bébi ételek



VKF! Túrós ételek II. (Ági főz)

Ízbolygó az eddigiektől némileg eltérően, egy hozzávalót, nevezetesen a túrót jelölte meg e havi közös ötletelésünk témájául. Csudajó ötlet, én mégis azt fontolgattam, hogy szégyenemben elbujdokolok.



Zsenge ifjúkoromban két nyarat töltöttem azzal, hogy Kriszta barátnőmmel körbebicikliztük a Ludasi tavat és minden öreg nénihez, bácsihoz becsöngettünk útközben. Néprajzkutatósdit játszottunk ugyanis. És Kriszta témája a tejfeldolgozás volt. Az enyém ugyan a szentelmények, de mégis rendkívül szégyellem magam, hogy az ég egy adta világon semmit sem jegyeztem meg abból, hogyan készül az igazi tejföl, túró, aludttej…


Ráadásul nem vagyok az a mindent házilag megoldó típus, szeretem inkább megvenni a kész árukat. Így aztán eddig eszembe se jutott, hogy különböző tejtermékek előállításával kísérletezzek, megveszem inkább a piacon a kedvenc termelőmtől, amit szeretnék. Most viszont teljesen véletlenül akadtam a házi túró receptjére egy indiai vegetáriánus szakácskönyvben. Annyira egyszerűnek tűnt, hogy ezt most tényleg nem hagyhattam ki.


Házi túró készítése indiai módra


Mi kell hozzá? 1,5 liter tej, 1 citrom leve.


Hogyan készül? A nyers tejet felforraltam, 2-3 perc után lehúztam a tűzről és beleöntöttem a citrom levét. Egy kicsit kevergettem, szépen ki is csapódott aminek ilyenkor külön kell válnia.


Egy szűrőt kibéleltem egy pelenkával (kisgyerekes háztartás előnyei), ebbe öntöttem a kevercset. Amikor kissé kihűlt, kinyomkodtam a levet belőle, amennyire tudtam és egy magas falú tál fölé függesztve egy napra a hűtőbe tettem.


Amikor kibontottam a csomagot, egy szép, fehér, kemény friss sajt lett a jutalmam. Sokkal kevésbé krémes vagy éppen morzsalékos mint a mi megszokott túrónk, az íze pedig kifejezetten édeskés. Jól szeletelhető. Egyetlen bánatom az eredménnyel kapcsolatban annyi, hogy a másfél liter tejből mindössze úgy 15 dekányi, azaz igen picinyke túró nyerhető ki ily módon.


Paneer musalam, avagy paradicsomos, túrós finomság


A fenti módon előkészített túrógömböcből egy autentikus indiai finomság készült, ami lepénykenyérrel vagy akár rizzsel kiegészítve igazi különleges vacsora lehet.


Mi kell hozzá? 2-3 zamatos paradicsom, 1 lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 chili, fél kiskanál fekete mustármag, fél kiskanál garam masala, 1 kiskanál cukor, só, olaj.


Hogyan készül? A paradicsomot és a hagymát apróra kockáztam. Kevés olajon megfuttattam a fokhagymát és a fűszereket, hozzáadtam a többi zöldségeket és addig pároltam, míg jól besűrűsödött. Ekkor beledaraboltam a túrót, amit éppen csak átforrósítottam és már tálaltam is.



Mangós itóka a savóból


Mivel a túrókészítés mellékterméke mintegy liternyi savó lett, azt sem hagyhattam veszendőbe menni. Sokkal savanyúbb ízre számítottam, de ez az opálos folyadék inkább édeskés lett, a tejcukortól. Bár az autentikus mangó lassi joghurttal készül, ezúttal a jéghidegre hűtött savóval turmixoltam össze a mangólevet, 1:1 arányban. Kivételesen finom lett!


Ha pedig valami nagyon Indiára emlékeztető italt szerettem volna kikeverni a maradék savóból, akkor egy kevéske kókusztejet, sót és borsot adtam volna hozzá, illetve egy marék tört jeget, hogy még frissítőbb legyen.

