeblog.hu
Recept: Empanada
Díj: 10,000 Ft értékű vacsorameghívás az Artesano spanyol étterembe

2. Mindennapi Manna
Blog: http://egigeropaszuly.blogspot.com/
Recept: Birsalmasajt Mechigo sajttal, sherry balzsamecet-krémmel
Díj: 6,500 Ft értékű vacsorameghívás a Lucullus Baráti Társaság bármely vacsorájára/főzőkurzusára

3. Gabojsza
Blog: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/
Recept: Albondigas en salsa de tomate, azaz húsgombócok sherrys paradicsommártásban
Díj: „Andalúcia 360” c. könyv az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda (Extenda) jóvoltából.

4. Bujdosó Edit
Gasztronómiai újságíró, Extra Finomságok
Recept: Menorcai narancsos kacsasült
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

5. Kálmán Renáta
Blog: http://lettudatoskonyha.blogspot.com/
Recept: Manzanas en dulce, azaz édes alma
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

Különdíj: Móritz Rita
Újságíró, MTI
Recept: Fabado leves
Díj: „Paprikás csirke az Északi-sarkon” c. könyv

A zsűri 7 tagját a Lucullus BT, az Artesano étterem és az Extenda delegálta. Örülünk, hogy ismét tehettünk együtt valamit a spanyol gasztronómiai kultúra népszerűsítéséért Magyarországon.

Üdvözlettel: Lucullus BT, Artesano és az Extenda

Gabah abban a szerencsés helyzetben van, hogy könnyedén hozzájut friss tengeri halakhoz. Erre alapozza mindhárom levesreceptjét, melyek közül az első a ligúriai halleves. Sok macera nincs vele, a halak paradicsommal karöltve képezik  az étel lényegét, a tányérra pedig tésztával kerül.

Anconai halleves receptje a következő, szintén vegyes halakból, paradicsomból.Mégsem olyan, mit az előző, köszönhető ez talán az elkészítés módjának. Biztos vagyok benne, sokakban kellemes nyaralások emlékét idézi fel ezzel a levessel is.

Harmadik a sorban a kapros lazacleves. Halban nem vagyok túl erős, de azt gondolom, ennél a receptnél a kapor adja meg azt a bizonyos csavart, ami a hétköznapitól följebb emel egy ételt.
Gabah, igazán kitettél magadért, három hamar elkészíthető, remek étel receptjét osztottad meg velünk.

Sajtkukac azt a levest főzte meg, amit én is kinéztem magamnak, így, hogy letesztelte, még szívesebben nekilátok majd. A leves náluk is szívesen látott vendég, régebbi tervei közt szerepelt a szóban forgó, neki sem okozott hát gondot, mit készítsen.  A kukorica chowder receptjén kívül ír arról is, mit takar ez az elnevezés. 

Még egy leves készült erre az alkalomra, aminek a dús beltartalmon kívül különlegessége, hogy sütőben készült. Az árpával és póréhagymával készült marhahúsleves receptjén kívül megtudhatjuk azt is, hogy nem eszik fapapucsot. Nagy kő esett le a szívemről, miért is tenné, ha ilyen jókat főz?!

Chili&Vanília kicsit nosztalgikusan gondol vissza a brüsszeli napokra, ám mióta itthon felfedezte a megfelelő helyet,  különösebb gond nélkül hozzájut a szívének kedves kagylóhoz. Azt egészen pontosan senki nem tudja, kiről nevezték el a Billy Bi kagylólevest,  de Ch&V szerint más nem kell hozzá, mint egy pohár bor, friss bagett és jó társaság. Miután az információ teljesen megbízható forrásból származik, én készséggel hiszek neki.

Fakanál már az elején felhívja a figyelmet rá, épp nagy munkálatok közepén van, így aztán nem fogja bő lére ereszteni. Velem együtt biztosan más sem örül ennek. Egy dolog miatt nézhetjük el neki ezt a nem annyira szép húzást, és ez a zellerkrémleves. Engem a látvány is meggyőzött, de az hogy az anyukája is elismerőleg nyilatkozott, külön biztosíték a minőségre:)

Zsuzska sajnos mostanában eléggé ritka vendég. Sikerült szegényt a témával annyira kiütni (pedig szereti ő levest), hogy kreativitása világgá ment, vele együtt. Ha azt mondom, nem kapott tüdőt, ebből egyenesen következik, hogy honvágya van. Én mindenképp ezt vonom le konklúzióként, mert nagy élvezettel olvastam végig az írását. Ebből pedig világosan következik, hogy igen erős idegzettel rendelkezem:) Akinek nem tiszták az egyébként teljesen logikus összefüggések, bátran kövesse a példámat, olvassa el, miről is beszélek.

Beatbullnál kiderül, hogy igen bölcs nagymamája van: rászoktatta a levesekre. Szerencsére mostani lakóhelyén sem gond egy tartalmas leveshez jutni, bár ha így lenne, akkor sem félteném.  Előételként is tálalható feketegyökér levese nem is cáfolt rá arra az elgondolásomra, nem hétköznapi fogás készül nála. Külön gondot fordított a levesbetétre, fantasztikus narancsos és grépfrútos ricottával töltött raviolival koronázta meg a művet.

Második a sorban a desszertként tálalható sárgadinnyeleves roquerfort fagylalttal, Pedro Ximénezzel. Ennek már a neve is kiütött, aztán elolvastam a receptet, attól még inkább kész lettem. Emberek!! Azonnal vegyétek rá, nyisson éttermet, jó közel hozzánk!!
Le vagyok nyűgözve, pazar mindkettő és akkor a még keveset mondtam.

 Külön öröm, ha valaki elhanyagolt blogjába lehel új életet a VKF-téma hatására. Pomme-pomme-nál is így történt. Az előszóban bepillantást nyújt hajszás hétköznapjaiba, majd megtudhatjuk, családi vonalon milyen krumplilevesek kerülnek az asztalra. Maga a recept is egy kedves rokontól ered. Médi néni krumplilevesét főzte meg, a hozzá fűzött néhány szóval nekem kedvet csinált hozzá, de azért a többire is kiváncsi lennék.

 A tányérban póréhagymaleves gőzölög Taenék asztalán. Nagy örömömre szintén családi recept, Dédnagymamától rájuk hagyományozott, ez már szinte garancia a jó ízekre:) Tartalmas, jófajta házikolbásszal megrakott, aki ezt ebédel, nem marad éhes.

