Tonhalas szendvics lepény-kenyérben Repdesek a boldogságtól. Mégpedig azért, mert drága csöpp fiam nem hajlandó sem gyümölcsöt, sem zöldséget enni

Gyors vacsora sietős hétköznapokra. Az eredeti receptet igencsak átdolgoztam, és két személyessé alakítottam. A könyv, amiből az ötletet merítettem, nemigazán a kedvencem, talán majd írok is róla. Valamiért nem az én ízlésemnek valók a sok gyümölcsös-magos kaják, mármint azok, amiket olvasni lehet benne.

Forró debreceni gyöngyhagymával és almával

2-3 pár debreceni
kevés vaj
100 gr ecetes gyöngyhagyma
1 nagyobb alma (ebből a kettő is belefér)
2 gerezd fokhagyma
150 ml félszáraz fehérbor
50 ml víz
2-3 babérlevél
1 csokor petrezselyem

A kolbászokat pár centis darabokra vágjuk (én négy felé vágtam őket), a vajon pirosra sütjük őket, majd félretesszük. A megmaradt zsiradékra rádobáljuk a gyöngyhagymákat, a falatokra vágott és meghámozott almát, ráöntjük a folyadékokat, beletesszük a babérlevelet is és belenyomjuk a fokhagymát, felforraljuk, visszadobáljuk a debreceniket, majd fedőt teszünk rá és kis lángon pár perc alatt készre pároljuk. Akkor jó, ha az alma még nem teljesen kompót jellegű. Tálaláskor meghintjük vágott petrezselyemmel, friss kenyérrel/bagettel tálaljuk.

Az eredeti recept S. Juci Gyorsan, valami finomat! könyvében.

Tegnapelött Renáta feltette nekem a nagy kérdést. Mióta és miért is fözök?

Hát ezen jól el gondolkoztam és rájöttem, hogy az étel, gasztronómia fonálán keresztül az egész élettörténetemet leírhatnám. Persze csak dióhéjban…..

1. Gyerekkor
2. Együttélés (Anorexia-Bulímia)
3. Anglia
4. Hollandia ( a gasztronómia kitárulása)
5. Napjainkban

1Fejezet: Gyerekkorom elsö próbálkozásai két könyvhöz kötödnek.
A gyerekek fözöfakanállal és a a Pom-pom föz. (A képet Renátától vettem költsönöztem)

Eleinte különbözö turmixokat készítettem, amik nem mindig voltak sikeresek. A puding fözésben pedig egyenesen bajnok lettem. Majd elkövetkezett az az idö, amikor bizony már a sütöt is használatba vettem.

Ehhez az idöszakhoz kapcsolódik az a történet, amit a kis hugom sose felejt el.
Barátnöje éppen nálunk volt és játszottak a szobában. Én pedig úgy döntöttem, hogy sütök nekik süteményt.
Elkezdtem a készülödést és bekapcsoltam a sütöt. Édesanyánk nem tartózkodott otthon, de már jó párszor használtam a sütöt, így neki álltam.
Csak hát anyukám a száraz kenyeret a sütöben tárolta és ezt én nem ellenöriztem…. Mikor kinyitottam a sütöt már lángolt a kenyér….

Erre én elkezdtem ordibálni: “Szaladjatok, mindjárt felrobbanunk…. ” A hugomék mint a nyíl, úgy rohantak lefelé a harmadik emeletröl.
Én gyorsan átszalattam a szomszédhoz és becsengettem. A szomszédnéni kinyitja az ajtót én pedig feldúlva könnyekbe fakadtam:
“Tessék jönni gyorsan, mert felrobbanunk!” A szomszédnéni elzárta a gázt és erre a tüz is elaludt. Meg voltunk mentve!!!

Ezt a történetet a hugom még mindig a szememre veti… persze viccelödve.

