csevap csicsa



Csevapcsicsa vagy kebab (ossza be mindenki magának) (Egész évben eperszezon)

A török, horvát avagy arab és egyéb étkezdékben valahogy sosem próbáltam ki eme ételt. Ehhez S tockholmig kellett utaznom, ahol a testvéremék ismertettek meg vele még évekkel ezelőtt, ahol bulgurral , ajvárral és olívakrémmel ettük

Csevap(csicsa) Leszkováci módra (Horasz konyhája)

Mint már említettem kedvelem a munkahelyem, többek között azért is mert néhanapján elkap minket az őrület és munkahelyünkön főzünk. Adott egy kontaktgrill és egy rezsó, ezekkel pedig mindent meg lehet oldani. Jellemzően natúr hús, valamint friss saláta a menü, próbálunk az egyszerűbb ételeknél maradni, mert bár a grill és a rezsó mindenre elég, meglehetősen melós 18 emberre főzni velük. Múlt hét péntek csevapot, ezt az ismert szerb ételt készítettük, amely ezen a néven ugyan szerb, de gyakorlatilag az egész Balkánon elterjed, más-más neveken.

Kismillió receptje található, de a lényeg mindegyikben az, hogy többfajta húsból készül, általában marha, sertés, birka hármasból. Mivel a birkát nem mindenki szereti ezért mi kihagytuk, és az alábbi hozzávalókat használtuk:

  • 2,5 kg kétszer darált marha felsál,
  • 2,5 kg darált sertéscomb,
  • 1 kg apróra vágott lila hagyma,
  • Fél fej apróra vágott fokhagyma,
  • 5 ek só,
  • 2 zacskó fekete bors.

A recepttel könnyű dolgunk van, ugyanis van egy Bácskában született kollégánk, Csaba aki mindenképpen eredeti forrásnak számít csevap ügyben, ő mesélte nekünk, hogy a csevapba északon nem raknak hagymát, ez a verzió Leszkovác (jelentős dél-szerbiai város) környékén elterjedt.

A hozzávalókat Laci kollégám jó alaposan összekeverte, méghozzá egy tiszta szemetes zsákban, mivel 5 kg hús megkeveréséhez egyszerűen nincs megfelelő nagyságú tálunk. A masszát jó egy órát pihentettük, majd kis kolbászvastagságú rudakat formáltunk belőle, és elkezdtük kisütni. Azt kell mondjam kicsit lassan haladtunk, így Csaba kollégánk javaslatára a kolbász forma helyett, tenyér nagyságú vékony darabokat kezdtünk formálni a húsból, ez az ún. pjeszkavica. Tartalmában ugyanaz, csak formájában más. A hús mindkét oldalát 3-4 percig sütöttük, kb. 40 perc után a három csukott ajtó ellenére elkezdtek kiszivárogni az illatok, a kollégák meg befelé a konyhába. Csaba kollégánktól ekkor kaptuk a legnagyobb dicséretet: „Srácok olyan illat van itt, mint egy čevapdžinica-ban (csevapdzsinica – csevap sütőde, kvázi egyfajta gyorsétterem, mint nálunk a gyrososok.)”.

Köretnek a Laci kollégám által előző este elkészített klasszikus hagymás ecetes burgonyasalátát ettük. A kicsit pikáns csevapot, pjeszkavicat kitűnően egészítette ki a hideg, ízeiben összeérett saláta. Pukkadásig ettük magunkat (kicsit túlkalkuláltuk a hús mennyiséget), majd a húst jófajta rétesekkel dugóztuk le, melyet másik Laci kollégánk szállított egy rétesestől. Ezután gondolatainkba mélyedve filozofálgattunk a magyar munkavállalók sanyarú sorsáról.

A magyar munkavállalók sanyarú helyzete – Kori, gulyás, sajtos kifli (Horasz konyhája)

A gazdasági válság a 2009-es évben még inkább megsanyarítja a magyar munkavállalók helyzetét, mivel azonban a kollégákkal a tőzsdére hatni nem tudunk, úgy döntöttünk: elmegyünk korcsolyázni. A korcsolyázás mint esemény lehetőséget adott nekem arra, hogy a magyar munkavállalók nehéz helyzetét bemutató cikksorozatomat az idei évben is folytassam, talán emlékeznek a kedves Olvasók, hogy a tavalyi év is milyen nehéz volt. Igazi szerb recept szerinti csevapcsicsát kellett enni , aztán pedig Russzija Sztandard vodkát erőltettek le a torkunkon, kaviár kíséretében , a helyzetet tovább súlyosbította az Ausztriában zajló háromnapos túra , valamint Nagyirtáspusztán eltöltött hétvége , ahol a kelő nap fénye a jakuzziban talált minket.

Szent Orbán Hotel – Kóspallag-Nagyirtáspuszta (Horasz konyhája)

A magyar munkavállalók sanyarú helyzetét bemutató poszt sorozat ez évben utolsó tagjához érkeztünk (2007_1, 2007_2, 2008_1, 2008_2, 2008_3, 2008_4). A cég minden évben az utolsó negyedévi hajtás előtt tart egy kétnapos, oldalbordás csapatépítést, ez egy darab évértékelő és a jövő évet tervező megbeszélésben merül ki. Minden más a két nap alatt csak pihenés, móka és kacagás. Idén a Börzsönybe mentünk a Szent Orbán Erdei Wellness Szállodába, ami gyönyörű helyen terül el, és a felhasznált természetes anyagoknak köszönhetően kitűnően illeszkedik a környezetbe.

Megérkezés után rögtön túrázni indultunk, bejártuk a környező kisebb nagyobb dombokat. Az ebéd svédasztalos megoldásban zajlott, minden finom volt, viszont a sárgarépa lepényke juhsajttal egészen zseniális. Ez egyfajta sárgarépa lepcsánka (tócsni), a tetején juhtúróval/sajttal. Mivel a hotel környékén bőven található vad és gomba, eme kettő ételféle elkészítésében a konyha / chef nagy gyakorlatot mutat, változatos elkészítési és tálalási módokkal találkozunk a nap során.