Fűszeres Eszter aggódik. Nem kicsit. Nem csak egy dolog miatt. Van, amit nem lehet elég korán kezdeni, az egyik ilyen az aggódás. Ezen felül azért sok minden kiderül, pl. hogy hogyan nevezik az amerikaiak a kóser húslevest. De lényeg a recept, az aranyló húsleves kreplach-kal.  Benne sem csalódunk, megadja a módját. Aki még mindig elégedetlen, hát annak ott a jó tanács a marha térde kalácsáról:)

Kőlevesnél a véletlen műve volt, hogy csicsókakrémlevest készített, marhafarok híján. Bár azt mondja, még szoknia kell az ízét, nekem az a benyomásom, nem lehet az rossz.

Ő sem állt meg egynél, miután hosszasan töprengett, miért is pont a csicsókát főzte, mikor itt van a kedvence, a laskaleves?! Nem elég, hogy alföldi, hogy pásztorétel, még kimondottan ceglédi is:) Szerencsére nem sokáig töprengett: ezt is megfőzte.

Aki az Orient Express Mamma-féle thai kókuszos csirkelevesére vágyik, most megtudhatja, hogyan kell elkészíteni. Mesél  első thaiföldi útjuk élményeiről és megnyugtat afelől, Bangkokban éhen halni nem lehet. Szokott alaposságával kitér a fűszerekre és ugyanebben a témában kapunk néhány jó tanácsot is.

Mamma saját blogján szintén kétféle levest kevert. Benne is bíztam leves-ügyileg, joggal. Nagy elánnal készült, listát írt a megfőzendőkről, de valami mindig  közbejött. Írásából az is kiderül, többekkel jár az agya egy srófra, ettől kissé át kellett alakítania terveit. Ám senki ne csüggedjen, feltalálta magát. Íme a paradicsomos brokkolikrémleves gorgonzolával.

Mézes írólevese galuskával egyszerű alapanyagokból készül, a végeredmény mégsem hétköznapi. Nagyon tetszik. Morfondírozik különböző változatokon, ahogy én ismerem, fogunk még más variációval is találkozni nála.

A Leves-mánia is új blog, neve magáért beszél. Tartalmas csicseriborsós paradicsomlevest főzött, húsgombócokkal. A recepten kívül alapos képes útmutató is található nála, ennek alapján senkinek nem okozhat gondot ennek az ételnek az elkészítése. Igazán alapos munka.

 Ha valaki azt gondolná róla, az hogy idáig teménytelen leves receptjét posztolta, azt jelenti, lelkes híve a műfajnak, hát az téved. Nemisbéka  a Zura miatt főz ilyes dolgokat, hogy kedvére tegyen. Ilyen egy igazán jó asszony:) (most eszembe jut a vadas és súlyosan pirulok). Ebben a fordulóban olaszos fehérrépa levest készített, ami ezen felül jó hír: neki is ízlett. Ez szerintem bárkit felbátoríthat arra, hogy kipróbálja.

A VKF egyik legnagyobb rejtélye számomra  a döblec. Szerintem még sosem találkoztam ezzel a szóval. Aki szintén így van vele, megtalálhatja a magyarázatot Garffykánál, aki döbleckrémlevest főzött, különböző egyéb, izgalmas hozzávalókkal. Ráadásnak ott van még a rozmaringos döbleckocka is, levesbetétnek.

Kettőnél alább ő sem adta, saját receptje alapján készített boros szegfűszeges gombalevese még azt is levette a lábáról, aki a hagyományos ízek rabja. Meg tudom érteni, a gombaleves az egyik gyengém.

 Ha Betűleves nevéből indulok ki, sosem gondolnám, hogy valamikor nagy ellenzője volt a levesnek. Hogy mikor és miért változott meg a helyzet, megtudhatjuk nála. Valamint azt is, ha ősz, akkor tök. Ennek jegyében készült aranysárga, fűszeres tökkrémlevese.

Saját levében egy olyan fogás történetébe avat bennünket, ami alaposan kibabrált vele. Hiába próbálta megszerezni a receptet, pedig minden követ megmozgatott, sőt ennek kapcsán fény derült a rokonok hasznavehetetlenségére is. Ahogy az már történni szokott, a végén némi viszontagságok után jóra fordult minden, a fantom nyírségi gombóclevesként testet öltve a mi tányérunkban is landolhat.

Zsuzsi főzött, méghozzá kapros húsgombóclevest. Nincsenek nagyon oda a levesekért, de a tartalmasabbja azért előfordul náluk. Ennek a receptje Zsuzsi anyósától származik és pont az ő ízlésének megfelelő . Miután nem egy laza valamiről van szó, ő csak könnyebb második fogást tálalna utána.

Fehér gombalevese sem marad le az előző mögött, alaposan megrakva gombával, tejfölösen készíti. Nem is tudok mást hozzáfűzni: mi lenne, ha tényleg szeretnék a leveseket?:)

BeckZsutól idáig is tanulhattunk jó orosz recepteket, ezúttal  az ígéretes aszalt szilvás gombás borscs rejtelmeibe avat be minket. Nekem leesett az állam, hányféle változata van, és valóban nagy sztár lehet, ha még űreledelként is elkészítették.

A Katakonyhán a  lengyeles karfolleves  fortélyait leshetjük el. Erről az ételről sem hallottam még, itt az alkalom ennek a pótlására. A feltét is jól hangzik és nagyon örülök, hogy megosztottad velünk, a sok viszontagság dacára:)

Kispiskóta legényfogó levesére külön felhívom a rászorulók figyelmét. Neki mindenképp bevált, áldozata azóta is hűséges része életének:) Tanácsa is van, persze a recepten túlmenően: másnapra lesz igazán jó.

És még egy kreáció, a gesztenyekrémleves. Kicsit macerás lehet a gesztenyék megtisztítása, de azt hiszem, pont a sült gesztenye a lényeg. További különlegesség, hogy juharsziruppal édesíti.

Mamihaminak egyáltalán nem kell elbújdokolnia levesei miatt, nem is értem:) Két szépségesen napsárga levessel készült, az első a sárgabarack krémleves. Még a gyümölcsleveseket egyébként nem kedvelő Férjnek is ízlett. Nem csodálom.

Másik levese régi rossz emlékek hatását győzte le, rájött, hogy a sárgaborsó krémleves egészen jó étel. Mélyen egyetértünk:)
És aki nem tudta idáig, milyen az , még a golyólevessel is összeismerkedhet.

