curry csirke kókusztejjel



Thai zöld curry (Kata konyhája)

A minap a közértben, ahová járni szoktam, és ami egy rakás… ezt inkább nem is mondom, mégiscsak étkezős helyen vagyunk vagy mi, lényeg, ami lényeg, hogy csak azért járok oda, mert az van elérhető közelségben, szóval, ebben az amúgy borzasztó kínálatú üzletben meglepetten fedeztem fel egy újonnan beállított egzotikus polcot. Nekem innen valamit vennem kell – határoztam el azonnal. Rövid kutakodás után a választásom egy eredeti thaiföldi zöld currypasztára esett, és persze hozzá némi kókusztejre, csirkém meg már volt itthon, gondoltam, ebből csak jó sülhet ki.

Lobo Green Curry PasteAzért, mielőtt nekiestem volna, kicsit utánanéztem a neten, hogy nem írnak-e valami okosságot róla. Meg is találtam a gyártó oldalán:

Meglepő mód, a nyugati népek rendszerint első kóstolásra beleszeretnek a zöld currybe, pedig ha a thaiok tanácsát kérnénk, ők biztos valami enyhébb ízt javasolnának, mondjuk a panangot vagy a masmant. A zöld currypaszta, aminek a legfőbb alapanyaga a friss zöld chili, a legerősebb az általuk készítettek közt. Ha egy felejthetetlenül tüzes thai curryre vágyunk, a zöld a biztos választás!

Hoppá! Lehet, hogy óvatosan kell adagolnom ezt a mérget? De arra jutottam, ha már megvettem, csak nem hagyom veszendőbe menni, maximum szűkmarkúbban bánok vele.

Nézzük akkor, mit is tartalmaz: csilipaprika, szójaolaj, fokhagyma, rákpaszta, só, galangál, citromhéj, koriender. Ezek közül a galangált nem ismertem, utánanéztem hát, hogy mi az.

A galanga vagy galangál három, egymáshoz igen hasonló, és közösen galangának nevezett növényfaj gyökeréből porított fűszer. Közösen sziámi, ill. thai gyömbérnek nevezzük őket a gyömbérhez hasonló külsejük és ízük alapján (ez az íz valamivel kevésbé intenzív a gyömbérénél és kissé citrusos jellegű). (wikipedia)

Miután így kiokosodtam, nem maradt más hátra, csak hogy megcsináljam végre az ebédet belőle. Úgy döntöttem, elsőre nem nagyon variálok, kipróbálom a legegyszerűbbet, nagyjából azt, amit a tasakon javasolnak (na persze nem teljesen), aztán, ha bejön, a maradékból még bármi lehet.

Hozzávalók (4 személyre):

4 dl kókusztej 780 (kcal)
1 csirkemell (40 dkg = 440 kcal)
fél tasak thai zöld curry
2 csapott kávéskanál liszt (kb. 2 dkg = 70 kcal)
1 csapott kávéskanál só
kevés bazsalikom

Thai zöld curry

Elkészítés:

Azzal kezdtem, hogy a csirkemellet felkockáztam. Az eredeti recept csak 25 dekányi húst ír, de én ezt nagyon kevésnek találtam, ezért lett belőle 40. Aztán a currypasztát elkevertem 2 dl kókusztejjel. Mivel kellően megrettentem a "legtüzesebb" jelzőtől, az egész helyett csak egy fél tasaknyit mertem beletenni. :) A csirkemellkockákat kb. 10 perc alatt megfőztem a curryszószban, aztán felöntöttem a maradék kókusztejjel, és némi sóval (nekem kellett bele) és bazsalikommal ízesítettem. A hús isteni porhanyós lett, főzés közben teljesen átvette a kókusztej ízét, a szószból azonban kcsit kicsapódott a kókuszolaj, így kénytelen voltam egy kis liszttel megfogni, hogy sűrűbb és egyenletesebb állagú legyen. Nem kellett sok, csak két csapott kávéskanálni, és tökéletes lett az eredmény. A csípősséggel sem volt semmi baj, olyan közepes erősségűnek minősíteném. Lehet, hogy a család férfitagjainak ízlett volna még erősebben is, de gondolnom kellett magunkra is, ugyebár. :)

Tálaláshoz rizst vagy tésztát javasoltak (természetesen), én a rizst választottam, és mivel előző napról maradt egy kis felhasználatlan kukoricám, nem túl autentikus módon kukoricás rizs lett a kísérő. Meg persze több liternyi bambi torokhűsítőnek. :)

Elkészítési idő: kb. 30 perc

Energiatartalom személyenként: kb. 322 kcal (plusz a köret)

Kesudiós csirke (PO) (kalinka)

