Kocsonya Recept



Majonézes csirkekocsonya (Kukta receptgyűjtemény)

Hozzávalók: 2 db kicsontozott csirkemell, 2 db kukoricakonzerv, 1 nagy fej lilahagyma, 1 dl majonéz, 1 dl tejföl, 1 dl tejszín, 2 csokor zöldpetrezselyem, 2 evőkanál zselatin, ízlés szerint só, bors.

Elkészítése: A megfőtt és kicsontozott csirkemellet felaprítjuk, hozzákeverjük a kukoricát és a finomra vágott hagymát és a zöldpetrezselymet. A majonézhez hozzákeverjük a tejfölt, ízesítjük, a zselatint a tejszínnel simára keverjük, átszűrjük a majonézes tejfölbe és az egészet a kukoricás csirkével alaposan összeforgatjuk. Hideg vízzel kiöblített formába – őzgerinc, vagy kuglóf legyen -, öntjük.

Tálalása: Tálaljuk salátalevéllel bélelt tálcára. A tetejét díszíthetjük felszeletelt főtt tojással, darált piros lazaccal, vagy a fantáziánk szerint.

Karácsonyi vegetáriánus kocsonya zöldségekből (vegán) (Vegagyerek)

A Vegán Karácsony c. blogban jelent meg ez a bejegyzésem, de itt is közzéteszem, hátha másnak is hasznos lehet még ez a recept! A recept a Napfényes Receptek 3. számából származik

Karácsonyi vegetáriánus kocsonya zöldségekből (Vegán Karácsony)

Szilda kért tőlünk zöldségaszpik receptet, így megosztanám Veletek ezt a zöldségkocsonya receptet, mely a Napfényes Receptek 3. számából származik.

Mákzserbó – karácsonyi receptverseny desszert szekció (narancskonyha)

Ha karácsony, akkor hal, mák, beigli, szaloncukor, töltött káposzta, zserbó, kocsonya, halászlé, borleves. Ha karácsony, akkor mák, zserbó

A kocsonya (Fehérnyúl tüsténkedik, hogy mi lesz ebből?)

Ecet és olaj blogján olvastam: „a kocsonya tipikusan az az étel, ami engem eltölt azzal az érzéssel, hogy tudom, amit az előző generációk is tudtak. Hogy létezik folytonosság…” A recept bevezetőjét és leírását annyira átitatja az étel iránti tisztelet és szeretet, hogy szentségtörésnek éreztem volna, ha bármit is változtatnék rajta.

Szőlős gyümölcskocsonya (Snöcy)

Az őszi Tina konyhájában olvastam ezt a receptet.
  • 18 gramm zselatin
  • 2 dl szőlőlé
  • 2 evőkanál meggylé
  • 1 evőkanál citrom
  • 1 evőkanál cukor
  • szőlő

A szőlőlevet a meggylével és a citromlével és a cukorral elkevertem,feloldottam benne a zselatint és felforraltam.Hűlni hagytam egy kicsit.

3 pudingos formát kiöblítettem hideg vízzel , tettem bele szőlőszemeket és a langyos gyümölcszselét elosztottam a formákban.

Pár órára hűtőbe tettem.

Csülök pékné módra (Palócprovence)

Kocsonyát főztem (majd ennek is felkerül a receptje), amibe került egy csülök is. A kocsonya porciózása közben eszembe jutott, milyen régen készítettem csülköt pékné módra. A gondolatot tett követte, az omlósra főtt csülök nem a rezgő kocsonya alatt végezte, átlényegült pékné módra

Ha nem is teljesen tradicionális, de narancslekvár (Makkakonyha)

A legfontosabb téli gyümölcs- és vitaminforrásunk a narancs és a citrusfélék, melyek természetes C-vitaminja hatásosabb, mint a tablettákban adagolt. Szent-Györgyi Albert szerint azért, mert a citrusfélékben bioflavonoidokkal együtt fordul elő, és ezek jelenlétében tartósabban, fokozottabban hat. Ezek a mikrotápanyagok értékes antioxidánsok is egyben, melyek bizonyos védelmet nyújtanak a degeneratív betegségek, így a rák és a szívbetegségekkel szemben.