 Eszter a Tintalevesről bevezetőjében rávilágít a húsleves és nagy, magyar, bús férfilélek titokzatos kapcsolatára. Aztán megtudhatjuk,  hogyan készül a  vkf egyik legkülönlegesebb fogása, a  svéd rénszarvasleves, eredeti receptből, hazai terepre hangolva. Sajnos az ő viszonyát a húslevessel nem taglalja, amit erősen nehezményezek, mivel nagyon kedvelem az írásait. De hátha egyszer ebbe is beavat bennünket.

Ízbolygó háromféle levessel kínál, sajnos csak virtulisan. Innen üzenem, egyáltalán nem haragszom emiatt, sőt. Nagy kár lett volna, ha lemarad. Posztjában bepillantást nyerünk a kezdeti nehézségekre Pöttyapuval levesszín-ügyben, majd megnyugszunk, mára már hagyománya van náluk ennek a műfajnak is.
Első  a sorban a vöröslencse-spenót leves,  az indiai konyha fűszereivel készül.  Nem akarom ismételni magam. Indiai, ide vele.

A második a burgonyakrémleves szilvás pitével. Ez az összeállítás első olvasatra kissé furcsának tűnhet, de a receptet átolvasva minden a helyére kerül.
 

Kedvencem a birsalmaleves zöldhüvelyű babbal. A birs kedvelt gyümölcsöm, bár idáig nem tudtam, hogy vannak korcogós részei:) Amint ezen túltettem magam, el is határoztam, hogy ezt is mindenképp le kell tesztelnem, izgalmas, nem hétköznapi ízeket rejt.
És bár tudom, IB sem akar egyáltalán, de soha éttermet nyitni, azért csak reménykedem, hátha meggondolja magát.
  

Hagymát hagymával!, ez járhatott Balzsam fejében, amikor kigondolta az erdei gombás hagymaleves receptjét. Nézzük mi kell hozzá. Hagyma, türelem, lassú tűz és az eredmény garantált. Nagy pártolója vagyok a hagymának, így aztán nálam garantált lenne a sikere.

Ottis könnyed, gyümölcsös levese méltán arathat sikert a gyerek körében. Én azért azt is értékelem benne, hogy hamar elkészíthető. Tetejére habgaluskát ajánl, és ugyan náluk nem szeretik a többiek a gyümölcslevest, ez a narancsleves igen hamar elfogyott.

Ecet és olaj  holland sárgaborsólevese hosszas felderítő munka eredménye. Sokáig nem jutott a recepthez, aztán a véletlen mégis elébe sodorta, így készülhetett el az hússal, kolbásszal is bőven megrakott, tartalmas leves. Tudom, hogy neki nem okozott kiheverhetelen gondokat a recept hiánya, én azért örülök, hogy megtalálta.

Starfokker sem kispályás, és mivel a japán konyha közel áll a szívéhez, kezdésnek dashival, a nélkülözhetetlen alaplével indít. Sok mindent megtudhatunk a különböző, nem annyira ismert hozzávalókról, például a halpehelyről, az algalapok előkészítéséről. Ugyan azt írja, hogy az egyszerűségre törekedett, de én nagyon sok újat tanultam tőle is.

Ha már kész a dashi, semmi nem áll útjába hogy udonnal, tojással komplett levessé váljon. Így már valóban egyszerű lehet elkészíteni, és bár a pálcikakezelésem nem mondható profinak, szívesen nekilátnék a kóstolásnak én is.

Innen már sima az út a következőhöz: dashi soba tésztával és garnélatempurával . Itt kicsit tartott tőle, hogy gondok lesznek a garnéla körül, de végül minden remekül sikerült. Aki még nem próbálta, pontos leírása alapján szintén könnyedén elkészítheti.
Lengetem a kalapom:)

Chilii&Csoki nemes egyszerűséggel pürélevesnek titulálja pályaművét, de előtte még beleavat, nem szereti a leveseket. Igaz, aztán felsorol elég sokat, amit igen, de attől most jótékonyan tekintsünk el:) Kicsit lejjebb arról biztosít , nem arckrém képezi levese alapját, majd a recepthez érve megnyugodhatunk: tényleg nem. Sőt, nagyon is ígéretes, jóféle összetevők vannak ott felsorolva,senki ne hagyja elijeszteni magát!!

Piszke szégyenkezős körtelevest főzött. Étteremben kóstolt ilyet először, a reprodukció is jól sikerült. Nem mennék bele nagyon a történetbe, mitől lett pont ez a neve, olvassátok el. Még itt a jó idő, a recept megelehetősen vonzó. Hát hajrá, körtére fel.

Moha és sáfrány szintén a japán konyha elkötelezettje,  udonleves garnélával készült nála. Nála is megtudhatjuk, hogy készül a dashi, és azt is, hogy ez az étel szaladós napokon is hamar megfőzhető. Nekem kedvem is lett hozzá.

Cukroskata vadászleveséhez sem sörét, sem vad, szerencsére még egy árva vadász sem szükségeltetik. Szerencsére. Így történhet, hogy gyomormelengető zöldségleves a végeredmény.
És egy hasznos tippet is kapunk, leírja, hogyan készíti az alaplékockát.

Nálam, az Etetőn egy levesbevaló készült, a palacsintarollni.
Első levesem a tex-mex bableves, csípősen, tésztasapkával, vagy anélkül. 
Második pedig a pikáns pasztinákleves zöldcitromos kókuszkrémmel.

                               *********************************

Kedves leveses pajtások, ez itt a XX. VKF vége.
Nekem tanulságos volt. Egyfelől betáraztam sok olyasmit, amit nekem is ki kell próbálnom. Jó, tudom ez nem érdekes annyira. Vagy mégis. Mert azt jelenti, jókat főztetek.
Még mindig azt mondom, az tud igazán főzni, aki a levesnek is mestere.
Bebizonyosodott az is, szeretünk játszani, hiszen olyanok is nekifutottak, akik egyébként nemigen rabjai ennek a fogásnak.
Ez a tény és az, hogy ennyi jó leves készült, bizonyítja az igényes gasztronómia iránti erős elkötelezettséget.
Tudom, ez sem újdonság.
De kicsit szomorú is vagyok, mert valahogy ugyanezzel az elkötelezettséggel étteremben járva, ahol tanult szakemberek főznek, viszonylag ritkán találkozom.

