Gyűrűs+tuskógomba



Gyűrűs tuskógombás zöldbab gazdagon (Közös gomba)

Múlt vasárnap apró, friss gyűrűs tuskógombát szedtünk. Zöldbab volt otthon – főzelékként teljesedett volna be sorsa, ha nem hozom hírbe a gombával.
A feldarabolt zöldbabot sós vízben csaknem készre főztem. A gombát sok dinsztelt hagymán sóval, borssal ízesítve előbb saját levében pároltam, majd zsírjára sütöttem– félretettem.
Mártást készítettem: 1 tojást és egynek a sárgáját tejföllel és kevés mustárral jól kikevertem. Adtam hozzá csipet sót, fehérborsot, egy kis gerezd fokhagymát, pár szál apróra vágott kaprot, pár csepp citromlét.
A gombához a maradék tojás fehérjét hozzákevertem.
A zöldbab felét vajjal kikent és prézlivel megszórt tortaformába simítottam. Megszórtam morzsával és elkentem rajta a mártás felét. Betakartam vékony virsli karikákkal (sonka nem lévén itthon), majd egyenletesen elosztottam rajta a gombát, amit kemény tojáskarikákkal fedtem be. Végül zöldbab másik felét rátettem, melyen a maradék mártást elsimítottam.
Forró sütőben pirosodásig sütöttem, 15 perc pihentetés után, mint a tortát szeleteltem.
Hidegen és melegen egyaránt finom.
Köretnek chipset, vagy más ropogósra sütött „rágcsát” javaslok.

Gombás szelet (vorosvar is főz… néha:))

A környéket ellepte a gyűrűs tuskógomba. A kiszáradt fűzfánkon, a szomszéd összes elhalt diófáján, a birsen, és egyéb elképzelhetetlen helyen találunk kisebb-nagyobb kupacokat. Az építkezéskor a mesterek ették, tavaly a szomszédok kapták a több kosárnyi gombát, idén viszont a szüleimnek adtuk egy nagy részét. A többit megint a szomszédoknak szántuk, a lustaságom miatt.  Ma úgy gondoltam, kellene a húsleves mellett főzni valamit, a karaj adott volt, de egyebek tekintetében már megint tanácstalan voltam. Kedvenc gyűjtőoldalunkon végül megtaláltam moeska főztjét, szaladtam a kertbe, körbeaprítottam egy száraz fát, és nekiálltam gombát pucolni. A lopott receptet szokás szerint némileg átalakítottam, mert nem volt kedvem bekapcsolni a sütőt, és szójaszósz sincs itthon, fokhagyma viszont rengeteg van.

Kellett hozzá:

  • kb. 1 kg. karaj, szeletelve
  • egy fej fokhagyma
  • kb. 1/2 kg. gomba
  • három csokor petrezselyem
  • 2 dl. tejszín
  • só, bors
  • némi olaj, a sütéshez és kenéshez.

A nagyobb gombafejeket elfeleztem, a törzsét felkarikáztam. A húst kicsit kiveregettem, sóztam, borsoztam, és egy serpenyőben olíván jól megkérgesítettem.  A maradék olajba beleszórtam a gombát, sóztam, borsoztam, és kb. 15 perc alatt saját levében pároltam. Közben felaprítottam a fokhagyma felét és a petrezselymet, és beleszórtam az edénybe. Jól összerotyogtattam, a végén belekevertem a tejszínt, és úgy is rotyogott egy kicsit. Egy öntöttvas kacsasütő aljába olajat öntöttem, belepakoltam a hús felét, közé dugdostam a maradék fokhagymát a vékony hártyájával együtt, betakartam a gombaszósz felével, majd a maradék hús és a maradék szósz következett. Egy kis vizet locsoltam még rá – a húsleves még nem készült el akkor, pedig az jobb lett volna hozzá. Becsuktam az edényt, egyszerűen a tűzhelyre tettem, és egy jó óra alatt készre sütöttem-pároltam. Petrezselymes risszel tálaltam.