A narancs a többi citrusfélével együtt a legkitűnőbb C-vitamin források egyike, egyetlen átlagos méretű gyümölcs a felnőttek számára ajánlott napi mennyiség (60-65 mg) mintegy kétszeresét tartalmazza. Bár ez a vitamin önmagában is bizonyítottan vírus- és baktériumellenes szer, legfontosabb hatását az immunrendszeri működés fokozásán keresztül fejti ki.
Mérsékelten nagy mennyisségben (legfeljebb 200 mg) növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok, az immuglobulinok és a vírusfertőzés valamint a rákbetegség leküzdésében fontos szerepet játszó interferon szintjét a vérben. A megfázások időtartamának csökkentése és a tüneteteinek enyhítése mellett a C-vitamin más fertőzések esetén is hasznosnak bizonyult, amit az is alátámaszt, hogy fertőzések hatására a szervezetben a vitamin szintje gyorsan csökken.

A C-vitamin antioxidáns hatását, melynek a szabadgyökök közömbösítésében van szerepe, a kutatók régóta ismerik, de az csak a közelmúltban derült ki, hogy a narancs héjának van a legerősebb ilyen irányú aktivitása, megelőzve a többi citrusfélét is. A gerezdeket elválasztó, és a héj alatt levő hártyák bioflavonoidjai túl azon, hogy önmagukban is fontos antioxidánsnak számítanak, fokozzák a C-vitamin hatását, gátolják lebomlását, s a vitaminnal együttműködve erősítik a hajszálerek falát.
Ez az antioxidáns vitamin különösen hatékony az LDL-koleszterin oxidációjának megakadályozásában, ami azért fontos, mert a szabad gyökök oxidálta koleszterin különösen árt az érfalnak. Széles körű felmérések igazolják, hogy a C-vitamint rendszeresen és bőven fogyasztóknak kisebb az esélyük a szívinfarktusra. A narancs külső burkát sok helyen gombaölő viasszal kezelik, ezért mielőtt a héját fogyasztanánk, agyümölcsöket egyenként folyóvízben mossuk meg.

A narancs antioxidánsai mérséklik a szabad gyökök káros hatásait, ezáltal segíthetnek bizonyos rákbetegségek megelőzésében. Megfelelő mennyiségű C-vitamin jelenlétében a gyomorban nem képződnek rákkeltő nitrozaminok. Holland és svéd kutatók tanulmányai arról számolnak be, hogy a citrusfélék rendszeres és bőséges fogyasztása mellett kisebb a gyomorrák kialakulásának esélye.
Más felmérések szerint a megfelelő mennyiségű C-vitamin fogyasztása a méhnyak-, a mell- és a tüdőrák kialakulásának valószínűségét is csökkenti. A citrusgyümölcsök leve jelentősen megnöveli még egy olyan enzim (GSHS-transzferáz) működését is, amely mérsékli az erősen rákkeltő anyagok hatásait.

A narancs táplálkozástani szempontból hasznos részei közé sorolható a gyümölcs gerezdjeit elválasztó és a héj alatt található hártya, amely vízben oldható rostot, pektint tartalmaz. A pektin gátolja a zsírok és a koleszterin felszívódását, ezáltal csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint közvetett úton a májban történő koleszterinképződést, így az érelmeszesedésen kívül az epekőképződés megelőzésében, illetve diétás kezelésében is fontos szerepe van. Fontos hatása még a vastagbélben a rákkeltő anyagok megkötése, s ezáltal távozásuk felgyorsítása.
A narancs tehát akkor a legegészségesebb, ha nemcsak kifacsart levét, hanem a kevésbé ízletes hártyával sőt a héjával együtt magát a gyümölcsöt fogyasztjuk. A C-vitamin mellett kétféle B-vitamint, tiamint és folsavat is tartalmaz.