Köszönöm mindenkinek a lelkes részvételt, a kedves leveleket, a felajánlott segítséget.
Külön integetek annak a kedves bloggertársnak, aki felajánlotta, táplál minket, amíg én összefoglalok:)

Jó volt veletek játszani.

A holnapi napon pedig átadom a stafétát annak, aki a XXI. VKF lebonyolítója lesz.

(A statisztikáért nem vállalok felelősséget a többszöri toldozgatás miatt
Egyszer azért majd összeszámolom, hányszor írtam le a ‘leves’ szót, és igenis, még egyszer: a merő legyen veletek! )

 64 blogger 87 pályaművet készített a leves VKF-re.

Ebből 59 zöldségleves, ezen belül 29 krémleves.

A többi hús-vagy húsos leves,  halas-vagy tengeriherkentyűs, édes mindössze 8 .

Fő tanulságként az vonható le, hogy sokan nem kedveltük gyerekkorunkban a levest, de aztán rákaptunk. Aki még nem, az későn érő tipus:)

Engem nagyon meglepett, hogy többségben vannak a zöldséges levesek, de ha belegondolok, ez készül el leghamarabb, ráadásul igen jó is, tehát ott a pont.

Többeknél fordult elő fő alakotóelemként: sütőtök, zeller, fokhagyma, hagyma, gomba.

Idegen tájakra is többen kalauzoltak, vezet az indiai jelleg, bár  thai és japán ételekről is írtatok.

Külön öröm számomra, hogy azok is beszálltak a játékba, akik amúgy nem hívei a levesnek.

                                              ***********************

Dibbuknál rozmaringos raguleves készült, ami ugyan karfiolnak  indult, aztán környülállások, hozzávalók előtüremkedése miatt végül dús raguvá változott, rozmaringgal bolondítva. Tanácsát követve  némi csípőspaprikával férfias komorság kölcsönözhető a levesnek, de szerintem anélkül is egészen remek lehet.

Vesta új versenyző a bloggerek között, padlizsánkrémlevest készített sajtchipsszel. Ő ugyan elkötelezett padlizsánrajongó, de mivel a család annyira nem osztozik ebben, körmönfont (és ismerős) módon krémlevessé lényegíti az alapanyagokat. Ez utóbbiak magukért beszélnek, nem lehet rossz egy olyan leves, amiben a padlizsán mellett a gomba és a bor is szereplő, nekem mégis legeslegjobban a hozzáadott őszi napfény tetszett.

 Max kitett magáért, háromféle levessel állt elő, illetve nem is ő, hanem Pannicica. Első pályaművük alapanyaga a méltatlanul hanyagolt csicsóka, ebből készült krémleves. Ebben a receptben kakukkfű emeli ki az ízeket  és még azt is megtudhatjuk, hogy milyen előnyös tulajdonságai vannak a csicsókának. Nekem nagyon tetszik , nem gondoltam még rá, hogy ebből a zöldségből levest főzzek.

 Második a sorban szintén alkotótársa, Pannicica keze munkája, a gyömbéres raguleves. Alapos munka, ebben a posztban a gyömbérről tudhatunk meg érdekességeket. Maga a leves gazdagon van telepakolva mindenféle jósággal, Max hozzágondolta még azt is, hogy milyen levesbetéttel fogja ő ezt enni legközelebb.

 Egy legényes húzással a harmadik pályamű a szellemesen dermesztett levesnek titulált kocsonya. És végül is miért ne, levesként kezdi a fazékban, aztán rezgő egytálaéltelként végzi a gyomrokban. Ráadásul a titkos összetevő mibenlétére, a füstölt szalonnabőrkére is fény derül.
Ha valaki szeretne belőle, reggeliidőben járjon Maxék felé.

Gabojsza rezignáltan állapítja meg posztja elején, hogy ő bizony öregszik. Ezt a következtetést abból vonja le, hogy mostanában szívesen eszik levest. Aztán hozzáteszi, hogy a család  lány tagjai azért nem is annyira akarnak mindig levest, ebből én meg arra következtetek, hogy inkább a családfő indult rohamos korosodásnak.:) Húsleves-fronton az anyósé az etalon, szerencsére illatos gombalevesére büszkén tekint, teljes joggal,  én is szívesen megkóstolnám.

Zsú sokunkhoz hasonlóan sokáig nem rajongott ezért a műfajért, talán ennek köszönhetően titulálják mai napig rémlevesnek a krémleveseket. Eredetileg két levessel akart pályázni, végül részletes leírást a rozmaringos húsgombóccal dúsított zöldséglevesről olvashatunk, ami már magában is ínycsiklandó. Ők a hedonizmus jegyében még sajtos melegszendvicset is ettek hozzá.

Zsuzsa, a Mézesmadzag blog házigazdája vöröslencselevest főzött rizzsel. Bár maga a recept libanoni, a hozzávalók valóban nem annyira egzotikusak, hogy ne próbálhatná ki bárki. Nekem külön tetszik a lencse és rizs párosítása, azon túl, hogy egészséges, valóban igazi melengető leves .

Könnyű annak, akinek két blogja van, nekünk meg szerencsénk.Egyik abszolút kedvencem, Zsuzsa krumplilevese másképpen,  és hogy mitől másképpen, ez a posztban kiderül. És ott van még a pazarságos medvehagymás galuska is a maga szép ződ színével, teljesen lenyűgözött.

Vica, a Gumimacik blogról szerényen megjegyzi, hogy ő nemigen szokott levest főzni, majd  rögtön két levest is elénk tálal:) Az egzotikusabb ízvilágú currys burgonyakrémlevessel az indiai konyha iránti vonzódásának tesz eleget, vaníliás baracklevese pedig desszert jellegű. Remélem a levesfőzés ezek után nem csak a terveiben mutatkozik meg.

Karfiolkrémleves karfiolbetéttel. Ez a szépen alliteráló pályamű Rossa Mela keze munkája. Eredetileg nem ez volt a terve, sőt, a gasztronómiának ez a szelete is  talán csak mostanában kezdte érdekelni. Nem tudom, mi jöhet még ez után, ha ez jelenti a kezdeti érdeklődést. Esetünkben a karfiolt sajttal párosítja, nekem külön tetszik a tetejére szórt chilis mogyoró.

