Lekvárfőzés



Lekvárfőzés télen (Indigó főz)

Minden azzal kezdődött tegnap este, hogy a munkától agyilag kimerülve vágytam valami igazán kézzelfogható, ehető és nem utolsó sorban finom produktumra. Nekiláttam kutakodni a kamrának kinevezett szekrényben, és találtam egy üveg darált meggyet, ami még egy régebbi meggyszörpkészítésből maradt. És mint az isteni szikra, úgy villant be az ötlet, milyen jó lenne ebből lekvárt főzni

Lekvárfőzés (zsannamanna)

Szeretem a házi lekvároka! Évek óta készítem a kenyérsütős lekvárokat. Zsuzsival ellentétben nekem először is remekül sikerült, így kedvet kaptam hozzá. Tavaly már igazi baracklekvárt főztünk a Drágámmal. Közben csak egyszer kértem telefonos segítséget, édesapámtól, mert anyukám épp kórházban volt. Persze néha elbizonytalanodtunk, kicsit kapkodtunk is, mert a Papa nem emlékezett rá, hogy a barack felhabzik, ezért nem győztük leszedni a lekvár habját. Mert a fazék természetesen színig volt, alig tudtuk kavarni. Persze utólag kiderült, hogy a Papa még sose főzött lekvárt, hát honnan is tudhatta volna…
No az idén már profi módon teljesen egyedül álltam neki lekvárt főzni. Előtte ugyan tanakodtam kicsit anyósommal, hogy hogyan is? De ő csak üstben tud lekvárt főzni, ezért okosabb nem lettem. (àœstnyi barackom nem volt)

Baracklekvár:

sárgabarack
cukor

nátrium-benzoát

nagy fazék

A barackot megmosom, kimagvalom, ledarálom. (A hibás részeket kivágom, a lekvárba csak épp és egészséges barack kerülhet) A ledarált masszát megmérem, és ehhez számítom a cukrot. Én 40 dkg cukrot számítok minden kg masszához. Ízlések és pofonok különböznek, lehet a cukor több is, és kevesebb is. A nátrium-benzoátot is ekkor adjuk a barackhoz. Kg-ként egy késhegynyit. A cukros barackot addig kevergetem, míg a cukor el nem olvad. Csak ezután teszem fel főni. Főzés közben folyamatosan kavarni kell, vigyázva, hogy le ne ragadjon. Fontos, hogy a fazék ne legyen tele a barackkal, mert akkor könnyen kifuthat. Főzés közben felhabzik, ettől nem szabad megijedni. A főzés ideje is változó. Minél tovább fő, annál sötétebb, és sűrűbb lekvárt kapunk. Én kb egy óráig főzöm. Így nem túl híg, de nem is nagyon sűrű lekvárt kapok. Forrón 7 dl-es üvegekbe merem, lezárom az üvegeket, és száraz dunsztba állítom őket. Fontos, hogy minél lassabban hűljön ki!

Az üvegek lezárása történhet kupakokkal, és celofánnal. Én a nátrium-benzoát, és a csavaros üveg+kupak variációt részesítem előnyben. Édesanyám celofánozik. Méghozzá a lekvárok tetejét mindig két celofánnal zárja le, és a két réteg közé szór egy késhegynyi szalicilt. Természetesen más tartósítószert nem használ.

Kép innen.

Ha nem is teljesen tradicionális, de narancslekvár (Makkakonyha)

A legfontosabb téli gyümölcs- és vitaminforrásunk a narancs és a citrusfélék, melyek természetes C-vitaminja hatásosabb, mint a tablettákban adagolt. Szent-Györgyi Albert szerint azért, mert a citrusfélékben bioflavonoidokkal együtt fordul elő, és ezek jelenlétében tartósabban, fokozottabban hat. Ezek a mikrotápanyagok értékes antioxidánsok is egyben, melyek bizonyos védelmet nyújtanak a degeneratív betegségek, így a rák és a szívbetegségekkel szemben.