A narancsok Kínából származnak, de Nagy Sándor hódító hadjáratai során már az ókori görögök is találkozhattak korabeli fanyar változataival. Évszázadokkal később jotott el Európába, ahol az első időkben igazi ritkaságnak számított, csak kivételes ajándékként lepték meg egymást vele az előkelők – a Mediciek címerpajzsát öt narancs díszíti. Az első édes változatok a 17. században jutottak el Indiából Európába. Igen hamar népszerűek lettek, a színházakban frissítőként osztogatták.



Már többször is csináltam az egyik abszolút kedvenc szakácsnőm, Delia Smith narancslekvárját, de most nem vágytam arra, hogy két napig ezzel foglalkozzam. Egyébként is, miután nálunk nem lehet sevillai narancsot (keserű narancs) beszerezni, a végeredmény sosem volt olyan, mint amit vártam és tapasztaltam az angol narancslekvárokkal szerzett élményeim alapján. 
Hosszas keresgélés után végül visszatértem az alapokhoz, azaz Deliához, és találtam is nála egy másik receptet, amelyet sikerült az én adottságaimhoz – miszerint narancsfelhozatal – alakítani. 
A végeredmény teljesen meggyőző: finom, tiszta, átlátszó, kesernyés-édes-savanykás, megfelelően zselés is. Legközelebb kicsit alakítani fogok a metóduson, azt hiszem, kevesebb vízzel kezdem, hogy ne kelljen annyit forralgatni, mire eléri a kívánt állagot.
Mindenesetre ennek a receptnek is csak akkor érdemes nekiállni, ha van rá egy napunk és nem sietünk sehova.

NARANCSLEKVÁR
  • 1,8 kg narancs*
  • 2 db citrom
  • 2 kg cukor
*Narancsból 9 db kellett, abban a hálós fajtában pont 200 g-os mindegyik.

Egy fazékba kimértem 4 és ½ liter vizet. A fazékra egy szűrőbe muszlint raktam. 
A narancsot és a citromot alaposan megmostam forró víz alatt, hogy eltávolítsam róluk az esetleges viaszbevonatot. Mindegyiket félbe vágtam, és kicsavartam a levüket. A levet beleöntöttem a vízbe, a visszamaradt rostokat, magot belekaparásztam a szűrőbe. A héjakat négybe vágtam és mindegyikből kiszedtem a kissé vastagabb, gerezdeket elválasztó rostokat. Ezek is mentek a szűrőbe. Alaposan kinyomkodtam, és a muszlin segítségével kis batyut kötöttem, melyet belelógattam a a fazékba. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a rostokban található nagy mennyiségű pektin kioldódik majd a hosszú főzési idő alatt, ez eredményezi a kissé kocsonyás állagát a kész lekvárnak.
A héjakat a lehető legvékonyabbra metéltem. Közben eszembe jutott Margit nagyanyám, ahogy a metélttésztát vágta elképesztő gyorsasággal. Mit mondjak, nem sikerül megközelítenem.
A felvágott héjak a fazékba kerültek. Lassú forralással főztem addig, míg a narancshéj teljesen megpuhlut, ez kb. 2 órát vett igénybe.


Őszintén szólva én nem tököltem a Delia által említett cukoradjusztálással, hogy berakja a sütőbe 10 percre felmelegíteni, hogy minél hamarabbb elolvadjon majd a forró narancsos keverékben. Simán beleszórtam a fazékba – szinte azonnal elolvadt néhány kavarintás után, felforraltam kissé nagyobb lángon, mint eddig.
Aztán következett időröl időre az eredeti receptben leírt „kistányér-teszt”, azaz kistányér a hűtőbe, 10 percenként kevés szotty csöpögtetése rá, kistányér hűtőbe vissza 5 percre, kivesz, kisujjal ellenőriz, hogy mennyire alvadt meg a lekvár. Elárulom, semennyire. Ugyanis ezt kb. 2 óra forralás után érdemes nézegetni.
Kisebb üvegekbe kanalaztam, lezártam. 
Szerencsére lekvárfőzéskor mindig van egy olyan kis üveggel, ami nem lesz tele, annak neki lehet állni hamar.



Következő projekt: narancslekvár (Mit eszunk ma?)