Sok blogon említették már a német Vox tévécsatorna Das perfekte Dinner című műsorát, általában pozitív környezetben. A lényege az, hogy 5 vadidegen embert egy városból összeeresztenek, akik felváltva főznek egy-egy vacsorát a másik négynek, akik aztán pontozzák a teljesítményt, amibe nem csak az étel, hanem a vendéglátás, asztaldekoráció stb. is beletartozik. Az öt nap végén aztán a legtöbb pontot elérő győztes jutalma 1500 euró. Bevallom, kicsit függő vagyok, szívesen nézem ezt a műsort, mert vicces, jó ötleteket lehet kapni és ami fontos: a játékosok általában jól tudnak főzni, nem úgy, mint egyes klón-műsorokban. Mondjuk van egy promi-kiadás is, annál itt is más a helyzet, de azt nem szoktam nézni, mert a négy "híresség" közül általában négyet nem ismerek… Az alábbi étel ötletét egy három héttel ezelőtti adás adta, ott még került bele egy kis piros currypaszta is, de az nem volt itthon. Nem voltam túl bátor a chilivel, többet elbírt volna vagy nem kellett volna kimagozni, de azért ízlett. Nem bonyolult ízvilág, aki szereti a kókusztejes-citromfüves ételeket, ezt is értékelni fogja.

Kesudiós csirke

Kesudiós csirke

Hozzávalók két személyre:

  • két fél csirkemellfilé
  • 10 dkg kesudió
  • kevés olaj (valami semleges, pl. napraforgóolaj)
  • 1 szál citromfű
  • 2/3 piros chili
  • 3 cm-nyi gyömbér
  • 1 doboz (4 dl) kókusztej
  • 1 csapott ek étkezési keményítő
  • 1 kk kurkuma
  • 2-3 ek halszósz

A csirkemellfiléket vékony csíkokra vágjuk. A chilit kimagozzuk és a gyömbérrel meg a citromfű puha részével együtt apróra vágjuk, a citromfű többi részét nagyobb darabokra. A csirkét bepácoljuk az olaj, fele gyömbér, fele chili, apróra vágott citromfű keverékébe min. 30 percre, a többi fűszerszámot félretesszük. Közben megfőzhetünk két adag jázminrizst. A pácolt csirkét nagy lángon serpenyőben megpirítjuk, hozzáadjuk a kesudiót, rövid ideig azzal is pirítjuk. Felöntjük a kókusztejjel, hozzáadjuk a maradék chili-gyömbér-citromfű keveréket meg a kurkumát a színe kedvéért, felforraljuk, halszósszal "sózzuk". Ha túl hígnak találjuk (mint én), kevés étkezési keményítővel sűrítjük.

Kókuszos csirkeleves thai citromfűvel (Macikonyha)

Kezdhetném úgy, hogy olyan jól esik ilyenkor ősszel egy ilyen lélekmelengetően csípős, ízes leves, na de se nem esik se nem fúj, és meg hideg sincs, szóval most aztán nem ér az időjárásra hivatkozni. Van, hogy akkor főzöm meg, amikor valami kókuszosra van étvágyam, de előfordul (mint pl. most is), hogy a zöldségesnél megakad a szemem a thai citromfüvön, és egyből ez a leves ugrik be. A thai citromfüvet -ami citronellaként is ismert- érdemes megvenni nagyobb (10-12 darabos) kiszerelésben is, ugyanis nagyon jól hagyja magát lefagyasztani. Mielőtt belefőzzük az ételbe, nem árt egy kicsit megütögetni -húsklopfolóval vagy akár a kés hátával- hogy valamennyire meglazuljon és felnyíljon, mert így könnyebben kioldódik az aromája. Ha megfőtt az étel, a citromfüvet egyszerűen kidobjuk belőle. A dinnyehéjban való tálalás csupán egy jó poén, hisz a gyümölcshús nem kap szerepet a levesben.

Kókuszos csirkeleves thai citromfűvel

  • 25 deka csirkemell
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 ek. olaj
  • 2 tk. currypaszta*
  • 8 dl krémes kókusztej
  • 1 ek. méz
  • 2 szál thai citromfű
  • 1 darabka citromhéj
  • bors
  • örölt koriander
  • o,5 dl tejszín
A húst apró kockákra vágom és a szétnyomott fokhagymával együtt megpirítom a forró olajon. Hozzákeverem a currypasztát, 1-2 percig tovább pirítom vele. Felöntöm a kókusztejjel, sózom, borssal, őrölt korianderrel és egy darabka citromhéjjal fűszerezem, majd a mézet és a húsklopfolóval kicsit megütögetett thai citromfüvet is belefőzöm. Amikor puhára főtt a hús, kiszedem a levesből a citromfüvet és a citromhéjat. A főzés közben elpárolgott folyadékot vízzel vagy kókusztejjel pótlom, végül belekeverem a tejszínt, és ha kell még sózom.

*Próbáltam piros és zöld currypasztával is, mindkettővel finom lesz. Ha zöldet használok, akkor egy csipet pirospaprikát is teszek hozzá.

Veg korma&ghee rice: keralai zöldséges kókuszcurry, indiai rizibizivel (gourmandula)

Az antirandi menü első része itt olvasható.

