Az első fotó, amit a Medve készített! Sajnos a másnapos gnocchi nem néz ki olyan szépen (ez rám is igaz ))), de nagyon fincsi lehetett (én ugyanis nem kóstoltam meg, csak a szószt ugyebár)! Jah amúgy eddig 10 kg-ot fogytam… Ezt azért mondom, hogy azért kommunikáljam az eredményét is a sok lemondásnak, meg light kajának. Nagyon szeretem a gnocchit, viszont bajlódni vele rettentően utálok..

Nagyon gyorsan elkészíthető ebéd, amennyiben nem házilag készül a gnocchi, vagy van lefagyasztva. Sajnos nálunk idő hiányában nem készült házilag, raktáron sem volt, így bolti gombóckák kerültek a fazékba. A szósz is a – mi van itthon – elgondolás alapján készült, így hagymát píritottam, rá egy nagyobb paradicsomot apróra vágva, és zöld borsót, sót, oregánót, kakkukfűvet tettem

Ez most egy kutyulék recept lesz, összeházasítottam egy szárd és egy pugliai receptet. A két konyha jellegében nagyon hasonló, így rossz dolog nem sülhetett ki belőle. A fogás alapja a szárd gnocchi, a malloredus (sajnos ezt nem én gyúrtam, hanem bolti). A nálunk ismert gnocchira leginkább az alakja hasonlít, a tészta hagyományos durumlisztes tészta, vízzel keverve és nem pedig krumpli alapú. Gyakorta kerül a tésztába sáfrány is, és régen fonott vesszőkosár oldalán hempergették meg a tésztanudlikat, hogy bordázottak legyenek. És miért kell a borda? Hogy jobban tapadjon a szósz. A malloreddust vajasan vagy húsos-paradicsomos raguval kínálják. Az én receptemnél a húsgombóc, és a pikáns, csípős szósz hozza a puglia vonalat. Bár nem lepődnék meg azon sem, ha valaki azt mondja, Szardínián is készítenek hasonlót. Az egészben a cukkíni már csak egy plusz (jó ideje állt már a hűtőben, muszáj volt elkészíteni). Féltem is attól, hogy kilóg majd a sorból, de a félelmem alaptalan volt mennyei vasárnapi ebéd született a házasításból.

Hozzávalók: 40 dkg malloreddus, 30 dkg friss koktélparadicsom, 1 közepes cukkíni, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 20 dkg darált sertéshús, 2 szelet száraz kenyér, só, bors, bazsalikom, peperoncino, pecorino sajt, zsemlemorzsa

1. Készítsük el a húsgolyókat: keverjük el a darált húst a beáztatott, és kifacsart kenyeret a reszelt pecorinóval és a lekapart fokhagymával, sózzuk, borsozzuk. (tojást én nem teszek bele). Formázzunk egészen apró gömböket, hempergessük meg őket zsemlemorzsában és forró olajban süssük ki.
2. Olívaolajon fonnyasszuk meg a felkockázott vöröshagymát, dobjuk rá a szintén felkockázott cukkínit, és 5 perc alatt pároljuk készre
3. Ekkor adjuk hozzá a félbevágott koktélparadicsomokat, 2 gerezd, felaprított fokhagymát, ízlés szerint peperoncinót, sózzuk, borsozzuk és nagy lángon 2-3 perc alatt süssük össze az ízeket. Ha kész, keverjük bele a kisült húsgombócokat
4. Főzzük ki a tésztát, keverjük el a szósszal és pecorinóval megszórva tálaljuk azonnal

Mostanában ritkán van időm jókat főzni magamnak, mert kicsit túlvállaltam magam, és betemetnek a megrendelések. De enni kell, és én még szeretek is, így a konyha helyett, marad az étterem, mint megoldás.
Legutóbb a Crystal éttermet látogattam meg, méghozzá először, mióta fennáll. Ezt azért volt fontos megjegyeznem, mert ez az étterem abban az utcában (Citrom u.) van, ahol az a galéria, ahol én szinte naponta megfordulok. De eddig valahogy elkerültük egymást. Sokszor elhajtottam előtte az autóval, de bennem valahogy az rögzült, hogy ez egy drága, belvárosi, trendi bio-étterem. Ami a nyitásakor valóban így is volt, de mint kiderült, egy ideje irányt váltottak, és most a könnyű, mediterrán jellegű konyha a jellemző rájuk.
A lényeg a lényeg, eszembe jutott, hogy be kéne nézni a kristályba, egy menüre. Mire odaértünk, menü már nem volt, így étlapról kellet választanunk. Nem bántam meg. A kerthelységben foglaltunk helyet, ami a hátsó udvarban, a kánikulában is kellemes árnyékos helyen van.
Az étlapról: Az első bíztató jel az volt, hogy az itallap része vastagabb volt, mint az ételeké. Jól áttekinthető, viszonylag kevés tételt tartalmazó, de jól átgondolt étellap. Zömében a mediterrán konyhából merítettek, de voltak azért magyaros (pl. libamáj tál) ételek is. Az ételek többsége olyan volt, amit frissen el lehet készíteni, ami szintén bíztató volt számomra. Az árak középkategóriásak, egy belvárosi étteremhez képest, jónak mondhatóak.

