dios linzer



Rácsos diós linzer (gesztenye receptjei)

az úgy volt, hogy karácsony előtt megláttam azt a tésztarácsozó műanyag formázót, amitől beindult a fantáziám…

Hagymás-diós rozscipócska – tavaszi GBT (sajtkukac)

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral.

Bálint-napi Szerelmetes Linzer (szárnypróbálgatásaim a konyhában)

…ami eredetileg Eperlekváros-diós linzer név alatt fut, nálam viszont Bálint-nap alkalmából átavanzsálódott… Mostanában sokat keresgéltem gluténmentes recepteket, mert bevásároltam 1-1 zacskó kukoricalisztet és rizslisztet és a közeli szavatossági idő lejárta miatt rá voltam kényszerítve

Linzervirág (Limara péksége)

Ezt most nem akartam eredetileg készíteni, de a Diós batyukból annyi hab kimaradt, nem akartam, hogy kárba vesszen.

Esztergomi linzer (süthetek-fözhetek)

Esztergomi linzer
(forrás:Váncza süteményes könyv)

Ez a sütemény is leánykám név napjára készült.
Esztergomi linzer (kitűnő házi linzer)
Elkészítés:
50 deka lisztet 1 egész tojással, 1 csomag Váncza-sütőporral, 25 deka cukorral, 25 deka zsírral, 1/2 csomag Váncza-vanilincukorral, 1 dkg fahéjjal, 1 evőkanál kakaóval és annyi tejfellel vagy tejjel összegyúrunk, hogy könnyen formálható legyen. Zsírozott tepsibe a tészta nagyobbik felét elnyomkodjuk, melyre őrölt dióval meghintett szilvaízt kenünk. A lekvárosra a félretett tésztából vékony párhuzamos rácsot rakunk a lekvárba belenyomkodva. Tojással kenjük, és közepes tűznél sütjük. Felszolgáláskor vanilin-szórócukorral bőven hintjük.
Èn most csak annyit változtattam,hogy az egyik fele diós a másik porcukros-mákos.Én ettem a diósat gyermekeim a mákosat (jelenleg nem szeretik a diós sütiket)Ès én nem tudok vékony csíkokat ezért ráreszeltem a maradék tésztát.
Legközelebb pedig a zsírt lecserélem margarinra,de csak azért,hogy ne hizlaljon annyira.:-)

Szülinapi pókhálós linzer (. : mithrile : .)

Ahogy mostanában többeknek, nekem is szülinapom volt, nem blogos, hanem saját. Méghozzá szép kerek évforduló, amelynek hallatán sokan fogadkoznak, sokan halálra rémülnek. Én mit is csinálhattam volna: nekiláttam sütni. Valami őszi sütit.

Gyerekkoromban az ősz úgy kezdődött, hogy vesszőseprűvel összesöpörtük az éjszakai hidegtől lehullott diófaleveleket. Napjában két-háromszor, mert a családi ház diófája már vagy negyven-ötven éves, hatalmas jószág. Aztán, amikor már alaposan kimelegedtünk a söpréstől, és a levelek között bújkáló diók összeszedésétől, fogtunk egy kosarat és elindulunk vadászni a saját és esetleg a szomszéd kertjében is.

Lehullott alma, téli körte és finom kékszilva volt általában a zsákmány, amit kalandosan, egy-egy pókot a hálójából elűzve, hajunkban leveleket gyűjtve szereztünk meg. Igazán jó móka volt, főleg, hogy utána a házban, a jó melegben ettük már meg, közösen.

Manapság már nem gyűjtögetek ősszel a kertben, de azért az őszt, azt a hűvöset, amikor azért még süt egy kicsit a nap, szeretem nagyon. Szerintem a sütim is éppen ilyen lett.

Szilvás-diós rácsos

– 40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
– 20 dkg vaj
– 8 dkg méz
– 1 tojás

A lisztet a mézzel elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a mézet és a tojás, és gyorsan összegyúrjuk (gyorsan, mert közben puhul a vaj miatt). A hűtőbe tesszük 20-30 percre, majd a tészta 2/3-át enyhén lisztes felületen fél centi vékonyra nyújtjuk és beleegyengetjük a formába. (Kicsit morzsálódós tészta, de ahogy minden linzerrel, igen könnyű vele dolgozni. Ráadásul, azt kell mondjam, hogy bár gyerekkorom óta kóstolgatok nyers linzertésztát, de ilyen finomat még nem ettem.)