Sült cékla grúz diómártással (àlabeck)

Már régebben is bebizonyosodott, hogy a cékla meg a dió kiválóan összeillenek. Illetve a dió nagyon sok mindenhez illik, a grúz konyhában fontos szerepet játszik, zöldséges, húsos ételekben, no meg persze édességben is. Ehhez 1 kg apró céklát vettem, 4–5 cm átmérőjűeket

Sült zöldség kuszkusszal (Édes kötelesség)

Ismét bebizonyosodott, a legegyszerűbb ételek a legfinomabbak. Egy jó vacsorához nincs szükség többre, mint egy kis kuszkuszra, néhány marék kockára vágott zöldségre, egy pici olajra, citromlére és rozmaringra. Jaj, nagyon finom volt!!!!!! :o) Sült zöldség kuszkusszal Legyen a kezed ügyében: 1 – 1 piros és sárga húsú paprika, kimagozva és vékonyan felcsíkozva 2 cukkini, kockára vágva 1 padlizsán kockára vágva 1 fej lila hagyma apróra vágva 2 gerezd fokhagyma 1 evőkanál apróra vágott rozmaring a kertből 5 evőkanál olívaolaj 25 dkg kuszkusz 1 doboz konzerv csicseriborsó ( eredetileg apró szemű bab ) 2 evőkanál citromlé tengeri só, bors Így használd a hozzávalókat: Melegítsd elő a sütőt 220 fokosra

Whoopie pie (Pákosztos macska konyhai kalandjai)

Nem szeretem a sütőtököt.
Az illatát még csak-csak elviselem, de semmi pénzért nem ennék belőle.
Ehhez képest minden sütőtökös ételt kedvelek, amiben feldolgozott formában van a tök (a bébiételek kivételével). Minden ősszel nagy sláger a sütőtök krémleves, van egy kedvenc sütőtökös pitém is (hamarosan posztolom) és azonnal lecsaptam Sajtkukacék receptjére is.
Nem szeretném ismételgetni a dolgokat, csupán még egyszer felhívni rá a figyelmet, mert a végeredmény minden várakozást felülmúl!
Illatos, fűszeres, puha párnácskák között a nem túl édes sajtkrém minden fogyókúrát romba dönt, és a legramatyabb őszi időjárást is feledteti.

Gyömbéres sütőtökleves (Dolce vita)

Ez a fénykép két hete várakozik arra, hogy megírjam hozzá a receptet és felkerüljön a blogra. Egyszer mindenre sort kerítek, még ha igen lassan is. Ezt még nézzétek el nekem, lesz ez jobb is, ígérem. Tehát, egy újabb sütőtök. Nem tudom, miért, mostanában nagyon rászoktam erre a zöldségre(?). Bármilyen formában szívesen fogyasztom, és a kipróbálandó sütőtökös ételek lista végére még nem is értem el. Aki nem szereti, annak sorry, bár szerintem érdemes kipróbálni egy-egy receptet, jóval több lehetőség lakozik benne, minthogy bébiételként vagy sütőben megsütve végezze.

Hozzávalók:
1 kg sütőtök, 1 szál póréhagyma, 5 dkg vaj, 1 dl tejszín, kb. 1 liter hús/zöldséglé, 2-3 cm-es friss gyömbérdarab, só, bors

1. A megpucolt, felkockázott tököt és a felkarikázott póréhagymát 4-5 perc alatt pároljuk meg a vajon
2. Öntsük rá a levet, annyit, hogy bőven ellepje, 20 perc alatt főzzük készre
3. Sózzuk, borsozzuk, turmixoljuk le, adjuk hozzá a tejszínt és a lereszelt gyömbért, egyet forraljunk még rajta

Változó világ (Tintaleves)

Családi vírusfertőzések és globális pénzügyi válság közepette együnk egyszerű, házias ételeket. A spenót igazán egyszerű alapanyag, gondolhatnánk, pedig van felette is dohognivaló. A magyar fogyasztókat csupán 2008-ban, a rendszerváltás és piacgazdaság igencsak sokadik évében érdemesítették arra, hogy bébispenóthoz juthassanak (legalábbis arrafelé, amerre én járok, ami azért elég sokfelé van). Addig csak vágyakozva olvashattuk a külföldi […]

Babel delicate étterem (fine dining Budapesten) (CHILI & VANILIA)

Le vagyok nyűgözve. Legszívesebben a legelső alkalommal, amikor kb. másfél hete a Babel-ben vacsoráztam, hazarohantam volna, és azzal a lendülettel kiírtam volna az összes lelkesedésemet. Vártam azonban egy picit, hogy az élmény leülepedjen, és visszamentem még két alkalommal meggyőződni róla, hogy nemcsak puszta eseti véletlenről van szó. Messze nem arról van szó. Itt, kérem, szép csendben, különösebb hűhó nélkül, egy nagyon komoly étterem született, amelyre –ha folyamatosan tartani tudja a jelenlegi színvonalat- igen szép jövő vár.