2. Fejezet: Együttélés
18 éves koromban megtaláltam életem szerelmét, a nagy öt. Vagyis ekkor azt hittem,,,, ma már a fejemet verem a falban, hogy hogy is fecsérelhettem el két évet az életemböl mellette. Persze mindennek meg van a maga elönye,,, ha nem lett volna az a két év, akkor nem ismertem volna meg a férjemet. Szóval mindennek megvan a böjtje.
Szóval 18 éves koromban összeköltöztem életem legszánalmasabb pasijával. A turbékolás nem tartott sokáig, mert pár hónap után egyértelmü volt, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Ám a rózsaszín szemüvegen keresztül látni nem lehet, valamint szégyeltem bevallani: “Igen, anyukám, igazad lett…. nem müködik,,,, túl fiatal vagyok.”
Ekkor kezdtem el fözni és próbáltam imponálni a velem együtt lakónkak. Volt, hogy egész délutánt, estét töltöttem el nudli készítéssel,,,,,,,,,,,,,, valakinek, aki nem jött haza. Így folyamatosan egyedül maradtam egy nagy rakás kajával, amit ugye én ettem meg.
Így elöször bulimiás, majd anorexiás lettem. 2 év után végre sikerült megeröltetnem magam és pontot tettem a kapcsolat végére és visszaköltöztem a szüleimmel. Nagy szerencsére ök tárt karokkal vártak.
Persze ez nem jelentette azt, hogy sikerült kigyógyulnom a betegségböl.

3. Fejezet: Anglia

A kapcsolat befejezése után kezdödtek a kemény egyetemi napok: tanulás, tanulás. Ebben az idöszakban teljesen felhagytam a fözéssel. Örültem, ha anyukám meleg étellel várt haza és ezzel sem volt gondom.
Aztán elhatároztam, hogy én szeretnék Angliába kimenni. Sikerült egy családot találni,a kinél bébiszitterkedtem.
Ekkor ismerkedtem meg az Angol konyhával. Na, hát nem voltam oda töle… Leszámítva a vasárnapi vacsorájukat, ami mindig hús, párolt zöldség és yorkshire puding volt,,,, egy nagy borzalom. Ja, de még van valami amilyük finom. Még pedig az almás pitéjük.
Néha elgondolkozom, hogy miért is annyira sikeresek az angol chef-ek? Miért Jamie-töl fözünk olasz kaját????

4. Fejezet: Hollandia
Mikor sikerült levizsgáznom angol nyelvböl nem volt miért maradnom a szigetországban. Nem szerettem meg annyira, hogy én itt maradjak. Söt alig vártam már, hogy elhagyhassam.
Férjemmel ekkor már régóta egy párt alkottunk így felvetette, hogy mi lenne ha megpróbálnák együtt… mégpedig Hollandiában, mert ö még ekkor tanult. Én kész voltam a tanulással, így mobilabb voltam, mint ö.
Egy kis lakást béreltünk: nappali, háló, konyha, fürdöszoba.
Mivel a magyar ízek egyre jobban hiányoztak, elkezdtem fözni.. Pénzünk nem sok volt. Nekem iskolába kellett járnom, hogy megtanuljam a holland nyelvet. Enélkül elhelyezkedni nem tudtam volna. Férjem mindennap az egyetemre járt, hétvégén dolgozott.
Megtanultam kevés pénzböl, mégis finomat csinálni.
Valamint férjem segítségével megtanultam enni. Kicsi falatokat és azokat élvezni. A bulímia már nagyon messziröl elkerült. Újjászülettem.

5. Napjainkban
Aztán mikor már volt mindkettönknek állása és új fészkünkben nagyobb konyhám volt, kitárult elöttem a gasztronómia világa.
A holland konyhamüvészet tele van a bevándorlók névjegyeivel. Megismerkedtem az olasz, spanyol, indiai, indonéz, kínai, iraki konyhával… és még sorolhatnám.
Csippentettem innen is, onnan is. Szájtátva bámultam, hogy mennyi érdekes füszer, íz, illat kombináció létezik. Krumplipürén és rántott húson, fözelékeken nöttem fel. De azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Nagyon sokáig módjukban sem állt édesanyáinknak, nagyanyáinknak, hogy mást is elkészítsenek. Sajnos az információ áramlás csak a spagetti és a raviolit hozta el hozzánk.