Vacsorára az alábbi ételsort kóstoltam végig:

Fácánhús leves

Semmi különös, ízletes, finom, de nem kiemelkedő. A nagy létszám miatt kicsit langyosabb mint ahogy szeretem, de nem akarom a felszolgálók vérét szívni.

Roston libamáj karamellizált ananászkarikákon, fenyőmaggal, burgonypürével

A libamáj tökéletes állagú és ízű, viszont az ananászkarika biztosan konzerv, karamellizálásnak, grillezésnek nyoma sincs, a tányér szélére kerül, amíg a libamájat élvezem. A burgonyapüré igazi burgonyából készült, könnyű, krémes, a tányéron található még valamilyen mézes, balzsamecetes mártás, amibe igazán belefért volna még néhány csepp balzsamecet, így nagyon édeskés. Az étel 4 pontot kap az 5-ből az ananász miatt, üzenem a konyhának, hogy nyugodtan elhagyhatják.

Kávés finomság

Babapiskóta kávés krémmel borítva, illetve vanília öntett, együttesen kellemes kapucíner hatás, könnyed, finom.

Összességében a konyha jól teljesített, mondjuk egy négycsillagos szálloda éttermétől – azt gondolom – ez el is várható. Meg kell említenem a másnapi reggelit, amely klasszikus kontinentális reggeli volt, azonban a rántottát például frissen készítették, nem pedig hőtárolós edényben hagyták aszalódni. A kedves vendéglátósok igazán elgondolkodhatnának azon, hogy nem éri-e meg jobban egy konyha segítőt odaállítani egy hordozható platni elé, friss rántott készíteni, mint vacak hideg valamit adni a vendégeknek.
 

A szállodához wellness részleg tartozik, gőzkamrával, szaunával, aromaterápiás szobával, többféle zuhanykabinnal. A túra valamint a megbeszélés fáradalmait itt pihentük ki egészen éjfélig, amikor is előkerültek a paklik és beindult a hajnalig tartó kártyázás.

Vasárnap reggel korán elhagytam az ágyat, így a kültéri jakuzziban ülve figyelhettem meg a napfelkeltét, így S. kollégámmal ismét alkalmunk adodott egy, a magyar munkavállalók sanyarú helyzetét taglaló beszélgetésre.

Az én százas listám (zsannamanna)

A bejegyzést még tegnap kezdtem írni. Azóta Ági listája hatalmas karriert futott be. Most akkor én is közzéteszem a sajátomat, mint ahogyan annyian már. És mint sokunknak, nekem is Ági listája volt a szimpatikusabb. Az eredeti sajnos túl sok olyan ételt tartalmaz, ami kimaradt az életemből – és a konyhámból.

Van néhány szabály:

Vastagon szedni, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne. Ha már etted, de köszönöd, soha többet, akkor vastagon szedni és áthúzni. Ha szívesen megkóstolnád, akkor hagyd simán!

1. Ajvár – Az ajvár paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás, amit leginkább húsok mellé kínálnak, de salátát is ízesíthetnek vele./Wikipédia/ – azt hiszem, ezt kipróbálnám.

2. Aszú – szeretem, de csak módjával.

3. Bableves csülökkel –füstölt csülökkel az igazi! Édesanyám istenien főzi!

4. Baklava – már régóta szemezek vele, alkalomadtán miért ne?

5. Baracklekvár – mostanra már főzni is megtanultam. A Fiúk is nagyon szeretik, de csak a házit.

6. Bárányhús – alkalmanként.

7. Barátfüle – leginkább a menzán. De az nem olyan finom, mint a Nagyié volt. Itt az ideje megtanulni ezt is!

8. Békacomb rántva – esetleg ha nem tudom, mit is eszek.

9. Birsalma sajt – nagyon édes, de azért igen, máskor is!

10. Bodza szörp – leginkább saját készítésűt.

11. Borsóleves – csirkeaprólékkal, házi tarhonyával, nyami!

12. Bundás kenyér – elég gyakran, reggelire, és a férjem készíti!

13. Burek – azt hiszem ízlene! Imádom a túrót.

14. Cékla saláta – kóstoltam már, de nem kötöttünk barátságot.

15. Csalántea – semmi kifogásom ellene!

16. Csevapcsicsa – Még nem, de ami késik, bekövetkezik!

17. Csicsóka – Terem a kertben. Leginkább nyersen szeretjük, de főztem már belőle levest is.

18. Csiga – valaki azt írta, hogy ez fejben dől el. Nálam eldőlt. Nem hiszem, hogy bármivel rá tudnának venni…

19. Csirkeláb a húslevesből – Imádom! Nálunk ez a legkapósabb J

20. Disznósajt – A jó házi disznósajt! De finom is tud lenni! No majd disznótoros időben!

21. Erdei gombák – csiperke, őzláb, májusi pereszke, laska – gyerekkoromban sokat ettem. A párom nem szereti a gombát, ritkán főzök még boltit is. Leginkább a szüleimnél eszek gombás ételeket.

22. Esterházy torta – nem ez a kedvenc tortám, de egy szelettel bármikor! Akár most is J

23. Fagyasztott halrudacskák – a gyerek kedvence. Így én is. Van az úgy, hogy nincs az ember lányának ideje főzni…

24. Fánk – szalagos, könnyű, jó sok lekvárral. Régen sütöttem már. Hamarosan következik.

25. Fasírt – akár húsból, akár szójából, akár zöldségből készült, jöhet!

26. Finomfőzelék – ha lehet, inkább kihagyom!

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – nyammm!