Naszóval. Fent megnevezett fogás az Antirandi menü főfogása, és azért került külön posztba, mert a korma és a ghí is megérdemel egy pár sort.

 

Kezdjük a kormával.

Indiai népkaja, nagyon népszerű fogás, a mindennapi konyha része. Magyar hasonlatnak talán a paprikás krumplit vagy a rántott csirkét tudnám felhozni, nem jellegét, hanem népszerűségét, illetve az életünkben betöltött szerepét tekintve. 

 

A korma perzsa eredetű étel, az eredeti verzió egy kecskéből (Mekk Elek) vagy birkahúsból (btw: tud valaki mondani egy híres birkát?) készült, lassú tűzön főzött, zsíros, nehéz pörkölt, amit joghurttal, kardamommal és sáfránnyal ízesítettek.

 

A mai Indiában a korma nagy általánosságban valamilyen krémes, lágy ízű, mégis fűszeres zöldség-pörköltöt takar. Tény és való, hogy létezik húsos változat is, de  természetszerűleg a vega verzió (amit mindenhol csak veg kormaként említenek), jóval elterjedtebb a kontinensen.

 

A sokszínű India minden régiója más-más tradíció szerint készíti, így egy északi vagy déli változat szinte semmiben nem hasonlít egymásra. A korma népszerűsége okán minden valamirevaló indiai étterem nagy gondot fordít a ház korma-specialitásának egyedi karakterére: találkozhatunk tejszínes, fahéjas, szegfűszeges, szerecsendiós, kókuszos vagy éppen paradicsomos változattal is.

Ami a pontos hozzávalókat illeti, nincsenek megkötések: a pontos összetevőket a szezon szerinti felhozatal határozza meg.

 

 

Három elkészítési stílus azért megkülönböztethető:

 

 

Észak-indiai korma

Vagy ahogy ott nevezik: qorma, moghlai korma. Mindenképpen ez a változat áll a legközelebb a tradicionális, perzsa elkészítési módhoz.

A krémes alap pikánsságáért a jogurttal krémesre kevert mandula vagy kesuőrlemény felel, ezen kívül jellemzően kardamommal és sáfránnyal ízesítik a pörköltet. Punjab vidékén tejszínnel is gazdagítják.

 

 

Kashmir-i korma

Hasonlóan az északi elkészítéshez, a krémes alapot a mandula, kesudió, joghurt és tej pürésített keveréke képezi. Fontos különbség azonban, hogy a sáfrány és a kardamom mellett szárított gyümölcsök hozzáadásával édesítik az összhatást.

 

 

Dél-indiai korma

Kurmának is mondják. De nem ez a meghatározó eltérés, hanem hogy leginkább a klíma sajátosságából adódóan tejtermék helyett kókusztejjel készül, magvak pedig nem feltétlenül kerülnek a krémes alapba. Jelentős eltérés még a többi változathoz képest, hogy jó eséllyel pezsdítik fel egy kevés (vagy inkább nem kevés) cayenne borssal, chilivel.

 

A keralai konyha elvakult szerelmeseként és hívőjeként most egy kókuszos-kesukrémes családi receptet próbáltam ki. Biztos elfogult vagyok, de egyre inkább hiszem, hogy létezik örök szerelem. Csak rá kell találni.

 

 

Keralai Veg korma

(eredeti recept itt)

(6 személyre) 

Hozzávalók

 

Zöldségek: fél cukkíni, fél padlizsán (közepes méretűek) apróra felkockázva

1 szár sárgarépa, felkarikázva, vajon előpárolva

2 nagyobb szem héjában főtt krumpli, felkockázva

1 cup okra (lady finger), felkockázva (a délen termő zöldség fagyasztva kapható pl. Little Indiában vagy az Ázsia boltban)

2 db paradicsom, turmixolva

1 közepes méretű hagyma

1,5 ujjnyi darab gyömbér, lereszelve

3 gerezd fokhagyma, lereszelve

1 db babérlevél

2-3 ek ghí (= tisztított vaj, receptet ld. alább; vaj, napraforgóolaj is megteszi)

1 tk. fekete mustármag

1,5 tk chili por (vagy ízlés szerint)

1,5 tk korianderőrlemény

1 tk. Garam Masala

½ tk. kurkuma

5 db apró zöld chili paprika

1 doboz (400ml) kókusztej, kettéválaszta 1-3dl arányban

só, ízlés szerint

fél marék korianderzöld (opcionális)

4-5 db currylevél (opcionális; Little Indiában fagyasztva kapható, Ázsia boltban is biztos van)

 

Turmixolni

Fent említett 1 dl kókusztej

Jó marék kesudió (kb. 10 szem)

4 db apró, zöld chilipaprika

 

Elkészítés

 