A fözés mellett elkezdtem sütni. Ebbe föleg akkor lendültem bele, mikor hatalmas sikereket arattam. A magyar sütik igen különböznek a hollandtól, így midenki csodájára járt.

Napjaimat, gondolataimat uralja a gasztronómia. Kislányunk születése után pedig még tudatosabban oda figyelek a friss és kiváló termékek használatára. Imádok szagolni, érinteni, piacozni.
Imádom ha a vásárlásból hazaérkezvén telepakolhatom a gyümölcsös-zöldségkosaramat. Már rájuk nézni is öröm!!!
Talán egy mondattal jellemezném mostani életmódomat:
Passion for food

Hú jó sokra sikerültem és itt az ideje, hogy tovább gúrítsam a körkérdést. Mégpedig Piazza-Piazzának! Kíváncsian várom az ö történetét.

Még Ízbolygó kiírására néztem ki ezt a receptet, aztán kicsúsztam az időből, de hű maradtam hozzá és később kipróbáltam. Leveles tészta ügyében nincs nagy gyakorlatom, most csodálkoztam csak rá, milyen praktikus és gyors a használata. Mivel nem állt rendelkezésemre más alternatíva (cukkini, rukola, paradicsom stb.), a tölteléket meglehetősen leegyszerűsítettem és a hiányokat a pestóalappal próbáltam pótolni. A ricottás-tejfölös-sajtos elegy mint töltelék nagyon bevált, jól variálható alap, porcukorral édesítve gyümölcsös sütikbe is alkalmazni fogom. 

 

Hozzávalók egy kerek piteformához:

1 csomag mélyhűtött leveles tészta
25 dkg ricotta
1 pohár tejföl
5 dkg reszelt parmezán vagy valamilyen aromásabb sajt
3 tojás
csipet só
1-2 ek. pestó
5 dkg zöld olívabogyó
1-2 maréknyi szárított paradicsom

Éjszakára átraktam a tésztát a sima hűtőbe, hogy reggelre felolvadjon. Miután konstatáltam, hogy lapokban van, egy Doktor Pepperrel folytatott rövid szakmai megbeszélés után kibéleltem a lapokkal ahogy lehetett a kerek formát, majd vékonyan megkentem pestóval.
A tojásokat villával elhabartam és összekevertem a ricottával, a tejföllel, a sajttal.  Az így kapott masszát megsóztam, majd a tésztára terítettem. Végül megszórtam olívabogyóval és csíkokra vágott aszalt paradicsommal.

Előmelegített sütőben hagyományos sütőben sütöttem először 220 fokon 15 percet, majd 180 fokon 15-20-at.

Friss saláta kívánkozik mellé. Könnyű vacsorának ideális.

Az ötlet A sütés alapkönyvéből származik.

Egyre több oldalról halljuk, látjuk, hogy a világszerte zajló digitális változások a gasztronómiát sem kerülik el. „Jövő éttermei” nyílnak meg Nyugat-Európában, már érintőképernyős asztalról is rendelhetünk ételt az Egyesült Államokban, E-menüből Izraelben, sőt, nem elérhetetlen többé a számítógép által vezérelt illatkibocsátás sem. Írásunk a világ E-gasztro fejlesztéseiből merít példákat, illetve körülnéztünk, mi a helyzet jelenleg Magyarországon ezen a téren.