28. Fonott kalács – ezt is ideje lenne már sütnöm!

29. Főtt csöves kukorica – nyáron, frissen. Fagyasztóból nem.

30. Gulyásleves – ha muszáj!

31. Gyümölcsbor – meggy, szeder, ribizli és csipkebogyó. Finom!

32. Hagymaleves – cipóban? Isteni!

33. Halászlé – Nagyon szeretem!

34. Jeges kávé – forrón sokkal jobban ízlik

36. Káposztás tészta – sósan, borsosan, jaj, de fionom!

37. Kapros tökfőzelék – ez a kettő együtt: brrr!

38. Karalábé – nyersen

39. Kaszinó tojás – azok a nyolcvanas évek! Szerettem, mostanában mégsem készítek soha.

40. Kecsketej – inkább a sajt, ha már választani lehet!

41. Kemping sajt a tömlőből – de csak a natur!

42. Képviselőfánk – ha valaki elkészíti…

43. Knédli – Miskolc mellett nagyon finomat ettem!

44. Kocsonya – de csak a leve! J

45. Kókuszgolyó – meggy nélkül! Keresztanyám kristálycukorba hempergeti. Hétvégén elkészül, azt hiszem.

46. Kovászos uborka – zsíros kenyérrel is

47. Körömpörkölt – jó cuppogósan, kézzel

48. Körözött – tojással, sok hagymával, piros paprika nélkül

49. Krémes – a házi az igazi!

50. Krumplipüré – tejjel, margarinnal, habverővel felverve. A Fiúk kedvence

51. Krumplis tészta – leginkább betyárosnak, vagy slambucnak.

52. Lecsó – kizárólag rizzsel

53. Lekváros bukta – éhes vagyok!

54. Libamáj – minden mennyiségben! Hagymával, vagy fokhagymásan

55. Lóhús – kolbászt már ettem.

56. Madártej – bármikor!

57. Majonéz – bolti is, házi is

58. Mákos guba – a télen ettem egy rendezvényen

59. McDonald’s Big Mac Meal – csalódás volt. Nem ér annyit, mint az ára…

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – menzán az igazi, de szoktam itthon is. És pirított grízzel!

61. Muszaka – egyszer talán…

62. Nyúlhús – rántva is, pörköltnek is jöhet

63. Őszibarack befőtt – a bolti is tud finom lenni, de amit én készítek, az az igazi!

64. Pacal – a család egyik kedvence, én nem igazán…

65. Padlizsánkrém – nem lett belőle szerelem

66. Palacsinta – naná! Édesen és sósan is!

67. Pálpusztai sajt – még nem volt szerencsénk

68. Paradicsomos káposzta – írtam már a paradicsomhoz fűződő mély ellenszenvemről

69. Párizsi – ha minőségi!

70. Pilóta keksz – szétszedve: előbb a krém, utána a felső rész, és végül az alja!

71. Pogácsa – Nagyikámé utolérhetetlen! De próbálkozom!

72. Puding – bármikor jöhet, de nem dobozos

73. Puliszka – igen! Nagyapám főzött sokat. Mostanában én is.

74. Rántott hús – még jó! Van egyáltalán olyan aki nem?

75. Rakott krumpli – füstölt kolbásszal, sok tojással…

76. Rácponty tejföllel – a koleszban sokszor volt ez a vacsora

77. Sárgarépa krémleves – még kipróbálásra vár!

78. Somlói galuska – a sógornőmé

79. Sóskaleves – de nyersen sokkal jobban szeretem!

80. Sült gesztenye – ez is Nagyika öröksége

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – volt már olyan is

82. Sült tök – nyamm!

83. Szilvapálinka – inkább, mint a „körömlakk”! De csak az igazán finom, házi

84. Szilvás gombóc – leginkább szilvalekvárral.

85. Szőlős rétes – kipróbálásra vár

86. Sztrapacska – nem hagyott bennem mély nyomokat

87. Tatár beefsteak – egy régi szerelmemmel, Debrecenben a Gödörben.

88. Tintahal – pizzán volt már szerencsénk egymáshoz

89. Torma – Csíp, nem szeretem. – szó szerint, mint Ági

90. Töki pompos – nézegetem már egy ideje a receptet a gasztro blogokon. Egyszer, hamarosan

91. Töltött káposzta – anyukám készíti a világ legfinomabb töltött káposztáját. Kaporral és egy kis füstölt hússal megbolondítva!

92. Töpörtyű – Igen, igen, igen!

93. Túró Rudi – bevallom, igen!

94. Túrós tészta cukorral – Inkább sok pörccel. – ismét csatlakozom Ágihoz!

95. Vaddisznó pörkölt – kizárólag bográcsból! J

96. Véres hurka – nálunk a disznótoros része. De nem tartozik a kedvenceim közzé!

97. Virsli – mindig van itthon.

98. Zöldbab – ha muszáj! De a rakott zöldbabot nagyon szeretem!

99. Zúzapörkölt – bármikor jöhet!

100. Zserbó – ismét a sógornőm sütijére szavazok!

És van még néhány különlegesség, amit más listákon nem láttam, de a véleményetekre kíváncsi lennék:


+1 kakas töke pörkölt – először étteremben ettem. Ha hozzájutok az alapanyaghoz, itthon is elkészül

+2 lekváros kenyér kolbásszal – a férjem kedvence, én nem tudnám megenni.

+3 töpörtyűs pogácsa tésztájából készült szilvalekváros papucs – szintén a férjem kedvence, de ezt én is megeszem. Bár a pogácsa magában finomabb J

+4 kacsazsíros kenyér tejföllel, lila hagymával – ez az én kedvencem

A top 100 (nálam) (max konyhája)

Láttam már Horasznál az Ő 100-as listáját, de azon sok volt amiről még halvány lila dunsztom sem volt, ezért mindig csak kerülgettem.

De most Áginál(aki főz) megtaláltam a magyaros verziót és belekezdtem, először az olvasásba, majd a válaszolásba. Kemény egy óra volt, de azt hiszem megérte.

Azt szeretném kérni, hogy aki innen kap ingerenciát a kitöltésére, az kérem dobjon egy kommentet ide.

Használati utasítás, jelöljük vastagon szedettel, amit az ember már kóstolt, és áthúzni, amit soha nem enne.

Miután mind a százhoz volt szerencsém, Ági után szabadon én sem emelném ki az összeset. 

TOP 100 by max:

1.      Ajvár – Imádom csinálni is, és enni is (ezt biztosan sokszor el fogom mondaniJ), és az idei reprodukciók hasonlítottak ahhoz amit a dalmát tenger parton ettünk.