Kiindulás:

Index-Konyhaasztalról

Rém egyszerűen. rengeteg receptet átnéztem, aztán a as-szabványt alkalmaztam, ahogy sikerül.
kb. 5 kiló naranccsal kezdek, azt napokig áztatom, hogy a héját is használhassam.
amikor már az összes türelmem elveszett, és a vízdíjam nyomorba
döntött, mert állandóan változtatom, akkor meghámozom a narancsot,
előbb krunplihámozóval leszedem a szebb héjakat és azt hajszálvékony
csíkokra vágo. (hogy mikor, az rád van bízva!) azután a fehér héjától
is megszabadítom, feldarabolom és rá a haramadnyi cukrot. egy éjszakát
állhat, akkor levet ereszt, főzni kezdem. általában túl. amikor
megelégelem, akkor összeturmixolom merülőtrtmixolóval. idén azt fogom
csinálni, hogy ez előtt teszem bele a rengeteg megmosott diót, igy
apróbb lesz. egy citromot is elbír, és szoktam belenyomni egy
grépfruitot is – azt is feldarabolva. ha van ananászod, az is beleeshet.
Jöhet bele szegfűszeg, fahéj és a narancshéj. egy kis főzés
és lehet üvegelni. én két celofán közé teszem a szalicilt, majd a
lezárt üvegeket újságpapírba csomagolom, feje tetejére állítom,
betakargatom, s kap egy napot. akkor címkézem és ha még van hely a
kamrában, akkor a polcokra kerül.
ez a recept a nem túl édes és inkább kesernyés ízeket kedvelőknek szól.
alig várom, hogy jöjjön a narancsszezon – az ósanban szokik lenni akció, amikor is a kicsi, édes, vékony héjú narancsok kerülnek eladásra, és jóáron.

Anyuhamos-tól:

"4 narancsot és 1 citromot héjastól hosszában kettévágunk, és aztán
vékony karikákra metéljük. Tál fölé helyezett deszkán csináljuk, hogy
minden cseppet felfoghassunk. A magvakat természetesen kiszedjük.
Megmérjük a felvágott gyümölcs súlyát, és háromszor annyi vízben (50
dkg-ra 1,5 liter víz) 24 óráig áztatjuk. Akkor az egészet –
természetesen a vízzel együtt – felforraljuk, és 20 percig lobogva
forrni hagyjuk, és ismét 24 óráig hagyjuk állni. Akkor belecsavarjuk
két citrom levét, újra megmérjük, és ugyanannyi súlyú cukorral 30
percig erősen forraljuk. Üvegekbe töltjük, lekötözzük, kigőzöljük.
Nagyon híg, de kihűlve teljesen kocsonyás lesz. Ajánlatos egyszerre
csak ebből az előírt mennyiségből készíteni, amiből 4-5 5 dl-es üveg
telik meg. Ha az itt megszabottnál nagyobb mennyiségben készítjük,
akkor az első és a második forralási időt is meg kell toldani 8-8 vagy
10-10 perccel." Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve

Dr Oetker
Hozzávalók:
850 g narancsgerezd (előkészítve lemérjük, kb. 9 narancsnak felel meg)
400 ml narancslé (4 nagyobb narancs kifacsart leve vagy üzletben kapható narancslé, lehetőleg 100%-os, cukrozatlan)
2 tasak Dr. Oetker Vanillincukor
Fél-fél teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg
350 g cukor
1 tasak Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1

Előkészítés:
A narancsot meghámozzuk, a fehér héját is eltávolítjuk, a gerezdeket
kivágjuk (a levet közben felfogjuk) és 850 g-ot lemérünk. A narancsokat
kifacsarjuk, és 400 ml levet kimérünk.
Elkészítés:
A narancsgerezdeket és a narancslevet egy főzőedénybe helyezzük. A
cukorban jól elvegyítjük a dzsemfixet, a vanillincukrot és a
fűszereket, és a gyümölcshöz adjuk. Az elegyet állandó keverés mellett
nagy lángon felforraljuk, továbbra is keverve 3 percig zubogva forrni
hagyjuk, majd levesszük a tűzről. Ha szükséges, a habot eltávolítjuk a
tetejéről. Azonnal üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, és 5 percre fejre
állítjuk. Hűlés közben az üvegeket többször megfordítjuk, hogy a
narancsdarabokat egyenletesen elosszuk.