A konyha főnökét Pesti Istvánnak hívják, jól jegyezzük meg a nevét, érzésem szerint sokat fogunk még róla hallani. Borzasztó magasra teszi a lécet saját maga (és csapata) számára, a végeredmény pedig pontosan ettől a maximalizmustól olyan ütős. Kreálhatna egyszerűbben, kényelmesebben megvalósítható fogásokat, amelyekkel nyilván sokkal könnyebb dolga lenne, ő azonban olyan több komponensű, komplex tányérokat kivitelez, amelyek rendkívül idő- és energiaigényesek. A fogások ezzel együtt nincsenek túlbonyolítva, a számos megjelenő elem között –mind ízben mind textúrában- olyan erős összhang van, amelynek megalkotása nagy tehetségre utal. Az ételei gyönyörűek, már-már kissé feminin beütésűek – prezentációban szerintem jelenleg Budapesten kiemelten dobogós. (elnézést a rossz fotókért, sötétben, kis géppel ennyire telt, remélem, valaki csinál majd élethűeket, amelyek visszaadják a látványt). Ami ennél még fontosabb, hogy ízben olyan harmóniát és intenzitást produkál, hogy kevés kifogást találok rajta (és számomra ez sokkal meghatározóbb élmény, mint a tökéletes technológia). Valahogy minden nagyon a helyén van, se nem kevés, se nem sok. Röviden: ambíció, harmónia, komplexitás, maximalizmus. És az a bizonyos plusz: szívből főz, az ételeinek lelke van.

Éppen a napokban jelent meg Foodpolice beszámolója, jó volt olvasni az ő gondolatait, amelyeket teljes mértékben osztok. Nem fogom végigelemezni a teljes ételsort, úgy kicsit hosszú lenne. Két menü közül lehet választani, egy nemzetközi és egy kortárs magyar (öt-, vagy hét fogás), az adagok pont akkorák, hogy szépen végig lehet enni. Nem is tudom eldönteni, melyik a jobb, leginkább úgy érdemes rendelni, hogy egy ilyet, egy olyat. Mindkettőt végigettem, úgyhogy inkább néhány kedvencet emelnék ki:

Ãœdvözlőfalat (amuse bouche)
Egyszer báránygerinc falat sütőtökpürével, máskor bélszín carpaccio habosított brie sajttal töltve, almachutney-n (kiváló)

Paradicsom consommé

Fehér paradicsomvízből készülő, intenzív, gyümölcsös, frissítő, étvágycsináló, kristálytiszta leves, amelyet tűzforrón öntenek az egészen finomra aprított, roppanós zöldségekkel töltött paradicsomzselé „ravioli”-ra. Gyönyörű tányérba.

Halászlé
Zseniális. Markáns ízű, sűrű, krémes, pirospaprikás hallé, benne tökéletes állagú halak (harcsa), haltej, házi készítésű, kerek lapra formázott tészta, folyami rák.

Töltött paprika
Zseniális. Könnyű, habosított paradicsommártás, lehéjazott paprikagöngyölegben töltelék (fűszerezésén, lágyságán az én ízlésem szerint picit lehetne finomítani), alatta al dente burgonyakockák és gersli.

Jakabkagyló, véreshurka
Ezen a tányéron rengeteg komponens található: három darab szépen sütött, annak rendje- módja szerint kívül enyhén karamellizált, belül opálos jakabkagyló, alatta jóízű, francia típusú (lágy, krémes) véreshurka, wasabival ízesített, pikáns, savanykás almamártás, pötty krumplipüré, néhány forgács nyári szarvasgomba, kaviár. Ez így nagyon összetettnek hangzik, de az összhang tökéletesen működik. A tetején utolsó alkalommal virítóan narancssárga (enyhén dehidratált, préselt?) kaviár (felszolgáló tájékoztatása szerint nyúlhal) –értem a funkcióját, nagyon látványos, az összhatás drámai, ennek ellenére részemről elhagyható lenne, főleg, hogy kissé kellemetlenül ragad (a foghoz).

Utóbbi három fogás annyira kiemelkedő, és olyannyira jellegzetes (emblematikus), hogy ezeket remélem, senkinek nem jut eszébe levenni a menüről (amely kéthavonta cserélődik), különben „pult alól” fogjuk kérni.

Kiválóak a húsok is, a báránygerinc egyszer olyan omlós és szaftos, hogy kanállal lehet vágni, elolvad – spenót és petrezselyemmártás jár hozzá, rajta lilaburgonya hab és chips (máskor kissé rágós), a bikabélszín is remek (steel is megénekelte), főleg a mellé tálalt karfiolpüré, na meg a jus, amelynek utolsó cseppjét is kitunkolom.