2.      Aszú – A folyékony arany, és csak úgy beszélgetéshez, lelki barátokkal, bár egy kicsit drága.

3.      Bableves csülökkel – vitaindító kérdés, nyers vagy füstölt légyen a csülök, végül is mindegy

4.      Baklava – Törökországban ettem, azóta is azt keresem

5.      Baracklekvár – Anyukámtól és császármorzsa!!

6.      Bárányhús – szeretem de nem vagyok az a nagybetűs rajongó

7.      Barátfüle – Most megenném, szilvalekvárost

8.      Békacomb rántva – „Annyira ez sem volt különleges”, direkt bent hagytam Ági kommentjét, mert egyezik a véleményünk, nem estem tőle hasra

9.      Birsalma sajt – Anyukám szokott csinálni, keményre, nagyon jó a gyümölcskenyérbe, de buktába sem kutya

10.  Bodza szörp – nyáron sokat ittunk-ettünk granítaként, imádom

11.  Borsóleves – egy kanál tejjel, és már süt is a nap

12.  Bundás kenyér – Nem is rossz ötlet vacsira, Cicaanya specialitása, de én eretnek módon megsózom.

13.  Burek – Ezt is a dalmát emlékként keresem, de azt hiszem megpróbálom reprodukálni.

14.  Cékla saláta – hah ezt elcsesztem, Cicaanya készített volna nekem frisset, és én lemondtamL

15.  Csalántea – csak ha az életem függ tőle, rohadt fű szaga van

16.  Csevapcsicsa – Szervánszky Laci bátyámmal, Soltvadkerten, autentikus helyen, örök emlék

17.  Csicsóka – utána kell néznem, sokat emlegetjük

18.  Csiga – már majdnem találkoztunk, de elmaradt, de meg lesz az még, bár…

19.  Csirkeláb a húslevesből – imádom a gondolkodós-szopogatós dolgokat

20.  Disznósajt – puha fehér kenyér, alma és egy darabka presszbors, esetleg sült krumpli

21.  Erdei gombák – vargánya az őrségből, vagy szegfűgomba Anyutól, aromás és isteni

22.  Esterházy torta – dió, dió és dió, jöhet

23.  Fagyasztott hal rudacskák – hát ha tényleg nincs más…

24.  Fánk – szalagos és baracklekvárral

25.  Fasírt – gombócban piszkos (petrezselymes) újkrumplival

26.  Finomfőzelék – néha megenném, menza-retró díjnyertese

27.  Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Firga barátom tud istenit, a Nagynéném meg díjnyertest, én meg jól tudom enni

28.  Fonott kalács – kezdünk gyakorolni, fonottat, megígértem az olvasóknak, hogy a 4-es fonást felrakom

29.  Főtt csöves kukorica – mindig a fogam közé megy, és nehéz kiszedni

30.  Gulyásleves – pogácsával, komplett ebéd

31.  Gyümölcsbor – meggy, de vigyázni, alattomos, meleg helyen nagyot tud ütni

32.  Hagymaleves – lehet simán, lehet tejszínnel, egy pirított bagettel

33.  Halászlé – most megenném, mindegy hogy bajai, szegedi, csak jó legyen

34.  Jeges kávé – vitaindító, fagyival, hideg kávéval, jéggel, friss kávéval, jeges vagy frappé..

35.  Kakashere pörkölt – Villány. Márton napja, Wunderlich Lojzi bátyám pincéje, kapros túrós galuskával, ez is feledhetetlen.

36.  Káposztás tészta – zvekedli, és rápirítva a sütőben

37.  Kapros tökfőzelék – régen csináltam, akár hidegen is megenném

38.  Karalábé – levesbe, vagy töltve, de lehet csak úgy rágni is

39.  Kaszinó tojás – Party kellék, néha-néha, de nem ugrok rá

40.  Kecsketej – ebből lesz a fincsi sajt

41.  Kemping sajt a tömlőből – ideális szósz alap, de mehet a szendóba is

42.  Képviselőfánk – mecerás csinálni, de megéri

43.  Knédli – annak idején a cseh barátunk szokta hozni, de meg is csinálom, ha megkívánom

44.  Kocsonya – évekig citrommal ettem, de mostanában a tormával a menő, az unokaöcsém augusztusban megkívánta, így Anyu nekünk is főzött, lassan itt a szezonja

45.  Kókuszgolyó – meggy nélkül, de tonna mennyiségben

46.  Kovászos uborka – jöhet, bármihez, de egy adag sült keszeggel és fehér kenyérrel

47.  Körömpörkölt – imádtam, de a doki távolságtartásra ítélt, azóta kerülöm

48.  Körözött – érik a hűtőben, hagyma lekvárral, ez is vacsora alap

49.  Krémes – házi, házi a SütisNorbitól, vagy tiroli

50.  Krumplipüré – tej, vaj, és habverő, csomómentesre, porból sosem, inkább nem kérek

51.  Krumplis tészta – ecetes uborkával

52.  Lecsó – tarhonyával, hússal, virslivel, tejföllel, tojással, de lehet fehér kenyérrel is, csak legyen

53.  Lekváros bukta – sütni kéne

54.  Libamáj – aktuális média szereplő, csak ne lenn ilyen bazi drága

55.  Lóhús – egyszer már ettem, de nem emlékszem rá

56.  Madártej – Örök szerelem, de keveset találkozunkJ

57.  Majonéz – állandó szereplő, szerves része a konyhánknak

58.  Mákos guba – mézzel, alapmű

59.  McDonald’s Big Mac Meal – nem bírja a gyomrom a pálmazsírt, így csak salátát szoktam enni, vagy almás táskát

60.  Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – menza-retró alapmű, kb. 20 éve nem ettem