Napmátka a nomád portán termett házi alapanyagokból főzött. Emiatt nem is kicsit irigylem, nincsen jobb a friss zöldségeknél. Nála, igen bölcsen, az kerül mindig a fazékba, ami épp terem, elnevezni sem szokta a leveseket, csak úgy megeszik jóízűen. Most mégis kivételt tett, a leves neve találóan  őszi gazdaleves vadsóskával . Igazán jól hangzik és nem a csak a neve…

Kisvirág tortellini in brodoja igazi klasszikus . Az elkészítésénél is a hagyományos alapossághoz tartotta magát, és bár a hússal nem volt megelégedve, igazán remek és igényes fogást tudott feltálalni. Külön érdemrend jár a fantasztikusan jó kinézetű és sok munkával járó tortellinikért.  Ahogy ő is mondja, pepecs, munkás, de megéri:)

Szerencsére kiheverte a fáradalmakat és ez után a nagy olasz meló után még volt kedve nekiállni egy zellerkrémlevesnek is. A rémes menza okozta előítéleteit úgy tűnik sikerül talán kihevernie, ez az ízélmény remélhetőleg végleg meggyőzte arról, érdemes ilyet is főzni.

Fokhagymakrémleves sajtgombóccal. Gigi családja nagy híve a leveseknek, ebből következik, hogy eddig is sok ilyesmi került fel a blogra, ez aztán komoly fejtörésre késztette. Ennek eredményeképp egy, a  vámpírok elűzésére is alkalmas, dúsan fokhagymás leves készült. Félreértés ne essék, imádom a fokhagymát:) Az már csak málna a habon, hogy snidlinges sajtgombóckákat is kreált hozzá. Lehet, hogy Dracula nem rajongana érte, de én szívesen kanalaznék belőle.

  Maci mostanában sajnos igen elfoglalt, de szerencsénkre azért a nagy rohanásban szakított időt rá, hogy csak úgy félkézzel összedobjon egy remek gorgonzola krémlevest. Persze ez a "félkézzel" is a szokásos igényességet jelenti, Maci-módra. Eredetileg rizotto készült volna, de egy hirtelen fordulattal krumpli került a hagymára, ennek egyenes következménye lett a körtével dúsított tejszínes leves. Logikus, hát nem?:) Nekem mindenesetre az, és mélyen egyetértek a néhai Jánosbácsival…

Gyorsan és könnyen elkészíthető következő leveskedvelő pályázónk tányérbavalója. Cserében viszont rakhatunk bele bort és melegítő fűszereket, ráadásul még nagyon finom is. Kóstoltam, ha nem is az övét. A kisebbségben lévő édes ízeket kínálók közé tartozik Moes gesztenyekrémlevese. Sajnos arra rádöbbentem már hamarabb is hogy közeleg a karácsony, ez a leves pedig mindenképp megállja a helyét az ünnepi menüben is.

Ági főzött, méghozzá háromfélét is. Levesei szépen átlényegülnek elő-és főétellé, a végén pedig még desszert is van, szóval komplett menü levesekből, rá sem lehet azt mondani, hogy félmunkát végez.
Első fogás a gesztenyés gombakrémleves, különleges, bár nem domináló  alkotóeleme a vajretek, koronája a gesztenyerizs.

Én már ezzel szívesen jóllaknék, de jön a főfogás, a minestrone. Osztom a vélemyényét, szerintem is ahány ház, annyi minestrone, az én házamban például ez is szívesen látott vendég lenne.

És hátravan még a feketeleves, illetve a kalácskrutonnal kínált, egzotikussá fazonírozott sütőtökös mangóleves. Nem igényel sok pepecselést, nem hétköznapi, mit is mondjak még? 

Esetleg azt,hogy nekem is, nekem is!!:)

Chowder vörös sügérrel. Minimálna levese már a mai, kifinomultabb énjét tükrözi. Leveskedvelők ők is, és nagyon rendes apukája lehet, mert külföldi útjain más szinte nem is hiányzott neki, mint egy tányér jótékony leves. Vegetariánus receptet fejlesztett tovább, de én bizony arra a bizonyos Tündi-levesre is kíváncsi lettem volna. Jó, tudom, akárkinek nem jár:)

 Nem csak hangyáknak, ajánlotta levelében Lilahangya az asztalukra került ételt. És igaza van, mert sherrys hagymalevese sáfránnyal, mandulával akárhol sikert aratna. Spanyolos ízek ihlették, és súlyos mandulafüggőségben szenvedő énem számára a tetejére szórt pirított manduladarabkák külön  emelik az élvezeti értékét.

Kismacs szerencsére kedveli ezt a műfajt, bár ezidáig inkább a jól kitaposott csapásvonalon haladt. Mélyen egyetértünk: levesről ismerszik meg a jó szakács. Neki sincs mit szégyellnie,  alföldi krumpligombóclevese a tartalmas, de nem mégsem hétköznapi levesek közé tartozik.

Renata, a Lét-tudatos konyha bloggere számára sem okoztam nagy megrázkódtatást, minden nap kerül leves az asztalra. Mai ajánlata gyökérzöldségleves sárgaborsópelyhes gombóckákkal. A leves is igazán ígéretes, de a gombóckák még jobban tetszenek, jó ötlet.

Paszternákos mulligatawny  készült a kakaóscsigán. Zsófitól megtudhatjuk, mit takar ez a kifejezés, azt is, hogy bespájzolt rengeteg sok zöldséget, de koriandert nem kapott..Persze nem ez a lényeg, hanem a selymes, fűszeres, vadrizzsel dúsított leves.

Baba megjegyzésén jót mosolyogtam, örült neki, hogy végre olyan a vkf témája, amire még véletlenül sem tud sütit becsempészni. Aztán mégis eszébe jutott a zuppa inglese, de megkönyörült rajtam:) Alaplé felhasználásával spanyolos hagymalevest főzöttl, konyakkal bolondítva.

Ő szintén kétfélét készített erre a fordulóra, második pályaműve a sajtos zöldségkrémleves. Sajnos a család többi tagja nem méltányolta az igyekezetet, pedig mind a kettő igazán nagyon jó lehetett.

Csak halkan mondom, engem kellett volna ebédre hívnia:)

Tilosaza  almalevese csirkével főtt együtt, igazi, Nagyiféle, családban öröklődő receptalapján.Izgalmas párosítás, némi citromlével még pikánsabbá téve,érdemes kipróbálni. Ő szintén új szereplő a VKF-ek történetében, örülök, hogy rászánta magát.

Ha már szezonja van, főzzünk tököt. Így tett Len is, akinek szintén ez az első vkf-e. Kókuszos sütőtökkrémlevesét gyömbérrel, fahéjjal fűszerezi. Akinek ez nem lenne elég, a tetejére pirított dió kerül. Igazi borongós napokra való finomság.