Gombás szakácskönyvek (Ha bolond, ne szedd le!)

Dr Pepper szakácskönyvélményeink megosztására bíztat bennünket. A gombásokat külön vettem, a többiről majd a másik blogon írok. Hamarjában ennyit sikerült összeszednem, gyanús, hogy leledzik még egy-kettő valahol, ha előkerülnek, kiegészítem majd a posztot.

1. Peter Jordan: Nagy gombakönyv (Steven Wheeler receptjeivel), Cser Kiadó, 2004

Peter Jordan több mint ötven év gombavadászi tapasztalat után írta meg szép kiállítású, drága, nagy méretű könyvét. A könyv körülbelül fele tartalmaz recepteket, ezen kívül részletesen leírja a gombagyűjtés tudnivalóit, mit, mikor, hogyan, hol. Külön fejezetet szentel a legfontosabb ehető és mérgező gombáknak, több fényképpel, részletes leírással. Hasznos lehet, hogy az ehető gombáknál leírja, hogy milyen típusú ételekben érdemes felhasználni (ezt én annyira nem tanulmányoztam, így nem tudom, egybevág-e a saját tapasztalatokkal).
A receptes rész szintén sok fényképet tartalmaz, az elkészítést lépésenként írja le, időnként a lépést is képpel illusztrálva. A leírások jól követhetők, az egyes receptek mellé még extra tippeket is mellékelnek (pl. helyettesítésre, tisztítás módjára – ezek olykor hasznosak, máskor kissé bárgyúk, pl. ha nem tudunk saját tapenáde-t készíteni, vegyünk a boltban). A recepteket az alábbi fejezetekre osztja: Tartósítás, Gomba reggelire, Leves, előétel, saláta, Szárnyas- és vadételek, Marha-, sertés- és bárányhúsból készült ételek, Húsnélküli ételek.
Összességében jól használható könyv, több receptjét elkészítettem már, beváltak.

2. Antonio Carluccio: Gombák könyve 103 recepttel, Saxum

Antonio már több, mint hatvan éve szenvedélyes gombász, ebben mindenképpen megelőzi Petert. Szintén terjedelmes rész foglalkozik a gombagyűjtés szabályaival, a fontos ehető és mérgező gombák részletes bemutatásával. Kezdők részére hasznos lehet, hogy jelzi a gomba étkezési értékét (ehető, jó, nagyon jó, nagyszerű), ami egyfajta iránytűként szolgálhat, később aztán úgyis saját tapasztalatunkra és ízlésünkre hagyatkozunk. Szedésre, tisztításra, célszerű felhasználásra is találunk útmutatást az egyes gombáknál.
Külön fejezet foglalkozik a termesztett gombákkal, ennek majd még jó hasznát vehetjük, előbb utóbb nálunk is többféle fog elterjedni a ma kapható csiperkén és laskán kívül. A shiitake lassacskán már nem számít különlegességnek, és terjed az enoki meg nameko is, de ezeken túl is van élet. :)
A következő fejezeteket találjuk a könyvben: Levesek, mártások, tartósítás, Könnyű ételek, Tészta, rizs, polenta, Halak, Húsok

Antonio könyvét szívesen forgatom, de inkább csak, hogy ötleteket nyerjek belőle. Egy-egy receptjét elkészítettem ugyan viszonylag pontosan, jól is sikerültek, de az egész valahogy nem áll össze. Ráadásul sok recept kíván igazán különleges hozzávalót.