Desszert. Ezen a téren még vannak hiányosságok és fejlődési potenciál. Nemhiába külön műfaj, mondjuk ilyen ételsor után nem is csodálom, hogy nem marad energia/kapacitás ezekre (és ez a budapesti éttermekben általános tendenciának tűnik. Kár, mert ez az utolsó élmény, mielőtt távozunk az étteremből). A desszertek látványra ugyanolyan szépek, mint a többi étel, ízben és összhatásban azonban messze elmaradnak azok színvonala mögött. Egyik sem hagy bennem mély nyomokat, sőt akad olyan, ahol nehezen értelmezem a koncepciót. Variációk karottára (fagylalt, zselé, roppanós bébirépa –a fagylalt kiváló, a többi elem nekem nem jön össze). New wawe somlói. Van olyan asztaltársam, aki odavan, nekem túl domináns benne a csokoládé és a dió, nem adja vissza a somlói ízeit. Viszont elképesztően gyönyörű. Kecsketúró panna cotta (sajt fogás) – nem az én világom, viszont zseniális fenyőrügyméz van a tányéron.

Az étterem egyébként a Váci utca túlsó végén (a Nagycsarnoknál) található, a helyszínen lehet filozofálni (magyar vendégeket nyilván sokkal nehezebb behozni, viszont az állandó turista közönség talán valamelyest stabilitást ad). A design kellemes, a mostanában szokásos fekete-arany, de kifejezetten hangulatos kivitelezésben. Pici hely, két alkalommal komplett teltházat élünk meg (szombat, szerda), olyankor zsong, és kicsit úszik, egyszer rajtunk kívül három asztal.

Jó régen nyílt Budapesten olyan étterem, ahová rendszeresen visszavágyom, itt akár holnap szívesen újra vacsoráznék/ebédelnék –pedig épp most jöttem haza.

Eddigi vélemények:
Foodpolice

Fb2 (nem ismerem, de egész jó fotók vannak az ételekről, ráadásul a déli menüből)

Hétfogásos menü ára: 11ezer Ft
Étlap (külön rá kell kattintani, nem jön be rögtön)

Kedvenc: halászlé, töltött paprika, jakabkagyló

babel delicate restaurant
1056 Budapest Váci utca 82. (Szarka u. sarok, a Fővám tér felőli végen)
Tel.: (1) 338-2143

www.babeldelicate.hu

Hozzátáplálás, a szilárd táplálékok bevezetése (Tejmentes élet)

Hány hónapos kortól kezdjük a hozzátáplálást? 

A WHO jelen javaslatai szerint a csecsemő kizárólagos étke minimum 6 hónapos korig az anyatej, ennek hiányában a donor női tej, ennek hiányában pedig a tápszer legyen.