A jövő vendéglátása 

2007-ben nyitotta meg kapuit a Baggers névre hallgató étekműhely Nürnbergben, amit nemes egyszerűséggel mindenki csak a „jövő étterme”-ként hív. Az alapító szeme előtt a „harmadik út” lehetősége lebegett: tehát a „kiszolgálós” és a „gyorsétkezdés” közötti arany középút, amit még korábban soha senki nem valósított meg – közölte Kyra Mueller-Siecheneder, az étterem PR & marketingigazgatója. Ebben az étteremben ugyanis egyáltalán nincsenek pincérek, hanem egy számítógépes képernyőről tudjuk kiválasztani, mit szeretnénk, majd egy magasból legördülő sínpáron hamarosan kapjuk is a megrendeléseket. A vacsora árát hitelkártyával is lehet fizetni, így még a borravaló költsége sem terheli a vendéget. A vezetőséget csupán egyszerűsítési szándékok vezérelték, amit úgy valósítottak meg, hogy közben jövőbe-tekintő, sci-fibe illő trendi belső enteriőrt teremtettek. Az ételt helyben készítik a legjobb minőségű és friss alapanyagokból, ugyanakkor érdekes azt is megjegyezni, hogy egy átlagos ebéd vagy vacsora 10-15 € magasságában megállhat. A tulajdonos új éttermi kategóriát próbált meg bevezetni, a „Fast & Good”-ot, aminek a létjogosultságát egyelőre visszaigazolja az étterem állandó, százszázalékos kihasználtsága.
Tudományos megfontolásból alakult 2007 októberében a hollandiai Wageningen egyetemen a másik „jövő étterme”, ahol Colette Broekmeijer, az étterem titkárának elmondása szerint gasztronómiával kapcsolatos tudományos kísérletek zajlanak. A Sodexho, a Noldus IT és a Kampri csoport „próbaprojektje” az egyetem munkatársain keresztül kutatja, hogy azok hogyan viselkednek „vendégként”: milyen színeket preferálnak, miket esznek, vagy hogyan rágnak. Ezenkívül megtudhatjuk, hogyan kommunikálnak a „vendégek” a személyzettel, milyen emóciókkal rendelkeznek, mennyire stresszesek, de azt is, milyen intenzitással ver a szívük. „Olyan, mint egy tudományos menza – mondja Colette Broekmeijer. – A munkatársak ebédidőben térhetnek be ide enni, az étel ugyanakkor nem annyira változatos, mint egy „normális” étteremben: kenyeret, hideg zakuszkikat, salátákat, illetve egy-két meleg ételt kaphatnak a zártkörű klubba betérők”. (A tudósokon kívül mások egyelőre nem használhatják a létesítményt.)
Az információkat digitális kamerákkal rögzítik, hogy később kielemezzék azokat. „Az embereken a technika segítségével végezhetünk kísérleteket valós időben, ami sokkal célravezetőbb, mintha kérdőívet töltögetnénk ki velük, gyakran akaratuk ellenére” – állítja Rene Koster, a kutatás vezetője. A tudósok abban is bíznak, hogy a kutatási eredmények – amiből eddig csak nagyon keveset láthatott a nagyközönség – az állami szervek élelmezési, gasztronómiai tevékenységének javításához is hozzájárulhat.

E-menü, érintőképernyős asztal

Izraelben nemrég E-menü került bevezetésre a Conceptic nevű éttermekben. Az étterem weboldala szerint fontos, hogy a vendégek ne várjanak sokat a rendelésre, ugyanakkor a fizetéssel se kelljen bíbelődniük a távozáskor. Ebből a megfontolásból az étterem minden asztalára került egy-egy számítógépes LCD monitor, ahol pillanatok alatt le lehet adni a rendelést. Az interaktív felületeken ezenkívül kifogástalan minőségben megnézhetjük az adott étel fotóját, szerezhetünk róla rengeteg háttérinformációt, olyanokat is, hogy az étel mennyire zsíros, vagy hány kalóriát tartalmaz. Érdekes még megemlíteni, hogy az adott étteremben lévő számítógépek hálózatba vannak kötve, ezért az étteremlátogatók kapcsolatba is léphetnek egymással: véleményt cserélhetnek, kérdezhetnek egymástól. Amíg várnak, nyugodtan szórakoztathatják is magunkat: zenékkel, videókkal és interaktív játékokkal. A tulajdonos egyébként kétéves megtérüléssel számol a befektetést követően.
Ennél is továbbmegy azonban a Microsoft, amely „nem képernyőt kínál egy asztalon”, hanem „magát az asztalt kínálja fel – képernyőként”. A Wall Street Journal „D: Minden, ami digitális” elnevezésű konferenciáján 2007-ben Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója mutatta be a Microsoft Surface™ számítógépet, amely az óriáscég érintésvezérelt termékeinek első tagja. A Surface lebontja a hagyományos korlátokat ember és technológia között: a hétköznapi asztallapot mozgalmas, dinamikus felületté varázsolja, amelyen a felhasználó könnyedén kezelhet bármilyen digitális tartalmat természetes mozdulatokkal, érintéssel, vagy tárgyak használatával. „Sajnos Magyarországon még nem elérhető a Surface, reményeink szerint a 2008-as év második felében sikerül behozni Magyarországra is egy bemutató darabot” – ad tájékoztatást Bátorfi Zsolt, a Microsoft Magyarország fejlesztési platform szakértője. Az egység ára jelenleg több ezer dollár nagyságrendű. Kérdésemre, miszerint hogyan illeszkedhet egy ilyen gépi/technikai rendszer az étkezéshez, ami pont az emberek szocializációját hivatott elősegíteni, Bátorfi Zsolt azt látja, hogy a szoftverek kilépnek a hagyományos értelemben vett irodai, otthoni közegből, és egyre több „természetes” élethelyzet részévé válnak, amire jó példa szerinte az étkezés és a közösségi terekben való együttlét. A Surface ennek a jelenségnek az egyik első előfutára, amely rendkívül sok alkalmazási területen válik alaptechnológiává a vendéglátástól az otthoni szórakoztatásig, valószínűleg olyan területeken is, amelyekre jelenleg még gondolni sem merünk – mondja Bátorfi Zsolt.