3. Albert László, Jászai Tibor, Rauch Erzsébet: Vadon termő gombák receptkönyve, Paginarum, 2001

Magyar szerzők próbálkozása igényes gombás szakácskönyv létrehozására. Rövid, a gomba tápértékére, hatóanyagaira, beszerzésére, tárolására, előkészítésére, elkészítésére, felhasználására vonatkozó fejezet után 17 féle gombát mutat be részletesen. Az egyes gombák leírását néhány recept követi, és külön fejezetben olvashatunk még néhány különlegességről, pl. a szarvasgombás ágyas pálinkáról. Egyszerűbb recept kevesebb van benne, több a rafinált, különleges, valamiért azonban ez a könyv nem tudta belopni magát a szívembe, nem tudom miért (vannak dolgok azért, amik konkrétan zavarnak, pl. hogy miért nincs benne őzlábgomba recept, ha már a korallgomba belefért, vagy miért olyan gomba szerepel a címlapján, ami nincs is benne). Sokszor nézegettem már, de csak a vargányás felfújtat készítettem el belőle eddig, igaz, az kifogástalanul sikerült.


4. Jacque Malouf: Mushrooms (more than 70 inspiring recipes), Conran Octopus, 2004

Az egyetlen angol nyelvű gombás szakácskönyvem. Budapesten bukkantam rá véletlenül a Pendragon könyvesboltban.
Szép kiállítású könyv, jó kézbe venni. Nincs minden recepthez fotó, de ez nem is baj. Kevés az összekötő szöveg, főleg receptekből áll, nem csoportosítja gombafajtánként. Fejezetei: Levesek, saláták, Tészta, kuszkusz és rizs, Lepények, piték és kenyerek, Hús és hal, Tojás és zöldség, Partyételek.
Bár gombák a címe, valahogy mégis az a benyomásom, hogy mégsem a gomba a főszereplő benne. Kicsit olyan, mint manapság a szakácskönyvek többsége, szépen szerkesztett, jól fotózott, de semmi unikum. Hogy a hozzávalók közt a gomba is szerepel, sokszor mellékes. Ennek ellenére jó ötleteket nyerhetünk a könyből. Néhány receptet már elkészítettem belőle, jól követhetőek, be is váltak.

5. Tóth Endre: Vargánya, rókagomba, füge, medvehagyma – és a sültek! MediaM 2005

A Mit főzzünk ma tévéműsor (mond valakinek valamit?) szakácsának receptfüzete. Nem kifejezetten gombás könyvről van szó, de található benne jó pár (erdei) gombás recept is. Minden recepthez jár kép is , a receptleírások jól áttekinthetőek, de kissé elnagyoltak, kezdőknek nem ajánlanám. Nem használtam még ezt a könyvet, így nem tudom, mennyire megvalósíthatóak. Ránézésre úgy tűnik, a receptek többsége nagyobb előkészületet és tervezést kíván .

6. Renata és Fridehelm Volk: Gombakalauz ínyenceknek, Magyar Könyvklub, 2004

A gyűjtés szabályaival és rendes gombahatározóval kezdődik a könyv. A határozó résznél feltüntetik a gomba étkezési értékét, és a legjobb felhasználási módokat is.
A receptes részt kis általános ismertetővel kezdik, majd jönnek a Levesek, Saláták, Előételek, Apró fogások, Főételek, Mártások, Tartósítás. Jó ötlet a könyben, hogy az egyes recepteknél nem konkrét gombát ajánlanak, hanem egy egész sort, amiből érdemes lehet kipróbálni. Így sokféle gombát említenek, amire máshol egyáltalán nem szoktak kitérni.
Szeretem ezt a könyvet, bár ma már ritkán használom. Nem sokkal azután jelent meg, hogy kezdtem komolyan túllépni a gombaleves-rántott gomba-gombapaprikás szentháromságán, jó ötleteket adott. A savanyú gombát pl. a mai napig ez alapján készítem. Jól használható, sok hasznos tanáccsal.