A kutya azalatt a kis “minimum” szócska alatt van elásva, mert gyakran hallja, olvassa az ember manapság, hogy legkésőbb 6 hónapos kortól már muszáj hozzátáplálni, még akkor is, ha elegendő az anyatej, mert 6 hónapos korra ürülnek ki pl a kisbaba vasraktárai, amit az anyatej nem képes pótolni, illetve hogy ilyenkor nő meg a kisbaba fehérjeszükséglete olyan szintre, amit az anyatej nem képes pótolni.
Na most akkor mi van? 
Hat hónapos korig ideális a kizárólagos anyatej, de onnantól kezdve hirtelen muszáj mást is adni, mert az ideális anyatej már nem elég?
Igen is meg nem is, és semmiképpen nem egyik pillanatról a másikra.
A határ valóban a 6 hónap, de szakemberek szerint ez az alsó határ, mivel ez előtt a kisbaba bélrendszere még éretlen, és a szilárd ételek bevezetése több kárt okoz mint megelőz. 
A vasraktárak pedig 6-12 hónapos korig elegendőek, babától függően. Hat hónapos kor után is a legjobban felhasználható vasforrás a kisbaba számára az anyatej, ebből tudja a legtöbbet felhasználni. Az anyatej mellet lehet felajánlani vasban természetesen gazdag ételeket, mint pl. sütőtök, édeskrumpli, szilvalé. (További információ a vasról, vaspótlásról, és a megfelelő vasszintről itt, csak angolul.)
Józan paraszti ésszel is látja az ember, hogy az a baba, aki még nem tud ülni, nem tudja megfogni és a szájába rakni az ennivalóját, nem tudja azt megrágni és lenyelni, az nagy valószínűséggel még nem érett a szilárd táplálékra. Nem tudom, mikor és hogyan sikerült kiirtani az anyákból az effajta józan gondolkodást, és sajnos elég nagy kár is. Figyeljünk a babára, az ő készségeire, érettségi szintjére! Nem kell erőszakkal beletuszkolni a pürésített bébipapit, ami valószínűleg ugyanolyan formában távozni is fog a pelenkában, csak azért hogy elmondhassuk, hogy 6 hónaposan már megkezdtük a hozzátáplálást! Sokkal mérvadóbb maga a baba viselkedése. Kéri? Szereti? Meg tudja emészteni? 
Ha ezt a mércét használjuk, a legtöbb baba legkorábban 7-8 hónapos korában érik meg arra, hogy tényleg nagyobb mennyiségeket egyen. Ilyenkor is fontos, hogy ne a tejalapú táplálás rovására menjen a hozzátáplálás, hanem annak kiegészítéseképpen.
Ugyanis nem arról van szó, hogy 6 hónapos korban varázsütésre az anyatej megszűnik a legmegfelelőbb táplálék lenni, hanem arról, hogy innentől kezdve a babáknak egyre inkább szüksége van több táplálékra. Ebből következik, hogy hagyjuk a babának, hogy annyi tejalapú táplálékot vegyen magához, amennyire szüksége van, és csak e mellé kínáljuk fel a szilárd ételeket. Hat hónapos korban még csak a kóstolgatás menjen, és szépen fokozatosan, a baba igényeihez igazodva lehet a szilárd táplálék mennyiségét növelni a tejalapú táplálék mennyiségét megtartva.
Ezt számszerűsítem, pontosítom, mert lehet hogy úgy érthetőbb:
Egy átlagos hat hónapos baba 750 ml tejalapú táplálékot fogyaszt (a kiscsecsemők táplálékszükségletéről bővebben írtam már), de ezt mindenki tudja a saját gyerekéről, hogy neki mennyi a megszokott adagja, illetve ha szoptat, és a baba egészséges, akkor még ezt sem kell tudni. Hozzáteszem, hogy a mitikus Átlagos Baba nem létezik, ez a szám csupán irányadó, nem előírás!
Az első hetekben, hónapokban bőven elég ha csak nyalakszik, ismerkedik az ízekkel a baba. A szükségleteit továbbra is az anyatej/tápszer fogja fedezni, ha e mellé még szüksége van valamire, azt magához veszi. Minél kevésbé elégíti ki a tejalapú kaja, annál többet fog megenni a szilárd ételből – saját magától. 
Ilyen módon lehet hogy a hozzátáplálás első heteiben a mitikus Átlagos Babánk megissza a napi 750 ml tejét, és emellé elfogyaszt kb egy mokkáskanál almapürét.
Két hónappal később az Átlagos Baba még mindig 750 ml tejet fogyaszt naponta, és emellé megeszik 2-3 dl főzeléket, pürét, illetve elmajszol kezébe adott puha ételeket mint pl lédús barack, puha körte, omlósra főzött krumpli, stb.
Egy éves korára az Átlagos Baba esetleg valamivel csökkenti a tejfogyasztását, de az is lehet, hogy továbbra is benyakalja a 750 ml tejét, és emellé rendszeresen eszik napi ötször valami szilárd ételt is.
Egy éves koron túl pedig magától is egyre csökkenteni fogja a tejmennyiséget, és egyre inkább a szilárd étel kerül előtérbe.
Ilyen módon, anélkül hogy megvontuk volna tőle a számára ideális összetételű táplálékot, saját maga fog átállni a szilárd étkezésekre.