61.  Muszaka – nehézkes, és ez is azeredetiajó kategória

62.  Nyúlhús – Kitti és én fogyasztjuk, elég gyakran sütünk, de Anyukám befujtott nyula a csúcs 

63.  Őszibarack befőtt – light verzió, vannak ételek amihez ezt kell enni

64.  Pacal – alapmű, hála az égnek Cicaanya is szereti, de nem készítem, csak eszem!!

65.  Padlizsánkrém – ezt is csinálni kellene, szintén alapmű

66.  Palacsinta – lekvár, kakaó, túró, hús, puding…de úgy jó magában is

67.  Pálpusztai sajt – egyedül a hegytetőn, egy szelet rozskenyérrel

68.  Paradicsomos káposzta – oldalassal és egy kis füstölttel…

69.  Párizsi – ideális szendvics alap, de csak minőségi, jöhet rántva is

70.  Pilóta keksz – az sem olyan mint régen, de azért jöhet, szét szedni, és ízenként enni, jó móka

71.  Pogácsa – tömény emlékezés, Garffyka barátság pogija, a Bence pogácsa, alapmű, és a jót meg kell becsülni

72.  Puding – frissen sült ampallal (amerikaipalacsinta), vagy pohárba

73.  Puliszka – régen ettem, fel kell eleveníteni az emléket, a Morzsikáknál gyakori vendég

74.  Rántott hús – a legújabb szerelem: csirkecombfiléből, de egy jó winersnitzel is jöhetne

75.  Rakott krumpli – minden verzióban jöhet, alapmű (ez is)

76.  Rácponty tejföllel – jajjjaj elvesztem, ide most azonnal

77.  Sárgarépa krémleves – ettem már, de semmi emlék, újrapróbálni!!!

78.  Somlói galuska – Soma szerelme, fagyiból sem utolsó

79.  Sóskaleves – kusza emlékek, lehet hogy újra kellene ezt is?

80.  Sült gesztenye – macerás a pucolása, ezért inkább Cicaanya gesztenyés tortája

81.  Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – régi húsáruházas emlék, tapolca, puha fehér kenyér, mustár és egy traubi

82.  Sült tök – néha megy, néha nem

83.  Szilvapálinka – Néha kell egy-két-hár…. Pohárka és a társaság

84.  Szilvás gombóc – hajlamos vagyok a kiegyezésre, lehet barackos is

85.  Szőlős rétes – jól sikerült, ismétlés a tudás….

86.  Sztrapacska – juhtúró, pirított szalonna, tejföl és fél óra önfeledt emlékezés

87.  Tatár beefsteak – régen volt, mindenki szereti, ismételni!!!

88.  Tintahal – egyszer ettem egy paradicsomos raguval, azóta is ennék még

89.  Torma – kalács, főtt sonka és tojás és újhagyma

90.  Töki pompos – nálunk péti pite néven állandó fellépő

91.  Töltött káposzta – ide vele, most, most akarom, (ez volt a hiszti)

92.  Töpörtyű – frissen sütve, pogácsa, minden verzió jöhet

93.  Túró Rudi – házi verziók voltak a vkf!-en azóta nem kívánom a boltit

94.  Túrós tészta cukorral – „Inkább sok pörccel” támogatom!!

95.  Vaddisznó pörkölt – dödöllévelJ

96.  Véres hurka – májas hurka és a sült kolbász, kenyér és ecetes almapaprika

97.  Virsli – bármilyen verzióban, de csak minőségit

98.  Zöldbab – leves, főzelék, rakott és rántott, izgalmas és sokoldalú, imádom

99.  Zúzapörkölt – nokedlivel és kanállal, ide vele

100.  Zserbó – a Soma másik nagy szerelme, ünnepek állandó kísérője, alapmű (bár ettem már sok pocsék verziót is), hála az égnek Anyu és Cicaanya is istenit tud készíteni

 

Nos hát ez volna, bár minden alkalommal találok benne olyat amit átírnák, ezért mentem és postolom.

Ági listája (KataKonyha)

Olvastam a listákról, de nekem a külföldinél sűrűn kellett volna a guglit használni, ezért a magyarított mellett döntöttem.

Arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen én majdnem mindent szeretek. Ezért nehéz, amikor fogyizni kéne, mert annyi finomságról kell lemondani.

Tehát jöhet a lista:

1. Ajvár – Én is készítetem már egy változatot, kenyérre kentem – szeretem.

2. Aszú – Mostanában nem is kóstoltam, régen szerettem, ma már a szárazabb borok jobban ízlenek, de a tokajival mindig tudok kivételt tenni :)

3. Bableves csülökkel – Imádom, sűrűn és sok zöldséggel

4. Baklava – Még sosem kóstoltam

5. Baracklekvár – Hagyományosan, kavarva, sűrűre főzve, mindig…

6. Bárányhús – Semmi bajom vele, de alig ettem még.

7. Barátfüle – Anyukám szerencsére néha még készíti, én évekkel ezelőtt próbálkozam utoljára..tényleg, meg kéne már tanulni elkészíteni…

8. Békacomb rántva – Nem tudom eldönteni, hogy megkóstolnám vagy nem. Inkább nem húzom át…

9. Birsalma sajt – Nagyon szeretem.

10. Bodza szörp – Az idén anyósomnak főztem a sűrű változatát, mert a család nem volt hajlandó meg sem kóstolni, neki viszont örömet szereztem vele.

11. Borsóleves – Imádom.

12. Bundás kenyér – Nagyon szeretem, csak ne legyen rajta cukor (amit a férjem tanított a gyerekeimnek, de leszokóban vannak, úgy láttam)

13. Burek – Fiiiinom dolog!

14. Cékla saláta – Nagyon szeretem.

15. Csalántea – Ittam régen, de nem emlékszem az ízére.

16. Csevapcsicsa – Ami füstösen vagy kormosan sül, szerintem csak jó lehet!

17. Csicsóka – Tavaly ettem először, jó volt, csak ne kellett volna annyit vacakolni a tisztításával.

18. Csiga – Hasonló a hozzáállásom, mint a békához, de ezt tán áthúzom.

19. Csirkeláb a húslevesből – Meg lehet enni…

20. Disznósajt – Én szoktam vagdosni a húsokat bele, úgyhogy látom, mi van benne, ezek után mi bajom lehet vele?!

21. Erdei gombák – Sajnos ritkán jutok hozzá, pedig nagyon jó az ízük.

22. Esterházy torta – Édeset bármikor (sajnos), de nem ez a kedvencem.

23. Fagyasztott halrudacskák – Csak ha nincs más, és nagyon halat ennék.

24. Fánk – Sok-sok baracklekvárral!

25. Fasírt – A fiam kedvence, de én is szeretem.

26. Finomfőzelék – Régen útáltam, de amit én csinálok, azt szeretem.

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Imádom! Egy felet meg is tudok enni belőle, de érdekes módon több már nem megy…