Kicsi Vúnak szerencsére szintén nincs ellenére  némi leves. Azt írja, ebben a témában nemigen kísérletezik, ez a remek kéksajtos brokkolikrémleves mégis egy hirtelen ötletnek köszönhető. Általában az ilyen ötletekből szoktak jó dolgok kisülni, most sem volt ez másképp, ajánlom figyelmetekbe.

Nosalty szerencsére nem csigáz bennünket, milyen borokat kóstolt, minden esetre ennek tudja be a poszt rövidségét:) Nem egy nagy rajongó, de hideg napokon azért egy krémlevest ő sem vet meg. A kedvünkért most sáfrányos karfiollevest főzött, ami igen jól sikerült és ha szépen kéritek, talán a borok mibenlétét is elárulja…

 Még egy édes leves, Vega Vera konyhájából, aki szintén a gesztenyét választotta alapanyagnak. Mazsolás gesztenyelevese roppant egyszerűen elkészíthető és valószínűleg nagyon finom lehet. Külön kiemelném, hogy tejallergiások is fogyaszthatják.

Okostojás és családja sem megy világgá, ha nem ehet levest, de azért a sváb fokhagymalevest egyikőjük sem utasítja el. Tesz ugyan egy sanda utalást arra, hogy ha már egy valaki evett, a többinek is muszáj, hogy az odőr ne teperje le, de én inkább arra szavazok, az íze miatt szeretik:)

Manóanyó blogja olyannyira friss, hogy ez az első posztja, talán ebből is kiderül, szintén barátja a leveseknek. Újabb jó kis gombás étel, és a véletlenek összjátékának köszönhetően szintén szép színű zöld gombaleves Remélem, a kezdeti lelkesedés nem hagy majd alább:)

A Kalinka tesóknál Partizán Orsi egy különleges étel leírását osztja meg velünk. Többféle recept hatására készült a csípős banánleves garnélával, a keleties ízvilág jegyében. Most még a galanga sem maradt le, és a figyelmeztetés sem, vigyázat, csípős! Izgalmas darab de én egyéb izgalmas híreket is várok tőlük!!

Zsúrkenyér mentegetőzik a levese miatt, de nincsen azzal semmi baj. Jó gulyást főzni nem egyszerű . Ugye mindenki tudja, a gulyásfőzéshez elengedhetetlen a pilseni sör, szűzdohány , szivarka?:)  Azért figyelek a részletekre is, szegény női népekkel megcsináltatták a rabszolgamunkát, majd szépen elküldve őket gyerekestől, férfiasan mulattak a bogrács fölött. Persze csak viccelek, de még ha így lenne, akkor is felmenteném, annyira tetszik a poszt elejére betűzött idézet.

Más is felnőtt a leveshez,  de nem is ez a körülmény befolyásolta igazán. Gabriella kislánya idén nyáron nagy levesfogyasztó lett, ez is meglehetős inspiráció, azt hiszem. Banános sütőtökleves készült nála, kókusztejjel, curryvel ízesítve az új ízek jegyében. Remélem az aprónépnek is ízlett!

Grenadine húslevese maceszgombóccal szintén a nagy  klasszikusok egyike. Írásában beavat minket abba is, mit jelent számára a húsleves. Szerinte az élet esszenciája, azt hiszem ennél szebben nem is lehetne jellemezni egy számunkra kedves ételt. A maceszgombóct pedig mindenképp kipróbálom! (Egy, csak egy dolgot hiányolok:eszperentében nem lehetett volna?:))

A Nookedliblogot komoly gasztronómiai földrengés rázta meg, erről kizárólag a tök-király tehet. Ám felfedező kedve mégis új utakra vitte, saját receptet kreált,  szépséges színű céklaleves született. És a végén a meglepetés, ő is megvan leves nélkül:)

Dr. Peppernél különböző rémes dolgok történtek. Először is: nincs oda a levesért. Aztán szegény ennek ellenére mégis összadobott egy ígéretes paradicsomlevest, erre mi van? Szerkesztés közben elrepült a poszt a cybertérbe. Aztán meglett mégis. Erre belekapaszkodott a karma karma, ennek következtében súlyos géprongálást követett el (pedig a Férj már régen megmondta!), lezúzta a laptopját. Ez már nekem is sok volt, ennyi technikai bajsággal a hátam mögött:) Hogyan lett ebből mégis VKF poszt, elolvashatjátok nála.

Lorien volt az én egyik titkos "befutóm", biztos voltam benne, hogy nem hagyja hidegen a téma. Zászlójára hímezve ez áll: Ha szombat, akkor hal! Ennek jegyében készült a pikáns halleves, nem hétköznapi fűszerekkel ötvözve. Kicsit csípős lett, de tuti biztos, hogy sokan állnának sorban érte ha valahol kifőzdét nyitna.

Másik pályaműve a tyúk-és-tojás problémához hasonló kérdés elé állítja, majd ezen bölcsen túltéve magát  nekikezd a marhahúsleves előállításának. Érlelt marhafartőnél nem adja alább, és azt sem bánja, ha túltermelési válság fenyegeti a konyhát. Akinek a leves receptje nem elég, megtudhatja a májgombóckészítés titkait is.  Alapos és szakszerű. Vagyis hozza a megszokott formáját:)
 

A következő írás az indiai gasztronómiába kalauzol. Mennyei Mignon lencseleveséhez sem kellenek különös, nehezen megszerezhető dolgok, a végeredmény pedig magáért beszél. Aki eddig idegenkedett az új ízektől, a recept alapján most kipróbálhat egy egyszerű , mégsem hétköznapi levest.

folyt.köv.

“Száműzték a levest a mesékből.Összegyűltek a gyerekek,és száműzték.Egyvalaki kelhetett volna csak a védelmére,egy “Bajszos” nevű magyar gyerek,de az éppen aludt.

Hát,most hova menjen a leves? Kifele! Takarodj!… kis híja,hogy ki nem lökdösték. Csak tekingetett szegény feje segélyt kérően erre meg arra. Az óramutatónak sem kellett. A papagájnak se. A papagáj ellensége a levesnek.De a levesbe mártogatott kenyeret , azt persze szereti. A cukrosat?-kérdezték a gyerekinkvizítorok. Ha mártogatni lehetne! Az még megmenthette volna a tányérjaikból és meséikből örökre száműzött levest. Mártogatni azonban tilos. Jól nevelt gyerek nem mártogat. Csurog a papagáj. A tejeskávéba vagy kakaóba mártott édeskenyérből több van a tollain, mint a csőrében. És a rúdon. Azon a félszigeten,ami egybeköti a fallal.