A narancs a többi citrusfélével együtt a legkitűnőbb C-vitamin források egyike, egyetlen átlagos méretű gyümölcs a felnőttek számára ajánlott napi mennyiség (60-65 mg) mintegy kétszeresét tartalmazza. Bár ez a vitamin önmagában is bizonyítottan vírus- és baktériumellenes szer, legfontosabb hatását az immunrendszeri működés fokozásán keresztül fejti ki.
Mérsékelten nagy mennyisségben (legfeljebb 200 mg) növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok, az immuglobulinok és a vírusfertőzés valamint a rákbetegség leküzdésében fontos szerepet játszó interferon szintjét a vérben. A megfázások időtartamának csökkentése és a tüneteteinek enyhítése mellett a C-vitamin más fertőzések esetén is hasznosnak bizonyult, amit az is alátámaszt, hogy fertőzések hatására a szervezetben a vitamin szintje gyorsan csökken.

A C-vitamin antioxidáns hatását, melynek a szabadgyökök közömbösítésében van szerepe, a kutatók régóta ismerik, de az csak a közelmúltban derült ki, hogy a narancs héjának van a legerősebb ilyen irányú aktivitása, megelőzve a többi citrusfélét is. A gerezdeket elválasztó, és a héj alatt levő hártyák bioflavonoidjai túl azon, hogy önmagukban is fontos antioxidánsnak számítanak, fokozzák a C-vitamin hatását, gátolják lebomlását, s a vitaminnal együttműködve erősítik a hajszálerek falát.
Ez az antioxidáns vitamin különösen hatékony az LDL-koleszterin oxidációjának megakadályozásában, ami azért fontos, mert a szabad gyökök oxidálta koleszterin különösen árt az érfalnak. Széles körű felmérések igazolják, hogy a C-vitamint rendszeresen és bőven fogyasztóknak kisebb az esélyük a szívinfarktusra. A narancs külső burkát sok helyen gombaölő viasszal kezelik, ezért mielőtt a héját fogyasztanánk, agyümölcsöket egyenként folyóvízben mossuk meg.

A narancs antioxidánsai mérséklik a szabad gyökök káros hatásait, ezáltal segíthetnek bizonyos rákbetegségek megelőzésében. Megfelelő mennyiségű C-vitamin jelenlétében a gyomorban nem képződnek rákkeltő nitrozaminok. Holland és svéd kutatók tanulmányai arról számolnak be, hogy a citrusfélék rendszeres és bőséges fogyasztása mellett kisebb a gyomorrák kialakulásának esélye.
Más felmérések szerint a megfelelő mennyiségű C-vitamin fogyasztása a méhnyak-, a mell- és a tüdőrák kialakulásának valószínűségét is csökkenti. A citrusgyümölcsök leve jelentősen megnöveli még egy olyan enzim (GSHS-transzferáz) működését is, amely mérsékli az erősen rákkeltő anyagok hatásait.

A narancs táplálkozástani szempontból hasznos részei közé sorolható a gyümölcs gerezdjeit elválasztó és a héj alatt található hártya, amely vízben oldható rostot, pektint tartalmaz. A pektin gátolja a zsírok és a koleszterin felszívódását, ezáltal csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint közvetett úton a májban történő koleszterinképződést, így az érelmeszesedésen kívül az epekőképződés megelőzésében, illetve diétás kezelésében is fontos szerepe van. Fontos hatása még a vastagbélben a rákkeltő anyagok megkötése, s ezáltal távozásuk felgyorsítása.
A narancs tehát akkor a legegészségesebb, ha nemcsak kifacsart levét, hanem a kevésbé ízletes hártyával sőt a héjával együtt magát a gyümölcsöt fogyasztjuk. A C-vitamin mellett kétféle B-vitamint, tiamint és folsavat is tartalmaz.

A narancsok Kínából származnak, de Nagy Sándor hódító hadjáratai során már az ókori görögök is találkozhattak korabeli fanyar változataival. Évszázadokkal később jotott el Európába, ahol az első időkben igazi ritkaságnak számított, csak kivételes ajándékként lepték meg egymást vele az előkelők – a Mediciek címerpajzsát öt narancs díszíti. Az első édes változatok a 17. században jutottak el Indiából Európába. Igen hamar népszerűek lettek, a színházakban frissítőként osztogatták.