28. Fonott kalács – frissen vajjal, illetve másnaposan pirítva vajjal és lekvárral

29. Főtt csöves kukorica – jöhet

30. Gulyásleves – Sok zöldséggel, marhahúsból, sűrűn.

31. Gyümölcsbor – Van egy 18 éves kori emlékem, amikor unokahúgommal jól megkóstoltuk…de most is szívesen elfogadnám!

32. Hagymaleves – Szeretem.

33. Halászlé – Ahogy a férjem főzi, sűrűn és csípősen, az király!

34. Jeges kávé – Megiszom, de melegen jobban szeretem.

35. Kakashere pörkölt – Még nem ettem, de kakaspörköltben már volt „alkatrész”. Különösebben nem izgat, rajongani nem tudnék érte, de megenném, ha azt raknák elém, pénzt nem adnék érte.

36. Káposztás tészta – cukorral

37. Kapros tökfőzelék – Felnőttként nagyon megszerettem, főleg ha én főzöm, és teszek bele egy kis paprikát (édeset és csípőset is) és paradicsomot.

38. Karalábé – Ezt is megszerettem, tejfölösen isteni, levesnek és töltöttnek is.

39. Kaszinó tojás – szeretem

40. Kecsketej – Érdekes íze van, de semmilyen tejért magában nem rajongok, inkább a belőlük készült savanykás termékekért, abból viszont bármennyit meg tudnék enni!

41. Kemping sajt a tömlőből – Semmi bajom vele.

42. Képviselőfánk – Ez is édes, azt is szeretem.

43. Knédli – Nálunk otthon tiltólistán van, de én szívesen megenném bármikor.

44. Kocsonya – Karácsonykor az én reszortom, anyukámtól vettem át. Anyósom azóta nem főzi, mióta az enyémet kóstolta, azt mondta, az enyém jobb. Én szeretem nagyon.

45. Kókuszgolyó – A férjem semmi kókuszosat nem eszik, ezért évek óta nem pöndörgettük, de a lányom biztosan örülne, ha rávenném magamat.

46. Kovászos uborka – Bármikor, bármennyit…Többek között ezért várom a nyarat.

47. Körömpörkölt – Ha egy kis húsos is van benne, megeszem.

48. Körözött – Jóóó sok lilahagymával szeretem

49. Krémes – Ez sem a kedvencem, de ha vendégségben megkínálnak, szívesen eszek egyet belőle.

50. Krumplipüré – Sok tejföllel és vajjal.

51. Krumplis tészta – tészta vagy galuska, tök mindegy… borsosan, hagymásan, sokat!

52. Lecsó – Szalonnával, házi kolbásszal, csípősen és csak tojással.

53. Lekváros bukta – Szilvalekvárral.

54. Libamáj – Sajnos nem sokat ettem még, van még mit pótolni.

55. Lóhús – Nem emlékszem, hogy ettem volna, de nem hiszem, hogy bajom lenne vele.

56. Madártej – Most tökéletesítettem a bele való hab készítését végre, úgyhogy ezentúl sokkal többet lesz nálunk.

57. Majonéz – Tudom, nem trendi, de nekem a boltival sincs bajom.

58. Mákos guba – Saját sütésű gubatésztával, mézzel és citrommal lerakva, az egyik nagy kedvencem!

59. McDonald’s Big Mac Meal – Le vagyok maradva, ezt nem tudom, milyen. A sima hamburgert szeretem.

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – Nagyon szeretem mindkét alkotórészt külön-külön és egyben is.

61. Muszaka – Csak ne legyen nagyon olajos, akkor imádom!

62. Nyúlhús – Ritka vendég nálunk.

63. Őszibarack befőtt – finom.

64. Pacal – Egyszer ettem, lehet, hogy így is marad…

65. Padlizsánkrém – Megint egy nagy kedvenc, pirítóssal.

66. Palacsinta – Édesen vagy sósan, csak sok legyen.

67. Pálpusztai sajt – Régi emlékeim vannak róla, ez is valószínűleg így marad.

68. Paradicsomos káposzta – Semmi bajom vele.

69. Párizsi – Hát… megeszem, de a zsíroskenyeret inkább választom helyette.

70. Pilóta keksz – Gyerekkori szerelem, most sincs vele semmi baj.

71. Pogácsa – Anyukám krumplis pogácsája verhetetlen. Már haladok, a legutóbbi sütésemkor enyhén hasonlított az íze az övéreJ

72. Puding – Inkább a vaníliás, a gyümölcslevesbe sűrítésnek liszt helyett.

73. Puliszka – Jöhet.

74. Rántott hús – Amikor készen van, rájövök, hogy szeretem.

75. Rakott krumpli – Megint egy kedvenc!

76. Rácponty tejföllel – Vendégségben ettem, isteni!

77. Sárgarépa krémleves – Narancsosan, nagyon jó.

78. Somlói galuska – Ez is édesség, úgyhogy jöhet.

79. Sóskaleves – Szerintem még nem ettem, de nem fogok küzdeni érte.

80. Sült gesztenye – Ez jó a télben.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Hű, régen mennyit ettünk, ma már csak házit eszünk, amit mi gyúrunk.