  • Hevítsük fel (közepesen erős fokozat) a ghít (vajat, olajat), szórjuk bele a mustármagot. Ha ahagy magok elkezdenek pattogni, adjuk hozzá a babérlevelet, hagymát, chilit paprikát, gyümbért, fokhagymát, és sűrű kevergetés mellett addig pirítsuk, amíg a hagyma meg nem dinsztelődik.
  • Adjuk hozzá a száraz fűszereket (koriander, garam masala, kurkuma, chili) és pirítsuk kb. 1-2 percig.
  • Keverjük bele a cukkínit és a padlizsánt, keverjük alaposan el a fűszerekkel, majd öntsük fel a kókusztejjel, sózzuk, és adjunk hozzá kb 1 dl vizet.
  • Ha zöldségek félig készek, adjuk hozzá az előfőzött répát és a krumplit is, az előre összeturmixolt kesudiós kókuszos chilis szószt, valamint a pürésített paradicsomot.
  • Ha a zöldésgek megfőttek, ellenőrizzük, hogy elég sós e, és ha van, keverjük bele a korianderzöldet és/vagy a curry levelet, az extra aroma kedvéért.

 

Én ghí-s rizzsel tálaltam. Az alábbi változat tulajdonképpen egy indiai rizibizi, és a ghí különleges aromája miatt érdemes tisztított vajból készíteni. Hogy az mi fán terem? Rendkívül egzotikusan hangzik, pedig nem egy bonyolult dolog…

 

Ghí készítése (kb. 125 ml)

(Shoba Narayan: Monszun napló c. könyvéből)

  • 25 dkg sózatlan vajat feldarabolunk, és egy vastagabb falú edényben, közepes tűzön felolvasztunk.
  • Az olvadt vaj tetején hab képződik. Ha teljesen beborítja a vajat ez a hab, mérsékeljük a tüzet, és időnként kavargassuk meg, amíg a hab helyén véköny föl keletkezik, a lábos alján pedig vékony, tejszerű fehér üledék képződik (kb. 8-10 perc).
  • Főzzük tovább, folyamatosan ügyelve, hogy ne égjen oda az alján keletkezett üledék. A cél, hogy az üledék világosbarna színű, a vaj pedig aranyszínű, tiszta, átlátszó és illatos legyen (ez kb. még 3 perc).
  • Ha a vaj tetejéről nagyjából eltűnik a lepedék (kb. lent leírtakkal egyidőben, ill. picit később), készen vagyunk. Húzzuk le a tűzről, hagyjuk kihűlni, majd az aranyló ghít óvatosan öntsük át egy zárható üvegbe. 
  • A barna üledéket ne dobjuk ki, mert natúr rizsre öntve csodálatos aromát ad a magában kicsit jellegtelen, egyszerű köretnek!
  • FONTOS: ha az üledék már világos/középbarna színre váltott, legyünk nagyon résen.  Ha az üledék odaég, akkor ehetetlen lesz, kuka az egész. 

 

A ghí 2-3 hétig tuti eláll, akkor is, ha nem hűtőben tároljuk.

 

 

 

Ghí-s rizs (indiai rizi-bizi)

(eredeti recept itt)

6 személyre

 

3 cup basmati rizs

6 ek. ghí

¼ cup zöldborsó

1 db 5-8 centis fahéjdarab

2 db kardamom mag (sötétet használtam)

2 db szegfűszeg

6 db apró zöld chili paprika, hosszában félbevágva

1,5 cup tej

3 cup víz

¼ ek lime lé (jééé, ezt elfelejtettem)

só ízlés szerint

 

 

Elkészítés

 

  • A rizst alaposan átmosom, majd 15 percre beáztatom.
  • Ghít felhevítem, hozzáadom a fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, chilipaprikát és pár percig pirítom.
  • Hozzáadom a zöldborsót, további 1 percig kevergetem.
  • Felöntöm a tejjel és a vízzel, majd a rizst is beleöntöm.
  • Ha nem felejtettem volna el, ezen a ponton kell belecsepegtetni a lime levét.
  • Kevergetés mellett felforralom, majd a fedő alatt készre főzöm. (Ha a leve félig elfőtt, akkor kis lángra leveszem a tüzet).

 

Bő lére eresztve, VKF. XX. összefoglaló I.rész (Mixed pickles)

 

 64 blogger 87 pályaművet készített a leves VKF-re.

Ebből 59 zöldségleves, ezen belül 29 krémleves.

A többi hús-vagy húsos leves,  halas-vagy tengeriherkentyűs, édes mindössze 8 .

 

Fő tanulságként az vonható le, hogy sokan nem kedveltük gyerekkorunkban a levest, de aztán rákaptunk. Aki még nem, az későn érő tipus:)


Engem nagyon meglepett, hogy többségben vannak a zöldséges levesek, de ha belegondolok, ez készül el leghamarabb, ráadásul igen jó is, tehát ott a pont.


Többeknél fordult elő fő alakotóelemként: sütőtök, zeller, fokhagyma, hagyma, gomba.