– szilva (amennyi ráfér)
– egy marék dió
– 2 teáskanálnyi méz
– őrölt fahéj

A szilvákat félbevágjuk/törjük, sűrűn egymás mellett a tésztát megpakoljuk vele. A diót apró darabokra vágjuk, a szilvára szórjuk, esetleg egy kevés mézzel meglocsoljuk, majd némi fahéjjal is megszórjuk.

A tészta maradékát fél ujjnyi vastag csíkokra nyújtjuk, tetszőleges (csakos, négyzetes, pókhálós) formában a sütemény tetején elrendezzük.

Előmelegített sütőben közepesen erős lángon 20-25 percig sütjük (vagy amíg enyhén aranybarna lesz a tészta, és a szilvák megpuhulnak).

Diós szilvatorta (Kricso kanala)

Lilahangyánál láttam a Breton szilvatortát, amit néhány napja Mirelle is elkészítete, ám kicsit alakított rajta- dió helyett mákot tett a szilvákba.

Én maradtam a dió-szilva párosnál. Igen finom sütemény lett, köszönhetően a lédús szilvának, nem száradt ki, a tésztára terített dióréteg pedig megakadályozza a tészta szétázását.

Párom vitt a munkahelyére is néhány szeletet, s az egyik kollégája, aki csak hosszas unszolás után fogyasztott el belőle egy szeletet, mondván: “nem szereti a süteményeket”, miután mégis megkóstolta, igen elismerően nyilatkozott. Ha egy nem-sütis embert is meggyőzött ez a breton szilvatorta, akkor valóban tudhat valamit….
Hozzávalók tekintetében hűen követtem amit Lilahangyánál olvastam.
Hozzávalók a tésztához:
  • 20 dkg cukor
  • 4 tojás sárgája
  • 25 dkg vaj vagy margarin
  • 30 dkg lisztkenéshez kevés tojásfehérje
Töltelékhez:
  • 1 kg szilva
  • 3 ek porcukor
  • 1 bögre darált dió
  • 1 tojás, a kenéshez
  • 1 ek rum
Az elkészítésben annyit változtattam, hogy a szilvákat ne töltöttem meg, csak félbevágtam, és a diórétegra fektettem, vágott felükkel lefelé.
Szóval:
A tésztához valókból gyorsan linzertésztát gyúrtam, majd kb. egy órára a hűtőbe tettem.
Ez idő alatt kimagoztam a szilvát. A porcukrot összekevertem a dióval.
A hűtőből elővett tésztát megfeleztem, az egyik felét kinyújtottam, majd kibéleltem egy 26 cm-s tortaforma alját úgy, hogy kis pereme is legyen, végül villával megszurkáltam.
200 C-ra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem.
A diós keveréket az elősütőtt lapra kentem, majd szépen rápakoltam a fél szilvákat.
Tetejét befedtem a kinyújtott maradék tésztával, tojással lekentem, majd 180C-on 50 percig sütöttem.

Apró diós csigák (à labeck)

Ennek a sütinek az a története, hogy valahol ettem valami hasonlót, ami nagyon ízlett, de nem volt módom megszerezni a receptjét. Annyi volt biztos, hogy tekercs, kicsi, és a töltelékben dió és narancshéj van. Már többször elkészítettem valamilyen változatban, ötletszerűen, tulajdonképpen mindegyik jó volt – bár egyik sem pont olyan, mint az eredeti –, csak éppen egyszer sem írtam le, ezért minden alkalommal kicsit másképp készült. Először egy szokásos linzertésztából csináltam, és szárazon kevertem össze a tölteléket, egy kis lekvárral összefogva. Jó volt, de sütésnél a lekvár egy része kifolyt. Utána próbáltam egy egyszerű, tejfölös tésztát, a diót már kicsit megfőzve tettem bele. Azt hiszem, a mostani változat tartósnak ígérkezik, persze biztosan még fogok variálgatni, de ideje leírni – hát többek között erre jó a blog.