Világrészek háborúja ez. Minden földrész gyerekei a levesestányérok tartalma ellen. Látni sem akarják. Fintorognak,összehúzzák a szemöldöküket, behunyják a szemüket, összeszorítják a szájukat, elfordítják a fejüket. A szagát se állják. Ígéretek. Minden hiába. Kirándulások . Az is hiába. Új játékok. Hiába. Erőszakkal. Csak így megy, és még fújni is kell, hogy kihűljön , forró , forró , nem kell a tányérba a levesbe még így is nagy könnycseppek hulltak.

Pedig milyen finom is a leves! És hiába esküdöztünk annyit gyerekkorunkban, hogy soha, lassacskán megbékültünk vele. Bár nem teljesen. Kelletlenül, lelkiismeretfurdalással, talán csak mire megkopaszodunk, hiszen annyiszor állt égnek a hajunk a levesestányér előtt valaha. Igen , csak félig békültünk meg vele, és megvetjük magunkat, hogy idővel olyan “levesesek ” lettünk, úgy vonzódunk már a leveshez.

Ki ne tudná elmondani, mi okból szegte meg gyerekkori esküvéseit és ígéreteit, és kezdte végül is kanalazni a levest, mintha a hajánál fogva húznák, mint mikor angyalhaj, csurgatott tojás van benne? Szükség vagy élvezet? Mi volt az oka? Az, hogy saját jószántából tette? Hogy először élhetett a szabadsággal? Biztos csak az, hogy a leves ellen valaha annyit kapálózó gyerek , egyszer Párizsban , már ifjúként szimatolni kezdett: illatos gőz áradt a fületlen csészéből, amely pereméig volt hagymalevessel.

Haha,de csak ezt az egyet!…-határozta el konokan, és kicsit bohémnek érezte magát, noha e téli cimbora után újabb levesek is lecsúsztak… a párizsi magyar vendéglők levesei, és köztük a híres gulyás.

A mennybéli hierarchiában e két leves az Arkangyalok szférájába tartozik. Uralkodnak. Parancsnokolnak. Annak pirított kenyérkockák jogarával, vékony sajtszálakból szőtt hermelinpalástjában , amik már nem is szálak, hanem húrok, egy nem pengethető, hanem lenyelhető hangszer húrjai. Emez pedig, a gulyás vagy gulyásleves vörösre festett , heves és goyai, csípős és csaknem gyújtogató.

Aki be kíván hatolni e levesek világába, annak az embernek nyomait kövesse, aki attól félvén, hogy szomjan halhat, folyadékot keresett, és amikor megtalálta, felötlött benne, hogy hiszen éhen is halhat, rohant máris a szilárd táplálék felé, majd odaérve habozva megállt, mert noha igaz,hogy ezzel csillapíthatja éhét, de a szomjan halás réme még mindig fenyegeti. Salamoni döntés született, keveréke folyékonynak és szilárdnak, egyszerre ehető és iható, vagy iható és ehető, a sorrend nem változtat az ember kettős szörnyű ősi félelméből , az éhségből és a szomjúságból született levesen. Ne folytassuk a történelmi fejlődést. A harmad- és negyedkorból maradtak ránk a csaknem tűz ráklevesek. A teknősbéka-leves. A levessé vált mélységes tenger. Meg a tarajak. Az újfajta szerelemgerjesztő kakastaréjok. Az összes harmad- és negyedkori leves meg mártás szerelemgerjesztő. Nagy zabálások és belső bugyborékoló fortyogás. A test levese és a test ördöge, kéz a kézben. Az Újházy-tyúkleves. Magyarországra kellett jönnöm, hogy megtudjam milyen, hogy megkóstolhassam. Nekem Magyarország a levesek országa. Reszkessetek porcogók! Agyhártyák remegjetek! Szellemei a koleszterinnek!…

Fejenkint egy kakas. Egy kakas sakantyústól, taréjastól, az egész kakaskodással ami belefér. De nem adunk receptet. Hogy miért nem? Mert az egyik receptet követi a amásik .És már a sarkunkat tapossák a hallevesek. A tömény-ízletesek. A legtöményebb-ízletesebb balatoni hallevesek. Vagy a vadhúsokra specializálódott vendéglők. Ebben Budapest vezet. Vadkan-leves, nyúlaprólék-leves, krokett módra megpirított húsgombóckák szarvasvagdaltból, vörös borban. Ez is leves. Gondol-e itt valaki is a consommé-ra, az erőlevesre? Senki. Száműzni innen ezt a szót, ahol tíz ujjal tépve esszük az erdei vadat , a nyulat, az agancskoronás szarvaskirály bordáját. A consommé-nak frakkszaga van. Reszket a csészében mint egy arany monokli. Eszébe sem jut itt senkinek, sem ő, sem egyéb diplomata levesek, ha előttük áll ez a levesestál, benne az enyhén savanykás őzmell. Se a consommé, se egyéb leves litániák, amelyek a magyar konyhában mind megízesedhetnek paprikával, borssal, levesek maradnak mindazonáltal.

Meghajlunk az íz előtt, más levest is ismerünk, például a francia potiront, de be kell vallanunk, hogy a magyar tökfőzelék finomabb, noha mindkettő a tök húsából készül. A tökfőzeléket az különbözteti meg a potirontól, hogy egy apró fűszer van benne, a kapor, és fanyar tejfel, ami oly zamatosan ízesít sok magyar ételt.

A potiron és a tökfőzelék mellett ott az amerikai ayote is , ez a tökféleség amit egyszerűen sós vízben főznek, vagy melasszal készítenek el halottak napjára.

És ha már csípi a szánk szélét a leves , hogy szóljunk róla említsük meg a magyar konyha találmányát , a gyümölcslevest. Hidegen tálalják. Legjobb a meggyleves, noha készülhet cseresznyével, vagy almával is. Édeskés , halvány rózsaszínű, mintha rózsákból készült leves volna.

Még egy gyöngy- leves a tarhonyaleves , ősi táplálék, a tarhonya az olasz metélt tészták családjából való. Ki tudja, talán éppen Marco Polo… csakhogy nem hosszú csíkokra szabdalják a tésztát, hanem szitán préselik át, tojásból és lisztből gyúrt pompás, ropogós golyócskák lesznek belőle.