Már többször is csináltam az egyik abszolút kedvenc szakácsnőm, Delia Smith narancslekvárját, de most nem vágytam arra, hogy két napig ezzel foglalkozzam. Egyébként is, miután nálunk nem lehet sevillai narancsot (keserű narancs) beszerezni, a végeredmény sosem volt olyan, mint amit vártam és tapasztaltam az angol narancslekvárokkal szerzett élményeim alapján. 
Hosszas keresgélés után végül visszatértem az alapokhoz, azaz Deliához, és találtam is nála egy másik receptet, amelyet sikerült az én adottságaimhoz – miszerint narancsfelhozatal – alakítani. 
A végeredmény teljesen meggyőző: finom, tiszta, átlátszó, kesernyés-édes-savanykás, megfelelően zselés is. Legközelebb kicsit alakítani fogok a metóduson, azt hiszem, kevesebb vízzel kezdem, hogy ne kelljen annyit forralgatni, mire eléri a kívánt állagot.
Mindenesetre ennek a receptnek is csak akkor érdemes nekiállni, ha van rá egy napunk és nem sietünk sehova.

NARANCSLEKVÁR
  • 1,8 kg narancs*
  • 2 db citrom
  • 2 kg cukor
*Narancsból 9 db kellett, abban a hálós fajtában pont 200 g-os mindegyik.

Egy fazékba kimértem 4 és ½ liter vizet. A fazékra egy szűrőbe muszlint raktam. 
A narancsot és a citromot alaposan megmostam forró víz alatt, hogy eltávolítsam róluk az esetleges viaszbevonatot. Mindegyiket félbe vágtam, és kicsavartam a levüket. A levet beleöntöttem a vízbe, a visszamaradt rostokat, magot belekaparásztam a szűrőbe. A héjakat négybe vágtam és mindegyikből kiszedtem a kissé vastagabb, gerezdeket elválasztó rostokat. Ezek is mentek a szűrőbe. Alaposan kinyomkodtam, és a muszlin segítségével kis batyut kötöttem, melyet belelógattam a a fazékba. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a rostokban található nagy mennyiségű pektin kioldódik majd a hosszú főzési idő alatt, ez eredményezi a kissé kocsonyás állagát a kész lekvárnak.
A héjakat a lehető legvékonyabbra metéltem. Közben eszembe jutott Margit nagyanyám, ahogy a metélttésztát vágta elképesztő gyorsasággal. Mit mondjak, nem sikerül megközelítenem.
A felvágott héjak a fazékba kerültek. Lassú forralással főztem addig, míg a narancshéj teljesen megpuhlut, ez kb. 2 órát vett igénybe.


Őszintén szólva én nem tököltem a Delia által említett cukoradjusztálással, hogy berakja a sütőbe 10 percre felmelegíteni, hogy minél hamarabbb elolvadjon majd a forró narancsos keverékben. Simán beleszórtam a fazékba – szinte azonnal elolvadt néhány kavarintás után, felforraltam kissé nagyobb lángon, mint eddig.
Aztán következett időröl időre az eredeti receptben leírt „kistányér-teszt”, azaz kistányér a hűtőbe, 10 percenként kevés szotty csöpögtetése rá, kistányér hűtőbe vissza 5 percre, kivesz, kisujjal ellenőriz, hogy mennyire alvadt meg a lekvár. Elárulom, semennyire. Ugyanis ezt kb. 2 óra forralás után érdemes nézegetni.
Kisebb üvegekbe kanalaztam, lezártam. 
Szerencsére lekvárfőzéskor mindig van egy olyan kis üveggel, ami nem lesz tele, annak neki lehet állni hamar.



Szilvalekvár (lorien)

Az idén dupla vagy semmit játszottam szilvalekvár ügyében. Sőt, a végén volt az már tripla is, amilyen morális- és alkotói válságban leledzek időnként. Augusztus végén-szeptember elején bőséges szilvakínálat mutatkozott, ám úgy voltunk vele, hogy ez még nem az igazi. Várjuk meg az októbert, amikor már kezd ráncosodni, aszalódni a szilva, és ha majd akkor sikerül szerezni, főzünk, ha nem, nem. Aztán meg már úgy voltam vele, hogy nem is érdekel. Végül vasárnap mégis úgy döntöttünk, hogy ha kedden lesz szilva a piacon, akkor belevágunk. Kedden reggel munka előtt, a megbeszélteknek megfelelően ki is mentem a piacra, ahol az egyik ismerős nénike besztercei szilvát árult. Alea iacta est, megvettem az egész ládaval, sajnos több nem volt már neki, így még hozzá egy másik helyen vagy 13 kilónyi őszi aszalót, lett összesen 28 kg.