7. Lévai Judit: Terítéken a gomba, Medicina, 1986

Ezzel a könyvvel áttérek a korosabb versenyzőkre. Papírkötésű, kissé széteső, szürkés kiadvány (címlapon egyik kedvencemmel, ezért plusz pontot érdemel), a fotók a legjobb indulattal is hagynak kívánni valót maguk után, de szerencsére nincs túl sok belőlük.
Szó esik benne általában a gombáról, mint élelmiszerről, a gombagyűjtésről, és részletesen a gombamérgezések fajtáiról. Ez az elején helyezkedik el, ha az olvasó átrágja magát rajta, nem biztos, hogy a későbbiekben a receptekhez is lesz kedve. Pedig érdemes továbblapozni, mert jön a gombaismertető rész, 80 féle gombát ismertet részletesen, mindegyiknél megemlítve a recepteket, melyhez érdemes felhasználni. Majd jönnek a receptek, ételfajtánként. Van Kis energiatartalmú gombás ételek és Külföldi gombás ételek fejezet is, figyelem, 80-as évek, ebből is látszik igényessége.
A receptek többsége hagyományos, jó, egyszerű gombaétel (pl. magyaros gombás tojás, gombalevesek, gombával rakott burgonya, gombás hústekercs, stb.), összesen 240 recept. Ajánlom.

8. Kalmár Zoltán: Jó gombák és felhasználásuk, Mezőgazdasági Kiadó, 1960

Hiánypótló mű lehetett a maga idején, “népgazdasági és néptáplálkozási jelentősége pedig abban rejlik, hogy a különböző gombákkal teli van az erdő, csak össze kell szedni. …. Feleletét megérti kétkezi munkás, a paraszt, a gazdaasszony, sőt az iskolásgyerek is. ”
Több oldalas tudományos igényességgel határozza meg a gomba mibenlétét, oszlatja el a tévhiteket a mérges gombákról. Mit tegyünk gombamérgezés esetén, és milyen rendszabályokat kell betartani, hogy elkerüljük a mérgezést. Bemutatja a fontosabb gombafajokat, főzési tanácsokat is ad. Ezek után következik a 71 gombarecept, az előző könyvhöz hasonlóan alapreceptek (van benne bélszín recept is!). Most, hogy lapozgattam, a gombás buktához kifejezetten kedvet kaptam. :) Bevallom, ebből a könyvből még sosem főztem.

9. Tolnai Kálmán: Ételek vadon termő gombákból és erdei gyümölcsökből, Népszava, 1984

Tudományos igényű könyv tápanyagtáblázatokkal, gombaismertetővel, néhány fényképpel és rajzokkal. Szintén leírja az ismertett gombáknál a felhasználási módot. A könyv első része foglalkozik a gombákkal, sok-sok alaprecept, de különlegességek, több gombás vadétel is. Egyes recepteket nem nagyon részletez, ezek inkább haladóknak valók. Változatos, ötleteket is meríthetünk belőle. Néhányszor főztem belőle, pl. a Netgombász recepttárában található erdeigomba-pudingot is ebből készítettem. Levesbetétek, mártások, egyebek is színesítik a palettát, tehát nem csak gombás ételek.
Külön értéke a könyvnek az egyéb erdei termésekkel foglalkozó fejezet, somkocsonya, erdei szederecet, csipkebogyómártás és társaik. A recepteket nem árt kicsit korszerűsíteni, pl. a cukormennyiséget csökkenteni a lekvárféléknél.

10. Kis gomba abc receptekkel, Cser kiadó, 2005


Egy 1999-ben megjelent olasz könyvecske magyarítása. Kb. 35 féle gomba jellemzőit írja le röviden, minden gombához néhány receptet kapcsolva. Inkább a gombákról vannak benne képek, az elkészített ételekről csak kevés. Egyszerű és bonyolultabb ételek egyaránt találhatók a könyvben. Nem főztem még belőle, csak most került elő, ahogy a gombás könyveket kerestem, de úgy tűnik, megéri alaposabban átlapozni.

Elő-előveszem a gombás szakácskönyveket, használom is őket, de nincs kedvencem közöttük, igazán mély hatást egyik sem tett rám. Sok hasznos ismeretet nyerhetünk belőlük, de egyik sem kápráztat el újszerűségével vagy stílusával.


Bár egyik-másik könyvben egész impozáns fotók és leírások vannak, ha gombagyűjtésre és határozásra adnánk fejünket, inkább használjunk hagyományos határozókat, és vegyük igénybe gombaszakértő segítségét.

Oldal 1 - 3123