banyica



Smaky és banyica (Domestic Goddess)

Bolgár bolt is nyílt nemrég a lengyeltől nem messze, amit nagy izgatottsággal és kíváncsisággal vettem észre. Sorra is kerítettük, de alapvetően csalódást okozott, sajnos a választék elég gyér és bár kiéhezetten vártam, hogy legalább egy Astika Lux – amelyből az utolsó dobozt a Balkan Air hazaúti járatáról menekítettem le az akkor még nem férj férjnek :) – begyűjthető lesz, de csak Kamenitza volt. Hasonlóképp borból csak azt az édes vöröset láttam, amit annak idején műanyag pohárból ittunk és sok év távlatából is leginkább hidegrázást idézett fel bennem. Felködlöttek a színes nyomtatóval barkácsolt csomagolású, viccesebbnél viccesebb, piacon vett csokik; emlékszem még apám hitetlenkedő vigyorára, amint meglátta a Dallas teljes szereplőgárdáját sorakozni a táblán :). Hát ilyen sem volt.

Úgyhogy túl sok mindent nem vettünk. Az egyik opusz, amiért szinte reflexszerűen nyúltam, az a smaky volt, amire már nem nyomtatják rá, hogy Smaky, csak a kommersz "7 days Croissant" felirat sorakozik rajta.

"1999. október 14.

A kantinban a nekem már szokásos utazás előtti bevásárlás: smakyk. … Erika még nem szerzett kellő rutint smakyológiában, szegénykém laza csuklómozdulattal 10 db-ot dobált a tálcájára – szent borzalommal figyeltem tevékenységét. Bennem igen hamar felködlöttek régi hányingerek emlékei, mikor már harmadik napja csak az a kérdés hangzott el, hogy "epreset vagy mogyorósat?", úgyhogy remegő kézzel csak 7-re szántam el magam."

Nos, talán ebből is kiderül: a smaky nem jó. Hogy ne mondjam: a smaky rossz :). De vannak ízek, amiket vissza kell hívni nosztalgiából.

Nos, összegezve: elázott, nyomi tészta, kevés töltelék – azt hiszem, a következő 9 évben megint megleszek nélküle :).

A mélyhűtőbe csak kíváncsiságból kukkantottam be, hogy mégis mi lehet ott, ami megéri, hogy ilyen távra elszállítsák, s menten fennakadt a szemem: egykilós, szirenével töltött banyica!

Erikámmal pont nemrég leveleztünk banyica témában, ő sütögette mostanság aktívan ezeket az "éjszakai buli utáni isteni, vajban tocsogó bulgár pékcsodákat". A receptjét elkértem ugyan tőle, de – szemlesütött vallomás következik – ami C&V-nek a kelt, az nekem a rétestészta, nemám frissen, de mirelit formában is. A banyica ennek ellenére az elkövetkezendő 10 évre tervbe van véve, mint egyszer frissiben, enkezemmel készítendő rétestésztából összerakott műalkotás, de addig is nagy boldogan zsákmányoltam egy ilyen csomagot.

Nos, mirelit ide vagy oda, isteni volt, nincs mit szépíteni rajta.  Könnybelábadó szem, bolgár boltnak minden megbocsátva, ezért megyünk legközelebb is.