(Ne feledjük, hogy a WHO 2 éves korig javasolja a szoptatás folytatását, illetve azon is túl, ahogy a babának és mamának megfelel (itt olvashatsz az 1 éves koron túli szoptatás előnyeiről). Tehát nyugodtan kaphatja a baba évekig a számára megszokott, immunanyagokkal teli, laktató, zsírdús, ideális fehérjeösszetételű, könnyen emészthető anyatejet.)
Hogyan és mivel kezdjük el a hozzátáplálást?
Mivel a szakemberek a vasat és a fehérjét emelik ki mint pótolandó elemeket a 6 hónaposnál idősebb babák táplálkozásában, ezért logikus lenne vasban és fehérjében gazdag ételekkel kezdeni a hozzátáplálást, lévén hogy minden mást továbbra is elegendő mennyiségben megkap a baba az anyatejből vagy a tápszerből.
Vasban gazdag étel a sütőtök, az édeskrumpli, a szilvalé. Fehérjében gazdag az összes hús.
Az alma, amit szeretnek első ételként ajánlani, pont nem a vas- és fehérjetartalmáról híres, ellenben relatíve alul foglal helyet az allergialistán.
Mi az az allergialista?
Olyan nincs, egyébként, hogy valamilyen étel nem allergizál. Valaki valahol tuti hogy allergiás még a legkevésbé allergén ételre is (még az almára is). Ezért az ételeket nem aszerint soroljuk, hogy allergizál-e vagy sem, hanem aszerint, hogy mennyire valószínű, hogy allergizál. Tehát nem fekete-fehér kategóriákba soroljuk őket, hanem rangsoroljuk.
Minden országban más ez a rangsor. Magyarországon a gyermekkori táplálékallergiák élén a tehéntej áll, ezért ezzel, mondanom se kell, nem célszerű kezdeni a hozzátáplálást. (Ez vicc volt – a tehéntej bevezetésével érdemes megvárni az 1 éves kort.) Még rangos helyet foglal el az allergénlistán Magyarországon a tojás, szója, glutén, eper is.
Magyarországon az alma, krumpli, répa és társaik vezetik a listát mint első bevezetendő étel, mivel Magyarországon ezek igen alacsonyan állnak az allergén listán. Amerikában ellenben a gabonaféléket javasolják, mint pl a rizspép. Ez teljesen kultúrfüggő, ebből is látszik, hogy nem egészen tudományos alapokon állnak ezek a javaslatok.
Inkább nézzük azt, hogy mivel várjunk.
1. A tejtermékkel várjunk 8-10 hónapos korig.
2. Mézzel várjunk 1 éves korig, mert botulizmus spórákat tartalmazhat, és ez fokozottan veszélyes az 1 évnél fiatalabb babákra.
3. A citrusfélékkel várjunk 1 éves korig, mert ezek is allergizálhatnak.
4. A kismagvasakkal (eper, málna, szeder, stb) várjunk 1,5 éves korig, mert erősen allergizálhatnak.
5. A földimogyoróval várjunk 3 éves korig, mert bár ritka Magyarországon az allergia, életveszélyes reakciót válthat ki.
Ha a családban nincs ételallergia, természetesen mindenki a próbálkozhat saját szakállára, de főleg ezekkel a termékekkel érdemes nagyon óvatosan bánni. Ha a közvetlen családban előfordul allergia, főleg táplálékallergia, akkor érdemes ezekkel az ételekkel még tovább várni.
Egye azt, amit a család
Ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy korán kezdjük a hozzátáplálást, az egész pépes korszakot átugorhatjuk. Ennek az az előnye is megvan, hogy a baba kapásból kaphatja azt, amit a család többi tagja, persze az ő igényeihez igazítva. Nem kell pürésíteni, etetni, bajlódni, bosszankodni, ha a csemete méla undorral tolja ki a szájából a gondos és fáradságos munkával előállított gourmet zöldségpürét, nem kell vagyonokat költeni üveges bébiételekre. Családi közös étkezéseknél szedjünk neki abból, ami az asztalon van, amivel képes egyedül megbírkózni. Rántott hús és petrezselymes krumpli a vacsora? A puhára főtt krumplival egy újonc is elég könnyen megbírkózik. Húsleves? Mehet a finom lében főtt krumpli, zeller, sárgarépa. 
Ilyen módon a baba még szocializálódik is, hiszen mindenki szívesebben eszik társaságban, abból amit látja hogy a többiek is jóízűen fogyasztanak.
Természetes hozzátáplálás
A hozzátáplálást lehet a gyermek igényeihez, fejlettségi szintjéhez igazítva, józan paraszti ész alapján is csinálni. Ennek titka, hogy ne a naptárt figyeljük, hanem a gyereket: tud-e már ülni, rágni, nyelni, megemészteni a kínált ételt? Ha nem, akkor várjunk még, illetve elég neki hozzátáplálás címszó alatt ha megnyalogathatja a kezünkben az almát. Ne vonjuk meg tőle a teljes értékű tejalapú táplálékát, hanem emellé kínáljuk fel a bevezetendő szilárd ételeket. Ezek sorrendjét nagyban magunk alakíthatjuk, az lakóhelyünk szerinti allergialista alapján, illetve attól függően, hogy a családban előfordul-e más allergia is.