Karácsony este dívik a borleves, egyik fajtája a puncsnak. Tojássárgája, bor, cukor és fahéj. Mária-fürdőben készül, utána jól fölverik.

Leves és bor-de hiszen kóstoltunk mi másik borlevest is, a vaddisznó-levest rózsabogyóval. Micsoda meglepő keverék! Magyarország a népek országútja volt ,életelemének, életörömének szerves részévé vált minden, ami eredeti, ami váratlan.

És e levesekben mindig ott lelhető az alkotóelem, mely magyaros ízüket adja: a paprika.

Egy régi, 1775-ben írott könyv, “A Virágok és Füvek Új Magyar Kertje” nevezi először paprikának azt a növényt, amelyet addig törött borsnak hívtak.

Alföldi Flatt Károly botanikus ,1800-ban a paprika útját végignyomozva, azt állította, hogy a törökök hozták be Magyarországra. Mások szerint a görög kereskedők árulták ezt a Balkán-félszigetről származó “török borsot”.

A parasztok befogadják. Így jelenik meg mai formájában Szeged környékén, Alsó-Magyarországon. A szegedi Pálfi-testvérek fedezik fel, hogy ha a paprika ereit és magvait eltávolítják, héja megőrzi csípős, finom ízét, de csöppet sem éget.

A Szeged és Kalocsa környéki kertészek hozták létre a piros paprikát, a magyarok ma már világszerte ismert kedvencét.

Magyarországon népszerű lesz. A lábakon álló vagy tűz fölé akasztott, falusi bográcsokból indul hódító útjára egyre emelkedik rangban , és végül felkerül az urak asztalára is. Itt éppen ellenkezője történik annak, ami Európa egyéb részein történt, ahol a paprikát hét lakatra zárt kertekben, kolostorokban termesztették, nemeseknek és papoknak szánták ajándékul. Jól tudhatta ezt egy 1604-ben kiadott szótár szerzője, mikor így írta le a paprikát: “ritka növény,a gazdagok kertjeiben terem”.

A “paprika”, ami dél-amerikai fűszer , fogalmaink szerint nem tartozik a csípős fűszerek közé. Enyhe csípőssége nincs kapcsolatban élénkvörös színével. Aki látja és megtudja hogy csípős, nem eszik belőle. Tüstént azt hiszi, hogy a színe kapcsolatban van az erejével. Pedig nem ez a helyzet. Inkább arra szolgál, hogy kellemes szomjúságot keltsen, melyre a bor hűvössége kívántatik.

Megszámlálhatatlan a levesek fajtája ebben a csupa ötlet, csupa fantázia konyhában, és lángra gyúlt rózsavörös színük előre vetíti a “paprika” mennyi ízét.

Miguel Angel Astúrias ; Pablo Neruda : Megkóstoltuk Magyarországot

Előre szólok,figyelmesen elolvastam a kiírást! Értem én,hogy próbáljunk meg elrugaszkodni a mindennapi ízektől,a megszokott leveseinktől,de eszembe jutott a fenti írás,és ehhez nemigen passzol más leves,mint a gulyás.

Másrészt ha az étel nem is, az elkészítése mindig különleges,hiszen társasági esemény,jellemzően férfimunka a javából . És jó mulatság,persze.

Mint ahogy most is. Rég nem látott,kedves barátainknál nyaraltunk múlt hétvégén, ott a birtokon remek alkalom kínálkozott a főzésre.

Aprónépet a feleségek kíséretében kirándulni küldtük,(az igazsághoz híven hozzá kell tennem,hogy miután előkészítették a hozzávalók egy jelentős hányadát) mi pedig nekiláttunk.

Először is befejeztük az előkészítést a szabadtéri főzés nélkülözhetetlen hozzávalóival, úgymint:
Vágtunk fát, kerestünk a pincében barna és pilseni típusú söröket,előszedtük a holland szivarkát és indiai ,ébenfalevélbe csavart szűzdohányt.

A tűzrakás megy nekünk csuklóból, szót sem érdemel.

Vártunk kicsit,hogy elég nagy, stabil legyen a láng a pirításhoz,addig elmondom,miből főztünk:

Amiből:

~ 2 kg marhalábszár
-3-4 közepes fej hagyma
-leveszöldség (1-2 db. mindenből ,répa,petrezselyem,egy kis zeller,paprika,paradicsom)
-krumpli
-zöldfűszercsokor (leginkább petrezselyem és zeller)
-60-80 gr disznózsír
-őrölt pirospaprika,só

Ahogyan:

Mivel rendszeres “bűvös “olvasó is vagyok,és figyelemmel követem a gulyás/pörkölt fronton mostanában zajló ütközeteket,én is eltértem a szokásos metódustól.Hogy a végeredményben ez mennyire volt érzékelhető,nem tudom,mindenesetre a hús sokkal omlósabb lett,mint általában a lábszár szokott.

Tehát:

A zsírt megolvasztottam és amikor már nagyon forró volt ,rádobtam a felkockázott húst.Nagy lángon körbepirítottam ,fehéredésig,és folyamatosan keverve,rázogatva pirítottam addig,amíg elkezdett levet ereszteni.Akkor került rá a finomra vágott hagyma,a hajszálvékonyra aprított paprika és a feldarabolt,hámozott paradicsom. Ezzel is pároltam a saját levében még só nélkül.Amikor a hagyma kezdett szétesni,belekerült a többi zöldség is,meg a só,és a durvára tört bors. Ezekkel is átforgattam, és paprikáztam is.Szerintem ilyenkor már mindenképpen célszerű beletenni a paprikát,mert a zsírban oldódó komponenseknek kell egy kis idő.

Egy-két perc után felöntöttem vízzel,beledobtam a fűszercsokrot,és végre leültünk a tűz mellé,néha dobtunk rá fát,szivaroztunk,sört ittunk,és megvitattuk az élet dolgait.

Ezzel a rendkívül fontos dologgal még sehol sem tartottunk,amikor már bele kellett dobálni a felkockázott krumplit is,mert a hús majdnem puha volt.

A krumplival együtt bő negyedóra alatt meg is puhult,és tökéletes időzítéssel megérkezett a célközönség is fáradtan,kipirultan,farkaséhesen.

Aki akart,tehetett bele még egy kis chilit (csak én akartam) ,és nagyon jóllakhatott.

Fotó nem készült,ahhoz túl éhesek voltunk:)