Idegen tájakra is többen kalauzoltak, vezet az indiai jelleg, bár  thai és japán ételekről is írtatok.

Külön öröm számomra, hogy azok is beszálltak a játékba, akik amúgy nem hívei a levesnek.

                                              ***********************

 

Dibbuknál rozmaringos raguleves készült, ami ugyan karfiolnak  indult, aztán környülállások, hozzávalók előtüremkedése miatt végül dús raguvá változott, rozmaringgal bolondítva. Tanácsát követve  némi csípőspaprikával férfias komorság kölcsönözhető a levesnek, de szerintem anélkül is egészen remek lehet.

 

Vesta új versenyző a bloggerek között, padlizsánkrémlevest készített sajtchipsszel. Ő ugyan elkötelezett padlizsánrajongó, de mivel a család annyira nem osztozik ebben, körmönfont (és ismerős) módon krémlevessé lényegíti az alapanyagokat. Ez utóbbiak magukért beszélnek, nem lehet rossz egy olyan leves, amiben a padlizsán mellett a gomba és a bor is szereplő, nekem mégis legeslegjobban a hozzáadott őszi napfény tetszett.

 

 Max kitett magáért, háromféle levessel állt elő, illetve nem is ő, hanem Pannicica. Első pályaművük alapanyaga a méltatlanul hanyagolt csicsóka, ebből készült krémleves. Ebben a receptben kakukkfű emeli ki az ízeket  és még azt is megtudhatjuk, hogy milyen előnyös tulajdonságai vannak a csicsókának. Nekem nagyon tetszik , nem gondoltam még rá, hogy ebből a zöldségből levest főzzek.

 Második a sorban szintén alkotótársa, Pannicica keze munkája, a gyömbéres raguleves. Alapos munka, ebben a posztban a gyömbérről tudhatunk meg érdekességeket. Maga a leves gazdagon van telepakolva mindenféle jósággal, Max hozzágondolta még azt is, hogy milyen levesbetéttel fogja ő ezt enni legközelebb.

 Egy legényes húzással a harmadik pályamű a szellemesen dermesztett levesnek :) titulált kocsonya. És végül is miért ne, levesként kezdi a fazékban, aztán rezgő egytálaéltelként végzi a gyomrokban. Ráadásul a titkos összetevő mibenlétére, a füstölt szalonnabőrkére is fény derül.
Ha valaki szeretne belőle, reggeliidőben járjon Maxék felé.

  

Gabojsza rezignáltan állapítja meg posztja elején, hogy ő bizony öregszik. Ezt a következtetést abból vonja le, hogy mostanában szívesen eszik levest. Aztán hozzáteszi, hogy a család  lány tagjai azért nem is annyira akarnak mindig levest, ebből én meg arra következtetek, hogy inkább a családfő indult rohamos korosodásnak.:) Húsleves-fronton az anyósé az etalon, szerencsére illatos gombalevesére büszkén tekint, teljes joggal,  én is szívesen megkóstolnám.

 

Zsú sokunkhoz hasonlóan sokáig nem rajongott ezért a műfajért, talán ennek köszönhetően titulálják mai napig rémlevesnek a krémleveseket. Eredetileg két levessel akart pályázni, végül részletes leírást a rozmaringos húsgombóccal dúsított zöldséglevesről olvashatunk, ami már magában is ínycsiklandó. Ők a hedonizmus jegyében még sajtos melegszendvicset is ettek hozzá.

  

Zsuzsa, a Mézesmadzag blog házigazdája vöröslencselevest főzött rizzsel. Bár maga a recept libanoni, a hozzávalók valóban nem annyira egzotikusak, hogy ne próbálhatná ki bárki. Nekem külön tetszik a lencse és rizs párosítása, azon túl, hogy egészséges, valóban igazi melengető leves .

Könnyű annak, akinek két blogja van, nekünk meg szerencsénk.Egyik abszolút kedvencem, Zsuzsa krumplilevese másképpen,  és hogy mitől másképpen, ez a posztban kiderül. És ott van még a pazarságos medvehagymás galuska is a maga szép ződ színével, teljesen lenyűgözött.

 

Vica, a Gumimacik blogról szerényen megjegyzi, hogy ő nemigen szokott levest főzni, majd  rögtön két levest is elénk tálal:) Az egzotikusabb ízvilágú currys burgonyakrémlevessel az indiai konyha iránti vonzódásának tesz eleget, vaníliás baracklevese pedig desszert jellegű. Remélem a levesfőzés ezek után nem csak a terveiben mutatkozik meg.

 

 

Karfiolkrémleves karfiolbetéttel. Ez a szépen alliteráló pályamű Rossa Mela keze munkája. Eredetileg nem ez volt a terve, sőt, a gasztronómiának ez a szelete is  talán csak mostanában kezdte érdekelni. Nem tudom, mi jöhet még ez után, ha ez jelenti a kezdeti érdeklődést. Esetünkben a karfiolt sajttal párosítja, nekem külön tetszik a tetejére szórt chilis mogyoró.