82. Sült tök – Ha finom édes, akkor nyerő.

83. Szilvapálinka – Ha állt már legalább egy évet, akkor jöhet (egyébként a szaga elüldöz).

84. Szilvás gombóc – Erről is anyukám jut az eszembe.

85. Szőlős rétes – Érdekes, ezt sem ettem még, de még előtte vagyok…szőlő most is van itthon.

86. Sztrapacska – Szerintem ez is kimaradt, de tuti, hogy szeretem!

87. Tatár beefsteak – Nemsokára megint kavarunk egyet a szomszédoknak, akik imádják…pssszt!

88. Tintahal – Sajnos még csak a karikásat ettem, de biztos lesz még alkalmam rá.

89. Torma – minél csípősebb, annál jobban szeretem.

90. Töki pompos – Már többször elkövettem otthon, frissen isteni.

91. Töltött káposzta – Jó nagy fazékkal legyen.

92. Töpörtyű – Liba leginkább, a többiből pogácsát sütök.

93. Túró Rudi – Mi baj lehet vele?

94. Túrós tészta cukorral – Hát ezt most már nem…ma már csak sósan, tepertővel, ha lehetne kérni…

95. Vaddisznó pörkölt – Hú, ez is nagyon finom.

96. Véres hurka – Ez is jöhet. Ennél csak a sült vér lehet megosztóbb, de egy évben egyszer disznótorkor azt is megeszem.

97. Virsli – Csak a frankfúrti.

98. Zöldbab – Bármilyen formában, bármennyi. Ezt mindig is szerettem.

99. Zúzapörkölt – A lányom kedvence, és tényleg, de régen főztem neki.

100.Zserbó – Icu szomszédasszonyomé az nagyon finom!

Boszniai ebédek (Égigérő paszuly)

Elindulás előtt örültem már, hogy végre az érett füge nagy mennyiségben, és én egy időben leszünk egy helyen. Így gyakorlatilag egy hétig fügén éltem. Étterembe alig voltam, nem hiányzott. Viszont háromszor nagyon finomat ebédeltem.

Szarajevóban egy olyan helyet kerestünk, ahol szemmel láthatóan helyiek is ültek. Bár a bazárban sok étterem van, kicsit körül kellett nézni, hiszen rengeteg turista volt. Végül egy olyan helyre keveredtünk, ahol fényképes volt az étlap, ami jelentősen megkönnyítette a dolgunkat. Bár kommunikációs nehézségekbe nem ütköztünk, hiszen mindenki beszél angolul. (Összevissza kerültek egymás mellé a képek, talán azért, mert éjszaka tettem-vettem őket. Most ez így marad.)

Az első kép paradicsomos olajbogyós csirke. A csevapcsicsa követi, amit ott mindenki beletömködött a frissen sült lepényekbe a hagymával együtt, és úgy próbálta átharapni a mega-szendvicset. A rizssaláta persze előétel volt, és így jár, aki nem jegyzetel a helyszínen. A dió, mazsola mellett volt még benne valami, amit elfelejtettem. A sütemény adja magát. Minden finom volt, de a Cook kapitány tálja minden képzeletet felülmúlt. A tálon tintahal-tintás rizottó, kis párolt mángold és nyárson sült zöldségek, meg tintahal volt. Ez utóbbi pedig olyan puha, mint a vaj. Álom finom volt, nagyon elégedetten keltünk fel az asztaltól:)

Blagaj volt a következő éttermi állomás. Itt egynyelvű volt az étlap, és miután beazonosítottuk a halakat és a tenger gyümölcseit, úgy döntöttem, hogy azt kérem, aminek a bosnyák neve szimpatikus, legyen bármi is az. Kíváncsian vártam ezek után, mit kapok. Rák volt, nem bántam meg, hogy találomra választottam. A kenyér itt is helyi sütésű volt, kukoricás, és finom. (Már megint majdnem jól laktunk a kenyérrel.) A harmadik képen pljeskavica van kajmakkal, amit szintén helyi készítésű volt. Végül steak következik, amit mondanom sem kell, férfi rendelt, abban lehet a legkevésbé csalódni felkiáltással:)

Végül Makarskában ettem még étteremben. Bár itt is többen voltunk, nem bírtunk ellenállni a grillezett tintahalnak, így mindannyian azt ebédeltünk. Mángolddal és salátával. Annyira finom volt, mint amennyire szép.

Bureket persze többször is vásároltam. A legfinomabb Szarajevóban volt, ott nagyon sok töltelék volt benne. Igazából most kaptam rá, ki fogom próbálni a Hegedűs Gyula utcait.

Boszniai ebédek (Égigérő paszuly)

Elindulás előtt örültem már, hogy végre az érett füge nagy mennyiségben, és én egy időben leszünk egy helyen. Így gyakorlatilag egy hétig fügén éltem. Étterembe alig voltam, nem hiányzott. Viszont háromszor nagyon finomat ebédeltem.

Szarajevóban egy olyan helyet kerestünk, ahol szemmel láthatóan helyiek is ültek. Bár a bazárban sok étterem van, kicsit körül kellett nézni, hiszen rengeteg turista volt. Végül egy olyan helyre keveredtünk, ahol fényképes volt az étlap, ami jelentősen megkönnyítette a dolgunkat. Bár kommunikációs nehézségekbe nem ütköztünk, hiszen mindenki beszél angolul. (Összevissza kerültek egymás mellé a képek, talán azért, mert éjszaka tettem-vettem őket. Most ez így marad.)

Az első kép paradicsomos olajbogyós csirke. A csevapcsicsa követi, amit ott mindenki beletömködött a frissen sült lepényekbe a hagymával együtt, és úgy próbálta átharapni a mega-szendvicset. A rizssaláta persze előétel volt, és így jár, aki nem jegyzetel a helyszínen. A dió, mazsola mellett volt még benne valami, amit elfelejtettem. A sütemény adja magát. Minden finom volt, de a Cook kapitány tálja minden képzeletet felülmúlt. A tálon tintahal-tintás rizottó, kis párolt mángold és nyárson sült zöldségek, meg tintahal volt. Ez utóbbi pedig olyan puha, mint a vaj. Álom finom volt, nagyon elégedetten keltünk fel az asztaltól:)

Blagaj volt a következő éttermi állomás. Itt egynyelvű volt az étlap, és miután beazonosítottuk a halakat és a tenger gyümölcseit, úgy döntöttem, hogy azt kérem, aminek a bosnyák neve szimpatikus, legyen bármi is az. Kíváncsian vártam ezek után, mit kapok. Rák volt, nem bántam meg, hogy találomra választottam. A kenyér itt is helyi sütésű volt, kukoricás, és finom. (Már megint majdnem jól laktunk a kenyérrel.) A harmadik képen pljeskavica van kajmakkal, amit szintén helyi készítésű volt. Végül steak következik, amit mondanom sem kell, férfi rendelt, abban lehet a legkevésbé csalódni felkiáltással:)

Végül Makarskában ettem még étteremben. Bár itt is többen voltunk, nem bírtunk ellenállni a grillezett tintahalnak, így mindannyian azt ebédeltünk. Mángolddal és salátával. Annyira finom volt, mint amennyire szép.