Elit alakulat (Zsúrkenyér)

Nemrég mutatták be a sajtónak a Magyar Honvédség ezidáig széles körben nem ismert ,mindenre elszánt elit alakulatát és az ő titkos fegyvereiket.Jelesül a katonaszakács válogatottat és azokat az ételsorokat,amelyekkel a csapat az erfurti szakácsolimpiára készül.

Az igazi kihívást jelentő melegkonyhás szekció három fogása látható a képen.

Hogy mi is látható ,azt idemásolom az eredeti cikkből:

Előétel: tőkehal szelet vajban, száraz fehérborral párolva, rakott zöldség (cukkíni, padlizsán, sütőtök, fontina sajt) olívás-kapribogyós citrom ragu.

Főétel: lecsóval töltött párolt hátszín, snidlinges galuska felfújt, párolt ceruzabab, bébi karotta, paprikás mártással.

Desszert: somlói puding, mézes pisztáciával, zölddió befőttel, chilis csoki habbal, fekete szezámos fehér csokoládéval.

Nem hangzik rosszul…

( A képet a honvedelem.hu-ról loptam,köszönöm!)

E vetélkedő érdekessége,hogy a választott ételsort 6,5 óra alatt,150 adagban kell elkészíteni,amit a látogatók megvásárolnak,és az ő értékelésük alapján rangsorolják a versenyző csapatokat.

Apró trükk,hogy az ételek készítéséhez kizárólag a Bundeswehr-nél (Német Szövetségi Haderő) rendszeresített mobilkonyhai felszerelések használhatók.

Magyarán gulyáságyú,és annak tartozékai:)

A kép forrása illetve cikk a bemutatóról itt olvasható, itt meg egy rövid video a látványtálakról.

Drukkolok nekik,hogy jól szerepeljenek,de egy dolgot nem értek.

Amikor én még suhanckoromban az MH vendégszeretetét élveztem,vajon ezek a szakácsok hol voltak és mit csináltak ahelyett,hogy valami rendeset főztek volna az épphogy csak ehető helyett?

Vaníliás borvacsorát abszolváltunk az Artesano-ban (Együk meg a világot!)

A spanyol Artesano étterem ötfogásos borvacsoráján jártunk, amelynek egyik főszereplője a vanília volt. A másik oldalon Jarabek Bence étteremtulajdonos és Petzold Attila borász/sommelier álltak: ők interpretálták a történéseket.

A vaníliáról

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(forrás: www.wikipedia.hu)

A vanília az orchideafélék családjába tartozó, más növényekre felkúszó növény, amelyet félérett, zöldes-sárgás színű állapotban szüretelnek. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik. A vanília nem más, mint egy 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés, amely fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta. Minőségét aromája, színe és hajlékonysága jellemzi. A vanília magas nedvtartalmú növény. Csak kiszáradás után válik törékennyé, ilyenkor viszont már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, és gyantát is tartalmaz.
A fűszernövény Mexikóból ered, ahol már Amerika felfedezése előtti időkben is a kakaó ízesítésére használták. A vanília ma a világ egyik legismertebb és legértékesebb fűszere, amely több szálon is köthető Spanyolországhoz Jarabek Bence szerint. Egyrészt állítólag a híres spanyol felfedező, Hernán Cortés hozta be Európába, másrészt a vanília elnevezés is vélhetően spanyol eredetű.

Tenger vs édesség

Első ételünk egy rizses sushi-ra „rátekert” marinát lazac volt, amihez vaníliás tengeri só is járt. Így, együtt az építmény a tenger és a halak erőteljes, bódító, nehéz és fülledt ízét-illatát hordozta magán, viszont a tengeri produktumokat „nem annyira kedvelők” is örülhettek (de csak valamelyest), mert a vaníliának azért egy kicsit mégis sikerült „megédesíteni” a tányéron elhelyezkedő ételt. Egy kicsit odébb (az építménytől elszigetelten) trónolt még dacosan némi vörös ikra, azaz halpete, hogy hangsúlyozza: márpedig a csata a tenger, és nem pedig az édesség javára fog eldőlni. Legalább is ebben a fogásban nem.
Az ételhez egy Barbadillo Manzanilla Extra Dry nevű bort ittunk, egy világos sherryt, amely „közönyösséget” tettetve a maga zöld diós és vaníliás ízeivel végül mégis a tenger javára billentette az egyensúlyt. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a sós tengeri levegő is visszaköszönt jócskán a borban, ugyanis az óceán szelei járták át. A spanyolországi sherrypincékben mindig van egy „rohangáló ember”, akinek az a dolga, hogy ha az óceán felől fúj a szél, akkor mindig kinyissa az ablakokat, és hagyja, hogy a szél átjárja a levegővel érintkező bort. És persze mindig be is csukja az ablakokat, ha megfordul a széljárás. Érdekes egy foglalkozás lehet a rongálós embereké.