  

Napmátka a nomád portán termett házi alapanyagokból főzött. Emiatt nem is kicsit irigylem, nincsen jobb a friss zöldségeknél. Nála, igen bölcsen, az kerül mindig a fazékba, ami épp terem, elnevezni sem szokta a leveseket, csak úgy megeszik jóízűen. Most mégis kivételt tett, a leves neve találóan  őszi gazdaleves vadsóskával . Igazán jól hangzik és nem a csak a neve…

 

 

Kisvirág tortellini in brodoja igazi klasszikus . Az elkészítésénél is a hagyományos alapossághoz tartotta magát, és bár a hússal nem volt megelégedve, igazán remek és igényes fogást tudott feltálalni. Külön érdemrend jár a fantasztikusan jó kinézetű és sok munkával járó tortellinikért.  Ahogy ő is mondja, pepecs, munkás, de megéri:)

Szerencsére kiheverte a fáradalmakat és ez után a nagy olasz meló után még volt kedve nekiállni egy zellerkrémlevesnek is. A rémes menza okozta előítéleteit úgy tűnik sikerül talán kihevernie, ez az ízélmény remélhetőleg végleg meggyőzte arról, érdemes ilyet is főzni.

  

Fokhagymakrémleves sajtgombóccal. Gigi családja nagy híve a leveseknek, ebből következik, hogy eddig is sok ilyesmi került fel a blogra, ez aztán komoly fejtörésre késztette. Ennek eredményeképp egy, a  vámpírok elűzésére is alkalmas, dúsan fokhagymás leves készült. Félreértés ne essék, imádom a fokhagymát:) Az már csak málna a habon, hogy snidlinges sajtgombóckákat is kreált hozzá. Lehet, hogy Dracula nem rajongana érte, de én szívesen kanalaznék belőle.

 

  Maci mostanában sajnos igen elfoglalt, de szerencsénkre azért a nagy rohanásban szakított időt rá, hogy csak úgy félkézzel összedobjon egy remek gorgonzola krémlevest. Persze ez a "félkézzel" is a szokásos igényességet jelenti, Maci-módra. Eredetileg rizotto készült volna, de egy hirtelen fordulattal krumpli került a hagymára, ennek egyenes következménye lett a körtével dúsított tejszínes leves. Logikus, hát nem?:) Nekem mindenesetre az, és mélyen egyetértek a néhai Jánosbácsival…

    

 

Gyorsan és könnyen elkészíthető következő leveskedvelő pályázónk tányérbavalója. Cserében viszont rakhatunk bele bort és melegítő fűszereket, ráadásul még nagyon finom is. Kóstoltam, ha nem is az övét. A kisebbségben lévő édes ízeket kínálók közé tartozik Moes gesztenyekrémlevese. Sajnos arra rádöbbentem már hamarabb is hogy közeleg a karácsony, ez a leves pedig mindenképp megállja a helyét az ünnepi menüben is.

 

Ági főzött, méghozzá háromfélét is. Levesei szépen átlényegülnek elő-és főétellé, a végén pedig még desszert is van, szóval komplett menü levesekből, rá sem lehet azt mondani, hogy félmunkát végez.
Első fogás a gesztenyés gombakrémleves, különleges, bár nem domináló  alkotóeleme a vajretek, koronája a gesztenyerizs.

 

Én már ezzel szívesen jóllaknék, de jön a főfogás, a minestrone. Osztom a vélemyényét, szerintem is ahány ház, annyi minestrone, az én házamban például ez is szívesen látott vendég lenne.

És hátravan még a feketeleves, illetve a kalácskrutonnal kínált, egzotikussá fazonírozott sütőtökös mangóleves. Nem igényel sok pepecselést, nem hétköznapi, mit is mondjak még? 

Esetleg azt,hogy nekem is, nekem is!!:)

 

  

Chowder vörös sügérrel. Minimálna levese már a mai, kifinomultabb énjét tükrözi. Leveskedvelők ők is, és nagyon rendes apukája lehet, mert külföldi útjain más szinte nem is hiányzott neki, mint egy tányér jótékony leves. Vegetariánus receptet fejlesztett tovább, de én bizony arra a bizonyos Tündi-levesre is kíváncsi lettem volna. Jó, tudom, akárkinek nem jár:)

  

 Nem csak hangyáknak, ajánlotta levelében Lilahangya az asztalukra került ételt. És igaza van, mert sherrys hagymalevese sáfránnyal, mandulával akárhol sikert aratna. Spanyolos ízek ihlették, és súlyos mandulafüggőségben szenvedő énem számára a tetejére szórt pirított manduladarabkák külön  emelik az élvezeti értékét.

 

Kismacs szerencsére kedveli ezt a műfajt, bár ezidáig inkább a jól kitaposott csapásvonalon haladt. Mélyen egyetértünk: levesről ismerszik meg a jó szakács. Neki sincs mit szégyellnie,  alföldi krumpligombóclevese a tartalmas, de nem mégsem hétköznapi levesek közé tartozik.