Ma reggel nekiálltunk, kimagoztuk a szilvát, majd beüzemeltük a katlant a vastag falú, 50 literesre hitelesített rozsdamentes bográccsal. Jól beöltöztünk, hogy a lekvárfőzés alatti lövöldözés minél kevesebb égési sérülést okozzon. Három rúd fahájat dobtunk bele, 10-15 perc alatt felforrt, majd bőszen kevergetve és tüzelve alatta egy óra alatt készre főtt. 14 db 720 ml-es, és két kisebb üveggel lett belőle. Az üvegeket újonnan vásárolt csavaros fedővel lezártuk, fejre állítottuk, és pokrócba csavarva szárazdunsztba tettük, ha majd kihűl, kivesszük. Így garantáltan eláll évekig /muhaha, talán egy szezonra elég, ha jól beosztom/, nem kell hozzá semmiféle cukor vagy tartósítószer. Egy üvegből ma este derelye készül. :)

Mint ahogy már tavaly a meggylekváros posztban osztottam az észt, a lekvárfőzés nem más, mint színtiszta fizika, és egy kis kémia. A lényeg: minél rövidebb idő alatt kell a lehető legtöbb vizet elpárologtatni. Minél hosszabb ideig hőkezeljük a lekvárt, annál jobban oxidálódik, és tűnnek el belőle a friss, gyümölcsös ízek. Hagyományosan lassú tűzön, hosszú órákig, akár egész nap főzik a szilvalekvárt, ilyenkor lesz sűrű és fekete, ahogy mondják, mint a varjúháj. Ennek is megvan a létjogosultsága, nem tagadom, de a miénk ekkora mennyiségben bő egy óra alatt elkészül, ugyanolyan sűrű, a színe pedig inkább mély gránátvöröses, és ami a legfontosabb: szerintem sokkal finomabb. Most az őszi aszaló miatt pedig lett egy enyhe kesernyésbe hajló utóíze. Először nem tudtam mit kezdeni vele, de párszor kóstolgatva megbarátkoztam vele, a lekvár íz-összhatása jó, semmi sem lóg ki belőle, és tényleg szép komplex íze lett.

Móring (Mixed pickles)

A lekvárfőzéses szilvabonyodalmak miatt csak tologattam magam előtt, de múlt hét végén leszámoltam ezzel az adóssággal és előállítottam otthon egy egész kis mórseregletet, szigorúan ingbe öltöztetve.
Persze sokkal romantikusabb volt, amíg azt hittem, hogy hálóingben vannak, de sajnos a szikár igazság mindig kiderül.
De mire ez megtörtént, elkötelezett híve voltam.
Többféle változatban és sok helyen ettem, persze kizárólag tesztelési célból, amikor én nem, akkor kiskorú és az övéből kóstoltam.
Idáig messze a legjobbat egy lutzi vendéglőben tették elém, de mostantól fel kell kötniük az inget-gatyát.
A fellelt recepteket gondosan gyűjtögettem a pillanat elérkeztéig, akkor persze kiderült, hogy egyrészt korlátozott mennyiségű hozzávaló van itthon, másrészt meg az istennek sem tudom tartani magam a recepthez.

 

 

 

Mohr im hemd

7 dkg 70 % csoki
7 dkg puha vaj
4 tojás kettéválasztva
6 dkg cukor
1 marék pirított, felaprított mandula
1 kk vaníliakivonat

A csokit a vajjal felolvasztottam vízgőz fölött. Közben a tojások sárgáját habosra kevertem a fele cukorral. Igazából a cukrot nem mértem, másfél kanál ment a sárgájához, másfél a fehérjéhez.
Az olvadt vajas csokit összekevertem a cukros tojással, belelöttyintettem a vaníliakivonatot és a madulát is beleszórtam.
A fehérjét félig felvertem, akkor szép lassan kezdtem hozzáadni a cukrot. Tényleg akkor jó, ha felfordítva nem esik ki az edényből. Ezzel akkor büszkélkedjünk közönség előtt, ha már többször sikerült, mert elég hamar leronthatjuk a renoménkat. Meg utána nehéz begyűjteni a habot.
De ha minden jól sikerül, akkor a hab kellő állagú és szép óvatosan, több részletben hozzáadhatjuk a csokis masszához.
Én szilikonformában sütöttem, ennek hiányában nagyon alapos vajazása és porcukrozása ajánlatos a formáknak.
A sütőt 210 fokra előmelegítettem, közben nosztalgikus okokból Reát hallgattam és meleg vizet töltöttem egy akkora tepsibe, amibe belefért a forma.
Kb. 25 perc kellett a kis móroknak, hogy a vízfürdőben elérjék a kellő állagot.Közben letakartam fóliával, mert nagyon sült a teteje.