Bureket persze többször is vásároltam. A legfinomabb Szarajevóban volt, ott nagyon sok töltelék volt benne. Igazából most kaptam rá, ki fogom próbálni a Hegedűs Gyula utcait.

Dalmátnak lenni jó! (“saját levében”)

Dalmátnak lenni jó, leszámítva azt a tényt, hogy geopolitikai szempontból az ember egész életében egy lőporos hordón ül. Él. No de annak a hordónak az alsó dongáit ugyebár az Adria nyaldossa, körülötte pedig vidám dalmata kutyák csaholnak.
Azt hiszem ez a képzavar tökéletesre sikeredett…

Dalmátnak lenni jó, mert az ember fazekában egészséges arányban keverednek a szláv, az olasz és a görög gének, valamint mindazoké a népeké is, akiknek kereskedelmi érdekeltségei valaha itt keresztezték egymást.

Dalmátnak lenni jó, mert az ember – dacára a sok turistának és a világörökségnek – nyugodtan tarthatja a szutykos grillsütőjét az ajtaja előtt, amire munka után csak rá kell dobni valami gyenge halat, némi sütnivaló paprikával.

Ha én dalmát lennék, minden nap leslattyognék a helyi halpiacra, fanyalogva mustrálnám a kínálatot, és azt mondanám, hogy „Toni kérem, maga szerint ez friss?! Nekem ne mondja, nem most jöttem a dagállyal!” Aztán mégis vennék néhány csillogó szemű és pikkelyű halat, hiszen „ó istenem mindjárt dél lesz!” De a ribarnicaról hazafelé megpihennék a pečenjarnicánál is, bekapnék ott öt guriga csevapcsicsát, valamilyen jóféle hazai sörrel. És amikor látnám, hogy házi kenyértésztából sült lapos cipóba teszik a finoman fűszerezett hamburgert, mindjárt másként gondolnék korunk átkára, a gyorsételre. Majd elnézegetném a parton, ahogy a nagy hullámok újra és újra kilakoltatják kőlakásaikból az apró rákocskákat, akik ijedten iszkolnak vissza amint lehet. Én is kapnék egy fröccsöt a következő körben, így csuromvizesen mennék haza. Addigra már tényleg dél lenne.

Ha dalmát lennék, én is kőházban laknék, zöldre festeném a zsalugátert, a tetőt hasított mészkőpalával fedném be, a sikátor fölé feszíteném szárító-kötelemet, amit csigával húznék át magamhoz, miután megszáradt és jódos tengerillatú lett a lepedőm. A sikátoromban lakókkal jó viszonyban lennék, áthallatszana hozzám minden örömük és bánatuk, és mindig érezném, hogy mit főztek.

Zsebkendőnyi teraszkertemben padlizsánt és levendulát nevelgetnék, az erős napsütés ellen kiwifából vonnám a kordont a fejem fölé, és amikor délutánonként a hűtött maraschino likőrömet szopogatnám a teraszon, alulról mustrálnám a gyümölcsök érettségét. A bejárat mellett zöldcitrom-fa és fügebokor terpeszkedne.

Ha én dalmát lennék, nekem is lenne egy szupertitkos ajvár-receptem, amit a nagymamitól örökölnék, ő meg az ő nagymamijától, az meg a sajátjától, az meg talán magától Marco Polo dédanyjától, aki Korčulán minden nap a kis Marco kezébe nyomott egy ajváros kenyeret és utána kiáltott: „Aztán ne csavarogj el túl messzire, galambom!”

Ha én dalmát lennék, magam készíteném a rétestésztát, összehaverkodnék valamelyik pásztorral, aki rendszeresen ellátna friss túróval, és a tőle kapott zsíros, sós, erőteljes túrót tenném a tésztalapok közé. Néha rakottan, néha pálmalevél-alakra hajtogatva.

Ha én dalmát lennék, én sem tennék annyi felesleges magánhangzót a vargányába, anélkül is ugyanolyan finom!

Ha én dalmát lennék, kipróbálnám az alábbi receptet, amit a minap találtam ki úszás közben: vennék egy sirályt. E madár sok halat eszik, tehát finom lehet a húsa. A mellét elraknám karácsonyra, a combját bepácolnám fokhagymás olívaolajban. Egy nap múlva rádobnám a rostra, közben makrélából párolással félpuha halhúst nyernék, azt összetörném és főtt krumplival, fűszerekkel, egy sirálytojással halgombócokat készítenék belőle. Amíg sül a comb, kisütném a halgombócokat olajban és mindehhez frissen megroggyasztott fokhagymás mángoldot adnék. A mellet ünnepnapon tintahalas tintamártással tálalnám. Bizonyos, hogy evés közben vendégeim felkiáltanának: Hm, sirály ez a kaja!

Egyébként lehet, hogy valamikor réges régen dalmát voltam, ezt érzem, valahányszor megpillantjuk egymást a tengerrel.

Vasárnapi ebéd, paradicsomos tészta-alapon


Dalmát plafon


Dalmát kerti plafon


Ha én dalmát lennék, hagynám a fenébe a baracklekvárt!


rendezte: Szergej Paradzsanov

Halpiacocska


A stílus maga a hentes!


Friss alapanyag


Sirály a forró műanyagtetőn


Ha én dalmát macska lennék, balkáni gerlét nem ennék!