 

 

Renata, a Lét-tudatos konyha bloggere számára sem okoztam nagy megrázkódtatást, minden nap kerül leves az asztalra. Mai ajánlata gyökérzöldségleves sárgaborsópelyhes gombóckákkal. A leves is igazán ígéretes, de a gombóckák még jobban tetszenek, jó ötlet.

 

 

Paszternákos mulligatawny  készült a kakaóscsigán. Zsófitól megtudhatjuk, mit takar ez a kifejezés, azt is, hogy bespájzolt rengeteg sok zöldséget, de koriandert nem kapott..Persze nem ez a lényeg, hanem a selymes, fűszeres, vadrizzsel dúsított leves.

 

Baba megjegyzésén jót mosolyogtam, örült neki, hogy végre olyan a vkf témája, amire még véletlenül sem tud sütit becsempészni. Aztán mégis eszébe jutott a zuppa inglese, de megkönyörült rajtam:) Alaplé felhasználásával spanyolos hagymalevest főzöttl, konyakkal bolondítva.

Ő szintén kétfélét készített erre a fordulóra, második pályaműve a sajtos zöldségkrémleves. Sajnos a család többi tagja nem méltányolta az igyekezetet, pedig mind a kettő igazán nagyon jó lehetett.

Csak halkan mondom, engem kellett volna ebédre hívnia:)

 

Tilosaza  almalevese csirkével főtt együtt, igazi, Nagyiféle, családban öröklődő receptalapján.Izgalmas párosítás, némi citromlével még pikánsabbá téve,érdemes kipróbálni. Ő szintén új szereplő a VKF-ek történetében, örülök, hogy rászánta magát.

 

Ha már szezonja van, főzzünk tököt. Így tett Len is, akinek szintén ez az első vkf-e. Kókuszos sütőtökkrémlevesét gyömbérrel, fahéjjal fűszerezi. Akinek ez nem lenne elég, a tetejére pirított dió kerül. Igazi borongós napokra való finomság.

 

 

Kicsi Vúnak szerencsére szintén nincs ellenére  némi leves. Azt írja, ebben a témában nemigen kísérletezik, ez a remek kéksajtos brokkolikrémleves mégis egy hirtelen ötletnek köszönhető. Általában az ilyen ötletekből szoktak jó dolgok kisülni, most sem volt ez másképp, ajánlom figyelmetekbe.

 

 

Nosalty szerencsére nem csigáz bennünket, milyen borokat kóstolt, minden esetre ennek tudja be a poszt rövidségét:) Nem egy nagy rajongó, de hideg napokon azért egy krémlevest ő sem vet meg. A kedvünkért most sáfrányos karfiollevest főzött, ami igen jól sikerült és ha szépen kéritek, talán a borok mibenlétét is elárulja…

 

 Még egy édes leves, Vega Vera konyhájából, aki szintén a gesztenyét választotta alapanyagnak. Mazsolás gesztenyelevese roppant egyszerűen elkészíthető és valószínűleg nagyon finom lehet. Külön kiemelném, hogy tejallergiások is fogyaszthatják.

 

  

Okostojás és családja sem megy világgá, ha nem ehet levest, de azért a sváb fokhagymalevest egyikőjük sem utasítja el. Tesz ugyan egy sanda utalást arra, hogy ha már egy valaki evett, a többinek is muszáj, hogy az odőr ne teperje le, de én inkább arra szavazok, az íze miatt szeretik:)

 

 

Manóanyó blogja olyannyira friss, hogy ez az első posztja, talán ebből is kiderül, szintén barátja a leveseknek. Újabb jó kis gombás étel, és a véletlenek összjátékának köszönhetően szintén szép színű zöld gombaleves:) Remélem, a kezdeti lelkesedés nem hagy majd alább:)

 

 

A Kalinka tesóknál Partizán Orsi egy különleges étel leírását osztja meg velünk. Többféle recept hatására készült a csípős banánleves garnélával, a keleties ízvilág jegyében. Most még a galanga sem maradt le, és a figyelmeztetés sem, vigyázat, csípős! Izgalmas darab de én egyéb izgalmas híreket is várok tőlük!!

 

 

 

Zsúrkenyér mentegetőzik a levese miatt, de nincsen azzal semmi baj. Jó gulyást főzni nem egyszerű . Ugye mindenki tudja, a gulyásfőzéshez elengedhetetlen a pilseni sör, szűzdohány , szivarka?:)  Azért figyelek a részletekre is, szegény női népekkel megcsináltatták a rabszolgamunkát, majd szépen elküldve őket gyerekestől, férfiasan mulattak a bogrács fölött. Persze csak viccelek, de még ha így lenne, akkor is felmenteném, annyira tetszik a poszt elejére betűzött idézet.