Amíg a sütőben tartózkodott, a  csokiszószt is meg tudtam főzni hozzá.

10 dkg 60 % csoki
1 dl tej
1 dl tejszín
3-4 dkg vaj
1 kupaknyi 60% rum

Ugyanúgy gőz fölött megolvasztottam a csokit, majd az összes hozzávalót hozzáöntve, szintén a gőz fölött összefőztem.

Ezzel a szósszal öltöztettem fel szegény kis pucér mórokat, meg tejszínhabot és áfonyát tettem még  a tányérra.
Én egészen odavoltam, hogy ez ennyire egyszerű és ilyen pazar, Sarj szintén lelkes volt. Hős is evett egyet, majd két nap múlva bevallotta, hogy ő különben sem szereti az étcsokit annyira.
Ilyenkor eszembe jut egy közmondás, meg különben sem volt olyan durván csokis íze, mint amilyeneket időnként elkövetek, hát mindegy is.

 

 

 

Szedres sajttorta almás alapon (Rossa mela)

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.


Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

Tartósítási szezon (Gigi a konyhában)

Annyira még nem vagyok gyakorlott háziasszony, hogy nekifogjak a lekvárfőzésnek vagy a befőtt-készítésnek. A nyári időszakban azért bennem is felmerül, hogy tartósítani kell, és ezért egyre többet teszek.

Három évvel ezelőtt a kisfiam kedvéért tettem el a fagyasztóba sárgabarack-pürét, majd sütőtökpürét.

Két éve csak zöldborsót és zöldbabot fagyasztottam.

Tavaly fagyasztottam málnát és epret gurulósra, szilvát magvalva, padlizsánt sütve, készítettem bodzalekvárt, fügebort, málnaszörpöt. 

Idén a legnagyobb projekt az anyatej-fagyasztás volt, amíg a pici fiam kórházban tartózkodott, a készlet lassan elfogy, ideje lesz pótolni, hogy a télen kezdődő hozzátáplálást elősegítse. Ezen kívül persze készülök másképp is a hozzátáplálásra, egyelőre leginkább nyers gyümölcsökkel. Fagyasztottam idén is epret és málnát gurulósra (ezt persze nem a picinek, ő majd csak a szezonban kaphat, ha már elmúlt 1 éves); szilvát, meggyet, cseresznyét magvalva; sárgabarackot, őszibarackot és szilvát pürésítve. Készítettem megint fügebort és málnaszörpöt, ill. sárga és piros spagettiszószt. Az előbbit 2,5 kg paradicsomból, az utóbbit kb. 5-6 kg-ból, egész télen lesz mit ennünk. Tervezem még a sütőtökpüré fagyasztását is, ill. majd amikor aktuális lesz, főtt ételeket kis adagokban. A lekvár- és befőtt készítést pedig egyelőre anyura hagyom, ő ellátja a családot (cseresznyebefőtt, sárgabarack-lekvár, szilvalekvár, őszibarack-befőtt, paradicsomlé, zöldbab, savanyú uborka, cékla). Egy biztos: éhezni nem fogunk :-). 

Dióhéjban, barackkal (Mixed pickles)

Köszönöm a kedves aggódó leveleket, megvagyok, nem vesztem el, bár időnként kétségtelen kedvet érzek hozzá.
Különböző fogadalmakat tettem az elmúlt időben, ebből szigorúan véve egy vág a gasztronómia tárgykörébe, amennyiben a "főzzön nektek a nyavalya!" felkiáltás ide sorolható.
Ezt aztán nagyon gyorsan meg is szoktam szegni mindig, rettentően állhatatlan egy nő vagyok, szerencséjükre.
Ezen kívül boldogan tudósítom az érdekelteket, normális félcipőt még mindig nem kaptam, de a szeptember eleji szilvalekvárfőzésre pontosan érkezem majd, és remélem, a körte idén is megfelelő minőségben könnyezett. Lekvárt itthon is szeretnék főzni, méghozzá annyit, hogy a mamámnak is bőven jusson, ezért felszólítom az összes, ügyben illetékes személyeket, hogy azonnal mondják meg, hová a nyavalyába dugták a normális, lekvárnak való szilvát? Azonnal adják elő, mert a mostani felhozatal nagyon szégyenletes, és azt is mondja meg valaki, miért szedik le a gyümölcsöket éretlenül??
A válaszokat a fenti imélcímre várom, azt hozzáfűzném, hogy nagyon fel vagyok dúlva, tehát tessenek igyekezni.