Levegő vs édesség

Következő ételünk egy galamb nem túl robosztus hústömege volt, amelyet vaníliás vajban sütöttek ki. Az íz igazából egy nem is olyan régi mongóliai képet vetített lelki szemeim elé, amely a tejes, nomád ételek enyhén édes, de inkább sós-savanyú, kicsit avas ízével volt egyenértékű. Olyan volt ez, mint a tisztított vaj, a ghí, amit az indiaiak is nagy előszeretettel használnak. (Ez utóbbi úgy készül, hogy egy nagy edényben felforraljuk a vajat, majd a lehető legkisebbre csökkentjük a lángot, és fedő nélkül melegítjük. 1 kg vajból 30 perc alatt kb. 800 gramm tisztított vaj keletkezik ily módon).
A borstól enyhén csípős galambhúst vajban felfuttatott bébirépa kísérte el, és mindez két szelet blini-n (orosz palacsintán) hevert, amely a reá szórt szezámmagtól teljesen olyan volt, mintha színtiszta kenyeret ettünk volna.
Külön érdekessége volt a kompozíciónak, hogy trónolt benne még egy galambcsontra visszafűzött pástétom is; ennek az íze nagyjából olyan volt, mint egy zöldfűszerekkel ízesített fasírté.
Az ételhez Castano Macabeo-Chardonnay barrique Cuvée-t fogyasztottunk, amely gyümölcsös/vajas sütemény ízjegyekkel volt beharangozva, bár nekem inkább egyszerűen csak savanyú és vas (esetleg gyógyszeres) ízek villantak be kóstolásakor. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna jó a bor, sőt, nagyon is jó volt, passzolt az ételhez.

Erdő vs édesség

Őzpecsenye érkezett harmadik fogásként, melyet Cruz de Alba Crianza mártással és vaníliával szervíroztak. A húsnak nagyon vad, erdei íze volt, amit én úgy jellemzek, hogy "nagyon lapos", vagy "nagyon lenti". (Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyáltalán nem rosszságról, vagy jóságról szól, hanem inkább hangulatról, érzésekről.). A szósz, ami igazából meggyel visszafőzött bor volt, bőségesen ellensúlyozta a "lenti érzést", ráadásul segített ebben neki a mellette lévő édes burgonya is, amely olyan ízű volt, mint a sütőtök és a sárgarépa nagyjából egyszerre.
A hozzá kínált bor, a Cruz de Alba Crianza igencsak hatalmas egy bor volt, mely a meggyet, édességet, vaníliát egyaránt kiabálta, a végén pedig kókusz ízét éreztem szétterjedni a számban. Közben pedig némi keserűséget. Édes illata viszont olyan, mint egy Merlot-é, Petzold Attila szerint pedig inkább olyan, mint egy cabernet franc-é.

Háztáj vs Édesség

Negyedik fogásunk bőrös malac formájában jött, amit vanília-narancs karamelles szósszal tálaltak. Utóbbi meglehetősen édes volt, olyan, mint a Szicálián és Máltán használt mandulás-vaníliás nugát, ez a ragadós, törökméz-szerű édesség. A malac ropogós bőre omlós húst takart, melynek fogyasztása közben nagy, kerek, vidám-mosolygós malacfej rajzolódott ki az elmémben. A való világra áttevődött a boldogság végeláthatatlan érzete. Az ételhez egy Ramon Bilbao reserva nevű, édesnek szánt, de keserűséget jócskán magában szállító bor volt, amely nagyban hasonlított az előzőhöz.

Maga az édesség

A legvégén jött a "twister": csavaros csokoládéhab, vaníliás fehér csokoládészósszal, amelyet egy lefelé szűkülő koktélpohárban szervíroztak.
Édes, picit keserű csokival volt dolgunk, a masszában szerepelt még némi friss szeder, málna, meg erdei gyümölcsök is.
Hamar megállapítottam, hogy ezt az édességet nem enni, hanem habzsolni kell, mohón, megkérdőjelezhetetlenül, mint az életet magát. Az érzést elősegíti a Castano Monastrell Dulce Nevű csúcsbor, amely olyan volt, mint az olajos-mézes-alkoholos cukorszirup.

Maga a mennyei tökély.
És a vanília is jól vizsgázott. 

tg
 

Oldal 1 - 212