 

Más is felnőtt a leveshez,  de nem is ez a körülmény befolyásolta igazán. Gabriella kislánya idén nyáron nagy levesfogyasztó lett, ez is meglehetős inspiráció, azt hiszem. Banános sütőtökleves készült nála, kókusztejjel, curryvel ízesítve az új ízek jegyében. Remélem az aprónépnek is ízlett!

 

 

Grenadine húslevese maceszgombóccal szintén a nagy  klasszikusok egyike. Írásában beavat minket abba is, mit jelent számára a húsleves. Szerinte az élet esszenciája, azt hiszem ennél szebben nem is lehetne jellemezni egy számunkra kedves ételt. A maceszgombóct pedig mindenképp kipróbálom! (Egy, csak egy dolgot hiányolok:eszperentében nem lehetett volna?:))

 

A Nookedliblogot komoly gasztronómiai földrengés rázta meg, erről kizárólag a tök-király tehet. Ám felfedező kedve mégis új utakra vitte, saját receptet kreált,  szépséges színű céklaleves született. És a végén a meglepetés, ő is megvan leves nélkül:)

 

 

Dr. Peppernél különböző rémes dolgok történtek. Először is: nincs oda a levesért. Aztán szegény ennek ellenére mégis összadobott egy ígéretes paradicsomlevest, erre mi van? Szerkesztés közben elrepült a poszt a cybertérbe. Aztán meglett mégis. Erre belekapaszkodott a karma karma, ennek következtében súlyos géprongálást követett el (pedig a Férj már régen megmondta!), lezúzta a laptopját. Ez már nekem is sok volt, ennyi technikai bajsággal a hátam mögött:) Hogyan lett ebből mégis VKF poszt, elolvashatjátok nála.

 

Lorien volt az én egyik titkos "befutóm", biztos voltam benne, hogy nem hagyja hidegen a téma. Zászlójára hímezve ez áll: Ha szombat, akkor hal! Ennek jegyében készült a pikáns halleves, nem hétköznapi fűszerekkel ötvözve. Kicsit csípős lett, de tuti biztos, hogy sokan állnának sorban érte ha valahol kifőzdét nyitna.

Másik pályaműve a tyúk-és-tojás problémához hasonló kérdés elé állítja, majd ezen bölcsen túltéve magát  nekikezd a marhahúsleves előállításának. Érlelt marhafartőnél nem adja alább, és azt sem bánja, ha túltermelési válság fenyegeti a konyhát. Akinek a leves receptje nem elég, megtudhatja a májgombóckészítés titkait is.  Alapos és szakszerű. Vagyis hozza a megszokott formáját:)
 

A következő írás az indiai gasztronómiába kalauzol. Mennyei Mignon lencseleveséhez sem kellenek különös, nehezen megszerezhető dolgok, a végeredmény pedig magáért beszél. Aki eddig idegenkedett az új ízektől, a recept alapján most kipróbálhat egy egyszerű , mégsem hétköznapi levest.

 

folyt.köv.

Paszternákos mulligatawny vadrizzsel (Zsófi foodblogja)

A mulligatawny számomra határozottan irish csengése ellenére tamil szó (jelentése: borsos víz), egy anglo-indiai, kurkumától sárga levest jelöl, ami általában csirkehúst is tartalmaz. Ez itt egy vega verzió paszternákkal, a már emlegetett Paul Gayler könyvből. Egyrészt segített a nagy piaci elragadtatásban egyszerre bezsákmányolt hatalmas paszternákmennyiség legalább egy részének eltüntetésében, másrészt, hála neki, végre nem maradok le már megint a VKF-ről. Végül, de nem utolsósorban: nagyon finom, selymes, komplex ízű leves. A vadrizst máskor is fogom levesbetétként használni, egyébként a sarki DM-ben vettem. Nagyon jó lett volna a tetejére egy kis koriander, de erről beszerzési nehézségek következtében kénytelen voltam lemondani :(


5 dkg vadrizs
5 dkg vaj
1 hagyma
1 gerezd zúzott fokhagyma
fél kg paszternák
fél tk kurkuma
1.5 ek currypor
1.5 l alaplé
1 zöldalma
1.25 dl kókusztej

1. A vadrizst leöblítem, fél liter vízben felteszem forrni, miután felforrt, alacsony lángon főzöm, amíg megpuhul (30-40 perc).
2. Ezalatt vajon megdinsztelem a felkockázott vöröshagymát a fokhagymával, pár percig pirítom, közben meghámzom és felkockázom a paszternákot, majd ezt is hozzáadom, a kurkumával és a curryporral egyetemben. Pár percig kevergetem.
3. Hozzáöntöm az alaplevet és a meghámozott, felkockázott almát. Lassú tűzön kb. 40 percig főzöm.
4. Összeturmixolom, beleöntöm a kókusztejet, forrásig felmelegítem (a kókusztejjel már ne forraljuk fel). Vadrizzsel, további kókusztejjel meglocsolva tálalom.