Na.
Süssünk barackkal akkor. Ha már szilva nincs rendes.
Volt már egy almás cobbler, amit nagyon szerettünk, meg megvan az a jó tulajdonsága ennek a dolognak, hogy nem kell vele sokat pepecselni. Ezt még csak nem is mértem, úgyhogy elég egy nagykanál mérleg helyett.

 

 

Őszibarackos cobbler

(a hozzávalók között szerepel egy Hős, aki képtelen emberléptékű mennyiséget hazahozni bármiből is, de ízlés szerint ezt el is hagyhatjuk)

1 kg érett, de nem puha őszibarack, hámozva, kockázva

5 púpozott kanál finomliszt
4            "         teljes őrlésű tönkölyliszt
1 tk sütőpor a lisztbe keverve
3 kanál kristálycukor
10 dkg apróra kockázott vaj
 

1 1/4 dl tej
összedolgozva 1 tojással
1 kk vaníliakivonat

Szépen kézzel összemorzsikáljuk a fenti szilárd alkotórészeket.

Nekem mindenféle extra hozzávalók voltak, pl. már két hete azt éneklem egyfolytában, hogy mostmúlikpontosan. De amikor a Pojglynak el akartam magyarázni, mire gondolok, egy szó nem jutott eszembe belőle, csak hogy kiktől van, meg hogy valami angyalszárnyú. Romlik a memóriám, rémes, komolyan ggódom magamért.

Szóval morzsikáltam. Miután ez megvolt (közben magasztaljuk magunkat, hogy íme, kézzel hogy belenyúlunk) hozzáöntöttem a tojásos tejet, összekevergettem. Az eredmény egy hígabb nokedli állagú nem nagyon szép dolog.
A felkockált barackot beleszórtam egy 4 cm oldalú, kerek sütőfomába, ami szerintem 23 cm körüli. Csak hogy precíz léptéket szolgáltassak, ha már.
Erre rákanalaztam a tésztát, úgy hogy ne érjenek össze a kupacok, a takaros cobbler kinézetet szem előtt tartva.
180 fokon sült úgy 25 pecet, akkor már elég szép színe volt, így aztán késznek is nyilvánítottam. Túl sokáig nem jó sütni, hacsak nem szeretjük az édes zsemlemorzsát rajta a barackon.
Csúnyán forró frissen, nagyon elítélem ha valaki mohó.
Nem is égettem meg vele a számat, csak egy kicsikét.

 

Füge függés (no salty)

Két éve már, hogy egy fügefa is állandó lakója kertünknek. Az első nyáron csupán néhány fügével ajándékozott meg bennünket, idén már folyamatosan élvezzük termését, lekvárhoz elegendő gyümölcsre talán jövőre számíthatunk.

Pont jókor jött az ajándékba kapott nagy kosár füge, így készíthettünk már idén is fügelekvárt. W. imádja, a kedvenc lekvárja. Koprodukció ez, W. megmosta, levágta a kocsányukat, beletette a rézüstbe, nyakon öntötte cukorral, nekem pedig a főzés hálás szerepe jutott, na meg az üvegek sterilizálása és a lekvár üvegekbe töltése.

Egy pillanatig sem panaszkodom, mert tavasszal kaptam egy csodaszép lekvárfőző sárgaréz üstöt, amiben gyerekjáték a lekvárok, dzsemek főzése: egyáltalán nem kell keverni (ugyanis nem ég le benne a gyümölcs), csak néha lehabozni a tetejét.

Íme a végeredmény:

Hozzávalók 9 kis (375 ml-es) üveghez:

5 kg érett füge
1500 g kristálycukor

Elkészítés:

A fügéket egyesével alaposan megmossuk, a szárukat levágjuk.

A megszárított gyümölcsöket először félbe, megint félbe, s a negyedeket is félbe vágjuk. (Vagyis felnyolcadoljuk.)

A felvágott fügét a rézüstbe (vagy lekvárfőzésre használt edénybe tesszük), ráöntjük a tetejére a cukrot, letakarjuk és az éjszakára állni hagyjuk.