Most a szintén klasszikus túrós linzertésztát választottam, ami egyenlő mennyiségű liszt, túró és margarin. Attól függően, hogy édes vagy sós süteményt csinálunk belőle, cukrot vagy sót lehet beletenni.

25-25 dkg-t gyúrtam össze a három alapanyagból, bele egy evőkanál porcukrot. Jó alaposan összegyúrtam, négy részre osztottam, hosszúkásra, vékonyra kinyújtottam.

A töltelékhez 20 dkg cukrot kb. 1 dl tejjel felfőztem, belefőztem 30 dkg darált diót (mint a bejglihez). Egy kis üveg (kb. 15 dkg) eltett cukrozott narancshéjat, 5 dkg mazsolát és 5 dkg darabos diót aprítógépben kicsit összetörtem, hozzákevertem. Belevágtam még darabos szilvadzsemből két jó evőkanálnyit. (Bármilyen sűrű lekvár jó hozzá.) Nem túl sűrű, kenhető állagúnak kell lennie, ezt a tej mennyiségével lehet szabályozni.

A kinyújtott tésztákat megkentem a töltelékkel, felcsavartam. Egy időre betettem a hűtőbe, hogy könnyebben szeletelhető legyen, aztán vékony szeleteket vágtam, sütőpapírral bélelt tepsiben megsütöttem.

Ez jó nagy mennyiség, de szokásosan, fémdobozban sokáig eláll, sőt, ahogy a tészta beszívja a töltelék nedvességét, pár nap után még jobb is, mint egész frissen.

Diós pite bakter módra (“saját levében”)

Mostanában valóságos díjeső hullott rám: Kreatív és Yumyum. Napmátkától és Cserkétől. Egy díj, az lehet hogy csak véletlen, na de kettő? Abban már lehet valami! Úgy érzem, mintha hájjal kenegetnének – még jó hogy nem vagyok vegetáriánus. De ha objektívan nézem a trófeákat és a blogot, mégiscsak rá kellene már szolgálni! Sütni vagy főzni.

Íme ez a diós szelet, aminek nem tudom a hivatalos nevét, pedig békebeli sütemény. Így örököltem. Számomra ez igazi nyári süti. Nyáron döbbenek rá, hogy milyen sok dió van még itt-ott zsákokban, és vadul nekiállok fejbe koppintani őket. Amit nem használok fel a közeljövőben, bezacskózva a fagyasztóba fektetem, nehogy avasodni kezdjen.

Nyári azért is, mert jól bírja a meleget, a szállítást, hordozást. Kényelmes viselet buliban, strandon, kerti partin, tízórais dobozban vagy csak lazán otthon. A képen szereplőket Miskolcra vonatoztattam egy dobozkában, két rétegben egymásra rakosgatva. Kibírták a mozgólépcsős lökdösődést, és azt, amikor a vonaton beléjük rúgott egy útitárs, később szintén ő borította fel a hátizsákomat a kalaptartóban. Nem számít, a célcsoport nagy örömmel ette így is, lehet, hogy a megpróbáltatások még hozzá is adtak az ízéhez.

Én is kibírtam, hogy az említett útitárs beszámolóját hallgassam, és próbáljam megérteni őt, jeltolmács nélkül. Fogainak száma ugyanis egyenes arányban állt udvariassági szintjével. Amíg csak beszélt, elvoltunk, helyette is megszűrtem a szavakat, s közben nem mélyedtem vissza a kezemben levő könyvbe, nehogy megsértsem. Aztán eljött a perc, amikor kérdezett valamit. Előrehajolva, kezét a térdére támasztva várta a választ. Rémületemben elő akartam kapni a dobozt, hogy megkínáljam, mert amíg az omlós tésztát majszolja (fog nem kell hozzá), időt nyerek. De aztán úrrá lett rajtam az önzőség, és inkább szintén előrehajolva, bólogatva azt válaszoltam, hogy „hát, igen!”
Bejött! Elégedetten hátradőlt!
Azért van egy kis lelkiismeret furdalásom. Mi van, ha azt kérdezte Hatvannál, hogy „ugye ez már Miskolc?”


Diós pite
(két linzertészta réteg között van egy diós, kakaós tojáshab réteg)

32 dkg lisztet (jó, nem? Végre nem kerek a világ!) 15 dkg vajjal elmorzsolok (zsírral az igazi), teszek bele egy sütőport, csipet sót, 1 tojást és kevés tejet vagy hideg vizet hogy összeálljon. Ekkor már bekapcsolom a sütőt, középmelegre. Amíg a közepét kikeverem, a tészta pihen.