Barabás Viktor, a digitális posztereket és érintőképernyős alkalmazásokat fejlesztő Onlinet Kft. belföldi értékesítő vezetője sem tud egyelőre sokkal több digitális újításról beszámolni. „Pincérhívó gomb már több helyen van itthon, de nyugaton, ahol ilyen megoldással rendelkeznek, rögtön kettőt is találunk: az egyik az ételpincért hívja, a másik meg a fizetőpincért”. Barabás Viktor szerint a pincéreket nem kéne „kiiktatni”, a digitális alkalmazások csupán szerencsésen kiegészítenék őket. „Mi az érintőképernyős modult dolgoznánk ki itthon a legszívesebben, itt a pincérhíváson, rendelésen túl jóval több információhoz jutna a vendég az ételekről, az elkészítésről, az alapanyagokról, az országra, tájegységre jellemző gasztronómiai sajátosságokról. Lehetőséget teremthetne az étterem arra, hogy bor- és alkoholajánlatokat illesszen ételei mellé, bővebb leírásokkal a származási helyről, az ital jellemzőiről. Erre sajnos egyelőre nincs meg a kereslet itthon, az éttermek még nem fedezték fel az ebben rejlő üzleti lehetőségeket. Talán a szállodaipar fog elsőként lépni, ahol komplexebb szállodai szolgáltatásokról, szórakozási lehetőségekről is olvashat a vendég” – mondja Barabás.

Optimista jövő

Miután áttekintettük a nemzetközi és a hazai gasztronómia aktuális digitális történéseit, arra a következtetésekre jutottunk, hogy a digitális változás szinte elkerülhetetlen – bárhol járunk is a világban. Aki viszont jól meg tudja lovagolni az ebben rejlő éttermi és marketingkommunikációs lehetőségeket, az minden bizonnyal nemcsak érdekes szolgáltatással fog kitűnni a hazai gasztronómia világban, hanem akár piaci előnyre is szert tehet a versenytársaival szemben – állítja Végvári Imre, az Arcus Interactive Group kommunikációs igazgatója. Végvári Imre szerint olyan módon lehetne megvalósítani a digitális technika integrálását a gasztronómiába, hogy az az árérzékeny magyar fogyasztók számára is vonzó lenne (azaz a technológia használata akár olcsóbbá is tenné a szolgáltatást) –olyan eszközökkel, amelyek a jelenlegi folyamatokat kiváltják, vagy olyanokat, amelyek az élvezeti értékhez hozzáadnak.

Turóczi Gábor

(A cikk a Café & Bár c. vendéglátóipari szaklapban jelent meg eredetileg)