Mivel nem „tesztelési” szándékkal ültünk be, hanem csak simán megebédelni, nem vállalkoztunk egy szélesebb merítésre a kínálatból. Bennem azért egyből felötlött, hogy akár egy poszt is kerekedhet még ebből. Éppen ezért, egy olyan egyszerű ételt választottam, amelyen azért, valamennyire le lehet mérni egy konyha hozzáállását, és a minőségét.
Szalonnás-póréhagymás gnocchit rendeltem, és desszertnek csokoládétortát.

Húsz-huszonöt perc múlva meg is kaptam (kb. ennyi idő alatt készítettem volna el én is magamnak otthon) a gnocchimat. Mivel nagyon éhes voltam, az első falatokat meg sem próbáltam elemezni, csak toltam a nudlikat a fejembe. Nagyjából az adag egyharmadánál tartottam, mire szép komótosra váltottam, és lassan forgatva a falatokat a számban, elkezdtem odafigyelni az ízekre. Elsőre, egy kicsit sósnak tűnt, de ezt betudtam a benne lévő szalonnának. A póréhagyma zöldje, kellemesen ress volt a szószban, a gnocchi tésztája is házilag készült, pont kellően lágy, hogy kellemes legyen az állaga, de azért elég „kemény” ahhoz, hogy ne tapadjon a szájpadlásomra:). A tején a parmezán frissen reszelve, ahogy kell. A szószban semmi felesleges, tolakodó fűszer nem volt, csak a sült szalonna és a póréhagyma zamata érvényesült, a tejszín kellemes krémességével.
A pincér által ajánlott Chardonnay, egy szigetvári termelő bora (akinek a nevét sajnos elfelejtettem, pedig kétszer is megkérdeztem), finoman harmonizált az étellel.

Összességében, korrekt kis ebéd volt. A kiszolgálás gyors és udvarias, az árak elfogadhatóak, desszerttel (amit végül is, nem én ettem meg), a borral, és borravalóval együtt három ezer forintot fizettem.
Hogy egy kis negatívumot is mondjak, sajnos, itt is tetten érhető volt az a magyar vendéglátói felfogás, hogy jó nagy adagokkal tömik a vendégeiket, nehogy „éhesen” távozzanak. Szerintem a kapott adag kétharmada is bőven elég lett volna (persze, kétharmad áron), és akkor esetleg előételt, és desszertet is szívesen fogyasztottam volna. Ehelyett, a gnocchi utolsó falatait, már egy kicsit nyögvenyelősen ettem, mert addigra jóllaktam. Persze ott is hagyhattam volna a tányéron egy keveset, de az már nem én lettem volna (hakapeszi vagyok!).

Mindent összevetve, jó kis étterem ez a Crystal, nem akar többnek látszani ami, jó konyha, korrekt árak, kellemes környezet. Nyugodt lelkiismerettel ajánlom azoknak, akik a belvárosban járva megéheznek, és „csak” egy jót akarnak enni. Ezentúl, ha tartják ezt a szinvonalat, én is többször fogok ott előfordulni.

Ott ettek még…

Mint már sokszor említettem, néha rákényszerülünk a félkész dolgokra. Imádjuk a gnocchit, de most igazából nincs időnk a tészta komplett elkészítésére. Meg aztán találtunk egy jó márkát, ami izlik mindenkinek, de erről már írtam. Akkor, amikor felfedeztük, vettünk belőle néhány csomaggal, így csak elő kell venni a kamrából, kifőzni, megcsinálni a mártást, és már ebéd is van.

2 csomag (kb. 1 kg gnocchi di Patate, tésztához):

1 fej fehér hagyma

5-6 gerezd fokhagyma

4-5 paradicsom

1/2 l paradicsomlé

sok-sok bazsalikom

sajt, olíva olaj, só, bors

A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, és az olíván megfuttatom. Közben meghámozom a paradicsomot (ha nincs, akkor tökéletes a hámozott pari konzerv). Rá az olajos hagymára, közben a tésztát megfőzöm. A paradicsomot felengedem a paradicsomlével, összeforralom, kóstolás, ízesítés. A kifőtt tésztát beleforgatom a szószba, megszórom a tépett friss bazsalikommal, egy kis reszelt sajttal.

Előkészítéssel együtt kb. 20-25 perc.

Kell tudni kompromisszumokat kötni, ez egy ízletes megoldás (nekünk).