Töltelék: 4 tojás sárgáját összekeverek 16 dkg porcukorral (ez rímel a 32-re!), 2-3 teáskanál kakaóporral, 1 vaníliás cukorral, fél citrom reszelt héjával, kevés rummal. A fehérjéket felverem és lazán összekeverem az előbbi masszával. Végül 20 dkg darált diót teszek bele.

A tésztát két részre osztom, az egyik egy kicsit nagyobb legyen, ez kerül alulra. Kinyújtom a két lapot, 25×40-es kivajazott tepsibe fektetem, úgy, hogy az oldalait is befedje a tészta, kb 2 cm magasan. Kicsit megszurkálom. Beleöntöm a masszát, majd a kisebbik lappal lefedem. Itt nem lehet hibázni, elsőre el kell találni, hogy hova teszem, a masszán nem húzogatható már a tészta. Ekkor is megszurkálom és betolom a sütőbe. Lassú tűznél sütöm.

karacsonyi evesek (anna eszik)

sokat fogytam kint, most vegre itthon eszek rendesen naponta tobbszor, sokfelet, finomat, megelet, husokat, edeseket, egesz szokatlan mi karacsony este mindig ugyanazt esszuk: – hideg sult hus [iden csirke is] – krumplisalata, fustolthalas krumplisalata, franciasalata [ezekhez a majonezt mindig a batyam csinalja] – szuper pastetom [en ezt szeretem a legjobban] – es most mar evek ota itthon sult kenyer – persze emellett meg ez-az: torma, padlizsankrem, ajandekba kapott szololekvar, hasonlok most is nagyon finom volt minden, semmi nem hianyzott aztan kesobb reggelikre, vacsorakra ugyanez, mindenki legnagyobb oromere eloszor mindig a sima krumplisalata fogy el, sokszor csinalunk megegy adagot 25-en medvehagymas levest es spenotot ebedeltunk, ami haha, nem tul unnepi, de mindeki allatira szereti, siman el is fogyott nyomtalanul, es mindenki annyira tele volt, h keptelenseg lett volna vmi nehezebbet enni tegnap meg ettunk huslevest, es remek toltottkaposztat, tejfollel, jaj de hianyzott mar a tejfol, a kedves tejfol suti meg ismet szamtalan sok, elkepeszto mennyiseg, persze mi is sokan vagyunk, nade akkoris sajnos iden se segitettem semmit, tok gaz, csak 24-en reggel ertem haza, akkorra meg mar minden keszen volt – kis kocka-pogacsak, nagy csaladi kedvenc – sajtos csigak, m kedvence – sajtos rud, altalanos kedvenc – sajtos lapok, regi ismerostol szarmazo recept, nagyon szereti mindenki – makos es dios bejgli , aminek az a tortenete, h amikor anyukam eloszor csinalt apukamnak, akkor a horvath ilonaban nezte a receptet, olvasta es mar csinalta is, es a recept vegen van csak ott, h persze ha makosat is meg diosat is akar az ember, akkor csak fele-fele adagokat csinaljon mire ideert az olvasasban, mar megvolt a ket egesz adag toltelek, meg az egy adag teszta, uh dupla adag toltelekkel csinalta meg, azota is csak igy csinaljuk, nagysagrendekkel jobb mint mas bejglik, de tenyleg, erdemes kiprobalni en korabban nem is ertettem, mirol beszel vki amikor kiszaradt bejgli t mond, ez nem tud kiszaradni, tenyleg nem tud – a kedvenc sutim, dios lapok kozott fozott tojasfeherjes baracklekvaros hab – M kedvence: tok mas fele dios lapok kozott krem – grillazsos napolyi, o de finom – linzerkarikak dioval meg szederlekvarral, ill baracklekvarral es csokival, a fiuk kedvence – csokis-narancsos, b kedvence – zserbo, p kedvence a bejgli mellett – zserbo-golyok – mezes, b masik kedvence – rumos kakaos kockak – vanilias kiflik hm, tuti kifelejtettem vmit *_*

Oldal 1 - 212