Másnap közepesnél kicsit mérsékeltebb lángon, 3-4 órán keresztül főzzük. Ha túl sok lenne a leve, merjünk le belőle (én majdhogynem egy liternyit lemertem), majd a tűzről lehúzva botmixerrel pépesítsük a fügedarabokat.

Tegyük vissza a tűzhelyre, várjuk meg, míg egy-kettőt rottyan.

A kész lekvárt sterilizált üvegekbe merjük, befőttes fóliát feszítünk a tetejük alá, rácsavarjuk a fedőket, befőttes gumit teszünk az üvegek nyakára és mehetnek is a száraz dunsztba egy-másfél napra, vagy amíg ki nem hűlnek. (9 db 375 ml-es üvegnyi lekvár lett belőle)

Az első adag annyira finom lett, hogy a hétvégén vettünk a piacon egy nagy kosár fügét, az újabb felvonáshoz. Ehhez konyakot is adtunk, amitől igazán különleges,  de csepppet sem tolakodó ízt kapott a dzsem.

Hozzávalók 10 kis (375 ml-es) üveghez:

5 kg érett füge
1000 g kristálycukor
250 ml jó minőségű konyak

Elkészítés:

Hasonló, mint a natúr fügelekváré, csak a cukorral együtt az alkoholt is hozzáadjuk.

A végén pedig csak a gyümölcsök felét pépesítettem, a maradékot darabosan hagytam.

 

Cseresznyeszilva-lekvár (à labeck)

A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Nigra) más néven vérszilva fa vagy bokor alakú növény, sok helyen díszfaként ültetik, sok nemesített változatának nincs termése, csak gyönyörű, rózsaszín virágja tavasszal, de folyamatosan díszít bordó leveleivel.

A mienk bokor, és nem nemes, hanem eléggé vad fajta, ugyanis valamikor, évekkel ezelőtt egy olyan mezőn ástuk ki és vittük haza, ahol nem sokkal később házakat építettek. Mi nem tudtuk, hogy mi ez, csak megtetszett. Eléggé meglepődtünk, amikor pár év múlva szép, gömbölyű, bordó termést hozott, miután tavasszal már élveztük a szép és nagyon illatos virágait. És csak ekkor néztünk utána, hogy mi is ez. A formája cseresznye, a magja mint a szilváé. Érett állapotban a húsa nagyrészt édes, de a mag körül akkor is savanykás marad. És nem akar leválni a magról. Éppen ezért a lekvárfőzés belőle eléggé macerás, de szerintem megéri, mert nagyon szeretem/jük a végeredményt, a kellemes, pikáns, savanykás ízét.

Először egy lábosban a tűzhelyre teszem a jól megmosott és lecsorgatott szilvát, ami a meleg hatására hamarosan elkezd szétpukkadozni. Közben persze kevergetni kell. Elég hamar megfő annyira, hogy kijönnek belőle a magok. Ekkor átpasszírozom egy tésztaszűrőn, illetve ez nálam nem is igazi passzír, csak egy kicsit átnyomkodom, aztán kihalászom belőle a magokat, ugyanis én a héjakat visszateszem, mert szeretem, sűrít is, és még pikánsabbá teszi a lekvárt.

Ezzel el lehet vacakolni egy darabig.

Utána már csak a szokott módon megfőzöm, amióta én is beadtam a derekam a fixnek, pontosabban: Dzsemfix szuper 3:1, azóta gyorsabban megy a dolog. (Azért szántam rá magam nehezen, hogy azt használjam, mert nem akartam, hogy bármelyik lekvár túl zselés legyen, attól tartottam, hogy akkor nem nagyon fog különbözni a gyáritól. De már nagyjából kidolgoztam az arányokat, hogy segítsen gyorsítani főzést, általában kevesebbet használok, mint az előírás.)

Három kiló szilvából főztem, 70 dkg cukorral és két zacskó zseléfixszel. Ebből 10 db kicsi, kb. 3dl-es üveg lekvár lett. Amikor kész a főzés, nagyon tiszta üvegekbe töltöm, és száraz dunsztba teszem, vagyis jól beágyazom pokrócok, ilyesmik közé legalább egy napra. Azért nem a fejrefordítós módszert alkalmazom, mert amikor kipróbáltam, utána alig tudtam kinyitni az üveget, a lekvár úgy beragasztotta az üveg tetejét. Aztán már csak az üvegek áttörölgetése, címkézése és a spájzban elhelyezése következik.

Oldal 1 - 212